Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-01 / 76. szám, szerda

Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója (Folytatás a 3. oldalról) ban kell megvalósítani, mivel e tekintetben nagy a lemaradás. Feltétlenül ki kell dolgozni a fogyasztá­si ipar korszerűsítésének olyan komplex programja­it, amelyek teljes összhangban állnak ennek az ágazatnak hosszú távú feladataival. Ezzel egyidejűleg haladéktalanul hozzá kell fogni az alapvető ágazatokban a tudomány és a technika ismereteinek széles körű lehetőségeire épülő alap­vető korszerűsítési koncepciók kidolgozásához. Ezekben a programokban kell megfogalmazni azokat a fontos szerkezeti módosításokat, amelyek­nek célja a kohászatban a rendkívül szilárd idoma­nyagok előállítása új alapanyagok és technológiák felhasználásával. Továbbá az energia-, az anyag- és a beruházási igényesség lényeges csökkentése és a környezetvédelem tökéletesítése. Az energetika területén nagyobb méretekben kell akciókat indítani a tüzelőanyag és az energia meg­takarítására, az új létesítmények beruházási költsé­geinek csökkentésére, elsősorban a technológiai berendezések szállítóinál és a kivitelezőknél. Az eszközöket gazdaságosabban kell ráfordítani a köz­vetett beruházásokra. A mezógazdasági-ipari komplexumban számos jó eredményt értünk el. Növekedett önellátottságunk aránya az alapvető élelmiszer-fajtákban és részben javult a termékek minősége. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy jobban elégítsük ki a lakossági szükségleteket, mégpedig jobb minőségű és széle­sebb választékú élelmiszerrel is. Ez az előrelépés azonban viszonylag nagy beruházásokat és jelentős termelési költséget követelt. Nem sikerült megfelelni a terv előirányzatának a tudományos-műszaki hala­dás szélesebb korú alkalmazására épülő intenzitás növelésében és ezáltal a termelés hatékonyságá­nak fokozásában sem. Továbbra is problémát okoz az élelmiszertermelés költségessége. Az őstermelőknek, a mezőgazdasági szolgáltató szervezeteknek, valamint a legfontosabb szállítók­nak sokkal gondosabban kell hozzáfogniuk az olyan átfogó technológiák és géprendszerek gyors fejlesz­téséhez és gyártásához, amelyek az élelmiszer termelésétől a felhasználásáig az egész láncolatban hozzájárulnak a veszteségek jelentős csökkenésé­hez. Ezzel a követelménnyel kell összehangolni a munka szervezését és a hatáskör megosztását is, nehogy felesleges formális akadályok gátolják a pia­ci szükségletek kielégítését, amint annak tanúi va­gyunk a gyümölcs és a zöldség termelésében és értékesítésében. Gyorsabban és átfogó módon kell létrehozni a termelési kötődéseket, beleértve a szükséges raktárakat és feldolgozó üzemeket, amelyeknek nagy hiányát érezzük. A fejlődés prognózisainak és hosszú távú tervé­nek kidolgozásán folyó munka első ciklusának ered­ményei nem fogalmaznak meg olyan megalapozott programot, amely megfelelne a párt stratégiai irány­vonala céljának és szellemének. Ezért az ezzel kapcsolatos munka második ciklusának betetőzése során felette szükséges még ebben és a következő évben lényeges minőségi előrelépést elérni a fej­lesztési koncepciók s az ebből következő új struktú­rák kidolgozásában, amelyeknek segítségével hat­ványozott mértékben növekedni fog a gazdaságos­ság, a munkatermelékenység és a hatékonyság. III. Eredményesebben hasznosítsuk a szocialista gazdasági integráció és a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit Elvtársak, a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsítása megkívánja a határozottabb előrelépést a nemzet­közi munkamegosztásban és a szocialista gazda­sági integrációban. Súlypontját át kell helyeznünk a haladó intenzifikációs formákra, amelyek mélyen átszövik az egyes ágazatok és szakágazatok struk­túráját. Ez lehetővé teszi a tudomány és a kutatás szervesebb összehangolását a termeléssel, elérni a társadalmi munkatermelékenység szükséges di­namikus növekedését, a társadalmilag szükséges költségek csökkentését, a gyártmányok kiváló minő­ségét, s általában a társadalmi szükségletek kielé­gítése magasabb szintjének elérését. A KGST tagállamainak gazdasági csúcsértekez­lete megfogalmazta a szocialista gazdasági integrá­ció további fejlődési szakaszának stratégiáját és meghatározta alapvető prioritásait. E prioritások érvényesítésére kidolgozták a tudo­mányos-műszaki haladás komplex programját, amelynek alapján a tagállamok századunk végéig kell hogy gyökeresen átépítsék anyagi-műszaki bá­zisukat. Ennek a roppant nagy feladatnak megoldá­sa elsősorban megkívánja a közvetlen kapcsolatok széles körű kibontakozását. Enélkül nem lehet ész­szerűen alkalmazni a nemzetközi munkamegosztás leghaladóbb formáit. Szervezeteink-a komplex program cselekvő megközelítését eddig főleg az új nemzedékű számí­tógépek gyártása előkészítésével összefüggő köz­vetlen kapcsolatok felvételével bizonyították. Fontos szerepet töltött be itt a Szlovák Tudományos Akadé­mia, főleg műszaki-kibernetikai intézete, amely egyezményeket kötött a szocialista országok akadé­miáival, az alkalmazott kutatás hazai intézeteivel, és fokozatosan a termelőkkel is. A Martini Nehézgépipari Múvek részt vesz a ru­galmas termelési rendszerekben alkalmazható mozgó ipari robot fejlesztésében. A žilinai Számítástechnikai Kutatóintézet a mik­roprocesszorok, az érintkező nélküli billentyűzet és a legújabb generációba tartozó számítógépek rész­egységeinek fejlesztését oldja meg. A bratislavai Kovoprojekta az ipari építkezések tipizált objektumainak tervezésére matematikai mo­delleket dolgoz ki, a számítógépes grafika módsze­reinek kihasználásával. Ez végső soron a tervező és a számítógép dialógusában ölt majd formát. A bratislavai Rendszerszervező Kutatóintézet a könnyűiparban a termelés operatív irányításának programját dolgozza ki. A Stará Turá-i Chirana az univerzális vértisztító berendezések létrehozásán dolgozik. Értékeljük az érintett kollektívák munkáját, ame­lyek sok-sok kutató és gazdasági szervezet számá­ra szolgálhatnak példáképül. Atudományos-műsza- ki haladás komplex programjának megvalósításá­ban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy lassan halad a szerződések megkötése a termelési koope­ráció és specializáció területén. Jó példának számít a prešovi Robot nemzetközi kutatási és termelési egyesülés, továbbá a nyitrai (Nitra) Állattenyésztési Kutatóintézet mellett működő közös csehszlovák -szovjet biotechnológiai laboratórium. A csehszlovák és szovjet szervezetek közötti közvetlen kapcsolatok kialakításának jelenlegi sza­kaszában példaként szolgálhat a Stará Turá-i Chira­na és a moszkvai Egészségügyi Technika össz- szövetségi Intézete, illetve a volgográdi egészség- ügyi berendezéseket gyártó üzem együttműködése, hasonlóan a zvoleni Gépipari Kutatóintézet és a me­zőgazdasági gépek zaporozsjei konstrukciós és technológiai fejlesztési intézete, vagy a Martini Ne­hézgépipari Múvek és a zsodinói Belorusz Autógyár együttműködése is. Feltételezzük, hogy a közvetlen kapcsolatokban rejlő további lehetőségeket is kihasználjuk. Példa lehet erre a Považská Bystrica-i Gördülócsapágy- gyár és az orsani Krasznij Borec fémfeldolgozó üzem, vagy a sninai Vihorlat és a moldáviai Tocslit- mas között. Mindkét fél számára hasznos építőipari vállalataink részvétele a Haladás-gázvezeték, az Uráli Gázipari Komplexum, vagy a Krivoj Rog-i Ércjövesztó és Dúsító Kombinát építésén. Nem elégedhetünk meg azonban csak a felsorolt példák­kal. A szocialista társadalom további gazdasági fejlesztésének biztosítására az együttműködés ilyen formáit tovább kell fejleszteni. IV. Meg kell gyorsítani a hazai és külföldi tudományos eredmények, technológiák kihasználását a népgazdaságban Elvtársak! A tudományos-műszaki fejlődés a társadalmi és gazdasági gyakorlatban távolról sem látja el azt a feladatát, amely rá az intenzifikálás folyamatában hárul. Mi ennek az oka, és van-e ebből a helyzetből kiút? A tudományos kutató bázist az egész műszaki­tudományos potenciált és annak fejlődését a követ­kezőképpen jellemezhetjük: Szlovákiában körülbelül 58 ezren dolgoznak a tudományos kutatás területén, egész Csehszlovákiában pedig több mint 190 ezren. Rendelkezésünkre áll tehát egy, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szükségleteire specializált, egységes kutatóbázis. Ez a bázis, dolgozóinak szá­mát tekintve, viszonylag sokkal nagyobb, mint a ha­sonló más fejlett ipari országokban. Vannak viszont gyengéi. Például az alkotómunkát végzők viszony­lag alacsony száma a szolgáltató és adminisztratív munkaerő arányával szemben. További gyengéje a kutatásnak a műszerekkel, számítástechnikával, laboratóriumi berendezésekkel, kísérleti üzemegy­ségekkel és más technikával való ellátottság ala­csony színvonala. Az egy főre jutó műszaki felszere­lés terén messze elmaradunk a fejlett európai orszá­goktól. A másik oldalon viszont minden tízezer lakosra több kutató esik nálunk, mint azokban az országokban. Ez egyértelműen az extenzív fejlesz­tésre mutat, amelyet nem szabad tovább folytat­nunk. A helyzet javításához szükséges biztosítani az akadémiai főiskolai, s más munkahelyeken is a speciális műszerek saját fejlesztését és gyártását, nagyobb mértékben lehetővé tenni ezek cseréjét és elősegíteni közös laboratóriumok építését a KGST- országokkal. A tudományos kutatóintézetek tevékenysége elaprózódik a szakágazatok széles skálájában és ezeken belül is a további nagy mennyiségű feladat megoldására. Egy feladatra csak nem egész 2,5 alkotómunkát végző személy jut. Nincs a kutatásnak egységesen kialakított profilja, hiányzik a súlypontja, kevéssé koncentrál a jövő stratégiai - és még kevésbé a nemzetközi munkamegosztás - kiemelt irányzataira. Ez sok szempontból megmagyarázza, miért alacsony szintű nálunk az innováció, és még inkább azt, hogy miért tart egy feladat megoldása nálunk kétszer olyan hosszú ideig, mint a világ fejlett országaiban. A kutatóbázis gyengéihez tartozik az is, hogy vannak csak félig kész munkahelyek, más esetben túlságosan specializáltak, vagy nem kapcsolódnak a konkrét gépészeti és technológiai fejlesztéshez, illetve gyártáshoz. Csak kivételesen találunk olyan erősebb tudományos munkahelyet, ahová a modern tudomány különböző ágazatainak sokféle specialis­tája összpontosult, hogy képes legyen a felmerülő tudományos-műszaki problémák komplex megoldá­sára. A gyenge pontokhoz kapcsolódik még az információs rendszer hiányossága, az információk terjedésének lassúsága és az, hogy nem sikerült minden téren átlépnünk az alap- és az alkalmazott kutatást elválasztó korlátokat. Ugyanakkor a kutatás egészétől még mindig nagyon sokan különválaszt­ják a fejlesztést és a tervezést. A kutatóintézetekben előforduló problémákhoz hasonlók mutatkoznak a tudományos-műszaki kuta­tóbázis olyan más területein is, mint a főiskolák, a fejlesztő- és konstrukciós részlegek, a tervezóiro- -•dák, s ide sorolhatjuk a gyártás előkészítését és a tudományos eredményeknek a termelésben való hasznosításával foglalkozó szervezeteket is. Ez a potenciál kétszerese a tudományos kutatóbázis­ban dolgozók számának. A termelés szférájába tartozó kutató és fejlesztő munkahelyeken sokszor túlságosan sokáig ragasz­kodnak a már megszokott műszaki elgondolásokhoz anélkül, hogy a tudomány legújabb ismereteit ki­használnák. El kell érnünk azt, hogy a tudományos akadémia, az egyetemek, főiskolák és az alkalma­zott kutatás munkahelyei befolyással legyenek a tu­dománynak a társadalmi és gazdasági gyakorlatban való érvényesülésére. Ezért kezdtük el, főleg az elektrotechnikában és a biotechnológiában, a reali­zációs alapok kiépítését, de további más feltételeit is megteremtjük a tudomány és a társadalmi gyakorlat szorosabb összekapcsolásának, össztársadalmi je­lentőségű feladata az akadémiák munkahelyeinek az, hogy védnökséget vállalnak a tudományos­műszaki, a gazdasági és a társadalmi előrejelzések kidolgozása felett. Elvárjuk, hogy ezek az előrejelzé­sek a jövőben tudományosan megalapozottabbá, a távlati tervek kidolgozásánál hasznosíthatóbbakká váljanak főleg az ágazatok, az ipari központok és bizonyos területek fejlesztési koncepcióinak kialakí­tásában. Ezt a munkát a tervbizottságok, a tudomá- nyos-műszaki fejlesztési és beruházási bizottságok és a gazdasági szféra más központi szerveinek és szervezeteinek szoros együttműködésével kell megoldani. Az akadémiák és a főiskolák kutató mun­kahelyeitől elvárjuk a pártos felelősségvállalást a feladatok megoldásának magas színvonaláért. Ha a tudományos-műszaki fejlődést teljes terjedelmé­ben vizsgáljuk, látnunk kell azt is, hogy hazánk műszaki fejlesztési bázisának eredményei ebben csak néhány százaléknyi részesedést képviselnek. A tudományos-műszaki fejlődés alkalmazott ered­ményeinek döntő része gépek, berendezések, spe­ciális anyagok, licencek vásárlásából, vagy informá­ciók és szakmai utazások tapasztalataiból ered. Ezért létfontosságú érdekünk a nemzetközi együtt­működés. Ennek az elemzése mélyebb összefüggéseket mutat, mint amilyeneket fentebb felsoroltunk. Az utóbbi időben eljutottunk ezen a területen is az alapvető ellentmondások feltárásához, amelyeket a következőképpen jellemezhetnénk: Egyrészt, nem alakítottuk ki annak feltételeit, hogy a gazdasági szervezeteknek, a kollektíváknak, és az egyének­nek a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása létérdekükké váljon, másrészt éppen a tudományos-műszaki fejlődéssel összefüggő terü­leteket sújtja leginkább a túlzottan adminisztratív hozzáállás, annak minden negatív kísérőjelenségé­vel együtt. Ide tartozik a formalizmus, a bürokratikus huzavona, a hatásköri szemlélet, a felelősségválla­lás hiánya, az intézeti bezárkózottság és az ebből eredő korlátoltság. Ennek az ellentmondásnak a feloldására már mutatkoznak jelek a gazdasági mechanizmus átépí­tésére hozott intézkedésekben, mind a gazdasági szervek, mind a központi szervek szintjén. Alapvető változásoknak kell bekövetkezniük a tudományos­műszaki fejlesztés központi irányításában, a munka- módszereket és a szervezést illetően is. Ennek a változásnak a tudományos-műszaki fejlődés döntő fontosságú programjaihoz és tervei­hez kell igazodnia. A tudományos-műszaki potenci­ált ezeknek a céloknak az elérésére kell összefogni országon belül és nemzetközi méretekben is. Külön hangsúlyozzuk a Szovjetunió és a többi KGST- ország tudományos potenciáljának kölcsönösen előnyös, közös kihasználását. Ez a munkamódsze­rek alapvető megváltoztatását, a koncepciózus munkára való hangsúlyáthelyezést, a hosszú távon is érvényesülő tényszerű és konkrét gondolkodás- módot kívánja meg a központi szervek részéről, de mindezek előtt a még létező adminisztratív és bü­rokratikus fonákságoktól való megszabadulást. Si­kerünk attól függ majd, mennyire tudjuk ésszerűen összekapcsolni a tudományos-műszaki fejlődés új értelmezését a gazdasági és központi szervek szint­jén és találunk-e olyan áttételeket, amelyeken ke­resztül ez a két szféra összekapcsolódhat és integ­rálódhat. Új tudományos-műszaki politikát kell kiala­kítanunk és ehhez kell igazítanunk a tudományos kutatást és a termelési bázist. Feladatunk kialakítani ezek szervezeti összekapcsolását, hogy minden tekintetben alkalmazkodjanak az intenzifikáció álta­lános követelményeihez és a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsításához. Ez azt jelenti, hogy a tudományos-műszaki fejlődést most a termelési és társadalmi viszonyok minőségileg új rendszeré­ben kell érvényesíteni, mégpedig úgy, hogy azok valóban tudományosan alátámasztott racionális megoldásokban öltsenek testet. Igy a gazdasági és társadalmi érdekek hatásme­chanizmusán keresztül el kell érnünk a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés korlátjainak ledöntését, mégpedig a társadalmi újratermelés viszonyainak minden szférájában, egészen az egyes állampolgá­rokkal bezárólag. A párt ilyen hozzáállásával megteremtjük a tudo­mányos-műszaki fejlesztés politikájában az ifjúság körében nagy számban mutatkozó tehetségek érvé­nyesülésének feltételeit, akiknek érdekük, hogy tu­dásukat, adottságaikat, természetes alkotó kedvü­ket, egészséges kockáztatási hajlamukat, bátorsá­gukat a tudományos fejlődés bonyolult útjainak felderítésében érvényesítsék. Előtérbe kell helyeznünk a tehetségek kiválasz­tásának, felkészítésének és nevelésének egész rendszerét, teret kell adnunk érvényesülésüknek. Meg kell érteni, hogy a tehetség kincs. Ahogyan azt Lenin mondta, a tehetség a megismételhetetlen egyéniség. Ezért konkrét emberekkel kell dolgoz­nunk. Meggyőződésem, hogy ebben az irányban a párt támogatókra talál a nyilvánosság legszéle­sebb rétegeiben, és hogy bátran velünk jön az ifjú generáció, amelynek érvényesüléséhez most törté­nelmi lehetőség nyílik. Tisztelt elvtársak! Az innovációs folyamat értékelése is azt mutatja, hogy itt sem álltak be alapvető pozitív változások. A termékek felújításának dinamikája lassú. A válla­latok innovációs aktivitása - amelyet a felújított termékek és az egész termékskála arányában mé­rünk - csupán öt-hat százalék. Ez az igénytelenség bizonyítéka a vállalati kutatóbázis munkájában. Az innováció alacsony szinten való tartása tulajdon­képpen az ,,áľ‘-innovációhoz vezet, amelynek egyenes következménye termékeink versenyképes­ségének elvesztése a külföldi piacokon, de negatív hatással van a hatékonyságra is. Gazdasági szer­veink előtt tehát ott van a sürgető feladat: a termék­felújítás magasabb szintjén növelni az innovációs aktivitást, gyorsítani frekvenciáját és hatásfokás. Az első minőségi osztályba sorolható termékek és a magas műszaki színvonalú gyártmányok aránya az ipari termelésben az 1983-as 12,1 százalékról az elmúlt évben 18,8 százalékra nőtt ugyan, szem előtt kell azonban tartanunk azt a tényt, hogy ez a beso­rolás eddig a belső, kevésbé igényes kritériumok alapján történt. Tanúsítják ezt gyenge eredménye­ink a külföldi piacokon. Exportált termékeink ala­csony ára bizonyítja versenyképességünk csökke­nését. A legrosszabb a helyzet a tudományos kuta­tással szemben igényes ágazatokban, tehát éppen azokban, amelyek a világon egyre erősebben érvé­nyesülnek. Gazdasági előrelépésünk megköveteli, hogy termékeink minősége, legyártásuk pontossá­ga, a szerviz biztosítása, a központi szervek irányítói, illetve a vállalatok igazgatói figyelmének középpont­jába kerüljön. További hatásos lépéseket kell tenni a termékek minőségének objektív és igényes megí­télése felé. A termékek minőségén nemcsak a legmagasabb minőségi osztályba, esetleg a műszakilag fejlett termékek kategóriájába való besorolásuk értendő. A minőségnek tartósan meg kell nyilvánulnia a hazai vagy a külföldi piacokra kerülő áru műszaki és gazdasági paramétereinek állandó javulásában is. Ezt a követelményt az állami fejlesztési és kutatási tervek meghatározásában, a műszaki fejlesztés gazdasági vonatkozásaiban érdekelt minden szerv­nek és szervezetnek szem előtt kell tartania. A mi­nőségi mutatók biztosítását hivatottak megoldani a kormány által, az állami ellenőrzésről és a bünte­tésekről, hozott intézkedések, amelyekkel a rossz minőségű termelést sújtják. Szigorú, de elkerülhe­tetlen intézkedésekről van szó. A gyártás minőségé­nek és műszaki színvonalának emelése a jelenlegi feltételek között nemcsak gazdasági, hanem első­rendű politikai kérdés is. Ez dönt munkánk haté­konyságáról, gazdasági növekedésünk dinamikájá­ról és végeredményben az életszínvonal további emelkedéséről is. A pártalapszervezetek és minden kommunista figyelmét erre a kulcskérdésre kell irányítani, hogy aktív politikai és termelőmunkájuk­kal, személyes példamutatásukkal biztosítsák a ter­melés műszaki és minőségi paramétereinek javu­lását. ÚJ SZÚ 4 1987. IV. 1. V. Hatékonyabban a beruházások terén tivtarsak! A tudományos-műszaki haladás eredményeinek megvalósítása terén a beruházások fő feladata a tudományos-műszaki bázis gazdaságos átépíté­se, mégpedig a haladó korszerűsítések és rekonst­rukciók révén; továbbá a termelési kapacitások időbeni beindítása, valamint biztosítani a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítása stratégiájának feltételeit. Ebben a tekintetben a Szlovák Szocialista Köz­társaságban elértünk már eddig is számos pozitív eredményt. Ilyen például a vegyiparban a vágsellyei (Šaľa) Duslo nemzeti vállalat Antioxidáns CD gyár­egységének befejezése, a Slovnaftban a Hidrok­rakk es paraffingyártó, vagy a gumiiparban az Inhibi­tor gyáregység építése. Sorolhatnánk azonban még a különböző korszerűsítési akciókat a cipő-, a ruha-, a textil- és pamutiparban. Azonban továbbra is komoly hiányosságokat tapasztalhatunk például a gyógyszeripar fejlesztése terén, ahol a megvalósítási folyamat késedelmének következtében csökken a tudományos-műszaki fej­lesztés és beruházás hatékonysága. Példaként em­líthetjük ilyen vonatkozásban a hlohoveci Slovako- farma, vagy a Slovenská Lupča-i Biotika vállalatok beruházásait. Mindez annak a következménye, (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom