Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-12 / 59. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1987. III. 12. Évzáró párttaggyűlések Türelmi idő nélkül Az emberek többet akarnak, de többet is kell vállalniuk Beszélgetés Andruskó Jánossal, az érsekújvári (Nové Zámky) járási pártbizottság titkárával Utólag értettem csak meg, miért tartotta fontosnak Ján Vaculciak elv­társ, a Detvai Nehézgépgyár rima- szombati (Rimavská Sobota) üze­mének igazgatója, hogy a pártszer­vezet évzáró taggyűlése előtt sze­mélyesen is elbeszélgessen velem. A fiatal gépészmérnök csak néhány hónappal ezelőtt került az építőipar és útépítészet számára gépegysé­geket és alkatrészeket gyártó üzem élére. A vállalati igazgatóság és a já­rási pártszervezet vezetőinek elvárá­sai személyével kapcsolatban nem csekélyek. Viszonylag rövid időn be­lül kedvező változásokat - eredmé­nyeket - kell elérnie egy olyan üzemben, amelyben a korábbi esz­tendő fontos tervmutatói közül egyet sem tudtak teljesíteni.- Nehéz helyzetünk ismeretéhez tudni kell - mondotta a szakember hogy ebben a városban jóformán semmilyen hagyományai nem voltak a gépgyártásnak, s a néhány évvel ezelőtt átadott új gyár, új gépei mel­lett olyan fiatalok dolgoznak, akik nem régen kerültek ki az iskolapa­dokból. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a mesteri, műhelyvezetői posztok betöltésében, sőt az irányí­tási funkciókban sem. Én azt hi­szem, mindennél többet mond az előttem lévő statisztika: az üzem 620 dolgozójának átlagos életkora 22 év. Lényegében tehát kezdő szakmunkásokkal kell nagyon ko­moly teljesítményt produkálnunk, mégpedig türelmi idő nélkül. Gond­jainkat növeli, hogy miután ifjú szak­munkásaink úgy-ahogy elsajátítják mesterségük fortélyait, bevonulnak katonának, a leszerelók esetében pedig szintén eltart egy ideig, amíg eleget tudnak tenni a termelés szi­gorú mennyiségi és minőségi köve­telményeinek. Sajátos gondjainkat, a munkaerő kedvezőtlen összetételét nem ve­szik figyelembe a tervezésnél, ugyanannyit kell produkálnunk, mint egy kapacitásban, lélekszámban hozzánk hasonló üzemnek, s erre egyelőre képtelenek vagyunk.- Miben látják mégis a megol­dást?- Egy évvel ezelőtt az áruterme­lés tervét csak 82 százalékra teljesí­tettük, ötvenegy dolgozó képtelen volt napi normájának eleget tenni. Az év végére már „csak“ 30 lema­radónk volt, s a tervteljesítésben végül is 91,4 százalékos eredményt értünk el. Most azon fáradozunk, hogy az említett harminc dolgozó teljesítményét is felhozzuk a kívánt A Zselízi (Želiezovce) Állami Gaz­daság 1605 hektáron gazdálkodó nyíri (Nýrovce) részlegének 36 tagú pártalapszervezete a közelmúltban tartotta évzáró taggyűlését. Zsilina János, az alapszervezet elnöke a beszámolóban nemcsak dicsért, hanem bírált is. Konkrét tényeket említve tárta a tagság elé a gazda­ság eredményeit és gondjait. Főleg a növénytermesztést marasztalta el. Tavaly búzából csak 4,7, árpából 5, kukoricából 5,13, cukorrépából pe­dig 29,92 tonnát takarítottak be hek­táronként. Végeredményben 228 000 korona volt a hiány a nö­vénytermesztésben. Az állattenyésztésben sem érték el a tervben kitűzött célokat. Csupán a tejtermelés volt nyereséges, 108,9 százalékra teljesítették az eladási tervet. Leginkább a malacneveléssel foglalkozó Albert-majoriak szolgál­tak rá a bírálatra, hiszen a múlt esztendőben kocánként csak 15 malacot választottak el. így a malac­nevelés tervét 89 százalékra teljesí­tették. A beszámolóból kitűnt az is, hogy az Albert-majori telep mintegy 4,5 millió korona ráfizetéssel zárta az elmúlt évet. Feloszlott a telepen a szocialista munkabrigád. Bár a gondokkal már korábban is sokat szintre, s ennek érdekében minden tartalékot mozgósítunk. Én nemcsak követem és ellenőrzőm ennek a csoportnak a teljesítményét, ha­nem rendszeresen találkozom ve­lük. Hasonló meggyőző, segítő munkát végez a pártszervezet és a SZISZ-szervezet vezetősége is. Remélem, ennek a sokoldalú gon­doskodásnak elóbb-utóbb meg is lesz az eredménye.- És ha mégsem?- Természetesen mindennek van határa, egyszer lejár a mi türelmi időnk is, s az akaratgyenge, lógós emberektől meg kell válnunk. Per­sze, azt szeretnénk, ha erre mind kevesebb alkalommal kerülne sor, mert egyfelől égető szükségünk van minden munkáskézre, másfelől ez kellemetlen következményekkel is járna. Vállalatunknak ugyanis nem jelentéktelen összegébe került a szakmunkásképzés, s távozás esetén ennek megtérítéséről sem mondhatunk le. Reméljük, gondol­kodóba ejti az érintetteket progresz- sziv javadalmazási rendszerünk is. Elvünk, hogy a minőségi munkát jól megfizetjük. Nem egy ifjúmunkás havi kereste éri el már most is a 3500—4000 koronát ugyanak­kor sajnos ötszáz koronával kisebb összegek kifizetésére is van példa. Gondjaink tehát jelentősek, s ezekről a pártévzárón nyíltan, konkrétan, kertelés nélkül beszél­tünk. Természetesen nem szeret­nénk, ha a nyilvánosságra kerülő statisztikával, és a számokkal érzé­keltetett valóságkép elriasztaná a fiatalokat, ellenkezőleg: szeret­nénk megnyerni őket a szakmának, a gyárnak. Pavel Lipták elvtársnak, a 101 tagot és tagjelöltet számláló párt­alapszervezet elnökének beszámo­lója tényleg alapos és kritikus volt. Az üzem dolgozói az elmúlt eszten­dőben 12,760 munkanapot hiányoz­tak, ami magyarázza némiképpen, hogy az árutermelés 126 millió koro­nás tervét csuppán 115 millióra sike­rült teljesíteni, s még ennél is elszo­morítóbb a többi tervmutató. Az adott helyzetben a pártmunkát sem lehet igazán pozitívan értékelni, s dicséret csupán az 1132-es és az 1242-es számú munkahelyek dolgo­zóit illeti. Nagy gondot okoz a műhelyfónöki és a mesteri munkahelyek betöltése, s bár a legutóbbi időszakban 11 középkáder cseréjére került sor, a folyamat még nem fejeződött be. foglalkozott a pártbizottság, ed­dig nem sok minden változott. Sajnos az évzáró taggyűlésen kevés szó esett a hibák okairól, a vezetők felelősségéről, a szocia­lista munkabrigád újjászervezéséről, a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás kérdéséről. Arról is keveset hallottunk, hogy képesek-e az idei feladatok teljesítésére, töb­bek között a 349,3 tonna sertéshús kitermelésére. A vitában nyolcán kértek szót. Jóformán mindegyik felszólaló mellőzte az Albert-majori részleg problémáit. Érdemi javaslat sem hangzott el a hibák kiküszöbölését illetően. Csupán Lőrincz Lajos, a nyíri részleg vezetője indítványozta: a határozatban hagyják jóvá a telep munkájának rendszeres, havonkénti ellenőrzését. Jóval többet foglalkoztak a felszó­lalók a munkaszervezés tökéletesí­tésének kérdéskörével. Kovács László a pótalkatrészek beszerzé­sének gondjáról beszélt, s hangsú­lyozta, hogy ezzel kapcsolatban is szükséges a nagyobb önállóság és a nagyobb hatáskör biztosítása. Sztruhár József a drágán vásárolt gépek, a nehezen és szintén drágán megtermelt, különféle takarmányok gondatlan kezelését kifogásolta. Sajnos az említett munkahelyek be­töltése iránt nem túl nagy az érdek­lődés, s több esetben is előfordult, hogy a párttagok is visszautasították a felkínált állásokat. A termelésben - sajnos - nem csupán mennyiségi, hanem minősé­gi problémák is vannak. Tavaly több reklamációt kaptunk még a külpia­con értékesített termékeket illetően is, s ez bizony nem tesz jót gép­iparunk hírének sem. Mindamellett akár lényegesen jobbak is lehetnének a gyár gazda­sági eredményei, ha a külső ténye­zők sem hatottak volna kedvezőtle­nül a termelésre. Rámutattak mind­erre a vitában felszólalók is. A vlka- novái gépgyárral folytatott együtt­müködés fogyatékosságai például öt és fél millió koronás termelési ki­eséshez vezettek, s az alapanyagel­látás terén is akadtak gondok. Szó esett a tanácskozáson a szo­cialista kötelezettségvállalásról és a versenymozgalom szerepéről is. Nyolc kisebb kollektíva a közelmúlt­ban kapcsolódott be a szocialista munkabrigádmozgalomba, egy na­gyobb közösség pedig komplex ra- cionalizációs brigádba tömörült. Több mint száz dolgozó teljesítmé­nye, életvitele tehát már megérett a formalizmus nélküli versenyre, a gyár kátyúba rekedt szekerét per­sze csak az egész kollektíva igyeke­zete lendíthetné előre. Az adott körülmények között már az is sikernek számít, hogy az elmúlt esztendőben 105 újítási javaslatot, észrevételt terjesztettek elő a szak­munkások és a műszaki dolgozók. Bár nem mindegyiket fogadhatták el, mégis csaknem félmillió korona hasznot hozott a mozgalom. Sok szó esett a gyár idei feladata­iról és távolabbi jövőjéről is. A dina­mikus fejlődésre utal, hogy míg 1985-ben 53 millió koronás termelé­si értéket irányoztak elő, tavaly már a 115 milliót is meghaladta az elői­rányzat. Az idén 250 millió korona értékű árunak kellene elhagynia a gyár kapuját, ami 214 százalékos évközi növekedésnek felel meg. Bármilyen furcsán is hangzik, a dol­gozók többsége nem tartja elképzel­hetetlennek a terv teljesítését, mint ahogyan abban is bíznak, hogy az évtized végére a járási székhely leg­nagyobb, legütőképesebb munka­helye lesz a nehézgépgyár, ahol nemcsak gépelemeket és alkatré­szeket, hanem komplett gépeket és berendezéseket is gyártanak ma*d HACSI ATTILA Ő is sürgette a részleg számára az önelszámoláson alapuló gazda­sági önállóságot, vagy legalábbis a nagyobb hatáskört. Szokol Lajos a párt összetételének a javítását sürgette. Mint mondotta, a részleg az utóbbi évtizedekben a 35 éven aluli fiatalok közül csak hármat vett fel a pártba, ugyanakkor a traktoro­sok 20 százaléka elérte a nyugdíj- korhatárt. Elmondta azt is, hogy meg kell szervezni a dogozók téli foglal­koztatását, mert a férfi alkalmazot­tak több mint 50 százalékának a ja­nuári jövedelme az 1800 koronát sem érte el. Herda László mérnök, az üzemi pártbizottság elnöke felszólalásában elmondta, hogy sajnos a többi telep eredményével sem lehet dicsekedni. Például az állami gazdaságban ku­koricából az átlagos hektárhozam 2,7 tonna, a tehenek átlagos évi tejhozama még mindig csak 3480 liter. A vitát lezárva mondotta egyebek között a pártelnök: a jó határozat még nem old meg mindent, azt telje­síteni is kell. A dolgozókon múlik elsősorban, hogy az adott lehetősé­gekkel miképpen tudnak élni. Per­sze, ebben nagy feladat hárul a párt tagjaira, s a képességeket, az erőket egyesítő pártszervezetre HAJDÚ ANDRÁS Hány órát dolgozik a titkár napon­ta? Van úgy, hogy Andruskó János, az érsekűjvári járási pártbizottság titkára valamivel később megy be a munkahelyére. Ez attól fúgg, mikor ért haza előző este a szolgálati útról. Ugyanis hetente -- már évek óta - rendszeresen vidéken tölt két na­pot. Ez év elejétől azonban nem csak ő, hanem a pártbizottság mind­egyik titkára két napot a gondjaira bízott pártalapszervezetekben tölt. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy a helyszínen alaposan megtár­gyalják, milyen a belső pártélet és elbeszélgessenek az emberekkel. A titkárok leginkább a pártbizottság ülésén vagy a taggyűlésen vesznek részt. így figyelemmel kísérhetik, hogyan teljesíti az alapszervezet a kijelölt feladatokat.- A szervezési osztály negyed­évenként összehívja az elnököket s az aktivistákat, és megvitatjuk az időszerű kérdéseket, feladatokat. Szervezési kérdésekkel is gyakran foglalkozunk. Többek között olya­nokkal, hogy miként kell lefolytatni egy fegyelmi eljárást. Azon kívül mindig tájékoztatjuk őket, hogy mi­lyen témát vegyenek át, miről tár­gyaljanak. December elején a falusi pártszervezetek elnökeit hívtuk össze. Azt vizsgáltuk meg, hogyan készültek fel az évzáró taggyűlésre. Húsz falusi szervezet tartozik hoz­zám. Kisebb-nagyobb falvak párt- szervezetei. • A titkár elvtárs irányítása alá tartozó falusi pártalapszervezetekre is jellemző, hogy a tagok jobbára nyugdíjasok. Milyen szerepet tölte­nek be ezek az alapszervezetek ott, ahol a tagság az idősebb korosztály­hoz tartozik, s a szövetkezetnek kü­lön pártszervezete van?- Fontos szerepük van. A párt vezető szerepét az illető községben nekik kell biztosítaniuk és a szövet­kezeti pártszervezetnek. A falusi pártszervezetek a nemzeti bizottság munkájában és a társadalmi szerve­zetek irányításában is szerepet vál­lalnak. Mi is figyelemmel kísérjük a tömegszervezetek munkáját. Vi­szont, ha azt akarjuk, hogy a falusi pártszervezetek munkája hatéko­nyabb legyen, okvetlenül foglalkoz­nunk kell a tagállomány bővítésével is. • Van-e erre lehetőség?- Van. Gondolok itt elsősorban az óvodákra, üzletekre és a vendéglők­re. Fontosnak tartjuk, hogy az üzlet- hálózatban is egyre több párttag dolgozzon, hiszen az eladó találko­zik naponta a legtöbb emberrel. Munkakörénél fogva hatni tud az emberekre. Az üzlethálózatban azért is tartom fontosnak a kommu­nisták számának növelését, mert tudvalevő, hogy az utóbbi időben sok volt az áru- és pénzhiány, s egyidejűleg különböző híresztelé­sek kaptak szárnyra. Felfigyeltünk egy furcsa jelenségre is: a szövetke­zet azt a párttagot, aki betölti a hat­van évet és nyugdíjba vonul, kijelenti a saját pártszervezetéből, és beje­lenti a falusiba. Ez eddig rendben volna. Nyugdíjas, tehát a falusi szer­vezetben fog dolgozni. A szövetke­zetnek azonban munkaerőre van szüksége, tehát már másnap visz- szaveszik az illetőt éjjeliőrnek, mondván, dolgozz nálunk, de a dol­gainkba ne szólj bele, idős vagy már. Felmerül ezzel kapcsolatban más probléma is. A szövetkezet reg­gel vagy napközben, műszakok kö­zött tartja a taggyűlést, melyen a nyugdíjas éjjeliőr is ott tudna len­ni. A falusi pártszervezet viszont este gyűlésezik, amikor az éjjeliőr munkában van. Hozzám tartoznak például a šuranyi utcai szervezetek, s ezeknek a tagjai idényben vala­mennyien a cukorgyárban dolgoz­nak, három műszakban. S bizony nem kis fejtörést okoz, hogyan tu­dom őket összehozni. Titkár elvtárs, ne haragudj, mondják, nem tudok elmenni a gyűlésre, mert amikor megy a gép, ott kell lennem. Ilyenkor igyekszünk mindenki számára meg­felelő időpontot találni. Ezért tartjuk este a gyűléseket, és ezért van, hogy a legtöbbször esténként vidé­ken vagyok. • Milyen évet zárt az Érsek újvári járás?- Járásunk a tavalyi évet jó ered­ménnyel zárta, a terv minden muta­tóját teljesítettük. Az iparban nem volt kiesés, a szövetkezetekben és állami gazdaságokban -azonban a sűrűn vetett gabonafélék hektár­hozama nem volt a legjobb. De erről nem tehetnek. Ahol az egyén, a munkáskéz beavatkozhatott, ott jók voltak az eredmények. Az állattenyésztésben a húsel­adást már december 27-én teljesí­Andruskó János politikai-szervezési titkár (Vlado Prusenko felv.) tették, és másfél millió liter tejjel adtak el többet a tervezettnél. Az emberek azonban a jó eredmények­kel sem mindig elégedettek. A türel­metlenség jellemző rájuk. Gyorsan szeretnének mindent. Ami valamikor tíz évig készült, azt ma egy év múlva szeretnék készen látni. Ezerkilenc­százkilencvenig a járás egy részét be akarjuk kapcsolni a gáz- és víz­hálózatba, s a gyűléseken a falvak­ban erről tárgyalnak, ezt sürgetik. Az emberek egyre többet akarnak. Ez rendben van. Ám szükséges, hogy a Z akcióban is mindenki többet vállaljon. • A járási tisztségviselők az év elején találkoztak a pionírok és az ifjúság képviselőivel. Hányadik éve tartják meg ezeket az összejövete­leket?- Négy éve dolgozom az újvári járási pártbizottságon, s azóta min­den évben megtartjuk. A vezető tit­káron kívül részt vesznek rajta a tit­károk, az ellenőrző és revíziós bi­zottság elnöke, a járási nemzeti bi­zottság elnöke és alelnökei, az osz­tályvezetők, az iskolák, a pionírok és SZISZ-szervezetek képviselői. A gyerekek műsort adnak, a jól tevé­kenykedő pionírcsapatok oklevelet kapnak, s a legjobb pionírcsapatnak átadják a bielorusz partizánok jelké­pes „géppisztolyát“. A hivatalos ün­nepség után a gyerekeket az üze­mek képviselői veszik gondjaikba, megmutatják nekik az üzemet, ho­gyan és mit dolgoznak, elbeszélget­nek velük, megvendégelik őket. A gyerekek számára óriási élményt jelent, napokig beszélnek róla. • Hogyan értékeli a SZÍSZ tevé­kenységét?- Nehéz egyértelműen kijelente­ni, hogy a SZISZ jól vagy rosszul működik-e. A fiatalok, amíg függet­lenek és partnert keresnek, ha van hol összejönniük, szívesen össze­jönnek. Házasságkötés után azon­ban egyéb gondok kerülnek előtér­be: lakásgondokkal küzdenek, s ha megkapták a lakást, azt be kell ren­dezni, kölcsönt vesznek fel, amit törleszteni kell, tehát különmunkát vállalnak, fóliáznak, mert kell a pénz. S bizony ilyen körülmények között nem könnyű összehozni az ifjúsá­got. A SZISZ tevékenysége az isko­lákban, a szakiskolákban jó, a mun­kahelyeken már nem olyan aktív. Bár ott is dolgoznak. Az elmúlt év­ben a taglétszámot is növeltük. A tagjelöltek majdnem kilencven százalékát a SZISZ javasolja a pártba. • A járásban szép hagyományai vannak a Gottwald-napoknak...- Legutóbb a šuranyi Calexben tartottunk Gottwald-napot, s úgy ér­zem, a rendezvény jó eredménnyel zárult. A munkásokkal a munkahe­lyükön beszélgettünk, nyíltan és részletesen szóltak a kényes dol­gokról is. Ezek a találkozások a szá­munkra is tanulságosak, közvetlenül tapasztaljuk, milyen a hangulat az emberek között, mi foglalkoztatja őket. KOPASZ CSILLA Elmulasztott és adott lehetőségek ÖNBÍRÁLAT, BÍRÁLAT, JAVASLATOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom