Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-04 / 79. szám, szombat

ÚJ szú 3 1987. IV. 4.* Ülésezett az SZKP KB Politikai Bizottsága Nyílt véleménycsere folyt a szovjet-brit tárgyalásokon (ČSTK) - Az SZKP KB Politikai Bizottsága csütörtöki ülésén meghall­gatta Mihail Gorbacsov, Nyikolaj Rizskov és Eduard Sevardnadze beszámolóját Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel folytatott tár­gyalásaik eredményeiről. MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSÁNAK 42. ÉVFORDULÓJÁN Új gyár három év alatt A magyar vegyipar fellegvára • Húsz év alatt húszezer • Hét hónap pluszban... • Gyorsan olcsóbb! Leszögezték, hogy ezek a meg­beszélések a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet szempont­jából egyaránt fontosak voltak. Le­hetővé tették, hogy nyílt vélemény- cserét folytassanak a különböző tár­sadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokról, a regionális válsá­gokról és egyéb kérdésekről, de leg­főképpen a leszerelés távlatairól. A megbeszélések igazolták, hogy (ČSTK) - „Mihail Gorbacsovval folytatott megbeszéléseim 13 órája volt a legértékesebb idő, amit valaha is egy vezetővel megtartott tárgyalá­sokra fordítottam" - jelentette ki Margaret Thatcher szovjetunióbeli látogatásáról hazatérőben külön- gépén. Az SZKP KB főtitkárával folytatott véleménycseréjéről a brit kormányfő csütörtökön tájékoztatta kabinetjét és az alsóházban is nyilatkozatot tett szerdán véget ért ötnapos hivatalos szovjetunióbeli látogatásának ered­ményeiről. Margaret Thatcher szovjetunió­beli látogatásáról szóló alsóházi nyi­latkozatát megelőzően a csütörtök reggeli brit lapok szinte egybehang­zóan azt emelték ki, hogy a kor­mányfői vizit választási szempontból „nagy siker“, sőt „diadalmenet" volt. Több kommentár felhívja azon­(ČSTK) - Hans-Dietrich Gen­scher, az NSZK külügyminisztere csütörtöki rádióinterjújában egyér­telműen elutasította a mérlegelése­ket arról, hogy az amerikai közepes hatótávolságú rakétákat (Per- shing-2) csak műszakilag módosít­Kísérleti atomrobbantás (ČSTK) - Moszkvai idő szerint tegnap 5 óra 20 perckor a Szovjet­unió a Szemipalatyinszk melletti kísérleti telepen föld alatti nuk­leáris robbantást hajtott végre, amelynek ereje 20-150 kilotonna hagyományos robbanóanyag ható­erejével volt egyenlő, közölte a TASZSZ hírügynökség. A TASZSZ hozzáfűzte, hogy a kí­sérletre a katonai technika korszerű­sítése keretében került sor. mindkét fél elismerte a közepes ha­tótávolságú rakéták témaköre meg­oldásának fontosságát, jóllehet brit részről fenntartásaikat hangoztatták egy erre vonatkozó szerződéssel összefüggésben. A nemzetközi helyzet alakulásának megítélésében továbbra is alapvető különbségek vannak a két fél között. Szovjet rész­ről elítélték azt a brit álláspontot, hogy a nemzetközi ügyek megoldá­ban a figyelmet arra, hogy „önámí­tás lenne egyértelmű személyes si­kerként elkönyvelni a hagyományos szovjet vendégszeretetet tükröző meleg fogadtatást". A The Indepen­dent első oldalán idézi Georgij Ar­batov akadémikusnak, az SZKP KB tagjának, az Amerika és Kanada Kutató Intézet igazgatójának nyilat­kozatát, amelyben az ITN tévétársa­ság tudósítójának kérdéseire vála­szolva kifejtette: „Általános vissza­tetszést kelt a szovjet közvélemény­ben, hogy Thatcher asszony ellenzi Európa atomfegyver-mentesítését. Sohasem hittem volna, hogy ezt kell mondanom, de nekem úgy túnik, hogy Reagan elnök reálisabban kö­zelíti meg ezt a kérdést, mint Thatcher asszony... Ha mi és az amerikaiak is úgy gondolkodnánk, mint ő, az egyenesen a világ nukleá­ris megsemmisítéséhez vezetne". sák és továbbra is Európában hagyják. Hans-Dietrich Genscher hangsú­lyozta, hogy Ronald Reagan ameri­kai elnök és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Reykjavíkban elvben megállapodott arról, hogy a közepes hatótávolságú rakétákat el kell távolítani Európából és azután tehető meg a következő lépés, vagyis a rövidebb hatótávolságú ra­kéták kérdésének megoldása. Az erre vonatkozó tárgyalások célja kell, hogy legyen e fegyverek szá­mának a lehető legalacsonyabb szintre való csökkentése és egyfor­ma felső határ megállapítása a Kelet és a Nyugat számára. Az e fegyve­rekről folytatott tárgyalásokat azon­nal meg kell kezdeni a közepes hatótávolságú rakéták problémájá­nak megoldása után. sa és a nemzetbiztonság elképzel­hetetlen atomfegyverek nélkül. A politikai bizottság megvitatta a Varsói Szerződés tagállamai kül­ügyminiszteri bizottsága moszkvai ülésének eredményeit és egyértel­műen támogatta a tanácskozáson elfogadott felhívást és nyilatkozatot. A résztvevők megvitatták továbbá a csernobili atomerőmű-baleset kö­vetkezményeinek felszámolását cél­zó munkák menetét, valamint tár­gyaltak a statisztika területén vég­zett munka lényeges megjavítását célzó intézkedésekről is. A politikai bizottság megvitatta a Bajkál-tó természeti kincseinek védelmével és racionális kihaszná­lásával összefüggő kérdéseket, to­vábbá az itt működő cellulóz- és papírgyár átalakításával összefüg­gésben konkrét feladatokat tűztek ki. Átgondolt politikai provokáció (ČSTK) - A Szovjetunió párizsi nagy- követsége tegnap nyilatkozatot adott ki azzal összefüggésben, hogy a francia hatóságok kiutasítottak az országból há­rom szovjet diplomatát, akik állítólag stá­tusukkal össze nem egyeztethető tevé­kenységet folytattak. Francia részről ezt a döntést csütörtökön hozták a szovjet nagykövetség tudomására. A szovjet nyilatkozat megállapítja, hogy a francia félnek tolmácsolták a Szovjetunió leghatározottabb tiltakozá­sát, mivel a párizsi lépés teljesen megala­pozatlan és a Szovjetunióval szemben nyilvánvalóan ellenséges döntés. A doku­mentum megállapítja, hogy francia részről semmilyen bizonyítékokat nem tudtak fel­mutatni az említett szovjet tisztségviselők ún. törvénytelen tevékenységére vonat­kozóan, mivel ilyen bizonyítékok valójá­ban nem is léteznek. A kampány lefolyása azt igazolja, hogy kezdettől fogva átgon­dolt politikai provokációnak szánták, amellyel árnyékot próbáltak vetni a szov­jet-francia kapcsolatokra és a két ország népe közötti barátságra. A Szovjetunió párizsi nagykövetsége kinyilvánította, hogy az akció mindenne­mű következményéért kizárólag a francia felet terheli a felelősség. Elveszett egy rakéta (ČSTK) - Egy Phantom F-4 típu­sú amerikai bombázó gyakorlórepü­lés közben elvesztette egyik levegő -levegő típusú rakétáját. A Sparow típusú, harci robbanófejjel nem fel­szerelt rakéta Hirosimától északra, szerencsére lakatlan hegyi területen hullott le és semmilyen kárt sem okozott. Amerikai és japán katoná­kat, illetve rendőröket irányítottak a térségbe, hogy felkutassák az el­veszett rakétát. A jelentős évfordulók általában alkalmasak arra, hogy ilyen­kor felidézzük elmúlt idők történetét. Ilyen évforduló a magyar szabadság 42. születésnapja is, s egyúttal jó alkalom országaink gazdasági együttműködése felszabadulás utá­ni történetének „dióhéjban" történő felidézésére. Nos, a felszabadulást követő időszak gazdasági együtt­működésének fejlődését túlzás nél­kül rohamosnak minősíthetjük. Ez különösen akkor nyilvánvaló, ha a számok tükrében vizsgáljuk a kér­dést. Az 1948-as 39 millió rubelt kitevő árucsere-forgalom 1985-re meghaladta az évi másfél milliárd rube' értékét, mig erre az esztendő­re csaknem 1 milliárd 654 millió rubeles árucserét előirányzó egyez­ményeket írtak alá a két ország kereskedelmi szakemberei. Az öté­ves tervidőszak hátralevő éveire is az emelkedő irányzat a jellemző, és az öt esztendő alatt - 1990-ig- a kölcsönös árucsere összértéke csaknem eléri a 8 és fél milliárd rubelt. Mindez nem azt jelenti, hogy a két ország gazdasági együttműkö­désében ne lennének tartalékok. Egyik ilyen terület például a vegy­ipar, amelyben a minap olyan ese­ményről számolhatott be a magyar sajtó, ami nemcsak a magyarországi- akárcsak a hazai - beruházási gyakorlatban rendkívülinek számító, de még Nyugat-Európában sem megszokott. Világszínvonalú tech­nológiával dolgozó, világszínvonalú terméket készítő üzemet, a Tiszai Vegyi Kombinát lineáris polietilén­gyárát avatták fel, amely nem egé­szen három (!) év alatt készült el.- Ha elkészül a gyár, Európában egyedülálló technológiával lineáris polietilént gyárt majd, s a világon is éppencsak ,, lecsúsztunk a dobogó­ról“ - mondotta tavaly nyáron az Incheba nemzetközi vegyipari vásá­ron a leninvárosi vegyipari nagyvál­lalatot képviselő Baukál Gábor üz­letkötő. - Bővebben majd legköze­lebb, nem akarom elkiabálni... ff Ő szintén szólva kissé furcsál- lottam a titkolózást, hiszen a lienáris polietilénből készült színes reklámszatyrokból mindenki kapott, aki a - leginkább csak TVK-ként emlegetett - vállalat termékei iránt érdeklődött. Szinte pontosan egy negyedév elteltével következett be „a legközelebb“, mégpedig az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron, amikor az is kiderült, hogy volt mit nem „elkiabálni“... A vásáron a teljes áruskálával felvonuló TVK több mint két évtize­des múltjáról és termékeiről Jurasits Terézia tájékoztatott. Elmondta, hogy a vállalat első üzeme, a műa-- nyaggyár 1966-ban kezdte meg a termelést, amikor hatmillió műa­nyag csomagolózsákot és 200 tonna mezőgazdasági takarófóliát gyártott. A folyamatos fejlesztés révén ma már a gyár éves termelése megkö­zelíti a 100 ezer tonnát hajlékony és merev falú csomagolóanyagokat- eszközöket, csomagolási segéd­anyagokat - tömlőket, zsugorfóliát, agrofóliát, légpárnás fóliát, zsáko­kat, tasakokat, valamint 0,3 literestől 220 literes űrtartalomig üregesteste­ket - poharakat, flakonokat, ballo­nokat, hordókat -, sőt színes gége­csöveket is gyárt. Négy évvel később üzembe he­lyezték a polietilén gyárat, majd a magyar-szovjet olefinegyezmény eredményeként 1975-ben az Olefin­gyár kezdte meg a termelést. A po­lipropiléngyártáshoz két fontos dá­tum is fűződik: 1978 és 1983. A TVK tavaly sem maradt vásári nagydíj nélkül, mégpedig az Akvalin fantázianevű festékcsalád kapta, amelynek egyik jelzője a „korsze­rű“, és vízzel hígítható. Baukál Gábor is emlékezett júniu­si ígéretére, és előbb a lineáris poli­etilén előnyeit ecsetelte:- A fóliától a fröccstermékeken át a fúvással előállított termékekig min­denre alkalmas. Legfőbb erénye, hogy sűrűsége változtatható. Általa importot takarítunk meg, és ez lehe­tőséget nyújt, hogy más poliolefinfaj- tákból - polisztirol, polikarbonát- többet lehessen behozni.- Mi volt a legutóbbi „titkolózás“ oka? - Emlékeztettem korábbi talál­kozásunkra.- Akkor még csak remélhettük, de biztosan nem tudhattuk, hogy mikor kezdődik meg a lineáris polie­tilén gyártása. Nos, erre a tervezett­nél jóval korábban került sor. A ma­gyar beruházási gyakorlatban egye­dülálló beruházási ütem - amely még Nyugaton sem megszokott - lehetővé tette a jóval korábbi üzembehelyezést. Egészen ponto­san 1986 augusztus 28-án 20 óra 46 perckor új típusú katalizátort ada­goltak a gyártórendszerbe és 29 perc múlva valósággá vált: a fólia­gyártásra is alkalmas polietilénpor révén jelentős termékválaszték-bő­vítés következik. Tekintve, hogy az 1986-os évre eredetileg termelést nem irányoztunk elő, és az év végé­ig így mintegy 30 ezer tonna keres­kedelmi minőségű lineáris polietilén gyártása vált lehetővé, jelentős kon­vertibilis exportra is mód nyílt, a ha­zai ellátás javításáról nem is be­szélve.- Ha rendkívüli esemény követ­kezik be - ez pedig jelentőségében az - akkor nem árt szólni az előzmé­nyekről is...-A „sima“ polietilént 1970-ben kezdte termelni a TVK. Azonban a termelést hiába bővítettük évi 24 kilotonnáról fokozatosan 15 év alatt 150 ezer tonnára, importra is szük­ség volt. A magyar-szovjet olefin­egyezmény értelmében a Szovjet­unióból, de más szocialista, sőt tőkés országokból is importál­tunk - egyre növekvő mértékben - polietilént. Előbb kibővítettük és meghosszabbítottuk a magyar -szovjet olefinegyezményt, ami azt jelentette, hogy 1986 végén meg­szűnik az etilén évi 130 ezer tonnás Szovjetunióba irányuló exportja, sőt 1987 januárjától évi 60 ezer tonna etilént kapunk a Szovjetunióból, amire alapozva a vállalatvezetés ja­vasolta a polietiléngyártás fejleszté­sét. Az Állami Tervbizottság 1982 októberében hagyta jóvá a polieti­léngyár építésének javaslatát, 1984 elején készült el a szerződés a gyár­építésről, 1984. április 24-én ér­vénybe lépett, és a csaknem 6 milli­árd forintos beruházás befejezési időpontja 1987. március 31. volt. Ez pedig azt jelentette, hogy az évi 140 ezer tonna kapacitású polietiléngyár jelentős időelőnnyel kezdhette meg az üzemelést, s akár már 1987-ben a beépített kapacitáshoz közeli telje­sítményt nyújthat. Azaz a világon negyedikként - Japán, az USA és Kanada után - Magyarország is ter­mel lineáris polietilént. Mindez immár hivatalosan is be­következett. Március 31-én Lázár György magyar miniszterelnök je­lenlétében felavatták a TVK új üze­mét, amely a tervezettnél nemcsak korábban kezdte el a termelést, ha­nem kisebb költséggel (!) épült fel. Itt akár be is fejezhetnénk a ma­gyar lineáris polietilén gyártása megkezdésének krónikáját, ha nem illenék szólni az emberekről, akik munkája nyomán e termékből évi három és fél milliárd forinttal javul az ország devizamérlege! L eninváros az ötvenes években mintegy 1300-1400 főt számláló község volt, két évtizede emelkedett városi rangra, ma pedig már húszezer fölött van lakóinak száma. A TVK mintegy 6300 dolgo­zót foglalkoztat, 1700 dolgozója van a Tiszai Erőmű Vállalatnak, míg a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál 1100 dolgozó végzi munkáját. így Lenin­város nemcsak jelentős ipari köz­ponttá nőtt, hanem a magyar vegy­ipar egyik fellegvára lett. MÉSZÁROS JÁNOS Tavasz volt akkor is Tavaszi áradatként robbant be bérházunkba. Elöreszeg- zett, dobtáras géppisztollyal. Harsány szóval: „Fasisztov nyet?“ Pincénkben pillanatok alatt meggyőződött róla - kér­désére nem a válasz. Megnyugodva ült le az egyik lépcső­fokra. Csapzott, rakoncátlan üstökéről hátrább lökte a fülvé- dős meleg téli sapkát. Fegyverét a térdének támasztotta. Valaki közülünk cigarettával kínálta. Rágyújtott, kettőt-hár- mat szippantott a Bystricából, majd nagygyorsan csizmája talpán elfojtotta parazsát. Pufajkája mély zsebéből gyűrött újságpapírt kotort elő. Szakított belőle egy csíkot, s egy másik mozdulattal sötétbarna, durva dohánytörmeléket vett elő. Komótosan megsodorta a vastag szivarkát. Hosszában megnyálazta, igazított még rajta egyet-kettőt, majd lángja lobbant töltényhüvelyböl készült öngyújtójának. Mélyen a tüdejére szívta az első stukkót. Látható, hallható élvezettel. S csak ennyit mondott nagyjelentősen: Mahorka... Koljának hívták. Ez az orosz fiú egy Volga menti kisfalu­ból szakadt két éve a frontra. Férfivá a háború kegyetlen tüzkohója edzette. Merre tovább? - kérdeztük tőle. Faradt barna szeme villant, amikor felcihelődve, útra készen, kibök­te a két szót: „Vienna, Berlin“. Alig tudtunk meg róla többet. S mindmáig azt sem tudom, vajon céljához ért-e? Jó egészségben megérte-e a háború végét? Átvészelte-e a csak látszólag röpke, valójában a leg­hosszabb háborús hónapot, amely még elválasztotta a győ­zelem napjától? Hiszen ebben a Duna menti városban, az ősrégi múltra visszatekintő Bratislavában is itt maradt örök­re nem egy társa. A város népe azon az emlékezetes április 4-i kora dél- előttön zömében aligha sejtette még, hogy Kolja és sok más bajtársa az igazi tavasz első hírnökeiként meghozzák egy új, igazságosabb társadalmi rend, a szocializmus létrejöttének és keserves vargabetűkkel is hátráltatott fejlődésének lehe­tőségét. Azzal viszont mindannyian tisztában voltunk, hogy ezen a tavaszon a legértékesebb ajándékot nyújtották át nekünk, hivalkodás nélkül, egyszerűen, szinte szótlanul: a békét. Azt a békét, amely számunkra itt, s az ország, Európa számára is az élet szinonimája volt. Nemcsak azért, mert ezen a földrészen pontot tett a második világégés hat irgalmatlanul nehéz éve után, amely 50 millió emberéletet követelt. Hanem azért is, mert ha ezt a békét nem az antifasiszta koalíció és elsősorban nem a felszabadító szov­jet hadsereg teremti meg, hanem az emberiességből kivet­kezett fasizmus sötét erői, akkor megkondult volna a lélek­harang nem egy nép, szlávok és nem szlávok sorsa felett. Ettől a rémtől, a kilátástalan jövőtől szabadított meg bennünket az a negyvenkét évvel ezelőtti nap. Az azóta eltelt idő mérlegét mindenki külön-külön megvonhatja és megte­hetjük ezt közösen is. Ki tagadhatná, nem volt minden és mindig fenékig tejfel. Most sem az. De aki józanul, tárgyila­gosan képes gondolkodni, az nem vitatja, hogy mégiscsak jóval több jutott a mérlegnek abba a serpenyőjébe, amelytől életünk jobbá, nemesebbé válása függött és függ. S mégis. Nem vagyunk elégedettek és tulajdonképpen hiba is lenne ennek az ellenkezője. Hiszen munkahelyein­ken, ebben a városban, országunkban és az egész szocialis­ta közösségben - ha jól meggondoljuk - mennyivel előbbre is tarthatnánk. Mennyivel többre vihettük volna, ha a tőlünk független nehezítő körülményektől, buktatóktól, ellenséges üzelmektől eltekintve, mi magunk kevésbé hibáztunk volna. Ha jobban éltünk volna előnyeinkkel és lehetőségeinkkel. Ha a szemellenzős önelégültség, a megcsontosodottság, az új rendünktől idegen nyárspolgári életszemlélet nem egyszer és nem egyhelyütt elburjánzó rákfenéje nem vezetett volna és nem vezetne sok vonatkozásban mindmáig káros ütem­vesztéshez, megtorpanáshoz. Jó dolog, hogy rádöbbentünk: ezen változtatni nemcsak kötelességünk, hanem egyszerűen - létérdekünk. Ezt a felis­merést, ezt a szándékot nagyrészt annak a folyamatnak köszönhetjük, amely - most áprilisban lesz két éve annak - a Szovjetunióban vette kezdetét a gyökeres megújulás, a fejlődés gyorsítása, az átalakítás politikájának meghirdeté­sével és gyakorlati megvalósításának első lépéseivel. Ennek a folyamatnak lényege a szovjet társadalom forradalmi átalakítása. Célja pedig elsősorban az országon belül, de azon kívül, a szocialista országok közösségében és világvi­szonylatban is, eszméink vonzerejének lényeges növelésé­vel az anyagi és szellemi potenciálunknak megfelelő áttörés kivívása. Új utakon, új módszerekkel és főleg megújult gondolkodásmóddal, a demokrácia és az öntudatos feladat- vállalás szélesebb, átfogóbb, jóval jobb eredményekhez vezető, minőségileg magasabb szintjén. Felismerve azt, hogy csak így képzelhető el végső soron az egész emberi­ség tényleges és gyorsabb haladása is a progresszió útján. Ennek tudatában fogadjuk hazánkban és városunkban is a közeli napokban azt az orosz embert, akinek neve fémjelzi a szovjet párt- és állami vezetés indította folyamatot, amely­ben joggal az egész szocialista rend politikai tavaszát látjuk és látnunk kell. Ennek jegyében melegen üdvözöljük majd körünkben Mihail Gorbacsovot. Annak tudatában, hogy ez a köszöntésünk egyben - pártunk szándékaival összhang­ban - mindannyiunkat, vezetőket és vezetetteket egyaránt úttörő tettekre kötelez. GÁLY IVÁN Margaret Thatcher beszámolt moszkvai útjáról az Alsóházban Genscher a „nullamegoldásról“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom