Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-28 / 73. szám, szombat
J Egy hét a nagyvilágban március 21-töl 27-ig Szombat: Bezárta kapuit a lipcsei nemzetközi vásár Vasárnap: A CGT szakszervezet felhívására Párizsban több százezres tüntetést rendeztek a kormány politikája ellen Hétfő: Genfben megnyílt az első világkonferencia az atomenergia békés kihasználásáról - Pekingben ázsiai leszerelési konferencia kezdődött - Willy Brandt lemondott az SPD elnöki tisztségéről Kedd: India saját fejlesztésű űrrakétájának felbocsátása sikertelenül végződött Szerda: A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága dokumentumok elfogadásával befejezte kétnapos ülését, a résztvevőket fogadta Mihail Gorbacsov Csütörtök: Az eurorakétákkal foglalkozó genfi szovjet-amerikai csoport április végéig megszakította munkáját Péntek: Bécsben megkezdődött az Osztrák KP XXVI. kongresszusa A Varsói Szerződés külügyminiszterei szerdán befejeződött kétnapos tanácskozásukon az európai és a világhelyzet legégetőbb kérdéseit tekintették át. A leszerelés, az államok közötti együttműködés különböző területeire vonatkozó korábbi kezdeményezések, a Szovjetunió, illetve az egész közösség által előterjesztett javaslatok alapján szorgalmaztak előrelépést a katonai és a politikai enyhülés tekintetében egyaránt. A külügyminiszteri bizottság munkája lényegében három fő pontra összpontosított: 1. a bécsi utótalálkozó, 2. az európai vegyi fegyverek és 3. az európai közepes hatótávolságú rakéták kérdéskörére. Az összeurópai folyamat fejlesztéséért és a bécsi találkozó sikeres befejezéséért címet viselő felhívásukban a külügyminiszterek megállapították, hogy az osztrák fővárosban a felelős döntések kidolgozásának a szakaszához érkeztek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részt vevő államainak képviselői. Van rá lehetőség - s a felhívás épp ezt szorgalmazza hogy a bécsi utótalálkozó tartalmas és kiegyensúlyozott határozatok elfogadásával fejezze be munkáját. A kontinensen levő hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentését a VSZ véleménye szerint az összeurópai folyamat keretében meg lehet oldani. Bécsben Lengyel- ország javasolta (s a külügyminiszteri bizottság ezt most egyöntetűen támogatta), hogy az utótalálkozón döntsenek a stockholmi konferencia mandátumának oly módon történő kiegészítéséről, hogy azon - a konferencia első szakaszában meg nem oldott további bizalom- és biztonságerősítő intézkedések mellett- konkrétan megvitassák az egész kontinensre vonatkozó hagyományos leszerelés kérdéseit, s a munkában nemcsak a két tömb tagállamai, hanem a többi ország is részt venne. Az európai államok közötti gazdasági kapcsolatok és együttműködés rendszerének fejlesztése fontos összetevője a biztonságnak, az európai enyhülés anyagi alapját képezi. Ezért az útjában álló akadályokat fel kell számolni, s a teendőket többek között egy prágai helyszínű gazdasági fórumon lehetne megvitatni- hangoztatták a külügyminiszterek, s ugyancsak síkraszálltak a humanitárius téren való együttműködés elmélyítéséért, az ezzel a témával foglalkozó moszkvai konferencia összehívásáért. A vegyi fegyverekkel kapcsolatos nyilatkozatában a bizottság elsősorban azt hangsúlyozta, hogy e pusztító eszközök betiltásáról, készleteik és ipari gyártási bázisuk megsemmisítéséről, illetve mindennek az ellenőrzéséről még az idén megállapodást lehetne elérni a genfi leszerelési konferencián. A VSZ arra szólítja fel a NATO-t, ne bonyolítsa és ne lassítsa a tárgyalásokat, hogy 1987 az általános és teljes vegyi leszerelés megkezdésének esztendeje lehessen. A harmadik, talán a legidőszerűbb napirendi pont az Európában telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták kérdése volt. A legfontosabb ezzel kapcsolatban az, hogy a VSZ egyöntetűen támogatja: a Szovjetunió és az USA haladéktalanul írjon alá külön megállapodást e rakéták felszámolásáról. Bohuslav Chňoupek a moszkvai tanácskozás után adott nyilatkozatában azt emelte ki, hogy az ide vonatkozó szovjet javaslat rendkívül közel hozta a konkrét megegyezést. A külügyminiszterek figyelmét természetesen nem kerülte el, hogy Washington mesterséges akadályokat emel a megegyezés útjába azzal, hogy a tárgyalásokba megpróbálja bevonni a rövid hatótávolságú rakétákat is. Épp ebből a szempontból van nagy jelentősége annak, hogy a külúgyminiszeri bizottság úgy döntött: az eurorakéta-egyezmény aláírása után a Szovjetunió kivonja Csehszlovákiából és az NDK-ból a megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakétáit. Az egyezmény szövegezésének munkálatait egyébként az illetékes csoport Genfben április 23-ig felfüggesztette. Moszkvában arra mutattak rá a héten, hogy ez a munka hasznos, viszont nem fogadható el, hogy az USA az eurorakéták csökkentését különböző feltételekhez kösse. Chilében - hosszabb szünet után - március 25-én újabb országos tiltakozó napot rendeztek a diktatúrával szembenálló erők. A megmozdulásokon - a demokratikus rend helyreállítása mellett - gazdasági és szociális reformokat követeltek. A rendőrség többek között vízágyúkkal zavarta szét a tüntetőket (Telefoto - ČSTK) W illy Brandt ismét - most már nyilvánvalóan utoljára - bebizonyította, hogy nagy formátumú politikus, igazi taktikus: a nyugatnémet SPD elnöki tisztségéből időben tudott távozni, amire kevesen képesek. Az „időben" azt jelenti: még azelőtt, hogy a párton belüli utódlási harc, a személyi torzsalkodások végképp elfajultak volna. Az SPD ugyanis nem engedheti meg magának a belviszályokat, ha vissza kívánja nyerni az utóbbi években eléggé megtépázott tekintélyét és a tőle elpártolt szavazórétegeket Szóval, ezt ismerte fel Brandt, s a pártegység érdekében feláldozta önmagát. A távozásáról szóló hétfői bejelentés csak egy napig hatott a szenzáció, a meglepetés erejével, s a ,.vihar“ elültével inkább Brandt személyes érdemei kerülnek előtérbe. Csaknem negyedszázadig állt a nyugatnémet szociáldemokrácia élén, s utódai sem tagadhatják, hogy az SPD „fénykora“ épp Brandt tevékenységével esik egybe. 1969-ig három éven át volt az ún. nagykoalíció alkanfcellárja és külügyminisztere, s a már akkor kidolgozott elképzeléseit 1969 és 1974 között kancellárként valóra is válthatta. Az ő nevéhez fűződik az a felismerés, hogy az NSZK-nak nemcsak a nyugati államokkal szemben kell levetkőznie a háborús múlt örökségeit, hanem nyitnia kell a szocialista országok felé is. És az eredmény? Az NSZK 1970-ben a Szovjetunióval és Lengyelországgal, 1972-ben az NDK- val, 1973-ban pedig Csehszlovákiával rendezi viszonyát: az európai ment addig, amíg a szociáldemokraták kormányon voltak, azonban az 1982-es fordulat, majd az 1983-as és az idei választási kudarc szétzilálta a pártot, melynek vezetősége nem tudott egyértelmű választ adni a mai kihívásokra, a „hogyan tovább?“ kérdésére. Brandtot is egyre gyakrabban bírálták vezetési stílusa miatt, mondván, hogy önkényes, túl „baloldali“. Az európai leszerelés kérdéseiben az 1979-es kettős NATO-dön- tés utáni átmeneti zavart követően az SPD jelenleg a tárgyalásokra helyezi a hangsúlyt, ebben a párt egységesnek tekinthető. De ezzel is összefügg a kapcsolatkeresés más erőkkel (a Zöldekkel, a békemozgalmakkal). Ha feléjük nyitna az SPD, nyilván visszaszerezné lemorzsolódott szavazóinak jelentős részét, ám a pártvezetésen belül ennek erős ellenzéke van. Sem az NSZK, sem pedig általában Európa szempontjából nem lehet közömbös, hogy milyen irányvonalat követ a jövőben az SPD A stratégia kidolgozása most már Brandt utódainak feladata. Hans-Jo- chen Vogel pártelnökként átmeneti megoldásnak látszik, viszont figyelemre méltó a párt baloldali szárnyához tartozó fiatal Saar-vidéki miniszterelnök, Oscar Lafontaine elnökhelyettesi jelölése. Az SPD júniusi rendkívüli kongresszusán döntenek a személyi kérdésekről és a követendő stratégiáról. Brandt józanul mérlegelő személyisége és tekintélye bizonyára hiányozni fog .. PAPUCSEK GERGELY Az SPD - Brandt nélkül realitásokat tiszteletben tartó, a kölcsönös együttműködés és a jószomszédi viszony mellett síkraszálló alapszerződéseken ott van Willy Brandt aláírása. Ez az ún. keleti politika volt az egyik pillére a hetvenes évek elején kibontakozott európai enyhülési folyamatnak, amelynek előmozdításáért Brandt a Szocialista Internacionálé elnökeként is tevékenykedett. Azután is, hogy egy tisztázatlan kémügy nyomán 1974-ben Helmut Schmidtnek kellett átadnia a kancellári hivatalt, Brandt meghatározó személyisége maradt pártjának, s taktikai érzékének, a kompromisz- szumok iránti fogékonyságának köszönhető, hogy az SPD átvészelte kisebb-nagyobb belső válságait. Ez lilUlH NYELVŐR A padláson lakó diák és egy furcsa meghívás Az írástudók sokat emlegetett felelőssége - úgy látszik - némelyek szerint csak a társadalmi-politikai kérdésekben való állásfoglalásra vonatkozik, a nyelvre már kevésbé. Még a jobb írók, újságírók is megfeledkeznek olykor arról, hogy írásművüknek van egy nyelvi oldala is; s ha stílusuk nem szabatos, a tartalom látja kárát. Zavaros, néha megmosolyogtató mondatokat olvashat könyvekben, lapokban az olvasó, hallhat a rádióban, televízióban a hallgató, mert a nyelvi megformálást nem tartotta a szerző lényegesnek. Jó csehszlovákiai magyar író esszéjét olvasva, elcsodálkoztam a következő mondat után: „A... ház padlásán, ahol kosztosdiákként laktam, régi latin nyelvtankönyvet találtam.“ Tudtam az íróról, hogy falusi gyerek, s azt is, hogy a háborús és a háború utáni években valamennyiünkhöz hasonlóan ő is sok szükséget látott, de arra nem gondoltam, hogy a gimnázium székhelyén padláson kellett laknia. Ez már valóban a szegénység jele. - De gyanút fogtam: hátha csak a mondatot szerkesztette félreérthető módon! Nézzük csak! Talán ezt a szorosan összetartozó birtokos jelzős szerkezetet: a ház padlásán- nem volt bátorsága kettévágni, illetve nem tudta, milyen módon tehetné ezt meg, s az egész kifejezés után szerkesztette a mondatába ezt a mellékmondatot: ahol kosztosdiákként laktam. Ráadásul még az ahol, ez az elég általános jelentésű helyhatározói kötőszó is csak erősíti a félreértést, hiszen pontosan rávonatkoztatható a padlásán határozóragos főnévre mint helyhatározóra: a ház padlásán, ahol ... laktam. De megvan annak is a módja, hogy ne a padlást, hanem a házat nevezze lakóhelyének az író, csak tudnia kell, hogyan választható szét ez az összetartozó szerkezet, vagyis hogyan kerülhet a ház szó után a mellékmondat. Úgy, hogy a birtokos jelzőként álló ház szót ellátjuk a birtokos jelző -nak ragjával, s a mellékmondatot az amely névmási kötőszóval vezetjük be. Figyeljük csak meg: „A háznak, amelyben kosztosdiákként laktam, a padlásán egy régi latin nyelvtankönyvet találtam.“ A ház szóhoz illesztett -nak rag figyelmezteti az olvasót arra, hogy itt valószínűleg egy birtokos jelzős szerkezet szakadt meg, s a közbevetett mellékmondat után megtaláljuk ennek a birtokos személyraggal ellátott birtokszavát is (padlásán). A -ben ragos amely kötőszó meg erősebben kiemeli a háznak szóalak jelzői jellegét, mint az ahol. Egy kicsit nehezebb dolga lett volna annak az újságírónak, aki a kővetkező mondatot leírta, de ez a feladat sem megoldhatatlan. Nézzük csak a „beteg“ mondatot: „Feszty Árpád egy vacsorameghívást juttatott el Gárdonyihoz, amelyen Jókai Mór is részt vett.“ Iskolapéldája ez a rosszul szerkesztett alárendelő összetett mondatnak, hiszen mire is vonatkozik a mellékmondat? A vacsorameghívásra. Vagyis a mellékmondatban említett Jókai Mór e mondat szerint nem a vacsorán, hanem az arra szóló meghíváson vett részt. Kétségtelen, a szerző a vacsorát akarta kapcsolatba hozni Jókai részvételével, de a vacsorameghívás összetett szóval nem tudott mit kezdeni, illetve nem gondolt arra, hogy az összetett szavak jelentésértékét nem az előtag - ez esetben a vacsora hanem az utótag- itt a meghívás - határozza meg. Ilyenkor az összetett szót fel kell cserélnünk egy olyan nyelvtani szerkezettel, amelyet az helyettesít. Esetünkben a vacsorára szóló meghívás, esetleg a meghívás a vacsorára szerkezettel. De még így is hiába írnánk le a mondatot: Feszty Árpád meghívást juttatott el Gárdonyihoz egy vacsorára, amelyen Jókai Mór is részt vett, mert az idóvonatkozások zavart okoznak. Ha a vacsorára szóló meghívásnak még csak a valakihez való eljuttatásáról írunk, nem helyes arról beszélni, hogy a vacsorán valaki részt vett. így ugyanis előidejűséget kap a később történt esemény. Bár mindkét cselekvés a múltban történik, éreztetni kell valamilyen módon a köztük levő időkülönbséget. Emellett még a tőmondatba mutató névmással ki is emelhetjük azt a szót, amelyre a mellékmondat vonatkozik: Feszty Árpád meghívást juttatott el Gárdonyihoz egy olyan vacsorára, amelyen Jókai Mór is részt vesz. JAKAB ISTVÁN Amit magunk mögött tudunk „A kelet-szlovákiai földművesek ugyancsak maguk mögött tudják a nyári mezőgazdasági munkák jelentős szakaszát" - olvastam egy riportban, s nem tudtam megbékélni a „maguk mögött tudják“ kifejezéssel. A magyarban, ha valakit vagy valamit „magunk mögött tudunk", akkor annak támogatására, védelmére számítva bátran cselekszünk. Például: „Maga mögött tudva (érezve) az üzem vezetőségét, nyugodtan dolgozhatott újításán." Az említett idegen kifejezést olvashatjuk ebben a mondatban is: „A tél okozta nehézségeket már maguk mögött tudják.“ Ez már nem is tűnik annyira idegennek, vagy talán már nyelvérzékünk hozzáedzódött az ilyenekhez. Pedig ha munkáról van szó- főleg olyanról, amelyet nem szívesen végzünk -, akkor azt letudjuk. Bevezető mondatunk magyarosabb formája is ez lehetne: „A keletszlovákiai földművesek ugyancsak letudták a nyári mezőgazdasági munkák jelentős részét.“ A letud azonban a munkának bizonyos „nem szeretem dolog" árnyalatot ad. Ha ez nem áll szándékában a fogalmazónak, akkor ekképpen írhatta volna: „A kelet-szlovákiai földművesek már túljutottak a nyári mezőgazdasági munkák jelentős szakaszán.“ A magyaros szóhasználat szerint a leküzdött nehézségen túljutunk, nem pedig „magunk mögött tudjuk“. Tehát: „A tél okozta nehézségeken már túljutottak“ a helyes szófűzési forma. Az állandó szókapcsolatok és a szorosabb frazeológiai egységek helytelen használatának ügye gyakran témájuk a nyelvi ismeretterjesztő írásoknak. Ennek oka az, hogy egyre több ilyen idegen elem kerül be nyelvünkbe. Pedig a publicisztikai stílus, jellegénél fogva, inkább a nyelvszokás szentesítette állandó kapcsolatok használatát kívánná MORVAY GÁBOR új szri 4 1987. III. 2
