Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-14 / 61. szám, szombat

Forradalmi következetességgel október hagyományainak folytatásáért ÚJ SZÚ 3 1987. III. 14. (Folytatás az 1. oldalról) műveltsége tekintetében világvi­szonylatban az egyik legmagasabb szintet értük el. Dolgozóink anyagi biztonságban érzik magukat, meg­szokott életnormává vált a díjtalan orvosi ellátás, az anyákról és a gyerekekről, a háborús veteránok­ról és á kiváló dolgozókról, az idős állampolgárokról való állami gon­doskodás. Családok ezrei költöznek naponta új lakásokba. A Szovjetunióban a kultúra terüle­tén is hatalmas változásokra került sor. A szocializmus olyan rendszer­ként mutat példát az egész világnak, amely képes humánus alternatívát szembeállítani a burzsoá társada­lomban tapasztalható embertelen­séggel, erőszakkal és szellemi üres­séggel, olyan rendszer, amely meg­őrzi és megsokszorozza a civilizáció tényleges értékeit, és éppen ennek a képességének és orientációjának az alapján visszautasítja azt a kultú­rát, amely elüzletiesedett és nyere­ségközpontú. Jelenleg arra törekszünk, hogy még inkább fellendítsük a szovjet gazdaságot, a hatékonyság és a tu­dományos-műszaki haladás terüle­tén elérjük a világszínvonalat. Nymo­don jelentős mértékben bővül az az alap, amely lehetővé teszi a nép életszínvonalának további emelését, a társadalom valamennyi tagjának sokoldalú kibontakozását, az embe­rek anyagi és szellemi szükségletei­nek a kielégítését. Mindehhez az utat éppen október és a szocializmus nyi­totta meg. A szocialista forradalom győzelme biztosította a dolgozó em­ber számára a tényleges jogokat és szabadságjogokat, érvényre juttatta a szovjethatalmat, az állami életnek azt a demokratikus formáját, ame­lyet maga a nép lelt meg. A szovjet politikai rendszerben megvannak a feltételek a demokrácia és az em­berek munkakezdeményezése lehe­tő legteljesebb kibontakozásához. Ezt a rendszert október szülte és a szocializmus hozta létre. A forradalom megteremtette or­szágunkban a nemzetiségi kérdés megoldásának alapjait. A szovjetha­talom éveiben a gyakorlatban való­sult meg a nemzetek egyenlősége és baráti együttműködése. Vala­mennyi köztársaságban fellendült a gazdasági és kulturális élet. Létre­jött az egységes szovjet nép, amely büszke közös sikereire és kész arra, hogy bármilyen támadóval szemben megvédelmezze a szocialista vív­mányokat. A nemzetiségi kapcsolatok töké­letesítése -* mint végső soron az élettel összefüggő minden dolog újabb problémákat szül. Ezeket a le­nini nemzetiségi politika elveiből ki­indulva oldjuk meg és fogjuk megol­dani. Ez a politika figyelmesen tekin­tetbe veszi mindazt, ami a nemzeti­ségi érdekeket érinti, és össze­egyeztethetetlen a nacionalizmus és a sovinizmus bárminemű megnyil­vánulásával. Országunk előrehaladása elő­nyére válik minden nemzetnek és nemzetiségnek, további közeledé­sük, egész megbonthatatlan szövet­ségünk érdekeit szolgálja. A Szov­jetunió nemzeteit szilárd barátság, a szocialista internacionalizmus és a szovjet hazafiság kapcsolja össze. Ezt eredményezte szá­munkra október és a szocia­lizmus. Olyan világban élünk, amely for­radalmunk hatására alapvetően megváltozott. Az emberiségnek már több mint az egyharmada felszaba­dult a kapitalista kizsákmányolás igája alól. A szocializmus világrend- szerként él, fejlődik és erősödik. A gyarmatbirodalmak letűntek és helyettük fiatal, szuverén országok tucatjai bukkantak fel. Megerősödött a nemzetközi pro­letariátus, amelynek érdekeit a mar- xista-leninista, kommunista és mun­káspártok képviselik. Mindinkább ki­bontakoznak a tömeges demokrati­kus, imperialista- és háborúellenes mozgalmak. Tovább mélyül a kapi­talizmus általános válsága. A világ jelenlegi társadalmi - politikai arculata törvény­szerűen az október által elin­dított történelmi folyamat eredménye. Első lépéseinket a szocializmus építésében Vlagyimir lljics Lenin irá­nyította, aki napjainkban is velünk van: az átalakítás egyre határozot­tabban juttatja érvényre a párt és az ország életében a forradalmi lenini szellemet. Velünk vannak mindazok is, akik minden energiájukat a szocializmus nagy ügyének a szolgálatába állítot­ták. A szovjet emberek mindig hálá­val fognak emlékezni azokra a forra- dalmárokra-leninistákra, lljics har­costársaira, akik megalapozták a bolsevizmus hősi hagyományait, odaadó hűséggel viszonyultak a kommunista eszmékhez a legne­hezebb időkben és minden próbaté­tel idején. Mindörökre élő marad a három orosz forradalom résztvevőinek ne­ve és példája, akárcsak azoké, akik 1917 októberében megdöntötték a nagybirtokosok és nagytőkések hatalmát. Szent az emléke a polgárháború hőseinek és mindazoknak, akik megvédték a szovjet köztársaságot az imperialista intervenciótól és a fe­hérgárdistáktól. Népünk sosem fe­ledkezik meg azokról a külföldi har- costársakról-internacionalistákról, akik El a kezeket Szovjet-Oroszor- szágtól! jelszóval és fegyverrel a kézben keltek október vívmányai­nak a védelmére. Soha nem szűnünk meg csodálni az első ötéves tervek megvalósítói­nak, a hatalmas ipar és a kollektivi- zált mezőgazdaság építőinek és a szocialista kultúra területén dolgo­zóknak a lelkes tetteit. Halhatatlanokká váltak a szovjet ember, a katona és a munkás tettei a nagy honvédő háború idején. Fejet hajtunk azok emléke előtt, akik szo­cialista hazánk becsületéért és sza­badságáért áldozták életüket és éle­tüket adták a világ megmentéséért a fasiszta pestistől. Tisztelettel és köszönettel emlékezünk más orszá­gok katonáira, hazafiaira és antifa­sisztáira, akik ebben a felszabadító harcunkban szövetségeseink és küzdötársaink voltak. Hazánk mindig is büszke lesz a szovjet emberek dicső munkájára és lelkierejére, akik az egyik legsú­lyosabb háború után a romokon vá­rosokat és falvakat emeltek, újjáépí­tették hazájukat és még hatalma­sabbá tették. Elvtársak! Nehéz időszakokat és próbákat éltünk át, ami a történelem útjain az élen járók osztályrésze. Nem állítottak meg bennünket, meg­tanultuk ezeket áthidalni és le is küzdöttük őket. Gazdasági káosz és a háborús pusztítás légkörében kezdtünk hoz­zá a szocializmus építéséhez. A Szovjetunió csaknem három évti­zeden át teljesen egyedül szállt szembe a világkapitalizmussal, az imperialista nyomás és zsarolás ál­landó célpontja volt. A hitleri agresz- szió elleni háborúban országunk 20 millió fiát és lányát veszítette el, nemzeti kincseinek egyharmada megsemmisült. Minden erőnk latba- vetésével hosszú éveken át kellett dolgoznunk és meg kellett tagadni magunktól még a legszükségeseb­beket is. Kibírtuk ezt, nem sikerült bennünket sem megingatni, sem megtörni. Más problémák is előadódtak azonban. Drágán meg kellett fizet­nünk az új társadalom építésének lenini elveitől és módszereitől való eltérésért, a párt és a társadalom életében a szocialista törvényesség és a demokratikus normák megsze­géséért, a voluntarista hibákért, a gondolkodásban gyökeret vert dogmatizmusért és tetteinkben a megcsontosodottságért. Társadalmunkban a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején stagnálási tendenciák mutat­koztak, nehézségek, megoldatlan problémák és a szocializmustól ide­gen jelenségek kezdtek fegyülemle- ni. A párt és az egész szovjet nép tudatosította ezt és nehezen viselte el. A központi bizottság amellett fog­lalt állást, hogy forradalmi elszánt­sággal változásokra kerüljön sor a jobb irányába, dolgainkban és egész életünk minden területén. A dolgozók az áprilisi plenáris ülésen meghirdetett irányvonalat sa­ját ügyükként fogadták. A pártban megújul a szigorú önkritika, a politi­kai őszinteség, továbbá az a képes­ség, hogy szükséges intézkedése­ket dolgozzanak ki a kialakult hely­zet helyrehozására és az intézkedé­sek haladéktalan teljesítésének megkezdésére. Mindez széles körű támogatásra talált a nép soraiban. Az SZKP XXVII. kongresszusa részletesen és lenini alapossággal világított rá a korra, amelyben élünk, és határozataiban a nagyszabású célokat ötvözte a reális lehetőségek­kel. A kongresszus az igazság lec­kéjévé vált, amelynek tartós politikai és erkölcsi értéke van. Az előrehala­dásunkat akadályozó dolgok komp­romisszumot nem tűrő nyílt értékelé­se - ez a pártunk erejét bizonyító elvszerú, lenini hozzáállás. Lenin egykor kijelentette: amikor a gyakorlatban új feladatok me­rültek fel előttünk, mintha ezek meg­oldására valósággal a földből nőttek volna ki az új erők, amelyekről a for­dulat előestéjén senkinek még csak sejtése sem volt. És így van ez ma is: a pártban és a népben új erők jelentkeznek, ame­lyek bekapcsolódnak az átalakítás forradalmi művébe, olyan erők, amelyek tegnap még nem nyilvánul­tak meg. Országunk mozgásban van és második lélegzetet vett. Társadal­munkban az erkölcsi légkör megtisz­tul, a szellemi élet érdekesebbé és gazdagabbá válik. A nyílt politika, az igazságosság, a kritika és az igé­nyesség mindennapi életünk elvá­laszthatatlan vonásaivá válik. Következetesen érvényre juttat­juk a népgazdaság mélyreható áta­lakításának stratégiáját és taktikáját. A legfontosabb gazdasági ágaza­tokban átszervezzük az irányítást. Alkalmazzuk az új gazdasági me­chanizmus eszközeit. Szaporodik azoknak a dolgozókollektíváknak a száma, amelyek munkája nyomán jelentős mértékben növekszik a ha­tékonyság és a gazdaságosság. Fo­lyamatban van a termelés műszaki korszerűsítése. Lépések történnek a termékek minőségének lényeges megjavítására. A népgazdaság az ötéves tervidőszak első évében a legfőbb mutatókat tekintve túltelje­sítette a tervezett feladatokat. Nem szabad megelégednünk azonban azzal, amit elértünk. Csak az első lépéseket tettük meg és a munka dandárja még hátra van. Megvan-e a garancia arra, hogy munkánk sikeres lesz, s hogy a vál­tozások folyamata nem áll le és nem ismétlődnek meg a korábbi hibák? Igen, megvan. Az egész nép ér­dekelt az átalakításban és mélysé­gesen érdekelt ebben a munkásosz­tály, amely a szovjet társadalom ve­zető ereje. Az átalakítást a párt irá­nyítja, amely a gyakorlatban igazol­ja, hogy képes forradalmi kitartással küzdeni az új feladatok megvalósítá­sáért, s kész illetve képes saját munkája formáinak és módszerei­nek megújítására. A pártot és a népet összekapcsol­ják a múlt tapasztalatai, az ország jelenéért és jövőjéért viselt felelős­ség, s éppen ezért a párt és a nép közös szándékai és közös tettei je­lentik a garanciát arra, hogy a XXVII. kongresszus irányvonala követke­zetesen érvényre fog jutni. A szocia­lista rendszer demokráciájának sok­oldalú kiszélesítése - ez a garanciá­ba annak, hogy megvalósul a társa­dalom új minőségi szintre való eme­lésének stratégiai feladata. A több demokrácia egyúttal több szocializmust is jelent. Mindent el kell követni annak érdeké­ben, hogy a dolgozók a gyakorlatban érvényesítsék meghatározó befolyásukat az állami és társadalmi szervezetek létre­hozására és tevékenységére, a dolgozó- kollektivák munkájára és életére a nyitott politika elvei alapján, amikor a vezető tisztségviselők állandó ellenőrzés alatt lesznek és végzett munkájukért viselniük kell a felelősséget, amikor tisztségeikbe választások útján kerülnek majd. Előreha­ladásunk nem lehet sikeres, ha nem sza­badulunk meg a hivatalnokoskodástól és kicsinyes parancsolgatástól, a felesleges utasítgatásoktól és tilalmaktól, ha nem romboljuk le a hivatalnokok bizalmatlan­ságát az emberi ész és tapasztalatok, a munkához való olyan viszonyuk iránt, amikor tényleges gazdaként és az ország valódi állampolgáraiként járnak el A szocialista demokrácia a népi öni­gazgatás kibővítését és elmélyítését, a képességek és a tehetség szabad ver­sengését jelenti. Lényegét tekintve a tényleges demokrácia alkotó jellegű. Kibékíthetetlen ellensége a felelőtlenség­nek, a demagógiának és annak a hiede­lemnek, hogy mindenki mindent megen­gedhet magának. A párt következetesen alkalmazza azt az elvet, hogy az ellenőrzésnek és a bírá­latnak minden szervezetre és minden dol­gozóra ki kell terjednie. Egyre több olyan ember tölt be vezető tisztségeket, aki korszerű életfelfogásű és kész felelőssé­get vállalni tetteiért. A demokrácia kiszélesítésével szilár­dítjuk a szocialista törvényességet, kibon­takoztatjuk a szovjet népi képviselők, a szakszervezetek, a Komszomol és egyéb társadalmi szervezetek aktivitását, növeljük az egyén méltóságát és sokolda­lúan védelmezzük az állampolgárok és a dolgozókollektívák jogait, nagyobb teret biztosítunk a szocializmus leghatalma­sabb alkotóerejének - a szabad ember szabad munkájának a szabad országban. Elvtársak! A központi bizottság felhívással fordul minden szovjet emberhez, hogy teljes mértékben tudatosítsa országunk jövőbeni arculatáért és a szocializmus sorsáért viselt fe­lelősségét. Október óta, a szocialista építés eltelt évtizedeiben nagyszabású eredményeket értünk el. Korunk azonban újabb igényes feladatokat tűz elénk. Amint azt á központi bizottság januári plenáris ülése is megállapította, a meg­változott körülmények között ismét próba­tétel előtt áll társadalmunk dinamizmusa és a haladás új szintjének gyors elérésére való képesség. Gazdaságunk is annak a próbatételnek az időszakát éli, hogy mennyire hatékony és milyen mértékben képes befogadni a progresszív technológiát, mennyire ké­pes első osztályú termékeket gyártani és helytállni a világpiaci konkurenciában. Er­kölcsünk és egész életmódunk szintén próbán megy keresztül, hogy milyen mér­tékben képes következetesen továbbfej­leszteni és gazdagítani a szocialista de­mokrácia, a szociális igazságosság és a humanizmus értékeit. Külpolitikánk szintén a próbatétel időszakát éli, hogy mennyire szilárd és következetes a béke védelmében, mennyire rugalmas és áll­hatatos olyan időszakban, amikor az im­perializmus szítja a fegyverkezést és élezi a nemzetközi feszültséget. Az egész világ várakozással tekint a szovjet népre és október hazájára, hogy helytál!unk-e, hogy megfelelően válaszo- lunk-e a szocializmushoz intézett kihí­vásra. A központi bizottság a dolgozók becsületes munkájára és szakmai büszkeségére, a szovjet emberek hazafiasságára apellál. Jelenleg a 12. ötéves tervidőszak feladatait telje­sítjük, amely a gyorsítás programjában kulcsfontosságú időszakot jelent Rövid idő leforgása alatt új minőségi szintre kell emelni a gazdaságot és meg kell teremte­ni a további fejlődés szilárd alapját. Ezt a célt tartja szem előtt az október 70. évfordulójának méltó üdvözlésével kap­csolatos verseny. Sikeres teljesítése a társadalmi munkamegosztás minden egyes résztvevőjének a munkához való személyes viszonyulásától és attól függ, hogy a kollektívákban milyen igényesség­gel jut érvényre a munkához való tisztes­séges viszony. Nagy és felelősségteljes szerepet töl­tenek be ebben a szakszervezetek. Az átalakítás felszólitja őket arra, hogy a dol­gozóknak a korszerű kultúrált termelésért és a nagy szakmai hozzáértéséért folyó küzdelme fáradhatatlan szervezői le­gyenek. Országunk régóta ismert a szakmájuk­ban mestereknek számító emberekről. Az olyan szó szerinti mesterekről, akik ma­gától értetődőnek tartották, hogy olyan munkát végezzenek, amely dicsőséget és jó hírnevet hozott a számukra az egész világon. A szovjetek országának történe­tében számos példa akad arra, amikor munkások, tudósok, mérnökök és kon­struktőrök a világszínvonalat meghaladó eredményeket értek el. Ennek elérésére ma még inkább képesek vagyunk. A központi bizottság a szovjet emberek értelmére és tapasztala­taira apellál. Az életben előadódó min­den helyzetre nem léteznek kész recep­tek. Az átalakítás váljon össznépi alkotó laboratóriummá. Figyelmesen és kritiku­san kívánjuk kifejezni a megújhódás gya­korlatának lényegét, figyelembe kívánjuk venni a haladó tapasztalatokat, ezeket át akarjuk venni és tovább szeretnénk fej­leszteni. Az élő és alkotó gondolkodás a gyorsítás elengedhetetlen alapfeltétele. A párt szüntelenül tanul a néptől. Befo­gadja kollektív bölcsességét, a tömegek tapasztalatain méri le politikáját és köte­lességének tartja mindannak a helyes kifejezésre juttatását, amit a nép tuda­tosít. A központi bizottság a szovjet nép bátorságára apellál. Nem köny- nyű megszabadulni a megcsontosodott formáktól, módszerektől és szokásoktól. Az átalakításért harcolni kell, az átalakí­tást meg kell védelmezni. E tekintetben szívósságot, szilárdságot, elvszerüséget, jellemességet és önfeláldozást kell tanú­sítani. A szovjet nép már nemegyszer a törté­nelem mérlegének serpenyőjére tette bá­torságát, kitartását, szívósságát, és győ­zött. A pártnak az a meggyőződése, hogy ezúttal is így lesz. A központi bizottság a szovjet emberek állampolgári öntudatára apellált. Országunk igényes és ér­dekes időszakot él át, amikor minden egyes polgára saját erköl­csi választás előtt áll. Az általunk elkez­dett munkát felületességgel és közöm­bösséggel nem végezzük be. Ez a munka ugyanis lényegéből fakadóan nem tűri meg az olyan emberek kispolgári erköl­csét, akik minden helyzethez tudnak al­kalmazkodni a fogyasztói társadalom tét­len megfigyelőiként és lélektelen hívei­ként. Az átalakításhoz olyan emberekre van szükség, akik az ügy lelkes hívei, vállalkozó szelleműek, nem tűrik a pazar­lást és a bürokráciát. Politikai harcosokra van szükség, akik a kommunista eszmék odaadó hívei, akik képesek nagy szociá­lis, erkölcsi és kulturális értékeink megvé­désére és gazdagítására. Pártunk és népünk nagy reményeket fűz ifjúságunkhoz, energiájához, a válto­zások utáni vágyához és a hiányosságok­ra való őszinte reagálásához. A fiatalok számára lehetővé kell tenni, hogy önálló munkájukban még jobban kibontakoztat­hassák képességeiket. Korunk széles működési teret nyit a Komszomol, a har­cos, a komoly feladatokat kereső, az aktatologatástól és a túlszervezettségtől mentesített, a fiatalság tényleges vezető­jének számító Komszomol előtt. A központi bizottság felhívással fordul a párttagokhoz. Kommunisták, életetek minden napján bizonyítsátok, hogy tisztában vagytok és azonosítjátok magatokat azzal a hatalmas politikai fele­lősséggel, amelyet az SZKP országunk kormányzó pártjaként visel a mostani át­törést jelentő időszakban. Véssétek az emlékezetetekbe, hogy a nép a ti tetteitek és magatartásotok alapján ítéli meg az egész pártot. Elsősorban tőletek várunk el önfeláldozó munkát, bátorságot és újsze­rű hozzáállást. A kommunisták kötelessé­ge, hogy mindenkor és mindenben pártos lelkiismeretességgel járjanak el, és csakis így. Jelentős mértékben a ti személyes kezdeményezésetektől függ, miként foly­tatódik a társadalmi megújhodás. A központi bizottság felhívással fordul minden szovjet emberhez: teljes mértékben tudatosítsák, hogy a társadalmi-gazdasági fej­lesztés meggyorsításának útján mindennapi munkánk és minden lépésünk a nemzetközi politikában egyre nagyobb súlyt kap. Október 70. évfordulóját olyan idő­szakban ünnepeljük, amikor alapvető problémaként merül fel az emberiség túl­élésének kérdése. A világ - az ellentmon­dásos, de ennek ellenére egységes és a kölcsönös függőségektől átszőtt vilá­gunk - jövőjéről most döntünk. A világot meg lehet és meg is kell szabadítani a nukleáris háború veszélyétől. Minden nemzet számára biztosítható és biztosíta­ni is kell a biztonságos, a független, a fejlődést elősegítő életet. Ez nemcsak tőlünk, a Szovjetuniótól, a szocializmustól függ. Ám mindazt, ami tőlünk függ, mara­déktalanul teljesítjük. Pártunk és államunk a nemzetközi po­litikában következetes békés irányvonalat valósít meg. A nemzetközi kérdésekhez való hozzáállásunk az új politikai gondol­kodásmód szellemében reális és rugal­mas. Következetesen arra törekszünk, hogy az államok a harmadik évezred küszöbén megszabaduljanak a nukleáris tehertől, hogy megakadályozzák a fegy­verkezés átterjedését a világűrre, hogy korlátozzák, majd pedig véglegesen fel­számolják a Földön lévő valamennyi fegy­vert. Amíg azonban a nemzetközi reakció szítja a lázas fegyverkezést, amíg nem mond le a társadalmi revans politikájáról és a szocializmus elleni „kereszteshadjá­ratról", az SZKP és a szovjet állam min­den eszközzel a kellő szinten tartja orszá­gunk és a szocialista közösség védelmi képességét. A szovjet emberek biztosak lehetnek abban, soha és semmilyen kö­rülmények között sem engedjük meg azt, hogy az imperializmus katonai fölényre tegyen szert. A békeharc során latba vetjük orszá­gunk politikai tekintélyét és nemzetközi befolyását. Ez a harc annál hatékonyabb lesz, minél jobban alakul a helyzet nálunk idehaza és minél tovább mélyül együtt­működésünk a baráti szocialista orszá­gokkal. A szocializmus és a béke elvá­laszthatatlan. Minél erősebb a szocializ­mus, annál szilárdabb a béke. Elvtársak! Nálunk az egész társadalom a barikád egyazon oldalán áll. A párt és a nép céljai közösek. A munkásosztály, a kolhozpa­rasztság és az értelmiség létérdekei is közösek. Az idősebb nemzedék, a szo­cialista építés veteránjai és az ifjú generá­ció közös ügyért dolgoznak. Minden nem­zet és nemzetiség, valamennyi köztársa­ság és az egész Szovjetunió sorsa közös. Október eszméi arra szólítanak fel, hogy a szovjet nép jóléte, a haza felvirágozta­tása, a szocializmus és a béke javára dolgozzunk. Értelmünket, akaratunkat, energiánkat fogjuk tehát össze az egysé­ges egészbe. Ezt a legyőzhetetlen erőt állítsuk új feladataink teljesítésének szol­gálatába. Valósítsuk meg mind­azt, amit elhatároztunk. Legyünk méltó folytatói október forradalmi művének! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA

Next

/
Oldalképek
Tartalom