Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-14 / 61. szám, szombat
Forradalmi következetességgel október hagyományainak folytatásáért ÚJ SZÚ 3 1987. III. 14. (Folytatás az 1. oldalról) műveltsége tekintetében világviszonylatban az egyik legmagasabb szintet értük el. Dolgozóink anyagi biztonságban érzik magukat, megszokott életnormává vált a díjtalan orvosi ellátás, az anyákról és a gyerekekről, a háborús veteránokról és á kiváló dolgozókról, az idős állampolgárokról való állami gondoskodás. Családok ezrei költöznek naponta új lakásokba. A Szovjetunióban a kultúra területén is hatalmas változásokra került sor. A szocializmus olyan rendszerként mutat példát az egész világnak, amely képes humánus alternatívát szembeállítani a burzsoá társadalomban tapasztalható embertelenséggel, erőszakkal és szellemi ürességgel, olyan rendszer, amely megőrzi és megsokszorozza a civilizáció tényleges értékeit, és éppen ennek a képességének és orientációjának az alapján visszautasítja azt a kultúrát, amely elüzletiesedett és nyereségközpontú. Jelenleg arra törekszünk, hogy még inkább fellendítsük a szovjet gazdaságot, a hatékonyság és a tudományos-műszaki haladás területén elérjük a világszínvonalat. Nymodon jelentős mértékben bővül az az alap, amely lehetővé teszi a nép életszínvonalának további emelését, a társadalom valamennyi tagjának sokoldalú kibontakozását, az emberek anyagi és szellemi szükségleteinek a kielégítését. Mindehhez az utat éppen október és a szocializmus nyitotta meg. A szocialista forradalom győzelme biztosította a dolgozó ember számára a tényleges jogokat és szabadságjogokat, érvényre juttatta a szovjethatalmat, az állami életnek azt a demokratikus formáját, amelyet maga a nép lelt meg. A szovjet politikai rendszerben megvannak a feltételek a demokrácia és az emberek munkakezdeményezése lehető legteljesebb kibontakozásához. Ezt a rendszert október szülte és a szocializmus hozta létre. A forradalom megteremtette országunkban a nemzetiségi kérdés megoldásának alapjait. A szovjethatalom éveiben a gyakorlatban valósult meg a nemzetek egyenlősége és baráti együttműködése. Valamennyi köztársaságban fellendült a gazdasági és kulturális élet. Létrejött az egységes szovjet nép, amely büszke közös sikereire és kész arra, hogy bármilyen támadóval szemben megvédelmezze a szocialista vívmányokat. A nemzetiségi kapcsolatok tökéletesítése -* mint végső soron az élettel összefüggő minden dolog újabb problémákat szül. Ezeket a lenini nemzetiségi politika elveiből kiindulva oldjuk meg és fogjuk megoldani. Ez a politika figyelmesen tekintetbe veszi mindazt, ami a nemzetiségi érdekeket érinti, és összeegyeztethetetlen a nacionalizmus és a sovinizmus bárminemű megnyilvánulásával. Országunk előrehaladása előnyére válik minden nemzetnek és nemzetiségnek, további közeledésük, egész megbonthatatlan szövetségünk érdekeit szolgálja. A Szovjetunió nemzeteit szilárd barátság, a szocialista internacionalizmus és a szovjet hazafiság kapcsolja össze. Ezt eredményezte számunkra október és a szocializmus. Olyan világban élünk, amely forradalmunk hatására alapvetően megváltozott. Az emberiségnek már több mint az egyharmada felszabadult a kapitalista kizsákmányolás igája alól. A szocializmus világrend- szerként él, fejlődik és erősödik. A gyarmatbirodalmak letűntek és helyettük fiatal, szuverén országok tucatjai bukkantak fel. Megerősödött a nemzetközi proletariátus, amelynek érdekeit a mar- xista-leninista, kommunista és munkáspártok képviselik. Mindinkább kibontakoznak a tömeges demokratikus, imperialista- és háborúellenes mozgalmak. Tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága. A világ jelenlegi társadalmi - politikai arculata törvényszerűen az október által elindított történelmi folyamat eredménye. Első lépéseinket a szocializmus építésében Vlagyimir lljics Lenin irányította, aki napjainkban is velünk van: az átalakítás egyre határozottabban juttatja érvényre a párt és az ország életében a forradalmi lenini szellemet. Velünk vannak mindazok is, akik minden energiájukat a szocializmus nagy ügyének a szolgálatába állították. A szovjet emberek mindig hálával fognak emlékezni azokra a forra- dalmárokra-leninistákra, lljics harcostársaira, akik megalapozták a bolsevizmus hősi hagyományait, odaadó hűséggel viszonyultak a kommunista eszmékhez a legnehezebb időkben és minden próbatétel idején. Mindörökre élő marad a három orosz forradalom résztvevőinek neve és példája, akárcsak azoké, akik 1917 októberében megdöntötték a nagybirtokosok és nagytőkések hatalmát. Szent az emléke a polgárháború hőseinek és mindazoknak, akik megvédték a szovjet köztársaságot az imperialista intervenciótól és a fehérgárdistáktól. Népünk sosem feledkezik meg azokról a külföldi har- costársakról-internacionalistákról, akik El a kezeket Szovjet-Oroszor- szágtól! jelszóval és fegyverrel a kézben keltek október vívmányainak a védelmére. Soha nem szűnünk meg csodálni az első ötéves tervek megvalósítóinak, a hatalmas ipar és a kollektivi- zált mezőgazdaság építőinek és a szocialista kultúra területén dolgozóknak a lelkes tetteit. Halhatatlanokká váltak a szovjet ember, a katona és a munkás tettei a nagy honvédő háború idején. Fejet hajtunk azok emléke előtt, akik szocialista hazánk becsületéért és szabadságáért áldozták életüket és életüket adták a világ megmentéséért a fasiszta pestistől. Tisztelettel és köszönettel emlékezünk más országok katonáira, hazafiaira és antifasisztáira, akik ebben a felszabadító harcunkban szövetségeseink és küzdötársaink voltak. Hazánk mindig is büszke lesz a szovjet emberek dicső munkájára és lelkierejére, akik az egyik legsúlyosabb háború után a romokon városokat és falvakat emeltek, újjáépítették hazájukat és még hatalmasabbá tették. Elvtársak! Nehéz időszakokat és próbákat éltünk át, ami a történelem útjain az élen járók osztályrésze. Nem állítottak meg bennünket, megtanultuk ezeket áthidalni és le is küzdöttük őket. Gazdasági káosz és a háborús pusztítás légkörében kezdtünk hozzá a szocializmus építéséhez. A Szovjetunió csaknem három évtizeden át teljesen egyedül szállt szembe a világkapitalizmussal, az imperialista nyomás és zsarolás állandó célpontja volt. A hitleri agresz- szió elleni háborúban országunk 20 millió fiát és lányát veszítette el, nemzeti kincseinek egyharmada megsemmisült. Minden erőnk latba- vetésével hosszú éveken át kellett dolgoznunk és meg kellett tagadni magunktól még a legszükségesebbeket is. Kibírtuk ezt, nem sikerült bennünket sem megingatni, sem megtörni. Más problémák is előadódtak azonban. Drágán meg kellett fizetnünk az új társadalom építésének lenini elveitől és módszereitől való eltérésért, a párt és a társadalom életében a szocialista törvényesség és a demokratikus normák megszegéséért, a voluntarista hibákért, a gondolkodásban gyökeret vert dogmatizmusért és tetteinkben a megcsontosodottságért. Társadalmunkban a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején stagnálási tendenciák mutatkoztak, nehézségek, megoldatlan problémák és a szocializmustól idegen jelenségek kezdtek fegyülemle- ni. A párt és az egész szovjet nép tudatosította ezt és nehezen viselte el. A központi bizottság amellett foglalt állást, hogy forradalmi elszántsággal változásokra kerüljön sor a jobb irányába, dolgainkban és egész életünk minden területén. A dolgozók az áprilisi plenáris ülésen meghirdetett irányvonalat saját ügyükként fogadták. A pártban megújul a szigorú önkritika, a politikai őszinteség, továbbá az a képesség, hogy szükséges intézkedéseket dolgozzanak ki a kialakult helyzet helyrehozására és az intézkedések haladéktalan teljesítésének megkezdésére. Mindez széles körű támogatásra talált a nép soraiban. Az SZKP XXVII. kongresszusa részletesen és lenini alapossággal világított rá a korra, amelyben élünk, és határozataiban a nagyszabású célokat ötvözte a reális lehetőségekkel. A kongresszus az igazság leckéjévé vált, amelynek tartós politikai és erkölcsi értéke van. Az előrehaladásunkat akadályozó dolgok kompromisszumot nem tűrő nyílt értékelése - ez a pártunk erejét bizonyító elvszerú, lenini hozzáállás. Lenin egykor kijelentette: amikor a gyakorlatban új feladatok merültek fel előttünk, mintha ezek megoldására valósággal a földből nőttek volna ki az új erők, amelyekről a fordulat előestéjén senkinek még csak sejtése sem volt. És így van ez ma is: a pártban és a népben új erők jelentkeznek, amelyek bekapcsolódnak az átalakítás forradalmi művébe, olyan erők, amelyek tegnap még nem nyilvánultak meg. Országunk mozgásban van és második lélegzetet vett. Társadalmunkban az erkölcsi légkör megtisztul, a szellemi élet érdekesebbé és gazdagabbá válik. A nyílt politika, az igazságosság, a kritika és az igényesség mindennapi életünk elválaszthatatlan vonásaivá válik. Következetesen érvényre juttatjuk a népgazdaság mélyreható átalakításának stratégiáját és taktikáját. A legfontosabb gazdasági ágazatokban átszervezzük az irányítást. Alkalmazzuk az új gazdasági mechanizmus eszközeit. Szaporodik azoknak a dolgozókollektíváknak a száma, amelyek munkája nyomán jelentős mértékben növekszik a hatékonyság és a gazdaságosság. Folyamatban van a termelés műszaki korszerűsítése. Lépések történnek a termékek minőségének lényeges megjavítására. A népgazdaság az ötéves tervidőszak első évében a legfőbb mutatókat tekintve túlteljesítette a tervezett feladatokat. Nem szabad megelégednünk azonban azzal, amit elértünk. Csak az első lépéseket tettük meg és a munka dandárja még hátra van. Megvan-e a garancia arra, hogy munkánk sikeres lesz, s hogy a változások folyamata nem áll le és nem ismétlődnek meg a korábbi hibák? Igen, megvan. Az egész nép érdekelt az átalakításban és mélységesen érdekelt ebben a munkásosztály, amely a szovjet társadalom vezető ereje. Az átalakítást a párt irányítja, amely a gyakorlatban igazolja, hogy képes forradalmi kitartással küzdeni az új feladatok megvalósításáért, s kész illetve képes saját munkája formáinak és módszereinek megújítására. A pártot és a népet összekapcsolják a múlt tapasztalatai, az ország jelenéért és jövőjéért viselt felelősség, s éppen ezért a párt és a nép közös szándékai és közös tettei jelentik a garanciát arra, hogy a XXVII. kongresszus irányvonala következetesen érvényre fog jutni. A szocialista rendszer demokráciájának sokoldalú kiszélesítése - ez a garanciába annak, hogy megvalósul a társadalom új minőségi szintre való emelésének stratégiai feladata. A több demokrácia egyúttal több szocializmust is jelent. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy a dolgozók a gyakorlatban érvényesítsék meghatározó befolyásukat az állami és társadalmi szervezetek létrehozására és tevékenységére, a dolgozó- kollektivák munkájára és életére a nyitott politika elvei alapján, amikor a vezető tisztségviselők állandó ellenőrzés alatt lesznek és végzett munkájukért viselniük kell a felelősséget, amikor tisztségeikbe választások útján kerülnek majd. Előrehaladásunk nem lehet sikeres, ha nem szabadulunk meg a hivatalnokoskodástól és kicsinyes parancsolgatástól, a felesleges utasítgatásoktól és tilalmaktól, ha nem romboljuk le a hivatalnokok bizalmatlanságát az emberi ész és tapasztalatok, a munkához való olyan viszonyuk iránt, amikor tényleges gazdaként és az ország valódi állampolgáraiként járnak el A szocialista demokrácia a népi önigazgatás kibővítését és elmélyítését, a képességek és a tehetség szabad versengését jelenti. Lényegét tekintve a tényleges demokrácia alkotó jellegű. Kibékíthetetlen ellensége a felelőtlenségnek, a demagógiának és annak a hiedelemnek, hogy mindenki mindent megengedhet magának. A párt következetesen alkalmazza azt az elvet, hogy az ellenőrzésnek és a bírálatnak minden szervezetre és minden dolgozóra ki kell terjednie. Egyre több olyan ember tölt be vezető tisztségeket, aki korszerű életfelfogásű és kész felelősséget vállalni tetteiért. A demokrácia kiszélesítésével szilárdítjuk a szocialista törvényességet, kibontakoztatjuk a szovjet népi képviselők, a szakszervezetek, a Komszomol és egyéb társadalmi szervezetek aktivitását, növeljük az egyén méltóságát és sokoldalúan védelmezzük az állampolgárok és a dolgozókollektívák jogait, nagyobb teret biztosítunk a szocializmus leghatalmasabb alkotóerejének - a szabad ember szabad munkájának a szabad országban. Elvtársak! A központi bizottság felhívással fordul minden szovjet emberhez, hogy teljes mértékben tudatosítsa országunk jövőbeni arculatáért és a szocializmus sorsáért viselt felelősségét. Október óta, a szocialista építés eltelt évtizedeiben nagyszabású eredményeket értünk el. Korunk azonban újabb igényes feladatokat tűz elénk. Amint azt á központi bizottság januári plenáris ülése is megállapította, a megváltozott körülmények között ismét próbatétel előtt áll társadalmunk dinamizmusa és a haladás új szintjének gyors elérésére való képesség. Gazdaságunk is annak a próbatételnek az időszakát éli, hogy mennyire hatékony és milyen mértékben képes befogadni a progresszív technológiát, mennyire képes első osztályú termékeket gyártani és helytállni a világpiaci konkurenciában. Erkölcsünk és egész életmódunk szintén próbán megy keresztül, hogy milyen mértékben képes következetesen továbbfejleszteni és gazdagítani a szocialista demokrácia, a szociális igazságosság és a humanizmus értékeit. Külpolitikánk szintén a próbatétel időszakát éli, hogy mennyire szilárd és következetes a béke védelmében, mennyire rugalmas és állhatatos olyan időszakban, amikor az imperializmus szítja a fegyverkezést és élezi a nemzetközi feszültséget. Az egész világ várakozással tekint a szovjet népre és október hazájára, hogy helytál!unk-e, hogy megfelelően válaszo- lunk-e a szocializmushoz intézett kihívásra. A központi bizottság a dolgozók becsületes munkájára és szakmai büszkeségére, a szovjet emberek hazafiasságára apellál. Jelenleg a 12. ötéves tervidőszak feladatait teljesítjük, amely a gyorsítás programjában kulcsfontosságú időszakot jelent Rövid idő leforgása alatt új minőségi szintre kell emelni a gazdaságot és meg kell teremteni a további fejlődés szilárd alapját. Ezt a célt tartja szem előtt az október 70. évfordulójának méltó üdvözlésével kapcsolatos verseny. Sikeres teljesítése a társadalmi munkamegosztás minden egyes résztvevőjének a munkához való személyes viszonyulásától és attól függ, hogy a kollektívákban milyen igényességgel jut érvényre a munkához való tisztességes viszony. Nagy és felelősségteljes szerepet töltenek be ebben a szakszervezetek. Az átalakítás felszólitja őket arra, hogy a dolgozóknak a korszerű kultúrált termelésért és a nagy szakmai hozzáértéséért folyó küzdelme fáradhatatlan szervezői legyenek. Országunk régóta ismert a szakmájukban mestereknek számító emberekről. Az olyan szó szerinti mesterekről, akik magától értetődőnek tartották, hogy olyan munkát végezzenek, amely dicsőséget és jó hírnevet hozott a számukra az egész világon. A szovjetek országának történetében számos példa akad arra, amikor munkások, tudósok, mérnökök és konstruktőrök a világszínvonalat meghaladó eredményeket értek el. Ennek elérésére ma még inkább képesek vagyunk. A központi bizottság a szovjet emberek értelmére és tapasztalataira apellál. Az életben előadódó minden helyzetre nem léteznek kész receptek. Az átalakítás váljon össznépi alkotó laboratóriummá. Figyelmesen és kritikusan kívánjuk kifejezni a megújhódás gyakorlatának lényegét, figyelembe kívánjuk venni a haladó tapasztalatokat, ezeket át akarjuk venni és tovább szeretnénk fejleszteni. Az élő és alkotó gondolkodás a gyorsítás elengedhetetlen alapfeltétele. A párt szüntelenül tanul a néptől. Befogadja kollektív bölcsességét, a tömegek tapasztalatain méri le politikáját és kötelességének tartja mindannak a helyes kifejezésre juttatását, amit a nép tudatosít. A központi bizottság a szovjet nép bátorságára apellál. Nem köny- nyű megszabadulni a megcsontosodott formáktól, módszerektől és szokásoktól. Az átalakításért harcolni kell, az átalakítást meg kell védelmezni. E tekintetben szívósságot, szilárdságot, elvszerüséget, jellemességet és önfeláldozást kell tanúsítani. A szovjet nép már nemegyszer a történelem mérlegének serpenyőjére tette bátorságát, kitartását, szívósságát, és győzött. A pártnak az a meggyőződése, hogy ezúttal is így lesz. A központi bizottság a szovjet emberek állampolgári öntudatára apellált. Országunk igényes és érdekes időszakot él át, amikor minden egyes polgára saját erkölcsi választás előtt áll. Az általunk elkezdett munkát felületességgel és közömbösséggel nem végezzük be. Ez a munka ugyanis lényegéből fakadóan nem tűri meg az olyan emberek kispolgári erkölcsét, akik minden helyzethez tudnak alkalmazkodni a fogyasztói társadalom tétlen megfigyelőiként és lélektelen híveiként. Az átalakításhoz olyan emberekre van szükség, akik az ügy lelkes hívei, vállalkozó szelleműek, nem tűrik a pazarlást és a bürokráciát. Politikai harcosokra van szükség, akik a kommunista eszmék odaadó hívei, akik képesek nagy szociális, erkölcsi és kulturális értékeink megvédésére és gazdagítására. Pártunk és népünk nagy reményeket fűz ifjúságunkhoz, energiájához, a változások utáni vágyához és a hiányosságokra való őszinte reagálásához. A fiatalok számára lehetővé kell tenni, hogy önálló munkájukban még jobban kibontakoztathassák képességeiket. Korunk széles működési teret nyit a Komszomol, a harcos, a komoly feladatokat kereső, az aktatologatástól és a túlszervezettségtől mentesített, a fiatalság tényleges vezetőjének számító Komszomol előtt. A központi bizottság felhívással fordul a párttagokhoz. Kommunisták, életetek minden napján bizonyítsátok, hogy tisztában vagytok és azonosítjátok magatokat azzal a hatalmas politikai felelősséggel, amelyet az SZKP országunk kormányzó pártjaként visel a mostani áttörést jelentő időszakban. Véssétek az emlékezetetekbe, hogy a nép a ti tetteitek és magatartásotok alapján ítéli meg az egész pártot. Elsősorban tőletek várunk el önfeláldozó munkát, bátorságot és újszerű hozzáállást. A kommunisták kötelessége, hogy mindenkor és mindenben pártos lelkiismeretességgel járjanak el, és csakis így. Jelentős mértékben a ti személyes kezdeményezésetektől függ, miként folytatódik a társadalmi megújhodás. A központi bizottság felhívással fordul minden szovjet emberhez: teljes mértékben tudatosítsák, hogy a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsításának útján mindennapi munkánk és minden lépésünk a nemzetközi politikában egyre nagyobb súlyt kap. Október 70. évfordulóját olyan időszakban ünnepeljük, amikor alapvető problémaként merül fel az emberiség túlélésének kérdése. A világ - az ellentmondásos, de ennek ellenére egységes és a kölcsönös függőségektől átszőtt világunk - jövőjéről most döntünk. A világot meg lehet és meg is kell szabadítani a nukleáris háború veszélyétől. Minden nemzet számára biztosítható és biztosítani is kell a biztonságos, a független, a fejlődést elősegítő életet. Ez nemcsak tőlünk, a Szovjetuniótól, a szocializmustól függ. Ám mindazt, ami tőlünk függ, maradéktalanul teljesítjük. Pártunk és államunk a nemzetközi politikában következetes békés irányvonalat valósít meg. A nemzetközi kérdésekhez való hozzáállásunk az új politikai gondolkodásmód szellemében reális és rugalmas. Következetesen arra törekszünk, hogy az államok a harmadik évezred küszöbén megszabaduljanak a nukleáris tehertől, hogy megakadályozzák a fegyverkezés átterjedését a világűrre, hogy korlátozzák, majd pedig véglegesen felszámolják a Földön lévő valamennyi fegyvert. Amíg azonban a nemzetközi reakció szítja a lázas fegyverkezést, amíg nem mond le a társadalmi revans politikájáról és a szocializmus elleni „kereszteshadjáratról", az SZKP és a szovjet állam minden eszközzel a kellő szinten tartja országunk és a szocialista közösség védelmi képességét. A szovjet emberek biztosak lehetnek abban, soha és semmilyen körülmények között sem engedjük meg azt, hogy az imperializmus katonai fölényre tegyen szert. A békeharc során latba vetjük országunk politikai tekintélyét és nemzetközi befolyását. Ez a harc annál hatékonyabb lesz, minél jobban alakul a helyzet nálunk idehaza és minél tovább mélyül együttműködésünk a baráti szocialista országokkal. A szocializmus és a béke elválaszthatatlan. Minél erősebb a szocializmus, annál szilárdabb a béke. Elvtársak! Nálunk az egész társadalom a barikád egyazon oldalán áll. A párt és a nép céljai közösek. A munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség létérdekei is közösek. Az idősebb nemzedék, a szocialista építés veteránjai és az ifjú generáció közös ügyért dolgoznak. Minden nemzet és nemzetiség, valamennyi köztársaság és az egész Szovjetunió sorsa közös. Október eszméi arra szólítanak fel, hogy a szovjet nép jóléte, a haza felvirágoztatása, a szocializmus és a béke javára dolgozzunk. Értelmünket, akaratunkat, energiánkat fogjuk tehát össze az egységes egészbe. Ezt a legyőzhetetlen erőt állítsuk új feladataink teljesítésének szolgálatába. Valósítsuk meg mindazt, amit elhatároztunk. Legyünk méltó folytatói október forradalmi művének! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
