Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-16 / 62. szám, hétfő

A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az amatőr művészeti mozgalom hosszú évek óta a kulturális-társadalmi élet egyik legfontosabb és legeredményesebb területe. Amellett, hogy mozgósítja az embereket, az amatőr művészeti tevékenység szinte valamennyi sza­kaszán maradandó értékek szület­nek. Ez is ösztönzi járásunk illetéke­seit, hogy áldozzanak a hagyomá­nyok, a népszokások felelevenítésé­re, a pódiumművészet, a zene, a tánc, az amatőr képzőművészet stb. további fej­lesztésére. Időről időre új együtte­sek, szakkörök alakulnak, me­lyeknek a munká­jával különféle versenyeken, se­regszemléken ismerkedhet meg a közönség. Az amatőr művészeti tevékeny­ség járásunkban sok ember számá­ra jelent örömforrást, önmegvalósí­tási lehetőséget. Közel 300 szakkör és együttes dolgozik rendszeresen, összesen mintegy 4500 taggal. Kö­zülük emelkedtek ki azok a csopor­tok és egyének, amelyek, illetve akik kerületi és országos versenyeken, seregszemléken képviselték járá­sunkat, értékes díjakat szerezve. Az 1981-85-ös időszakban a kerületi versenyeken 26 elsó, 24 második, 19 harmadik helyezést értek el, az országos seregszemléken pedig 21- szer az első, 20-szor a második, 15-ször a harmadik helyen végez­tek. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek az eredmények mindenekelőtt a csehszlovákiai magyar amatőr művészeti versenyeken és sereg­szemléken születtek, például a Du­na Menti Tavaszon, a Jókai Napo­kon, a Kodály Napokon stb. Tehát azokon a találkozókon, melyek majdhogynem kikerülnek a Kerületi Népművelési Központ és a Népmű­velési Intézet látószögéből, annak ellenére, hogy több esetben szerve­zői, illetve társszervezői ezeknek a rendezvényeknek. Jó lenne, ha a szóban forgó versenyek és sereg­szemlék eredményeit egyenrangú­nak tekintenék a szlovák versenyek és seregszemlék eredményeivel, és következetesen regisztrálnák azokat a Kerületi Népművelési Központban és a Népművelési Intézetben. Azt hiszem, mindenki számára nyilván­való, hogy a szereplőket - függetle­nül a nemzetiségüktől - egyaránt igényes feladat felkészíteni, legyen szó akár szlovák, akár nemzetiségi rendezvényről, örömmel töltene el bennünket, ha a nemzetiségi kultúra eredményei, gyümölcsei kerületünk kulturális művészeti értékeinek so­rában méltó helyet foglalnának el, egyenrangú értékekként. Persze, csak akkor, ha arra érdemesek. Azt is feltétlenül meg kell említe­nem, hogy némely kerületi szintű rendezvény szervezési szempontból - enyhén szólva - alacsony, sőt méltatlan színvonalon zajlik. Konkrét példaként a felnőtt énekkarok 1983­ban és 1986-ban Léván (Levice) megrendezett kerületi versenyét hoznám fel, de mondhatnám ugyan­ezt az évente Kolárovóban rende­zett gyermekszínjátszó-csoportok, vers- és prózamondó kerületi verse­nyéről is. Tudatosítanunk kellene vég­re: azért vagyunk - főhivatásban - népművelők, hogy az általunk elő­készített rendezvényeket professzi­onális szinten legyünk képesek megszervezni. Érezhessék az ama­tőr művészeti együttesek tagjai vala­mennyien, hogy áldozatos munkáju­kat igenis megbecsülik, hogy olyan esemény szereplői, amelyen elis­merik eredményeiket, köszönetét mondanak értük. Sajnos, előfordul­nak esetek, amelyek ennek az ellen­kezőjéről tanúskodnak. A szereplők ilyenkor közönyt tapasztalnak a szervezők részéről, az általános szervezetlenség közepette fölé­nyeskedő népművelési dolgozókkal találkoznak. Röviden, nem csak hogy nincs örömük a fesztivál szín­helyén eltöltött napokból, többségük kedvét vesztve, és azzal az elhatá­rozással távozik, hogy soha többé rostav üzemet, amely a városban működő Bartók Béla Vegyeskar fel­lépéseihez kölcsönzi saját autóbu­szát, ellenszolgáltatás nélkül termé­szetesen, továbbá évente 20 ezer koronával járul hozzá a vegyeskar költségvetéséhez. Hasonlóan jelen­tős támogatást nyújt a nagymegyeri (čalovo) egységes földműves-szö­vetkezet is a városban működő több csoportnak. Persze, sokkal több a segítséget igénylő együttes, mint a védnökséget vállaló üzem. így te­hát jószerivel marad számunkra a remény, hogy az említett üzemek példáját követve ilyen irányban is megtörik a jég. A további, korántsem elhallgatha­tó kérdés: a népművelési intézmé­nyek megerősítése megfelelően képzett káderekkel, valamint a szak­körök és együttesek művészeti ve­zetésének kérdése. A könyvtárosi szakközépiskolában megszüntették a szakosító tagozatot olyan fontos szakon, mint a kulturális-népműve- lési dolgozók képzése, amit pedig óhatatlanul megéreznek a népmű­Tartalmasan szórakozni Ha tovább akarunk lépni Az amatör művészeti mozgalom és a népművelés néhány időszerű kérdéséről nem vesz részt ilyen rendezvényen. Bizonyára mindez is oka annak, hogy az elmúlt években némely együttes fejlődése megállt, sőt ami még ennél is rosszabb, feloszlik a csoport. Vannak más problémáink is. Az egyes versenyek szereplőitől szün­telenül magasabb művészi szintet, szakmai felkészültséget várunk el. Ez rendjén is van! Am ezekhez az elvárásokhoz igazodik-e a csopor­toknak nyújtott támogatás? Aligha! Aki valamilyen művészeti csoportot vezet, nagyon jól tudja, hogy a kultu­rális szférában az elmúlt tíz évben csupán mérsékelten növekedtek az anyagi eszközök, s csak részben oldódott meg a művészeti vezetők jutalmazásának kérdése. Több együttes esetében szükségessé vált a hivatásos vezetés lehetőségének megteremtése. A mi karnagyaink, rendezőink még manapság is in­gyen vagy nevetségesen alacsony honoráriumért dolgoznak. Ezeket a komoly gondókat már csak azért is jó lenne központi intézkedésekkel megoldani, minél előbb, mert példá­ul járásunkban már érezhető azok körének a szűkölése, akik egyelőre még elkötelezettjei az amatőr művé­szeti munkának. E gyfajta kiút már az, ha egy- egy amatőr művészeti cso­portot valamely üzem, esetleg egy­séges földműves-szövetkezet patro­nál. A mi járásunkban is van erre példa. Megemlíthetem a somorjai (Šamorín) Kék Duna Efsz-t, amely a Csalló Népművészeti Együttest és a Híd vegyeskart támogatja. Bér­mentesen bocsátják rendelkezésük­re az efsz autóbuszát, fedezik az évenként szervezett többnapos kö­zös próbák költségeit, mi több, 60 ezer koronával járultak hozzá a fel­lépésekhez szükséges kellékek be­szerzéséhez. A vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák-szovjet Barát­ság Efsz a nyárasdi (Topoľníky) nyári képzőművészeti tábor fölött vállalt védnökséget, immár hetedik éve patronálja a rendezvényt. De említhetném a dunaszerdahelyi Ag­% Dúdor István rajza vetési központok, hiszen ezzel tulaj­donképpen megszűnt a középiskolai végzettségei rendelkező szakem­berek utánpótlása. A módszertani munka ugyanis szakmai tevékeny­ség, amely kellően felkészült szak­embereket kíván. A népművelési in­tézményekben valójában kevés megfelelő képzettségű szakember dolgozik. Emellett, ráadásul, kevés fiatal vállalja amatőr művészeti cso­port vezetését. Zömében idősebb, tapasztalt szakemberek végzik ezt a munkát, akiket azonban, miután felhagynak az aktív tevékenységgel, nincs kivel helyettesítenünk. Ez a kérdés például a zenei neveléssel kapcsolatban már csak azért is vető­dik fel hangsúllyal, mert gyökerei egészen a pedagógusképzésig nyúlnak. Vajon tudják-e a fiatal, friss diplomás zenetanárok, hogy a gya­korlati életben azt szintén elvárják tófűk, hogy esetleg karnagyok is le­gyenek? Egyáltalán felkészítik-e er­re a holnap zenepedagógusait? És mennyi tehetséges ember ve­szett már el, a zenén kívül más területeken is, mert nem voltak ké­pesek leküzdeni a nyilvános fellépé­seket megelőző lelki feszültsége­ket?! Vagy: tudatosítják-e azok, akik a gyermekénekkari mozgalmon be­lül szélesebb körű aktivitást szorgal­maznak, hogy a gyermekeket más szakkörökben is terhelik munkával - a zenepedagógusokkal szemben ugyanakkor olyan követelményeket támasztanak, amelyekkel ha azok már a pályaválasztás idején tisztá­ban vannak, talán soha nem jelent­keznek zenepadagógusnak. A valós helyzet arról tanúskodik, hogy, pél­dául, akiknek nincs tehetségük és megfelelő viszonyuk a karnagyi munkához, több kárt okozhatnak, mint amennyi hasznot hajtanak. Az igaz, hogy bizonyos mennyiségű is­meretanyag elsajátítható előadás- sorozatokon. Ezekre a tanfolyamok­ra azonban nagyon nehéz embere­ket toborozni, hiszen - mivel hosz- szadalmasak - elóbb-utóbb felme­rülnek különféle munkahelyi gondok, az iskolából, más munkahelyekről nem engedik el minden előadásra a dirigens-, a koreográfus- vagy a rendezójelöltet. V égül, súlyos probléma ezen a területen az anyagi érde­keltség hiánya, nem csoda, ha a pe­dagógiai főiskolák végzősei is - ha már nem akarják választott hivatá­sukat gyakorolni - más pályára lép­nek, nem igyekeznek a népművelési intézmények felé. Miként lépjünk hát tovább? Népművelés - szakem­berek nélkül? Talán mégsem! (Elhangzott az amatőr művészeti mozgalom nyugat-szlovákiai képvi­selőinek nemrégiben lezajlott kerü­leti konferenciáján - a szerk.). t JARÁBIK IMRE, a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ osztályvezetője Mert olyan gyakran emlegetjük, már szinte banálisan hangzik az az alapvető igazság, hogy az ember társadalmi lény, következésképpen természetes szükséglete a társasági élet, a szórakozás. Azokat a tevé­kenységeket, melyek révén az ilyen szükségletek kielégülnek, közös né­ven szórakozásnak szoktuk monda­ni. Fontos szerepet játszanak a fizi­kai és a szellemi felüdülésben, tehát jelentős tényezők, amelyeknek, mi több, egyenesen függvényük az em­ber személyiségének kiegyensúlyo­zott, harmonikus fejlődése. Ezért fontos, hogy a szórakozta­tás ne csupán a természetes szük­ségletből és a személyes érdeklő­désből induljon ki, hanem, ezek fi­gyelembevételével, járuljon hozzá az emberek kulturális, művészeti és társadalmi érdeklődésének az alakí­tásához, valamint ahhoz, hogy ez az érdeklődés és a belőle fakadó aktív alkotói megnyilvánulások magasabb színvonalat érjenek el. Sajátos fel­adata a szórakoztatásnak az élethez és az emberhez való egészséges viszony fejlesztése, ennek a vi­szonynak az elmélyítése és formálá­sa a szocialista ideálok jeqvében. Ily módon csak természetes, hogy a kérdéskörre felhívta a figyel­met a CSKP XVII. kongresszusának beszámolója is, amely hangsúlyoz­ta, hogy ,,sokkal nagyobb igényeket kell támasztanunk a szórakoztatás­sal szemben, főként -ami az ifjúság szórakozását illeti. A kommercializ- musra és az attraktivitásra irányuló törekvések sokszor háttérbe szorít­ják a kulturális-nevelési célokat, aminek következtében inkább a kul- turálatlanság jelei mutatkoznak". Nem véletlen tehát, hogy ma elég sokat beszélünk ezekről a kérdé­sekről. Szándékosan használjuk az „elég sokat“ kifejezést, mert a tar­talmas szórakozás kérdéséről való­ban érdemes vitázni. De nemcsak vitázni, mert a szavaknál többre van szükség, konkrét tettekre. Művelő­déspolitikánk megvalósítóinak jobb minőségre kell törekedniük a szóra­koztatás valamennyi formájában. Vonatkozik ez főként a diszkókra, de a szórakoztató zene színvonalára és interpretálásának módjára is. Nem lenne szabad elfelejteni, hogy a diszkó nem arra szolgál, hogy aránylag könnyen szerezzünk vele pénzt, hanem az ifjúság esztétikai és közösségi nevelésének egyik for­mája. Nem minden rendező szerv értelmezi ezt így. Meg kell kérdez­nünk, hogyan teljesíti kötelességét, hogyan él jogaival, mint rendező szerv, a népművelési intézmény is. Mint engedélyt adó és ellenőrző szervek, hogyan teljesítik e téren kötelességüket a nemzeti bizott­ságok? A közösségi szórakozást azon­ban nemcsak a diszkó jelenti. Intéz­ményeinkben állandó helyük van a hagyományos táncmulatságoknak (ahol nemcsak rock együttesek szol­gáltatják a zenét, hanem fúvós és vonós zenekarok is), karneváloknak, tánccal tarkított társasági összejö­veteleknek, vetélkedőknek. A szóra­kozás e formáiban minden előfelté­tel megvan arra, hogy a dolgozók és az ifjúság tartalmasan töltse sza­badidejét. Persze csak akkor, ha a szervezők gondoskodnak tartal­mas programról. Az említett társadalmi összejöve­telekről nem lenne szabad hiányoz­niuk a különféle szórakoztató vetél­kedőknek, zenészek, énekesek, táncosok fellépésének. Ilyenekkel a diszkó műsorát is lehetne gazda­gítani. A szóban forgó összejövete­leken szerepelhetnek még ezen kí­vül ötletes, időszerű témát bemutató rövid jelenetek, népdalok éneklése, amelybe még azok a fiatalok is be­kapcsolódnak, akik egyébként, mint Oto Ferenczy nemzeti művész, a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetsé­gének elnöke mondta, kizárólag csak azt ismerik el, ami „extrava­gáns, ami hangos, ami izgatja az érzékeket“. Teljesen magától értetődőnek tartjuk, hogy minden ilyen rendezvé­nyen az alkalomhoz illő öltözékben jelenjenek meg a résztvevők. Ügyelnünk kell arra, hogy a kö­zösségi szórakozás eleget tegyen a fent említett követelményeknek, hogy ez a forma hatékony eszköz legyen a felnőttek és az ifjúság ne­velésében. (OP) Czibák Mária: Nyírfák (batik) (Molnár János fotoreprodukciója) LEMEZ Popdallamok — komputeren Valamennyien láthattunk már (ha másutt nem, akkor a tévében) olyan komputert, amelynek nem a zenélés volt a feladata, de azért megfelelő beprogramozás után „eljátszott“ ilyen-olyan dallamot. A Yamaha márkájú Drum Computer azonban kizárólag hangszernek készült. Ezen a rendkívül sokféle hangzású különleges billentyűs hangszeren, valamint akusztikus zongorán, Ya­maha elektronikus zongorán és szintetizátoron, Versi orgonán és különleges elektronikus billentyűs hangszerek egész során játszik rendkívüli biztonsággal és tehetség­gel Alojz Bouda, akinek új lemeze most jelent meg az OPUS gondozá­sában Keyboard Pops, azaz Billen­tyűs popdallamok címmel. Előző lemezeihez hasonlóan most is elbűvöl nem mindennapi leleményességével, ördöngós meg­oldásaival, bravúros játéktechniká­jával, mellyel a különleges hangsze­reket kezeli. Az előadott dallamok egy pillanatig sem tűnnek gépi mu­zsikának, Bouda lelket, életet visz beléjük. Hallunk a lemezen több igen szép, melodikus szólódallamot, aztán erőteljes dinamikával csendül­nek fel mások. Ezek a dallamok úgy hangzanak, mintha egy, különleges hangszerekből álló nagyzenekar in­terpretációjában hallanánk őket. Bouda nem kíván valamiféle miszti­kus muzsikát kialakítani, inkább arra törekszik, hogy a különleges hang­szereken előadott dallamai életsze­rűen, „zenekari“ interpretációban csendüljenek fel. Ebbeli igyekezeté­ben segítségére van S. Herko, aki Bouda produkcióiba akusztikus és elektronikus gitárkíséretével kap­csolódik be, valamint J. Hajnal voká­lis együttese. A lemezen nem csupán külföldi sikerszámok találhatók, hanem ha­zai szerzők popdallamai is. Maga Bouda három számmal szerepel a lemezen (Modrá kniha rozprávok - Kék mesekönyv, Dovolenka s dáž- ďom - Szabadság esővel és Koneč­ná stanica nekonečná - Végállomás a végtelen). Hallhatunk a lemezen három egyveleget külföldi szerzők (J. Shear, B. Steinberg, C. Lauper, T. Kelly, P. Brown, M. Jackson, G. Michael és mások) dallamaiból, és ugyancsak három egyveleget ha­zai szerzők (M. Žbirka, J. Lehotský, V. Patejdl, J. Baláž és J. Ráž) dalla­maiból. Alojz Bouda új lemeze bizonyára elnyeri majd nemcsak a popdalla­mok, hanem a lemezkülönlegessé­gek kedvelőinek tetszését is. SÁGI TÓTH TIBOR ÚJ SZÚ 4 1987. III. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom