Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-09 / 56. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1987. III. 9. A tanulók fele rendszeresen sportol Mennyit ér az ép lélek, ha nem ép testben lakozik? Vitathatatlan, hogy sokat, ám még többet akkor, ha az emberben az jó egészséggel és kitűnő testi erőnléttel párosul. No persze, ez fordítva is érvényes, mert hiába a makkegészség, ha a szellemi felkészültség gyenge. E igen fontos emberi értéket tehát tanácsos egyforma gonddal gyarapitanunk. Úgy, ahogy azt a Buzitai Mrgyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában teszik már évek óta. A Kassa (Košice)-vidéki járásnak ebben a tizennyolc tanerős és 240-260 tanulót számláló oktatási intézményében nemcsak az anya­nyelv, a szlovák, az orosz, a mate­matika, a fizika és a többi kötelező tantárgy oktatása, valamint az erköl­csi nevelés folyik igen tervszerűen és eredményesen, hanem a tanulók testi ügyességének, illetve állóké­pességének a fejlesztése is. S nem csupán a tanrendben előírt tornaó­rákon. Sok sportkör működött itt már az ötvenes és a hatvanas években, ám az utóbbi két évtizedben - amióta tornaterme és kinti sportpályája is van az iskolának - még több fejt ki dicséretet érdemlő tevékenységet. Jelenleg például a húsz különböző szakkör közül kilenc áll a sportked­velő és a honvédelmi játékokat sze­rető fiatalok rendelkezésére. Hivata­losan kilenc, de ha figyelembe vesz- szük, hogy a kosárlabdakor fiú- és lánycsoportokra tagolódik, akkor tu­lajdonképpen tíz. S hogy nem csu­pán papíron, azt mi sem igazolja jobban annál: a kézilabdázók és a kosarasok az utóbbi időben általá­ban éremmel térnek haza a pionírok járási, valamint kerületi versenyeiről. Sőt, é'remgyűjteményükben ott talál­hatók a legértékesebbek. Rendsze­rint kitünően képviselik iskolájuk szí­neit a labdarúgók is. Akadnak közöt­tük olyanok, akik az itt szerzett játék­tudásuknak később a magasabb szintű bajnokságokban is hasznát veszik. így például Kovács Nándor, aki jelenleg a Szlovák Nemzeti Ligá­ban szereplő kassai ZŤS csapatá­nak kapusa, továbbá Fazekas László mérnök, a kerületi bajnok­ságban játszó Szepsi (Moldava nad Bodvou) egyik erőssége, vagy a szintén Szepsiben futballozó Du­dás Imre, és még mások. Volt időszak, amikor az asztalite­niszezők sem tétlenkedtek, s egyre- másra aratták a szebbnél szebb si­kereket. Évek múltával ez a szép sportág egy kicsit a háttérbe szorult, s helyébe másak léptek, illetve lép­nek. Például a sakk, a rakétamodel­lezés, valamint az atlétika. Sakkcsapata a múltban is volt az iskolának, de egy időre megszűnt. A mostani 1980 óta dolgozik Szabó István matematikus vezetésével, méghozzá nem is akárhogyan. A Lyócsa Katalin, Konkoly László, Boda László és Vajányi László összetételű válogatott már az elmúlt tanévekben szépen szerepelt a járá­si bajnokságban; az idén pedig megnyerte azt. Sót, Konkoly László egyéniben bejutott a szlovákiai dön­tőbe. ígéretesen fejlődik a többi 10-12 sakkozó is. Hogy a rakétamodellezők egyre többet tudnak és egyre gyakrabban hallatnak magukról, az Bujanszky István pedagógusnak az érdeme A sportok királynőjének, az atlétiká­nak eddig kevés kitartó híve akadt. Igaz, atlétikai versenypálya nincs a községben, és másutt sem a kör­nyéken, ám a terepfutásnak semmi akadálya. Sőt, az iskola sportpályá­jának egyik szögletében van súlylö­kőszektor és ugrógödör; ugyanakkor pedig a rövidtávú síkfutás gyakorlá­sának a feltételei is adottak, csak élni kell azokkal. Nos, ezen a téren A kézilabdapályán tavasztól őszig igazi nagyüzem van (A szerző felvételei) a legújabb kezdeményező Moh- nyánszky Miklós pedagógus. A kö­zelmúltban ő vette pártfogásba az atlétatehetségeket, hogy tornasza­kos kollégáival karöltve megpróbál­jon belőlük olyan sportolókat nevel­ni, mint amilyen most az iskola egyik volt növendéke, a maratoni futásban jeleskedő Kissné Winter Éva. Szabó istván vezetésével szé­pen dolgozik a turisták és a termé­szetbarátok köre, a fiatal határőrök­kel Ondrej Juhász foglalkozik, míg a ritmikus tornagyakorlatokra Bu­janszky Istvánné tanítja a rendsze­res és szervezett mozgás kicsi hí­veit. A labdarúgók szakköre szintén újkeletű. Ebben a sportágban azelőtt is volt válogatott csapata az iskolá­nak, de az nem edzett folyamato­san, illetve tagjainak a szakmai fel­készítésére az iskola korántsem for­dított olyan figyelmet, mint most. Ez utóbbi változásról, illetve vál­toztatásról Kovács Zoltán testneve- lötanár a következőket mondta a minap:- Évekkel ezelőtt a kosárlabda és a kézilabda volt minálunk a ,,menö" sportág, erre a két labdajátékra összpontosítottunk. Munkánknak látszatja is volt, hiszen akkoriban szinte zsinórban nyertük a járási pionírligát. Siker sikert követett, de valahogy mégsem voltunk teljesen elégedettek. Talán azért, mert nö­vendékeinknek később a középisko­lák és szakmunkásképzők többsé­gében nem volt alkalmuk, lehetősé­gük kamatoztatni a nálunk szerzett tudásukat; ugyanakkor pedig felnőtt fejjel sem, mert a környéken ezt a két labdajátékot sehol sem űzik versenyszerűen. Errefelé tulajdon­képpen csak a labdarúgás dívik, éppen ezért elhatároztuk: a kosár­labdázást tovább folytatjuk, viszont a kézilabdázást ezután csak a lá­nyok körében népszerűsítjük, míg a fiúkat inkább a labdarúgás forté­lyaira tanítjuk meg. Ők annak ké­sőbb nagyobb hasznát vehetik. Az iskola sportéletéről Bubenko András igazgatóhelyettessel, az egyik kosárlabdakor, valamint a ké­zilabdakor vezetőjével is beszélget­tünk. Elmondta: náluk a szervezett, önkéntes sporttevékenység mindig nagy népszerűségnek örvendett, ám az utóbbi időben, a tömegsport fel­lendítését támogató tavalyi párt- és kormányhatározat óta pedagógusa­ik még nagyobb lelkesedéssel dol­goznak ezen a téren. Egyebek kö­zött azért is, mert iskolájukat a járás­ban azon tanintézetek közé sorolták, ahol adottak a jó és színvonalas sporttevékenység műszaki és sze­mélyi feltételei, így az arra érdemes helyi oktatókat, edzőket nemcsak erkölcsi elismerésben részesíthetik, hanem anyagi jutalomban is. Elsősorban tehát a tanári kar ér­deme: az iskola tanulóinak ma közel a fele rendszeresen sportol, s hogy évente egy-egy csapat megtanul sízni és úszni is GAZDAG JÓZSEF Az iskola sakkcsapata első lett a járási bajnokságon Nemcsak futball van a világon Ha azt halljuk: DAC, akkor önkéntelenül az I. labdarúgóliga őszi idényének harmadik helyezett csapata elevenedik fel az emlékezetünk­ben. A legtöbb ember hajlamos arra, hogy a Dunaszerdahelyi (D. Stre­da) AC sportegyesületet kizárólag a labdarúgással azonosítsa. Pedig ha tudnák, a labdarúgó-szakosztályon kívül még további nyolc fejt ki munkát kimagasló országos sikerrel, akkor azon nyomban megváltoz­tatnák a véleményüket. A DAC minap tartott évzáró kon­ferenciáján hallottam: az egyesület sportolói tavaly 16 arany-, 3 ezüst- és 7 bronzérmet hoztak el az orszá­gos bajnokságokról; a szlovákiai bajnokságokon 23 arany, 10 ezüst és 7 bronz az éremtermés. Ha a ke­rületi bajnokságokon elért eredmé­nyeket is figyelembe vesszük, akkor az egyesület gyűjteménye 122 éremmel gazdagodott egy év alatt. Ebből csupán a birkózók hoztak 102 érmet, a labdarúgók viszont egyet sem. Hát hol itt a futballközpontú- ság? Nagy József, egyesületi elnök is megerősíti a véleményemet: Du- naszerdahelyen egyre több a spor­tolási lehetőség. Lassan olyan sport­ágak is népszerűvé válnak, ame­lyeknek a Csallóközben korábban semmilyen hagyományuk sem volt.- Természetesen bennünket, és személy szerint engem is elsősor­ban az I. ligás labdarúgócsapat fi­gyelemre méltó sikere tud megör­vendeztetni; ám tudatában vagyunk annak, hogy nemcsak a futball körül forog a világ. A többi sportág kedve­lőinek is igyekszünk lehetőséget biz­tosítani! Egyik-másikban legalább olyan sikereink vannak, mint a lab­darúgásban; csak azokra kevésbé figyel a közvélemény. Pogány Mi­hály magasugrót, vagy Schwendt- ner József birkózót aligha kell be­mutatni a sportéletet csak egy kicsit is ismerő embernek. Asztalitenisze­zőink - férfiak és nők egyaránt - évek óta a Szlovák Nemzeti Liga élvonalába tartoznak; az ifjúságiak és a diákok sikert sikerre halmoznak a szlovákiai és az országos bajnok­ságokon. A röplabdázók is az SZNL- ben szerepelnek, tavaly az ifjúsági kézilabdázóink ebbe az osztályba kerültek. A legsikeresebb szakosz­tályok közé a birkózó tartozik. Mind­két fogásnemben országos bajnok­ságot nyertek serdülő korosztályos Elkerülhetetlen a fiatalítás SIKER LENNE AZ ÖTÖDIK HELY Edzösködésének negyedik esztendejét kezdte el az idén Rima­szombatban (Rím. Sobota) Nagy Sándor, az egykori élvonalbeli labda­rúgó. Eddigi ténykedése, úgy tűnik, kivételt erősítő szabaly, mert immár huzamosabb ideje próféta szülővárosában. Az elmúlt időszak sikerei­ben elévülhetetlen érdemei vannak. Rimaszombatban a sok napsütés után a bajnokság tavaszi idényének kezdete előtt komor felhők tornyo­sulnak a futball égboltján. Vajon mi okozta a hirtelen változást, s hogyan ítéli meg a mester a II. Szlovák Nemzeti Ligában szereplő csapatának esélyeit?- Inkább a kérdés második felé­vel kezdeném a válaszadást. Né­hány mondat erejéig vissza szeret­nék térni az őszi idényben nyújtott teljesítményünk elemzésére. Az év jelentős veszteségei ellenére (több jó játékosunk más egyesületekhez igazolt) tavaly nyáron optimizmussal láttunk munkához, s a bajnokság „első félideje" igazolta várakozása­inkat. A hagyományosan jó hazai szereplés mellett győztesként hagy­tuk el a játékteret Detvában és Mi- chalovcében, és úgy tűnt, hogy be­leszólhatunk majd a bajnoki címért folyó küzdelembe. Az őszi idény kö­zepétől nagyjából tisztázódtak az erőviszonyok, s az élmezőny alatt meg lehetett húzni a kiesés rémétől veszélyeztetett együttesek határvo­nalát. Ezek a csapatok a kiesés elkerülése érdekében az őszi idény hajrájában mindent megtettek a győzelem érdekében. Zsinórban négy mérkőzést vesztettünk el tizen­egyesekkel. Vranovban, ahol kife­jezetten nekünk „állt“ a találkozó, végül is örülnünk kellett az egyik pontnak. Mindezt nem panaszként mondom el, mert sajnos, ugyanez más csapatokkal is megeshet. Egy ilyen végtelenül rossz idegenbeli so­rozat után két hazai mérkőzés kö­vetkezett, melyek eldöntötték: nem mi leszünk az őszi bajnokok. A Ru­žomberok ellen igazságos döntetlen született, s a pályán a Liptovský Mikuláš is rászolgált a minimális győzelemre. Az már más kérdés, hogy a találkozó sorsát tulajdonkép­pen .a Dukla B. Bystrica játékosai döntötték el. Hangsúlyozni szeret­ném azonban: ebben az időszakban sérülések miatt hosszabb-rövidebb időre nem állt a csapat rendelkezé­sére Boroš kapus, a Kudlík, Vojt- ko, Špaček csatárhármas és a já­tékmester Pápista. A tartalékok igyekeztek, rajtuk semmi sem mú­lott; a kulcsemberek hiányát azon­ban eléggé megérezte a csapat.- A tavaszi idényt sem a legjobb előjelekkel kezdjük, mert Fizel és Kovács sérüléssel bajlódik, Zvoda pedig más egyesülethez igazolt. Ko­vács Imre családi problémáival ma­gyarázta döntését, s az új idénytől Szepsiben (Moldava n. Bodvou) folytatja. Sajnáljuk, mert nagyon megbízható csapattag volt. Zvoda is igen jóképességü labdarúgó, azon­ban magatartása miatt kénytelenek voltunk megválni tőle. Sajnos, a két középhátvéd távozása után a har­madik, Deák, is kivált sorainkból, ugyanis meg kellett műteni, s ezért nem lesz ott a tavaszi rajtnál, akár­csak a negyedikként számításba jö­vő Csarnakovics sem. Ö ősszel összegyűjtött lapjai miatt nem léphet pályára. Špaček és Fizel még min­dig sérült, így most nagy gondjaink vannak a csapat összeállításánál. Sajnos, nem sikerültek átigazolási terveink, s a fentiekből is kitűnik: alaposan meggyengültünk. Persze, minden rosszban van valami jó, most a fiatalok kapnak bizonyítási lehetőséget. Korábban jól bevált Ka- ličiak és Babik, akik most új egye­sületükben akár kulcsemberek is le­hetnek. Szendrei, Kulcsár, Tuba, Farkas, Jackuliak és Petrinec tar­toznak ehhez a generációhoz, s úgy tűnik, közülük kettőnek legalább he­lye lesz a kezdőcsapatban. Még a fi­atalok gyors fejlődése esetén sem lehetnek vérmes reményeink. Ré­szemről az ötödik hellyel már elége­dett lennék! A csapat edzője a továbbiakban elmondta: tulajdonképpen végigját- szották, edzették az egész telet. De­cember végén amolyan átmozgató edzéseket tartottak, az új év elején kezdetét vette a téli alapozás. Hasz­nos volt a magyarországi túra, mely­nek keretében Szolnokon megnyer­tek egy teremtornát. Bekapcsolód­tak a januárban kezdődött közép­szlovákiai Téli Kupa küzdelemsoro­zatba is, ahol persze nem az ered­mények voltak elsődlegesek, ha­nem, hogy a huszonkettes keret va­lamennyi játékosa többször pályára lépjen. A következő futballistákból kerül majd ki a kezdő tizenegy: Bo­roš, Novák, Augustovič, Deák, Csarnakovics, Gablas, Szabó, Pá­pista, Mihók, Špaček, Fizel, Kud­lík, Vojtko, Chodelka, Szendrei, Farkas, Jackuliak, Gulik, Galamb, Kulcsár, Tuba, Petrinec. Az edző dicsérte a csapat körül fáradozó szakvezetést, Ostrom Já­nossal az élen, hiszen a nagy hó és a kemény fagyok ellenére kitűnő játékteret biztosítottak, ezzel is hoz­zájárulva az idei célkitűzések meg­valósításához. HACSI ATTILA Nagy József (a szerző felvétele) ményi körülmények között sportol­nak. Pedig ez távolról sem igaz. A városban nincs sportcsarnok és fedett uszoda sem. A sikeresen sze­replő labdarúgóknak mindössze egyetlen füves és egy aszfaltos pá­lya áll rendelkezésükre, a birkózók és a kézilabdázók az iskolai torna­termekben, illetve pályákon edzenek és játszanak. Talán még az asztali- teniszezők helyzete a legjobb, mert saját csarnokuk van. Viszont az egész járásban nem található a sza­bályoknak megfelelő atlétikai pálya, holott világbajnoki és olimpiai érme­seket adott az országnak az egye­sület, mint például Bugár Imrét és Šuranová-Kucman Évát. Ennek el­lenére tavaly atlétikai szakosztályt is alakítottak, hogy a sportok királynő­jét meghonosítsák a Csallóközben. Mindez csak úgy lehetséges, hogy olyan elismert edzők dolgoznak az egyesületben, mint a birkózó író Ferenc és Hakszer Tibor, a röplab- dázó Antal István, a kézilabdázók Pőthe Lajos és Szúnyog László, és még sokan mások.- Az egyesületi munkát valóban sikerült kellő színvonalra emelni - mondja Nagy József elnök. - Min­ket is bánt, hogy egyik-másik spon- ágban nem tudunk megfelelő felté­teleket biztosítani, viszont annál job­ban meg kell becsülni az említett edzők és szakvezetők töiekvését. Augusztusban elkészül az új sport- csarnok, amely ugyan a testnevelési szövetség tulajdonában lesz, ám mégiscsak a DAC és az egész város látja majd hasznát. Az atlétika meg­honosításának gondolatával már ré­gen foglalkoztunk, végre sikerült nyélbe ütni a tervet. Iskolai sportosz­tályokban foglalkozunk a tehetséges fiatalokkal, akik a továbbiakban ifjú­sági edzőközpontokban folytatják. A Hviezdoslav Utcai Magyar Tanítá­si Nyelvű Alapiskolában többek kö­zött Pogány Mihály foglalkozik ve­lük. Ugyanitt valósítottuk meg régi álmunkat is: labdarúgó sportosztá­lyokat nyitottunk. Vannak iskolai sportközpontjaink birkózásban, asz­taliteniszben, ifjúsági edzóközpon- tunk pedig asztaliteniszben. PALÁGYi LAJOS fiúink: Kollár, Fernyák, Reisz, Sá­tor, Márton, Mészáros, Soós; az ifjúságiak közül Nagy és Hakszer. Sorolhatnám még, hogy labdarú­gásban melyik csehszlovák vá­logatott keret tagja Fieber, Pavlik, Vahala és Kapko, birkózásban Schwendtner és Sipos, asztalite­niszben Csölle, Koprda, Benedik. Végtelen örömünkre szolgál: egyesületünkben 265-en foglalkoz­nak alapozó testneveléssel, 111-en turisztikával. A felsorolásból ítélve bárki azt gondolná; Dunaszerdahelyen esz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom