Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-10 / 57. szám, kedd
ÚJ szú 3 (987. III. 10. A tömegtájékoztatás feladatai az átalakítás során Jan Fojtík beszéde a csehországi újságírók kongresszusán Mint beszámoltunk róJa, a Csehországi Újságírók Szövetségének kongresszusán részt vett a CSKP KB küldöttsége, melynek vezetője, Jan Fojtík elvtárs, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára a tanácskozáson beszédet mondott. Ezt az alábbiakban ismertetjük. Washington vonakodik megtenni az út ráeső felét A TASZSZ a moszkvai javaslatra való fehér házi reagálásról (ČSTK) - A TASZSZ katonai szemleírója az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolására tett szovjet indítványra való washingtoni reagálással összefüggésben mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a Fehér Ház valamiféle szovjet „fölényről“ beszél az európai rövid hatótávolságú rakéták vonat- kozásásában. Vlagyimir Csernisev rámutat arra: Washingtonban megfeledkeznek arról, hogy a Szovjetunió egyértelműen értésre adta, mihelyt megállapodás jön létre az európai közepes hatótávolságú rakétákról, kivonja harcászati-hadműveleti rakétáit Csehszlovákiából és az NDK-ból. Ami a további ilyen típusú rakétákat illeti, Moszkva szintén haladéktalanul kész tárgyalásokat kezdeni korlátozásukról és teljes felszámolásukról. A TASZSZ szemleírója rámutat arra is, hogy a Szovjetunió jelentős engedményt tett, amikor beleegyezett olyan tárgyalások megkezdésébe a közepes hatótávolságú rakétákról, amelyeken nem veszik figyelembe az amerikai előretolt erőket, valamint a brit és a francia atomütőerőt, ami jelenleg 178 rakétát ölel fel 530 nukleáris robbanófejjel. Amerikai kormánytisztviselők az utóbbi időben gyakran hangoztatják, hogy Genfben lehetőség van egy szovjet-amerikai megállapodás elérésére, azonban úgy tűnik, hogy az USA egyelőre nem hajlandó megtenni e szerződéshez vezető út ráeső felét, szögezi le Csernisev. Alois Mock, Ausztria új külügyminisztere tegnap Bécsben az osztrák külpolitikáról nyilatkozott és folyamatosságot ígért e tekintetben. Mock rendkívül nagyra értékelte az európai közepes hatótávolságú eszközökre vonatkozó szovjet indítványt, majd rámutatott arra, hogy Ausztria nagy fontosságot tulajdonít a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainak. Freda Brown a Nemzetközi Demokratikus Nószövetség elnöke a Der Morgen napilapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: csodálja azt a következetességet és kitartást, amellyel a Szovjetunió a nukleáris leszerelés útjában álló akadályok és nehézségek áthidalására törekszik. Hangsúlyozta, Mihail Gorbacsov indítványával újabb lehetőséget kínál arra, hogy a világ kitörjön. a nukleáris fegyverkezés ördögi köréből. A Kampány a nukleáris leszerelésért (CND) nevű brit békeszervezet londoni konferenciáján vasárnap egyhangúlag határozatot hagytak jóvá, amely hangsúlyozza, hogy az európai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolására vonatkozó szovjet javaslat olyan nagy lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztani. A határozat felszólítja Margaret Thatcher brit miniszter- elnököt, hogy adjon egyértelműen pozitív választ a szovjet kezdeményezésre. Bruce Kent, a CND alelnöke a The Guardian című lapnak adott nyilatkozatában arra mutatott rá, hogy a brit kormány feltételekhez köti az eurorakétákról szóló megállapodást. Nem igaz az a nyugati állítás, miszerint a Varsói Szerződés nagy erőfölényben lenne a hagyományos fegyverek tekintetében - mutatott rá Kent. A sajtó az átalakítás aktív résztvevője A moszkvai Pravda a bírálat szerepéről (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnap a sajtóban megjelenő bírálatokról közölt vezércikket. A lap egyebek között megállapítja, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán megkezdett politika nyíltsága az újságírók munkáját jelentős mértékben ösztönözte. Bíráló cikkek nélkül talán egyetlen újság vagy folyóirat sem jelenik meg, s a kritika már nem hiányzik a tévé és a rádió adásaiból sem. A kritikának jelenleg elsősorban azt kell ostoroznia, hogy sok helyütt lassan megy végbe a párt- és gazdasági munka átalakítása, nem mindenütt megfelelő az emberekről való gondoskodás, sok esetben megsértik az erkölcsi normákat, a szocialista demokrácia elveit és a fegyelmet, - írja a Pravda hozzátéve, hogy figyelemmel kell kísérni az éves tervek és kötelezettségvállalások teljesítésének ellenőrzését is. A kritika valami olyat jelez, ami kedvezőtlen, ami megfelelő intézkedéseket igényel. A sajtóban megjelenő bírálatokra a leghelyesebb válasz a konkrét cselekedet, a hiányosságok felszámolására irányuló konkrét erőfeszítések. Mindenütt azonban nem így viszonyulnak a kritikához, gyakran olyan jelenségnek tartják, amely idegesítő és rontja a hangulatot. A pártbizottságok egyik tartós feladata, hogy biztosítsák a helyi sajtó szavának hatékonyságát. A sajtóban megjelenő kritika színvonala természetesen attól függ, hogyan érvényesül a bírálat és az önbírálat a helyi pártszervezetekben, a pártbizottságokban stb. Maguknak az újságíróknak is kitartóbbaknak kell lenniük a konkrét eredményekért vívott küzdelemben. Az SZKP KB a sajtót az átalakítás aktív résztvevőjének tartja. Nálunk nem lehetnek olyan területek, és olyan személyek, amelyeket nem szabadna bírálni, hangsúlyozza a Pravda. Szíria Libanon egységének a helyreállítására törekszik Jan Fojtík bevezetőben átadta a kongresszusi küldötteknek a CSKP KB, a Nemzeti Front KB és a cseh kormány, s személyesen Gustáv Husák elvtárs üdvözletét. Nagyra értékelte a kongresszusi tanácskozás kritikus és önkritikus hangnemét, ami arról tanúskodik, hogy a szövetség és a szerkesztőségek lelkiismeretesen foglalkoznak napjaink legfontosabb feladataival. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a társadalom minden erejét, egész alkotó potenciálját a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott program következetes és kompromisszumokat nem tűrő megvalósítására kell összpontosítani. E programot az egész Nemzeti Front a magáének vallja. A tömegtájékoztató és propaganda- eszközök jelentős szerepet játszanak az emberek tájékoztatásában és a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítésére való mozgósításában, s ezt a tevékenységüket a CSKP KB tavaly decemberi 4. ülése is nagyra értékelte. Ez az értékelés örömmel töltött el bennünket, mert a propaganda egyik legfőbb irányát- s nyilván a döntő irányát - érinti - mondotta Jan Fojtík. Figyelmünket azonban nem kerülte el, hogy az ülés arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy az újságírásnak tudatosítania kell a közvéleményre és a dolgozók állásfoglalásaira gyakorolt befolyását, figyelmesen kell reagálnia az új jelenségekre, a haladó tendenciákra és a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak megvalósítása során szerzett jó tapasztalatokra. Az újságírói munkának erősítenie kell a szavak és a tettek egységét, s ezáltal meg kell szilárdítania a széles rétegeknek a párt politikájába vetett bizalmát. Ma ez munkánk legfontosabb feladata - húzta alá Jan Fojtík. A CSKP KB 4. ülésén a tömegtájékoztató és propagandaeszközök munkájáról elismeréssel szóltak, de ezzel párhuzamosan nem szabad elhallgatni, hogy a kongresszusi program megvalósításáért, mindenekelőtt azoknak a feladatoknak a teljesítéséért vívott küzdelemben, amelyek a párt szociális-gazdasági politikája stratégiai céljainak valóra váltását teszik lehetővé, még nem tettünk meg mindent, amit meg kellett tenni. Annál is inkább, mivel a CSKP XVII. kongresszusa óta eltelt időszak értékelése azt mutatja, hogy a leginkább felelős irányító szervek nem fordítottak kellő figyelmet az SZKP XXVII. kongresszusa ösztönző hatása alatt elfogadott, a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsítását célzó stratégia gyakorlati megvalósítására. A legfontosabb, amire erőnket kell összpontosítanunk, amire a tömegtájékoztató és propaganda- eszközök tevékenysége során a legnagyobb hangsúlyt kell fektetni, az az, hogy elősegítsük a meghirdetett stratégiai célok és azoknak a gyakorlatban való nem megfelelő konkretizálása és megvalósítása közötti ellentét áthidalását. Ez kell, hogy meghatározza propagandánk jellegét és munkáját. A CSKP XVII. kongresszusának programja annyira tartalmas, hogy megmutatja konkretizálásának világos irányait, az irányítás valamennyi szintjén és az egész társadalomban. Elegendő teret biztosít az alkotó módon történő megvalósításhoz is. Világos, hogy ezt a folyamatot a tömegtájékoztató és propagandaeszközöknek igazsághűen kell tükrözniük, azzal, hogy ne csak az illetékesek kapcsolódjanak be ebbe a munkába, hanem a társadalom legszélesebb rétegei, a dolgozókollektívák, az állampolgárok is. Rá kell mutatni arra, hogyan sikerül biztosítani ezt a folyamatot és hogyan halad konkrétan előre, mi áll az útjában és mit kell tenni sikeres megvalósítása érdekében. És hogy ez olyan bírálattal jár együtt, amelyre sokan kelletlenül fognak reagálni? Főleg azok, akik a legszívesebben olyan különböző frázisok mögé bújnának, amelyek elfedik, hogy valójában ki milyen? És hogy ez tehát több mint nehéz munka? Más lehetőség nincs, rá kell térnünk erre a nehezen járható útra, ha a tömegtájékoztató és propagandaeszközök teljesíteni akarják funkciójukat- a párt és a nép szolgálatát a tényleges, s nem csak a kinyilatkoztatott és színlelt haladásért vívott harcban. A CSKP KB küldöttségének vezetője a továbbiakban a szovjet tapasztalatok, mindenekelőtt a Szovjetunióban folyó átalakítás ösztönzéseinek érvényesítéséről beszélt. A kérdés úgy hangzik- s másképp nem is hangozhat -, mi érvényes ránk az átalakításból. A válasz: mindaz, ami lényeges. Igen. Fel kell azonban tenni a kérdést: mit jelent ez konkrétan? Hogyan biztosítják nálunk ezt az irányító szervek? Világos, hogy tiszteletben kell tartani a mi feltételeinket, fejlődésünk sajátosságait és eltérő vonásait, a mi helyzetünket. Az öltöny az öltöny, de méretre kell szabni. Ha valaki 160 centiméter magas, az nem vásárol olyan ruhát, amilyet a kétméteres ember hord. Minden a konkrét hozzáálláson múlik. És ez, ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen, nem hagyhatja figyelmen kívül az általános, a sajátos és az egyedülálló egységét. Ez végül is az iskolákban tanított dialektika axiói nái közé tartozik. A legfelsőbb szinten tavaly novemberben Moszkvában megtartott értekezleten világosan meghatározták a közösségünk országai közötti kapcsolatok szabályait. Ha el szeretnénk mélyíteni egységünket, s ha azt akarjuk, hogy ez a viszony ne legyen formális, ha helyre akarjuk állítani a szocializmus tekintélyét és presztízsét, tiszteletben kell tartani minden egyes ország szuverenitását, tapasztalatait és specifikumait. Máskülönben ugyanis egyáltalán nem lennénk képesek érvényesíteni a szocialista építés általános törvényszerűségeit, a leninizmus elméletét, amely számunkra kötelező. A marxis- ta-leninista pártok politikája sikerének az egyedüli záloga ennek az elméletnek az alkotó fejlesztése, amely figyelembe veszi az egyes országok feltételeit, sajátosságait és fejlődésük követelményeit. Ma is érvényes az a gottwaldi gondolat, miszerint az internacionalizmus és a hazafiság próbaköve a Szovjetunióhoz való viszony - folytatta Jan Fojtík. És hogy ezt a viszonyt nem valamiféle konjunkturális indítékoktól vezetve kell építeni, hanem annak megértésén, hogy helyünk a Szovjetunió mellett van, s annak a szerepnek a megértésén, amelyet a Szovjetunió játszik az imperializmus ellen, a társadalmi haladásért és a békéért vívott harcban. A merészséget és a bátorságot a társadalmunk előtt álló problémák gyakorlati megoldásában, valamennyi jelenség lenini értékelésében, a szocializmust károsító és fejlődését akadályozó körülmények bírálatában kell tanúsítani. Az SZKP KB januári plénuma ezeket a lenini módszereket, az elvi politikát és az elvi cselekvést példázta. A nagy változások idejét éljük, amikor egyrészt a tapasztalatokból kell kiindulni, támaszkodni kell rájuk, másrészt nem szabad elhanyagolni az új szükségleteket sem. Az átalakítással összefüggésben számunkra rendkívül jelentősek az olyan fogalmak, mint az „emberi tényező“ és a „glasznoszty“. Az emberi tényező aktivizálása azt jelenti, hogy céltudatosan kell formálni az embert, aki gazdának érzi magát, aki igazi úr a saját házában, aki tud a kollektívával szembeni kötelességeiről, és a közös ügyért, a szocializmus építéséért vállalt felelősségéről, s azt is jelenti, hogy ez az ember a társadalomban és a munkahelyén érvényesüljön. Az emberi tényező aktivizálása főleg a szocialista demokrácia fejlődésétől, a munkahelyen, a lakóhelyen a szocialista rend megszilárdításától, mindannak a felszámolásától függ, ami önkényt eredményez, ami gúzsba köti az emberek alkotókészségét és kezdeményezését. Ezzel szorosan összefügg a „glasznoszty“ követelménye. Egyoldalú lenne, ha jelentését csupán a tájékozottságra redukálnánk, legyen az összekapcsolva akár a kritikával. Többről van szó: a lenini párt politikájának a jellegéről, amely pártnak tudatában kell lennie, hogy mindazt, amit el akar érni, az emberekkel, az emberek segítségével, aktiv és öntudatos részvételével kell tennie. A „glasznoszty“ elengedhetetlen, ha nem akarjuk, hogy formálisan hangozzanak azok a dolgozókollektíváknak és az állampolgároknak címzett felhívások, hogy legyenek kezde- ményezőek és aktívak. Elsősorban a tömegtájékoztató és propagandaeszközökben kell tükröződnie ennek a kornak, minden komolyabb problémájával együtt. A tájékoztató eszközök a demokrácia platformját jelentik és eszerint kell dolgozniuk. Jan Fojtík a továbbiakban a új gondolkodásmód és az új megközelítések követelményével foglalkozott. Az új gondolkodásmód bizonyos kritikáját feltételezi mindannak, ami már nem érvényes, ami akadályozza a friss gondolatok, ötletek beáramlását, ami elöregedett, vagy ami esetleg le volt egyszerűsítve, és az ismert fekete-fehér látásmódhoz vezetett. Propagandánkat társadalmunk élő problémáira kell irányítanunk, arra, ami az embereket érdekli, ami aggasztja őket, amire a választ keresik, hogy így helyesen igazodjanak el a kor eseményei között, abban, ami körülöttük történik. A kérdéseket nemegyszer mesterségesen felvető, sematikus eljárások jelentős mértékben megkárosították propagandánk szavahihetőségét, megbénították a tömegpolitikai munkát, az emberekkel végzett munkát, azt a komoly és mindennapos párbeszédet, amelyet velük a kommunisták és különösen a vezető pártfunkcionáriusok kötelesek folytatni a saját területükön. Az újszerű gondolkodás nem azt jelenti, hogy levetjük a marxizmus-leniniz- mus elméleti páncélját, hanem azt, hogy a leglelkiismeretesebben sajátítjuk el ezt az elméletet és a materialista dialektika kategóriáiban gondolkodunk. Ezeknek a segítségével kell keresnünk a választ napjaink kérdéseire, legyen szó a szocialista építésről, annak problémáiról és távlatairól, fejlődésének irányairól vagy a nemzetközi helyzetről, a világban a szocializmus és a kapitalizmus között törvényszerűen végbemenő történelmi konfrontációról, amely befolyással van ránk, meghatározza tetteinket és legkomolyabb döntéseinket, még akkor is, ha ezt nem mindig tudatosítjuk. Van itt egy közös nevező, amelyre bízvást támaszkodhatnánk annak meghatározása során, mit nevezünk újszerű gondolkodásnak? És amely garantálja számunkra, hogy ez a fogalom ne váljon üres jelszóvá, hogy tartalma valóban konkrét legyen - ami azt jelenti, hogy magában foglalja a hosszú távú fejlődés tapasztalatait, a szocializmus egész evolúcióját és ugyanakkor kifejezze, mi élő a jelenkorban? Ez a közös nevező a mar- xista-leninista dialektika alkotó elsajátítása és az a képesség, hogy A jelenkor jelenségeinek értelmezésére használjuk azt, olyan értelmezésére, amely lehetővé teszi az öntudatos, aktív viszonyt ezekhez a jelenségekhez, s nem változtat bennünket a történések passzív szemlélőivé, hanem ellenkezőleg, azok formálóivá. Ha azt mondjuk, hogy újszerúen kell gondolkodni, ezzel egyebek között és mindenekelőtt azt mondjuk: reagálni kell a jelenkor szükségleteire, a tudományos-technikai forradalomra; a demokrácia olyan értelmezését kell érvényesíteni, amelynek semmi köze a kultuszgyakorlat önkényéhez, bármilyen személyek és intézmények fetisizálásához és a bürokratizmushoz; vagyis úgy kell értelmeznünk a demokráciát, hogy az mindenkitől megköveteli: legyen tudatában saját felelősségének azzal a kollektívával szemben, amelyben dolgozik és él. Megköveteli, hogy senki se viselkedjen alibista, kispolgári módon, olyan emberként, aki csak a saját - gyakran illuzórikus - jólétére összpontosít, hanem olyan emberként, aki valódi tagja az új közösségnek, amelyet a deformációk és a kudarcok ellenére a szocializmus gondolata tart össze. Azok, akik lelkesednek a új gondolkodásmódért és az ideológiában, az életmódban a Nyugatról jövő minden divatújdonságra ráharapnak, azok az emberek, akik a technokratizmus és a realitásokhoz való pozitivista hozzáállás fogságában élnek, a dogmatizmus elleni hullám idején úgy tehetnek, mintha haladók és modernek lennének, ám állásfoglalásaiknak semmi köze az újszerű gondolkodás- módhoz. Ha azt mondjuk, hogy újszerüen kell gondolkodni, arra is gondolunk, meg kell szabadulnunk a szocializmusról alkotott olyan elképzelésektől, amelyek a gazdaság ráfizetéses és extenzív fejlődésének évei során alakultak ki, meg kell szabadulni attól a pszichológiától, amely megszokta a pazarlást, amely elvárja az ajándékokat, amely azt sugallja, hogy mindenkinek joga van valamit állandóan követelni, maga körül mindent bírálni, de senki sem engedheti meg magának, hogy őt is megkérdezze, milyen kvalitásokkal rendelkezik, rákérdezzen kezdeményezőkészségére, a társadalmi fejlődéshez való személyes hozzájárulására. Ez azt jelenti, tudatosítani kell, hogy ez a lényegét tekintve parazita és rendkívül kényelmes hozzáállás ellentétben áll korunk etikájával. Ez annak az embernek a tulajdonságait emeli ki, aki tudatosan készül kötelességeire, amelyek a gazdaság in- tenzifikálásából, a gyorsítás stratégiájából, a társadalmi rendszer dinamikusabbá tételéből erednek. Jan Fojtík felszólalása végén rámutatott arra, hogy az új gondolkodásmód különösen jelentős a nemzetközi kapcsolatokban, amelyek a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének, a népek szuverenitása tiszteletben tartásának a szükségességén alapulnak. Arról van szó, hogy felülkerekedik-e az erő pozíciójából eredő és az emberiség a létét fenyegető régi gondolkodásmódon. Propagandánk, újságírásunk elsőrendű kötelessége, hogy minden képességét és tehetségét ennek az alapvető dilemmának a megértéséért vívott küzdelem szolgálatába állítsa. És hogy mindenki megértse, a szocializmus garantálja a haladást és a békét, a népek jövőjét, azt, hogy szabadon rendezzék el életüket, összhangban azokkal az ideálokkal, amelyekhez a bonyolult történelmi fejlődés során azok a legkiemelkedőbb gondolkodók jutottak el, akik nem egy esetben a legnagyobb árat fizették helytállásukért - a reakciós inkvizíció máglyáin pusztultak el. (ČSTK) - Damaszkuszban a Szíriái forradalom győzelmének 24. évfordulója alkalmából nagygyűlést rendeztek, amelyen felszólalt Hafez Asszad elnök. Egyebek között hangsúlyozta: a Szíria megsemmisítésére irányuló imperialista és cionista törekvések kudarcra vannak ítélve, s hogy Szíria tovább fog haladni a választott úton. Asszad rámutatott, országa Libanon egységére és területi épségének helyreállítására fog törekedni. A szovjet-szíriai kapcsolatokról elismerően szólva méltatta a Szovjetunió külpolitikai kezdeményezéseit is. Az Izrael által törvénytelenül megszállva tartott Golan-fennsíkon a szíriai forradalom évfordulója alkalmából hatalmas tüntetéseket szerveztek. Az ottani drúz falvak lakói az utcákra vonultak, és követelték az újraegyesítést Szíriával. Az izraeli katonák gumibotokkal és könnygázzal kergették szét a tömeget. Fülöp-szigetek Megkezdődött a választási kampány (ČSTK) - A Fülöp-szigeteken tegnap kezdődött meg a május 11- re kiírt kongresszusi választásokat megelőző kampány. A szavazáson hat évre választják meg a szenátus 24 tagját és 3 évre a képviselőház 250 tagját. Tegnapra virradó éjszaka éjfélkor fejeződött be a jelöltek bejegyzése. A parlamenti képviselői mandátumokért valamennyi politikai erő harcba száll, kezdve a polgári pártok kormánykoalíciójától egészen a tavaly februárban megdöntött Marcos elnök hívei által alkotott ellenzékig. Tekintettel arra, hogy az Aquino- kormány 8 tagja jelölteti magát, valamennyien kénytelenek voltak lemondani miniszteri tisztségükről. Az elnökasszony néhányuk utódját már ki is nevézte. A Fülöp-szigeteken legutóbb 1971-ben tartottak parlamenti választásokat, de egy évvel késóbD Ferdinand Marcos renkívüli állapotot hirdetett ki és felfüggesztette az alkotmányos jogokat. A szükségállapot 10 évig tartott, s ekkor újították fel formálisan a nemzetgyűlés tevékenységét.
