Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-03 / 78. szám, péntek

Az SZLKP KB ülésének vitája HERBERT ĎURKOVIČ elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének tudományos dolgozója Gépiparunkban nem találnánk olyan ágazatot, illetve olyan saját alkotó munkánk eredményét ké­pező termékcsoportot, amely minőségét illetően kiállná a próbát a világszínvonalú termékekkel szemben. Csökken a kivitel is. 1958-1960-ban részarányunk a világ gépipari kivitelében 3,2-3,4 százalék volt, és a nyolcvanas évek kezdetén ez az arány 1,5 százalékra csökkent. Az utóbbi években sikerült megállítani a kivitel csökkenését, miközben azonban a cserearányok romlottak. Gépipari kivite­lünk egy kilogrammban kifejezett értéke csak mint­egy 15 százaléka a behozatali áraknak a Közös Piaccal folytatott kereskedelemben. A tudományos-műszaki fejlesztés termelési al­kalmazásának fele meg a termelőerők fejlettsége és a társedalom szerkezete. A szociális struktúra szemléltetheti a társadalom fejlettségét. Ezen a té­ren a világ legfejlettebb ipari államaihoz viszonyítva nagy a lemaradásunk. így például Csehszlovákiá­ban a nyolcvanas évek elején a mezőgazdaságban dolgozott a foglalkoztatott lakosság 11 százaléka Mezőgazdaságunk az élelmiszerszükséglet 80-90 százalékát fedezi, míg az Egyesült Államokban a lakosság nem egész 3 százaléka állítja elő az élelmiszer-szükséglet 120 százalékát. A munkaké­pes lakosság 50 százaléka az iparban és az építő­iparban dolgozott, mig a legfejlettebb országokban a következő 15 évben a munkaképes lakosság 8-10 százalékát akarják az iparban foglalkoztatni. A gép­iparban a munkatermelékenységet illetően az Egye­sült Államokhoz viszonyítva csaknem négyszeres, Japánhoz viszonyítva négyszeres, az NSZK-hoz és Franciaországhoz viszonyítva csaknem háromszo­ros, a világszínvonalhoz viszonyítva kétszeres a le­maradásunk. Az 1984 évi helyzetet az 1975 évivel vetettem össze. Mai helyzetünk értékelésében fon­tos azt is megemlíteni, hogy például az elektroniká­ban 7-15 év a lemaradásunk a legfejlettebb orszá­gokkal szemben. Pedig tudjuk, hogy a társadalom fejlődésében az elektronika hozza magával a legje­lentősebb változásokat. Szocialista társadalmunk a kulcsfontosságú terü­letek forradalmi átalakítása előtt áll. Az új minőség a szubjektív tényezők minőségi változásaival kezdő­dik. Az egyének, a kollektívák, a párt, a társadalmi szervezetek, az osztályok, az irányító párt- és gazdasági struktúrák még nem érik el a kívánt színvonalat. Nem lehetünk elégedettek a döntő társadalmi-gazdasági problémák megoldásának ed­digi menetével. A tudományos-műszaki haladás közvetlenül ezek megoldásától függ. A szocialista társadalom számára rendkívül fon­tos a társadalom irányítása. Mindenekelőtt a társa­dalom szociális-gazdasági fejlődésének stratégiai irányításáról van szó. Nem minősíthetjük program­szerű megközelítésnek a normatív gazdasági célok kitűzését, amennyiben nem határozzuk meg a célok eléréséhez vezető utakat is. Így például mit sem érnek a munkatermelékenység, a nemzeti jövede­lem, a forrásképzés növekvésében kitűzött igényes célok, ha ezek nem támaszkodnak az elérésüket szavatoló stratégiai programra. Nem végeztük el a legfontosabb munkát a társadalom szociális gaz­dasági fejlesztése tervezése során a stratégiai irá­nyításban. Nincs szükségünk irreális víziókra, ha­nem tudományosan megalapozott előrejelzésekre. A gazdasági fejlődés stratégiájának összhangban kell állnia az egyes vállalkozó szubjektumok távlati stratégiájával. A társadalom stratégiai irányítása a tudományos­műszaki előrejelzésekkel, a nemzetközi munka- megosztásban, a tudomány és technika területén betöltött szerepük keresésével és meghatározásá­val kezdődik. A KGST-országok tudományos-mű­szaki fejlődésének fontos programja és a kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés hosszúlejáratú szerződései teljes mértékben lehető­vé teszik egy ilyen program kidolgozását. Csak így szűkülhet le a kutatási-fejlesztési alap integrációja, ami következtetésképpen lehetővé teszi a termelés szakosítását, a szükséges szerkezeti változásokat. A 7. ötéves terv teljesítésének mérlege azt mutat­ja, hogy a Tesla Orava vállalat minden mutatóban becsületesen és sikeresen teljesítette feladatait. A televíziós készülékek és képernyők innovációja a magas műszaki és gazdasági paraméterek eléré­sére irányult és gyors ütemű volt. Bizonyítéka ennek az első minőségi osztályba sorolt termékek 57,5 százalékos aránya 1984-ben. Ezek közé tartozott a Color 110 ST típusú színes televízió is. Ez a pozitív trend azonban nem folytatódott az 1986-os évben, amikor dolgozókollektívánk majd­nem 160 millió koronával maradt el a már módosított terv teljesítésétől. Az elmúlt évben a tervteljesítést, néhány kulcsfontosságú alkatrész esetében, a szál­lítói-megrendelői kapcsolatok és szerződések be nem tartása zavarta meg. Ezért is tartottuk jónak, hogy a CSKP KB 5. ülése újra hangsúlyozta az ilyen szerződések következetes teljesítésének szüksé­gességét. Ennek javulásával nemcsak a folyamatos gyártás és a jobb minőség elérésének feltételei teremtődnének meg, de a vállalat és a vezérigazga­tóság vezető dolgozóinak is több idejük jutna a tudo­mányos-műszaki fejlődés eredményeinek a gyakor­latba való bevezetésére. A tudományos kutatóbázisunk súlyos hiányossá­ga az, hogy a műszerekkel és berendezésekkel való felszereltsége elmaradott, és a progresszív alkatré­szekkel való ellátás is akadozik. Mindez az ide szerényen juttatott anyagi eszközök számlájára ír­ható. Ahhoz, hogy a fejlesztésben dolgozók elvé­gezzenek egy igényes mérést, speciális szerveze­tekhez kell fordulniuk, és ez elodázza a fejlesztési szakasz befejezését. Alapvető kérdés marad termékeink minőségi pa­ramétereinek szigorú kritériuma. Tévékészüléket vagy számítógép kijelző képernyőt, jobb minőség­ben, csak az új típusú és megbízható alkatrészekből A társadalom irányításában a döntéshozatalban gyakran hiányzik a párt és gazdasági struktúrák megfelelő tájékoztatása. így például a gazdasági szférában gyakran nem rendelkeznek a döntés tárgyára vonatkozó alapvető információkkal És ami a legrosszabb, az illetékes irányitószervek többnyire nem is érzik, hogy kevés információt kapnak. Az innovációs folyamatok irányítása általában alacsony színvonalon áll Általában kevés figyelmet szentel­nek a konkurrensek eredményeinek, a világpiac elemzésének, a jövendőbeli szükségletek előrejel­zésének, a kereskedelempolitika új irányainak A külkereskedelmi csere hatékonyságának szünte­len csökkenése az innovációs politika alacsony színvonalának logikus következménye A kereske­delem gazdasági és szervezési „elszakadása" a termeléstől megsokszorozta ezeket a problémá­kat A gazdálkodó szervezetek kollektíváinak gaz­dasági és szervezési kapcsolata a termékek értékesí­tésével a jövőben bizonyára pozitívan befolyásolja a termelés minőségét és hatékonyságát. Az alacsony színvonalú irányítás egyik oka az irányító struktúrák nem megfelelő szakképzettsége. Ezen a téren saját leegyszerűsítéseink áldozataivá váltunk. így például nem értékeljük megfelelően a tehetségeket, a szubjektum irányitóképességeit. Az emberek kiválasztásában gyakran szerepet ját­szik a véletlenszerűség és a szubjektivizmus. Sok­kal nagyobb a jelentősége annak, hogy a vezető személyisége hogyan befolyásolja az általa irányí­tott szervezetet, mint ahogyan azt általában megítél­jük. A tehetséges, politikailag, szakmailag jól felké­szített egyén semmivel sem pótolható. A társadalom irányításának programszerűségén, az irányitó struktúrák alapvető javításán kívül, az irányitó munka tökéletesítésének harmadik fontos tényezői az irányítási rendszerek. Nem helytálló az az állítás, hogy irányitó rendszereink megfeleltek az extenzív gazdaságfejlesztés időszakának. A fordí­tottja az igaz. A gazdaság extenzív fejlesztése mindenekelőtt a nem hatékony irányítórendszerek következménye volt. A szocialista gazdaság terv­szerű irányítási rendszere nincs úgy kidolgozva, hogy tartós, megbízható és hatékony útmutatás lehessen. A gazdaság döntő területein olyan konk­rét, hatékony megközelítéseket kell alkalmazni, amelyek optimális megoldást és gazdasági sikert eredményeznek. A múltban nem használtuk ki meg­felelően a közgazdaságtant. Az elmélet nem állt szoros kapcsolatban a társadalmi gyakorlat kulcs- fontosságú kérdéseivel. Társadalomtudományi te­vékenységként tüntették fel a marxizmus-leniniz- mus alaptételeivel kapcsolatos szójátékokat. A tár­sadalomtudományi front munkatársai állampolgári becsületességének hiánya és szubjektivizmusuk azt okozta, hogy a szocialista társadalom objektiv gaz­dasági törvényeit ugyan nem tagadták, de a társa­dalmi gyakorlatban nem vették figyelembe. Ez vo­natkozik a szocialista társadalom alaptörvényére, a tervszerűségre, az érdemek elvére és más kulcs- fontosságú elméleti alapelvekre. A szocialista társa­dalom törvényei összességükben hatnak, így tehát a társadalom nem ismerheti el az egyik törvényt, míg a másikat nem. Az irányító struktúrák motiválásán kívül rendkívül fontos, az alkotó tudományos-műszaki tevékenység motiválása is. A tudomány mindenekelőtt az alkotó, kutató és fejlesztő tevékenység révén válik közvet­len termelőerővé. A társadalom forradalmi átalakítá­sára kifejtett törekvésünk elképzelhetetlen anélkül, hogy fordulatot érünk el ennek a tevékenységnek a minőségében. Ha elismerjük a tudomány és technika termelési kihasználásának elsődleges je­lentőségét, új módon kell viszonyulnunk a tudomány és technika művelői iránt. A megfelelő társadalmi értékelésnek, az anyaginak és erkölcsinek is, kell kifejeznie társadalmunk új hozzáállását ezen réteg­hez. A mai igényeknek megfelelően kell meghatá­rozni az ösztönző rendszert. Ez az egyik kulcsfon­tosságú kérdés, amely feltétele a szociális gazdasá­gi fejlődés gyorsítása megvalósításának lehet gyártani. Éppen a megbízhatóságot nem garantálják viszont szállítóink. Hiába jelezzük mi már akkor, amikor az állami minőségellenőrző inté­zetben próbálják végtermékeinket. Ugyanúgy ki kel­lene próbálni azokat a legfontosabb alkatrészeket is, amelyek döntően befolyásolják a végtermék minő­ségét. Erre az ötéves tervidőszakra termékfejleszté­sünk érdekében 60 megrendelést adtunk fel szállító­inknak új aktív és passzív alkatrészek gyártására. Ennek eddig csak mintegy 30 százalékát igazolták vissza kötelező érvénnyel az alkatrészgyártók. Az ellentét legtöbbször az új termék gyártásának meg­kezdésekor éleződik ki és végül, egyedüli megol­dásként gyakran csak a kapitalista import marad. Nehezen léphetünk előre addig, amíg olyan jelentős fordulat nem áll be az elektronikai alkatrészek gyár­tásában, amilyen a fejlett országokra jellemző, ahol a fejlődés gyors tempóját éppen az alkatrészbázis diktálja. Vállalatunk együttműködik a KGST-országok szí­nes televízióinak gyártásában, s ez az együttműkö­dés végső soron a közös alkatrészbázist is megha­tározza majd. Az első eredmények a szovjet, NDK- beli és lengyel partnerekkel való közös munkábói származnak. A műszaki együttműködés eddigi for­májáról azonban át kell térni a szocialista integráció és kooperáció, termelésben is érvényre jutó formái­ra. Itt szükség van az eddigi adminisztratív korlátok megszüntetésére, és el kell jönnie a minden partner­re kötelező érvényű határidő-betartás korszakának. A 8. ötéves tervidőszakra megszabott feladatok teljesítéséhez, a vállalat fejlesztési koncepciójának kialakításához a tudományos-műszaki fejlesztésben kerestük a forrásokat. Az innovációs folyamatban a színes televíziók és számítástechnikai kijelző képernyők kaptak nagyobb hangsúlyt. A televízió­gyártás alapját a Color 416-os sorozat képviseli, amelyet 6 féle változatban készítünk, s ezek a kap­csolás módjában és a képernyő nagyságában kü­lönböznek majd. Növelik, mintegy 30 százalékkal, a megbízhatóságot és csökkentik, 20 százalékkal, a készülékek villamos fogyasztását. Javul a hangmi­nőség és a feszültségingadozással szembeni ellen­állás is. A számítógép kijelzők gyártásában a soro­zatok nagyságát kívánjuk növelni s ezzel a gyártás gazdaságosságát javítani. Ezeknek és más fejlesztési irányzatoknak a kö­zös jellemzője azonban az, hogy késlekedik beve­zetésük a gyakorlatba, nem érik el a tervezett paramétereket és nemegyszer sikertelen fejlesztés­ként fejeződnek be. így dolgozóink fölöslegesen örültek a mechanikus képcső behelyezésének és a késztermék csomagolónak, ahol saját fejlesztő részlegünk vallott kudarcot, vagy a szekrény össze­szerelő berendezésnek, amelyet a Nové Mesto nad Váhom-i Gépesítési és Automatizációs Kutató Inté­zet vezet be túl hosszadalmasan a gyakorlatba. Az intenzifikációs program más eredményei vi­szont, mint az alkatrészek automatikus beépítése a nyomtatott áramkörökbe, a gyártáselökészítés első manipulátorai, vagy az automatizált tesztelő berendezések műszakba állítása felbecsülhetetlen tapasztalatokat jelentettek a mi technikusaink szá­mára is. Ebben megmutatkozott az, hogy ilyen szinten az új technika bevezetése már megköveteli az újfajta munkaszervezést, gondolkodásmódot, a felsőbb szervekkel és a kivitelezőkkel való széles körű együttműködést. A megbízhatóság kérdésére elsőrendű hangsúlyt helyeztünk, aminek bizonyítéka a tévék minden újabb innovált típusa. Most a Color Az utóbbi időben tanúi vagyunk annak, hogy a társadalomtudományokat mind erőteljesebben bí­rálják társadalmi, főleg ismeretelméleti és eszmei­politikai szerepük nem megfelelő gyakorlásáért. A helyes, jogos, indokolt bírálat mozgósitólag csak akkor hat, ha nem általános jellegű, hanem különb­séget tesz a tudományos munkahelyek, s a tudomá­nyos dolgozók csoportjai között, s kiindulópontja a társadalomtudományok jelenlegi problémái okai­nak átfogó felmérése. Nem kell emlékeztetnem arra, hogy az egyes társadalomtudományi diszciplínák kétségbevonha­tatlan pozitív eredményeket is elértek. Kimagaslók a sikerek az enciklopédiák kidolgozásában, egyes tudományos területek ismereteinek szintetizálásá­ban és további területeken is. A társadalomtudomá­nyi dolgozók erejét sikerült összpontosítani Az SZSZK társadalmának helyzete és alakulásának kilátásai című tanulmány kidolgozására, amelyet tavaly márciusban felhasználtak az SZLKP kong­resszusa előkészítésében. Ezzel összefüggésben azonban felmerült szá­mos, semmiképp sem csupán részkérdés: vajon a bírálók joggal kritizálva a társadalomtudományt, annak főleg az élettől való elszigeteltségét, ponto­san tudják-e, hogy mire kellene orientálódnia a nagyrészt általánosságban megfogalmazott, úgy­nevezett társadalmi megrendelésnek? Miképp ítél­hetjük meg a társadalmi megrendelés kidolgozásá­ért és megvalósításáért felelős olyan struktúrákat, amelyek elnézték és mindmáig elnézik a kutatás állami és tárcatervei kidolgozásának, irányításának és értékelésének olyan nyilvánvalóan elavult mecha­nizmusát, amely sajnos még sok területen lehetővé teszi a tudományos kutatás látszatát és bűnös módon pazarolja a társadalmi eszközöket? Ki felel azért, hogy még mindig nem sikerült változtatni az erők fő feladatok megoldására való összpontosításának alacsony fokán, ami jelentősen csökkenti tudományos-kutatási bázisunk hatékony­ságát, s amelynek megváltozását már hét évvel ezelőtt oly sürgetően követelte a CSKP KB 15. ülése? Mikor vonnak le megfelelő következtetéseket, és mikor intézkednek annak alapján, hogy az alapkuta­tás kulcsfontosságának és szerepének ismeretében ez a kutatás hosszú évek óta nem megfelelő helyet tölt be a tudományos kutatási bázisban? Vajon nem kellene-e nyíltan elemezni, hogy a tu­domány és a gyakorlat közti kapcsolat fejlesztése érdekében, amint azt szorgalmazták, miért nem valósult meg Jozef Lenárt elvtársnak 1980-ban elhangzott felhívása olyan légkör megteremtésére, amelyben a tudományos dolgozók nyíltan beszélné­nek a társadalmi élet minden területének helyzeté­ről, s amelyben - főleg a párt fórumán - rendszer­ként, létszükségletként támogatnák a szocializmus helyzetének és további fejlődésének tudományos megismerését? Mi okozta és mi okozza a bátorság hiányát, amikor elvszerüen kell síkraszállni a becsületes, alkotó, tudományos gondolkodásmódnak köszön­hető nézetekért? Mi gátolja a bíráló fellépést azokkal szemben, akik számára még megfelelnek a szocia­lizmushoz kapcsolt leegyszerűsített és esetenként vulgarizált elképzelések, - más szóval - mi gátolja azt, hogy a nyílt tudományos viták, amelyekre pár­tunk vezetése nem egyszer ösztönzött, a tudomá­nyos gondolkodás kibontakoztatásának és a tudo­mányos igazság érvényesítésének helyettesithetet- len módszerévé váljanak? Ezekre a kérdésekre - ez az első pillanatban is nyilvánvaló - nem csak a tudománynak kell választ adni. Tudományos-kutatási és fejlesztési bázisunk dol­gozóinak a foglalkoztatott lakosság egységére eső hányada jelentősen nagyobb a legfejlettebb orszá­gokhoz képest, és ezekkel lépést tartunk a ráfordí­tott társadalmi eszközök tekintetében is. Ezzel szemben előnytelen a struktúrája, néhány láncsze­me többszörösen is lemarad a képzettség, a teljesí­tőképesség tekintetében, a társadalomban haszno­sított eredeti megoldások mennyiségét és minősé­gét illetően. Ebbe a helyzetbe nem törődhetünk bele arra hivatkozva, hogy a szlovák tudomány fejlődésének a régebbi és a közelmúltban kedvezőtlenek voltak 428-as tévécsalád megjelenését készítjük elő, s ez jelentős műszaki és gazdasági innovációt képvisel. Ebben már megmutatkoznak a digitalizált áramkö­rök beépítésére és a teletext vételére irányuló erőfe­szítéseink eredményei. Ez a koncepció a világ vezető elektronikai cégeinek a fejlesztése alapján alakult ki. Alapanyagaink szállítói nagyon hosszadalmasan oldanak meg olyan kérdéseket is, mint a vezetékek, alkatrészek és integrált áramkörök forraszthatósá- ga. Jelentős számú munkaerőnket köt le a tömeges forrasztás hibáinak kijavítása. Az ez irányban tett ígéretek azonban nem konkrétak és legfeljebb az 1989-90-es évekre jelenthetnek javulást. Ezen a te­rületen a problémák továbbra is nyitottak annak ellenére, hogy nemcsak a Tesla Orava belső ügyé­ről van szó, mert ez a gond érinti az egész elektro­technikai ipart. Ha nincsenek jó szállítói kapcsolataink mire ala­pozzuk a dinamikusabb fejlődést? Áz év első két hónapjának eredményei alapján úgy tűnik, hogy ez idén ismét nem teljesítjük az árutermelés tervét. A kiesést a Tesla Jihlava elmaradt alkatrészszállítá­sai, a Dubnicából nem érkező transzformátorok, a Tesla Rožnov által gyártott, de nálunk hiányzó képernyők és a Tesla Pŕeloučból várt nyomtatott áramkörlapok hiánya okozza. A színes televízió viszonylag drága árucikk, a vá­sárló tehát indokoltan elvárja a jó minőséget. Dolgo­zóink képesek a tervezett feladatok teljesítésére, de nem az év végi rohammunkában. Ennek kiküszöbö­lése az alapvető feltétele a termelés hatékonyságá­nak és minőségének. a feltételei, noha ezt a tényezőt sem becsüljük le. Alapvető értékelő mércévé kell válnia - s nemcsak a tudományban - az átlagosság elutasításának, a világban ismert csúcsparaméterekkel való egybe­vetésnek. Az ilyen megközelítésben és eljárásban, amint azt Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB 5. ülésén mondta, nagy segítségünkre kell hogy legyen a szovjet társadalom átalakításának, az SZKP élete és vezető szerepe érvényesítésének mély ismerete és e koncepció elsajátítása. Pártunk és állampolgá­raink zöme egyetért az átalakítás szovjetunióbeli megoldásával. Ezt a politikai és erkölcsi tőkét ösz­tönzően fel kellene használni arra is, hogy fordulatot érjünk el a társadalomtudomány művelőinek érdek­lődésében és tevékenységében. A társadalomtudományok helyettesithetetlen szerepéből és a halaszthatatlan feladatok sürgőssé­géből következik annak elkerülhetetlen szüksége, hogy ezen területen felül kell vizsgálni a kádermunka egész rendszerét. Nyilvánvalóan harcot kell majd vivni káderpoten­ciálunk hatékonyságának növeléséért, a szociális és a gazdasági szféra, valamint az élet és a társadalmi viszonyok további területein folyó átalakítás koncep­ciójának kidolgozásáért. Ennek a harcnak része a saját nézeteink, magatartásunk és képességeink sokszor nem könnyű felülbírálása, a szocialista fejlődés meggyorsítása igényes feladatainak megol­dására képes megteremtése is. A társadalomtudo­mányokban nem lehet befolyása az olyan emberek­nek, akik dogmatikus szócséplésükkel, szakmai és állampolgári megalkuvásukkal, konjukturalizmusuk- kal, a valóságtól történt elszigeteltségükkel, avagy egyszerűen felkészületlenségükkel a közvélemény szemében lejáratják a társadalomtudományokat, és torzitóan hatnak a felnövekvő tudományos nemze­dék gondolkodásmódjára. E cél elérése nélkül nem lehet megvalósítani a kádermunka második kulcsfeladatát sem: a tudo­mányos dolgozók és a tudományszervezők új nem­zedékének nevelését. Ennek létszáma, szakmai orientációjának struktúrája, módszertani, elméleti, nyelvi és egyéb területen történő felkészültsége, így például a korszerű információs rendszerek alkalma­zásának képessége, de egyben az állampolgári elkötelezettsége is szavatolja, hogy tíz-tizenöt év múlva is lesznek olyan emberek, akik a legmaga­sabb szinten kutatják majd társadalmunkat és prog­nosztizálják fejlődésének tendenciáit. E feladat megoldásának megvan az alapja. Ez az SZLKP kongresszusának határozatában követel­ményként szerepel: „Gyorsan ki kell dolgozni, s jóvá kell hagyni a tudományban és a technikában alkotó munkára képes tehetségek kiválasztásának, neve­lésének és fejlesztésének programját. Javítani kell a káderek szakmai, képzettség és korhatár szerinti összetételét, valamint mobilitását Szüntelenül fo­kozni a tudósok és a mérnökök alkotó munkájának társadalmi megbecsülését." Jóllehet az SZLKP kongresszusa szorgalmazta ezeknek a kulcskérdé­seknek gyors megoldását, több mint egy esztendő elteltével megállapíthatjuk, hogy az irányitó struktú­rákban dolgozó kommunisták, akiknek címére szólt, ezt a követelményt nem veszik eléggé komolyan. A társadalomtudományok területén a főiskolai tanulmányi szakterületeket illetően is riasztó a hely­zet egyszerű újratermelésük biztosításában. Hogyan választhatnánk ki tehetségeket, ha például csak öt hallgatót vehetnek fel a következő fonévben a brati­slavai Komenský Egyetem bölcsészeti karán nyíló tudományos kommunizmus - szociológiai tanulmá­nyi szakra, ráadásul a tudományos kommunizmus és a szociológia tanszékein jelenleg nem minden évfolyamban vannak hallgatók. A tudósok nevelésében sem igazodnak a tudo­mányos diszciplínák arányos fejlesztésének szük­ségleteihez. így például 1985-ben az aspiránsok 62 százaléka a gazdasági és a pedagógiai tudományo­kat tanulmányozta, ezzel szemben néhány más tudományos szakterületen, például az etikában az SZSZK-ban nem volt egyetlen aspiráns se. ösztönösen és összehangoltságot nélkülözően növekszik azoknak a tudományos aspiránsoknak száma is, akik megfelelő hasznot nem hajtanak, (Folytatás az 5. oldalon) JÚLIA TRNAVSKÁ elvtársnő, az SZLKP KB tagja, a nižnái Tesla Orava munkásnöje VILIAM PLEVZA elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének igazgatója új szú 4 1987. IV. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom