Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-17 / 90. szám, péntek
ÚJ szú 3 % % 1987. IV. 17. Teljes mértékben támogatjuk az új szovjet javaslatokat (Folytatás az 1. oldalról) Gorbacsov prágai nyilatkozata után nem okozhat problémát a leszerelés folyamatában. Ezeket a kérdéseket részünkről elvszerűen átértékeltük, méghozzá a hozzáállást és a koncepciót illetően egyaránt. Éppen ezért ezeket teljesen új megvilágításban kell látnunk. Nagy hangsúlyt kapott az, hogy az ellenőrzés, beleértve a helyszíni felügyeletet is, fel kell, hogy ölelje a csökkentés után megmaradó rakétákat és indítóberendezéseket egyaránt, méghozzá nemcsak azokat, amelyek harci készültségben vannak, hanem a valamennyi többi objektumban levőket is- kísérleti telepeken, az üzemekben és kiképzőközpontokban. Biztosítani kell azt is, hogy az ellenőrök bejuthassanak a másik fél harmadik országok területén levő katonai támaszpontjaira is. Minderre azért van szükség, hogy teljesen bizonyosak lehessünk afelől, hogy a megállapodást szigorúan megtartják. Hangsúlyozni szeretném újra, hogy részünkről az ellenőrzés kérdéseinek megoldását illetően nincs semmiféle akadály. Végső soron ezt bizonyították azok az ESZN-közgyülés legutóbbi ülésszakán előterjesztett javaslataink is, amelyekről a történelemben talán első ízben alakult ki konszenzus valamennyi érintett fél közvetlen részvételével. Ezeknek- magától értetődően - a kölcsönösség, az egyenjogúság elvét kell szem előtt tartaniuk, továbbá azt, hogy a részt vevő felek egyikének biztonságát sem fenyegeti veszély. Az Európában levő atomfegyverek említett osztályába tartozó eszközök állományának csökkentésével, illetve megsemmisítésével összefüggésben nyilvánvaló, hogy a jövőbeni szerződések megtartása szempontjából minőségileg új jelentőséggel bírnak az ellenőrzés kérdései. Ilyen helyzetben az ellenőrzés ténylegesen a biztonság garantálásának egyik legfontosabb eszközévé válik. Ezért azt szorgalmazzuk, hogy a jövőben ezen a területen dolgozzák ki a lehető legszigorúbb intézkedéseket azzal, hogy mi nem ellenőrzést kívánunk az ellenőrzés végett, hanem a szerződések teljesítésének ellenőrzését, amit a felek a nukleáris leszerelés minden stádiumában végrehajtanak. A jelenlegi szakaszban - a prágai indítványok tükrében - gyakorlatilag a nullaváltozatról van szó, amelyet éveken át hangoztattak a NATO- országok fővárosaiban, s amelyről most egyszeriben - milyen paradox helyzet - egyes politikusok, sót egyes kormányok is le akarnak mondani. Ezzel összefüggésben szeretném megemlíteni: örömmel fogadtuk a tegnap éjszaka Moszkvából érkezett hírt, miszerint elvi megállapodás jött létre arról, hogy a felek meggyorsítják erőfeszítéseiket a közepes hatótávolságú rakétákról Rejkjavíkban létrejött megállapodás megvalósítása érdekében. Szovjet részről hangsúlyozták azt a szándékot, hogy a lehető legrövidebb időn belül dolgozzák ki az erre vonatkozó megállapodást, s a szovjet fél ugyanakkor kész konstruktív szellemben megoldani a harcászatihadműveleti rakéták kérdését is. Mihail Gorbacsov ezzel kapcsolatban kijelentette: „Kész vagyok találkozni az amerikai elnökkel annak érdekében, hogy megállapodás jöjjön létre a stratégiai fegyverekkel, a rakétaelhárítással, a nukleáris kísérletekkel összefüggő kulcsfontosságú kérdésekben, valamint a közepes hatótávolságú rakétákról szóló szerződésről.“ Moszkva legújabb bejelentése szerint - melynek értelmében a Szovjetunió a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó megállapodásban kész rögzíteni azt a kötelezettségét, hogy viszonylag rövid és pontosan meghatározott időn, például egy éven belül teljesen felszámolja harcászati-hadműveleti rakétáit is - a megállapodás visszautasítása ellentétes lenne a leszerelési folyamat tulajdonképpeni lényegével is, mert ebben a témában valójában már mindent elmondtak, sőt többet is annál, mint amire számítani lehetett. Rendkívül kockázatos és téves lenne követelni az egyik fél számára a harcászati-hadmúve- leti rakéták területén a pótfegyverkezést, miközben a másik fél az ilyen típusú atomfegyverek egész osztályát egyoldalúan megsemmisítené. Azt a nézetet valljuk, hogy nem állnak indokolható akadályok annak a szerződésnek az útjában, amely lényegesen hozzájárulna az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdításához és fordulatot jelentene a leszerelésben. így lesz ez, ha NATO-partnereink politikai akaratról és érettségről, az adott szavukhoz való hűségről adnak tanúbizonyságot, ha nem fognak kitérni a megsemmisítés fogalma elől, s nem próbálkoznak a pershingek műszaki módosításával. Prágában ezen kívül a szovjet vezető arra vonatkozó fontos bejelentést is tett, hogy a Szovjetunió leállította a vegyi fegyverek gyártását is, és országa határain kívül nincsenek telepítve ilyen fegyverei, továbbá megkezdte a vegyi fegyverek megsemmisítésére szolgáló különleges üzem építését. Ezzel összefüggésben e fórum előtt még- egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a vegyi fegyverek betiltásának és megsemmisítésének - ami a genfi konferencia egyik kulcsfontosságú napirendi pontja - különleges figyelmet szentelünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának közelmúltban tartott moszkvai ülésén e téma megvitatása során tükröződött az a szándék, hogy mindent meg kell tenni az erre vonatkozó nemzetközi konvenció még az idén történő kidolgozása érdekében. A reális kilátások az ilyen megoldásra karnyújtásnyira vannak. Ennek érdekében azonban további lépéseket is fel kell kutatnunk, mindenekelőtt az ésszerű kompromisszumok területén. Hiszen tapasztalataink már vannak, mivel éppen egy évvel ezelőtt kezdeményeztük a vegyi fegyvereket gyártó üzemek ipari bázisának a megsemmisítését. De rámutathatunk arra a tavaly ősszel előterjesztett javaslatra is, amely a polgári szektorban a vegyi fegyverek gyártása tilalmának ellenőrzését szolgálja. Hasonlóképpen kiindulhatunk azokból a tervekből, amelyek a vegyifegyverkészletekre vonatkozó, a telepítési helyüket is megnevező nyilatkozattal vannak összefüggésben, akárcsak az ellenőrzés fontos vonatkozásaival összefüggő felhívásból, amelyet a közelmúltban terjesztettek elő. Pozitívnak tartjuk azt a körülményt is, hogy az NDK-val közösen már párbeszédet folytatunk a Német Szövetségi Köztársasággal a vegyi fegyverek témaköréről. Ennek a dialógusnak az aktivizálása és eredményessége biztató hozzájárulást jelentene a vegyi fenyegetettség felszámolásához Közép-Európában és e fegyverek teljes felszámolásához egyaránt. Látni kell azonban azt, hogy megsemmisítésük folyamata nem lehet automatikus. Változatlanul fennáll az a veszély, hogy elindul a vegyi fegyverkezés újabb veszélyes fordulója. Éppen ezért nem érthetünk egyet az ún. kettős megoldással, amely egyfelől szorgalmazza a vegyi fegyverek megsemmisítését, s ezzel párhuzamosan a bináris fegyverek telepítését. Nem szolgálja Európa biztonságának ügyét az az individualista hozzáállás sem, amely a vegyi fegyverek készleteinek állítólag korlátozott és kifejezetten elrettentő jellegére vonatkozó tézis mögött húzódik meg. Kételyeket ébreszt az ellenőrzésre vonatkozó kettős rezsim ábrája is, amely abból indul ki, hogy egyes országokra szigorúbb, másikakra kevésbé szigorúbb kritériumokat határozzanak meg. Ezért szükségesnek tartottuk, hogy a kialakult helyzetre a miniszteri bizottság közös felhívásban reagáljon, amelyet Moszkvából a genfi konferencia valamennyi résztvevőjéhez intéztünk. Tartózkodni kell az olyan lépésektől, amelyek nehezítenék a konvenció elérését. Nem szabad telepíteni vegyi fegyvereket idegen területen és el kell távolítani őket onnan, ahol már elhelyezték azokat. Ez nemcsak Európára, hanem minden más földrészre is vonatkozik. Nem lenne logikus és helyes az sem, ha az egyik kézzel az ellenőrzés bonyolult témakörének az optimális megoldásán munkálkodnánk, a másikkal pedig a vegyi fegyverek korszerűsítésére készülnénk, s ezzel az ellenőrzést még tovább bonyolítanánk. Meggyőződésünk, hogy az európai katonai szembenállás szintjét jelentős mértékben csökkentené a Varsói Szerződés és a NATO határvonalán egy atomfegyvermentes folyosó létrehozása. Kezdetben ez megközelítőleg 150 kilométer széles lenne a részt vevő országokat elválasztó határvonal mindkét oldalán, a későbbiekben pedig kiterjedhetne egész Közép-Európára is. Magától értetődően megfelelő ellenőrzés és garanciák mellett. A hónap elején az NDK-val közösen éppen ilyen javaslattal fordultunk hivatalosan az NSZK-hoz. így válaszoltunk arra az elvárásra, hogy térségünkben javuljon a katonai-politikai helyzet. Ezzel bővítettük a fegyverzetkorlátozásra vonatkozó regionális intézkedések koncepcióját és figyelembe vettük a Palme-bizottság ajánlásait. Ily módon újabb lehetőséget kínáltunk a párbeszéd kibontakoztatására ott, ahol erre a .legnagyobb szükség van. Ez rendkívüli erőfeszítés nélkül lehetővé teszi a lázas fegyverkezés csökkentését. Ebből eredően a reá adandó konstruktív választ is. Ezzel kapcsolatban nagyra értékeljük a Szovjetunió támogatását, azt a készséget, hogy szavatolja és tiszteletben tartsa az atomfegyvermentes folyosót és kivonja ebből a térségből minden nukleáris eszközét. Ez annyit jelent, hogy kész eltávolítani összes nukleáris fegyverzetét, beleértve a nukleáris aknákat, a harcászati-hadműveleti és taktikai rakétákat, nukleáris nehéztüzérséget, a csapásmérö-taktikai légierő hordozóként szolgáló repülőgépeit, úgyszintén az atomfegyverek bevetésére képes rakétaelhárító nukleáris komplexumokat, melyek jelentős hányadát az ún. kettős rendeltetésű eszközök alkotják. Mindezt azzal a feltétellel, hogy az említett folyosóban a NATO-nak sem lesznek atomfegyverei. Teljes mértékben támogatjuk a hasonló övezetek létrehozására vonatkozó javaslatokat földrészünk más térségeiben, mindenekelőtt a Balkán-félszigeten és Észak-Európában. Az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének a témáját illetően továbbra is érvényesek a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülésén elfogadott javaslatok, amelyekről már tavaly júniusban szóltam ezen a fórumon. Meggyőződésünk, hogy a stockholmi konferencia, amely konkrét és katonai szempontból jelentős megállapodásaival hozzájárult az európai bizalom megerősítéséhez, ehhez megfelelő alapot hozott létre. Ezt a potenciált kell kiszélesíteni és felhasználni. A külügyminiszteri bizottság moszkvai ülésén elfogadott közös nyilatkozatban, amely Az összeurópai folyamat kibontakoztatásáért és a bécsi találkozó sikeres befejezéséért címet viselte, egyöntetűen sík- raszálltunk azért, hogy éppen ott történjen így ez, méghozzá abból a célból, hogy rá lehessen térni a második szakaszra - olyan átfogó rendszer kialakításához, amely felölelné egyrészt a továbbfejlesztett bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseket, akárcsak a katonai konfrontáció anyagi fedezetének a csökkentését és a leszerelést is. Számos olyan kérdés megoldásának lezárásáról van szó, amelyek Stockholmban nyitva maradtak, továbbá minőségileg új bizalom- és biztonságerősitő, az európai katonai-hadászati stabilitás növelését szolgáló lépésekről is. Ebbe az összeurópai konferencia valameny- nyi résztvevőjének be kell kapcsolódnia. Most ide sorolható az a fontos prágai indítvány, hogy az összeurópai folyamatban részt vevő országok külügyminiszterei tartsanak konferenciát. A Szovjetunió indítványozta, hogy színhelye Ausztria fővárosa, Bécs legyen. Megvitathatnák az említett problémákkal összefüggő kérdéseket és döntést hozhatnának átfogó tárgyalások megkezdéséről. Ránk, a Varsói Szerződés és a NATO tagországaira természetesen a katonai konfrontáció csökkentésének folyamatában elsőrendű szerep hárul. Ami a szocialista országokat illeti, konkrét lépéseket teszünk annak érdekében, hogy eleget tegyünk a felelősség ránk eső részének. Rámutathatnék a mi legújabb, a NATO-országokhoz intézett felhívásunkra, amely szorgalmazza, hogy a kölcsönösség alapján egykét évre fagyasszuk be mindkét tömörüléshez tartozó országok katonai kiadásait. De idézhetném a Varsói Szerződés és a NATO katonai és politikai képviselőinek a találkozójára vonatkozó indítványunkat is, amelyet korábban terjesztettünk elő, sajnos azonban partnereink akkor kihasználatlanul hagyták ezt a lehetőséget. Azt szeretnénk, ha ez a konferencia sokkal mélyrehatóbban és átfogóbban foglalkozna a nukleáris leszerelés témakörével. Érdekeltek vagyunk abban, hogy tárgyaljon az említett fegyverfajták csökkentéséhez és megsemmisítéséhez vezető konkrét utakról. Vajon nem hallatlanul paradox helyzet-e, hogy a nukleáris veszéllyel megterhelt világunkban mind ez ideig ilyesmiről nem tárgyalnak? Emellett soha senki nem tudta kétsége vonni azt, hogy valóban a prioritások prioritásáról van szó! Támogatni fogunk minden szervezeti formát, amely lehetővé teszi a gyakorlati és termékeny tárgyalásokat. Magától értetődően a nukleáris leszerelés folyamatát az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak kell elkezdenie. Előbb vagy utóbb azonban szükségessé válik, hogy ehhez a folyamathoz csatlakozzon a többi atomhatalom is, valamint szövetségeseik és további országok is. Már összetételéből eredően is éppen ez a konferencia a leginkább hivatott arra, hogy megteremtse az ehhez szükséges feltételeket. A konferenciától sokkal intenzívebb munkát várunk el az űrfegyverkezés megakadályozásának kérdésében is. Most van folyamatban a kozmikus jogi rezsim elemzése. Véleményünk szerint ez csak akkor lehet hasznos, ha mielőbb olyan gyakorlati intézkedéseket eredményez, amelyek tiltják fegyverek telepítését a világűrben. Elsősorban a műholdromboló fegyverek és a támadó kozmikus rendszerek tilalmáról van szó. Ezek definíciójáról itt meg lehetne állapodni. Hasonlóképpen létre lehetne hozni egy nemzetközi felügyelő szervet - ahogyan azt a Szovjetunió javasolta amely azt ellenőrizné, hogy a kozmikus berendezéseken nincsenek-e elhelyezve (ČSTK) - A Szovjetunió pozitívan- értékeli George Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásait. Azonban olyan benyomás keletkezett, hogy Shultznak nem volt elegendő tere a manőverezéshez, s képletesen szólva a szövetségesek háta mögé bújva utazott el Brüsszelbe - jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője. A Szovjetunió az újabb szovjet -amerikai csúcstalálkozó megrendezése mellett van, ha az Egyesült Államok konstruktív választ ad a szovjet javaslatokra. Az újabb csúcstalálkozó esetén az Egyesült Államokban alá lehetne írni a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szerződést, valamint a stratégiai támadófegyverek kulcsfontosságú téziseit, továbbá szerződést a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról és az atom- fegyver-kísérletekröl, bár ezeket a kérdéseket nem kell összekap(ČSTK) - A Mongol Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok lövészhadosztályától és néhány más egységtől búcsúzott el tegnap Szűhbátar észak-mongóliai város lakossága. A szovjet egységek hazatérése a Szovjetunió és a Mongol Népköz- társaság kormányai között létrejött egyezmény alapján történik. Az ebből az alkalomból tartott ünnepi nagygyűlésen részt vettek a Mongol Néphadsereg tisztjei és katonái, dolfegyverek. Meggyőződésünk, hogy a konferencia az említett kérdések határozott megoldásával jelentős mértékben hozzájárulna a cél - a csillagbéke eléréséhez, ami egyúttal a nukleáris fegyveiektöl mentes világhoz vezető utat is jelenti. Bízunk abban, hogy egyidejűleg támogatná azokat a konstruktív erőfeszítéseket is, amelyek az amerikai SDI-programban testet öltő, ún. űrvédelem problémájának reális megoldására irányulnak. Szövetségeseinkkel együtt új, konkrét javaslatokat teszünk a katonai konfrontáció csökkentésére, valamint a leszerelési tárgyalásokon az előrelépés elérésére európai és világméretekben egyaránt. Ezek a leszerelési konferencián is az előrelépést szolgálnák. Annak érdekében teszünk így, hogy javuljanak a nemzetközi kapcsolatok, amelyek tekintetében az utóbbi időben szembeötlően pozitív vonások törtek maguknak utat, s befolyásolják a jelenlegi nemzetközi helyzetet. A leszerelés területén olyan időszakban tapasztalhatók ezek a jelenségek, amikor eljött az igazság pillanata. Egyúttal az államférfiúi bölcsesség és a politikai akarat próbatételét is jelenti. Emlékezzünk csak elsősorban Reykjavíkra, a stockholmi első szakasz eredményességére, az európai biztonsági és együttműködési konferencián részt vett országok bécsi utótalálkozójának megkezdésére a „delhi hatok“ aktivitására, a hararei csúcsértekezlet határozataira, a béke és a biztonság átfogó nemzetközi rendszerének a megteremtéséről való sokoldalú párbeszéd megkezdésére vagy az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakának egyes reményt keltő eredményeire. Mindent egybevetve azonban az egyoldalú katonai fölény megszerzésére és a lázas fegyverkezésre irányuló törekvések hibájából a nemzetközi kapcsolatokban nem sikerült kijutni a destabilizáció és a konfrontáció kockázatos időszakából. Ezért tartjuk szükségesnek olyan nyomatékosan, amennyire csak lehet, felszólítani ezt a fórumot arra, hogy érjen el fordulatot munkájában. Ehhez rendkívüli alkalom kínálkozik. A nyíltság kiváló légköre alakult ki, amely hozzájárul a bizalom erősödéséhez és a kölcsönös megértés fokozódásához. Adott tehát az új lehetőség Európa és az egész emberiség számára. Megbocsáthatatlan lenne ezt elszalasztanunk. A genfi konferencia e tekintetben nagyon fontos szerepet játszhat. csolni. A szóvivő a továbbiakban rámutatott, hogy meg kell várni a Nyugat reagálását. A Szovjetunió elismeri az USA jogát arra, hogy a leszerelési problémákat megvitassa szövetségeseivel, ellenzi viszont azt, hogy ezzel a ténnyel visszaéljenek. Geraszimov az Ázsiában és az USA-ban elhelyezett közepes ható- távolságú rakétákról is szólt. Kijelentette: a Szovjetunió azért van. hogy az ázsiai területein telepített rakétákon megmaradjon 100 robbanófej, mivel az Egyesült Államoknak Japánban és Dél-Koreában nem kevés közepes hatótávolságú hordozója van. Az USA a maga száz robbanófejét a saját területén elhelyezheti, de nem úgy, hogy azokkal el lehessen érni a szovjet területeket. A Szovjetunió ellenzi, hogy Washington a robbanófejeket Alaszkába telepítse, a Szovjetunió ugyanis a saját robbanófejeit úgy helyezi el, hogy azok ne fenyegethessék az USA területét. gozók és fiatalok. Köszönetüket fejezték ki, hogy a szovjet katonák becsületesen teljesítették internacionalista kötelességüket. Cerenda- sin Namszraj, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a Mongol -Szovjet Barátsági Társaság Központi Tanácsának elnöke beszédében többek között leszögezte, hogy a szovjet katonák elnyerték a mongol nép mély tiszteletét és szeretetét. A szovjet külügyi szóvivő sajtóértekezlete Szovjet csapatok kivonása Mongóliából
