Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-27 / 72. szám, péntek

A népi ellenőrzés tapasztalatai egy építővállalatnál Mire jó a munkaidő?!.. Milliós értékek őrizet nélkül • „Kikölcsönzött“ betonkeverők • A könyvelés és a nyilvántartás fogyatékosságai • Jogtalan prémiumok — , KOMMENTÁLJUK . « ‘ Egy újsághír: ,,Egy szolgáltató és egy építóvállalat vagyonvédelmének és munkaidókihasználásának helyzetét, az elvégzett munkák számlázásá­nak helyességét, a könyvelési, nyilvántartási és bérgazdálkodási előírások betartását vizsgálták meg a losonci (Lučenec) Járási Nemzeti Bizottság Népi Ellenőrző osztályának dolgozói az elmúlt esztendő második felében." A z ellenőrzés egyik objektuma a losonci Városi Építőválla­lat Vörös Hadsereg utcai telepe, il­letve raktárépülete volt, ahol az ellenőrzés estéjén - 1986. szeptem­ber 22-én - nem biztosították meg­felelően a vagyonvédelmet. Az üzem­őr hiányán kivül azt is megállapí­tották, hogy az egyébként használa­tos őrhelyről nem lehet nyomon kö­vetni a ki- és befelé irányuló szemé­lyi és autóforgalmat sem. A raktár- épület és az udvar körülkerítése sem megfelelő. A hiányos drótkerítés ugyanis szabad bejárást tesz lehe­tővé az illetéktelenek számára, akik könnyűszerrel hozzájuthatnak az őrizetlenül hagyott építőanyagok­hoz. Az adminisztratív épület védel­mét sem oldották meg, hiszen a pénztárhelyiség ablakáról is hiány­zott a védőrács. A későbbiek folyamán az is kide­rült, hogy az üzemben nem minden érintett dolgozót köteleztek anyagi felelősségre, legalábbis írásban nem. A nyilvántartás sem erős oldala az üzemnek, hiszen még az egy évvel korábban a Mototechnán ke­resztül értékesített GAZ típusú sze­mélygépkocsi, az AVIA típusú teher­gépkocsi, a füleki (Fiľakovo) állami gazdaságnak átutalt lánctalpas trak­tor, valamint az ócskavasként érté­kesített Praga V3S típusú teherautó és egy Ostrowek típusú kotrógép is a leltári kimutatásokban szerepelt. Pedig a korábbi év végén egy négy­tagú bizottság elkészítette az ún. fizikai leltárt. Tagjaik - mint az utólag kiderült - nem győződtek meg sze­mélyesen mindenről, több esetben kielégítette őket a felelős személyek tájékoztatása is... így fordulhatott elő, hogy abban az esztendőben egy betonkeverőt hosszú időre köl­csönadtak egy magánépítőnek (nem is a vállalat dolgozójának!), négy keverőbői hiányzott a motor, kettő pedig egyéb fontos alkatrészek híján árválkodott üzemképtelenül. A kö­vetkező évben már négy betonkeve­rő szolgálta a magánerős építke­zést, amit kifejezetten tiltanak az előírások. Ha használatukért napon­ta csupán a minimális öt koronás díjat számolták volna el, - amit saját dolgozó esetében megenged a kol­lektív szerződés - a vállalat 5845 koronás bevételhez juthatott volna. Csakhát a közpénz senkinek sem hiányzott...! E gyetlen, amolyan szúrópróbás ellenőrzéssel megállapítot­ták, hogy a Honvédelmi Szövetség helyi autósiskolája számára végzett ácsmunkákért lényegesen többet számláztak a megengedettnél, s ily- módon 1405 korona jogtalan több­letjövedelemhez jutottak. Az elmúlt év október másodikán végzett munkahelyi ellenőrzés is ér­dekes tanulságokkal járt. A járási ŐRSÉGVÁLTÁS A központi szervek már megtették a kellő lépéseket Március utolsó és április első nap­jai a néphadseregben az őrségvál­tás ideje. Azok a fiúk, akik becsület­tel leszolgálták a két évet, hazatér­nek lakhelyükre, helyettük újak vo­nulnak be. Évente kétszer váltják egymást az újoncok a kiszolgált ka­tonákkal. így van ez évtizedek óta, s így is lesz addig, amíg a katonákra szükség van. Számos községben, településen ünnepi külsőséget ad­nak ennek az eseménynek. A polgá­ri ügyek testülete elbúcsúztatja a be- vonulókat, fogadja a leszerelőket. Ezzel nincs is baj, hiszen az ilyen rendezvényeken a fiatalok ünneplő­ben, szüleikkel együtt és józanul vesznek részt. . A baj az utazás előtti időszakban és annak napján kezdődik. Aki be­vonuláskor, vagy a leszereléskor utazott vonaton, járt a pályaudvaron, az tudja, mi is megy ilyenkor végbe. Jó hangulatban utaznak a leszere- lók, ami érthető is, de az már nem, hogy a mértéktelen italozás miatt rongálják a vasúti kocsikat, egyesek kivetkőznek emberi mivoltukból, nemegyszer a törvény szigorával ta­lálják szemben magukat. A másik esemény, a bevonulás, amely túlzott alkoholfogyasztás miatt nemegyszer közbotrányba torkollik. Egy-egy be- vonulót tíz-húsz hozzátartozó, barát is elkísér, s a kísérők sokszor addig kínálják magukat és a bevonulót is, amíg le nem részegednek. Például 1984-ben 165 egyént kellett ezek­ben a napokban kijózanítóba vinni, közülük kevés volt a bevonuló fiatal, nagy részük a kísérők sorából került ki. Tavalyelőtt és a múlt évben keve­sebben lépték túl a mércét, de en­nek ellenére beszélni kell róla. Ta­valy a Považská Bystrica-i állomá­son az ittasság volt az oka annak, hogy a különvonat érkezésének be­jelentése után a tömeg a síneken keresztül akarta elérni a meghatáro­zott peront, holott aluljárók vannak az állomáson. Nem vették figyelem­be az állomáson áthaladó gyorsvo­natot, s az eset tragikusan végző­dött: három ember meghalt, négyen pedig súlyos sérülést szenvedtek. A tanulságot le kell vonniuk, főleg a bevonulóknak, a kísérőknek, de a hatóságoknak is. A leszerelések és a bevonulások idejére a vasúti állomások, az autóbuszpályaudva­rok környékén alkoholtilalmat kell el­rendelni. A központi szervek meg is tették a kellő lépéseket. Ezen a hat napon a gyorsvonatok étkezőkocsi­jaiban is tilos alkoholt felszolgálni, eladni. Ez vonatkozik a hálókocsikra is. Természetesen sokkal jobb len­ne, ha az italozásnak a szülök, a mun­kaközösségek, a SZISZ-szerveze- tek tagjai igyekeznének elejét venni. Jókedvűen, vidáman, nótaszóval kí­sérhetik el a bevonulót, de nem lerészegedve. Bízunk abban, hogy a leszerelés és a bevonulás úgy zajlik le, hogy a fiatalok és a kísérők is mértéktar­tók lesznek az italozásban, s nem az alkohol miatt, hanem baráti gesztus­ból lesznek ott az állomásokon. N.J. könyvtárépület . javítására küldött négy kőműves illetve segédmunkás közül az egyik 60, a másik 150 perces késéssel kezdte meg a mun­kát, ugyanakkor valamennyien 10 perccel a munkaidő lejárta előtt tá­voztak. A munkaidőt nyilvántartó fü­zet formális kezelését bizonyítja, hogy a munkahelyére hatvan perc késéssel érkezett és tíz perccel a munkaidő letelte előtt korábban távozott szakmunkás nyolc és féló­rás tiszta munkaidőt mutatott ki erre a napra. A bérezés terén is akadtak fogya­tékosságok. Az üzem vezetője jog­talanul különjutalomban részesítette azokat a dolgozókat, akik a leltáro­zást végezték, s nem illette meg a honorárium azt az anyagbeszerzőt sem, aki állítólag hiánycikket szer­zett be. Beosztásukból eredő köte­lességüket teljesítették csupán! Fu­ra eset az igazgató titkárnőjének soron kívüli megjutalmazása is, ami­ért lemásolta a kollektív szerződést. Állítólag túlórában gépelt. Csakhogy ennek nyoma sem volt a jelenléti ívben. Nem volt átgondoltabb a fizikai dolgozók jutalmazása sem: a kifize­tett 24 354 koronás összegnek ugyanis nem volt munkafedezete. A városi építóvállalat dolgozói több esetben kötöttek munkaidő utá­ni szerződést, vállaltak különmun­kát. Az egyik építésvezető tényke­dése kapcsán kiderült, hogy a beto­nozási munkálatokat nem is végez­hette munkaidő után, hiszen az alapanyag abból a betonkeverő- egységből származott, mely csak egy műszakban üzemel. Hasonló turpisságot fedeztek fel az apátfalvai (Opatová) városrész kanalizációjá- nak építésénél is, ahol ilymódon több mint 1200 korona ütötte a vál­lalkozó markát. A fenti példák is mutatják, hogy az üzem vezetősége dolgo­zóinak szerződéses munkavállalá­sainál túlzott nagyvonalúságot tanú­sított, s ezzel sokan visszaéltek. A vizsgálat befejeztével a népi ellenőrző szerv 12 pontból álló intéz­kedéstervezetet hagyott jóvá, s az észlelt fogyatékosságok megszün­tetésére kötelezte a vállalatot. Java­solták ugyanakkor a vétkes dolgo­zók felelősségrevonását illetve meg- dorgálását is. -h.a­Korszerűsítés és gondok A tudomány legújabb ismereteinek mielőbbi alkalmazása, a múszaki-fejlesztés gyakorlati megvalósítása életünk minden területén szükségessé vált, fontos feltétele lett sikeres előreha­ladásunknak. Népgazdaságunk többi ágazata mellett a kereske­delem sem maradhat le, hisz a termelés és az értékesítés összhangja ezt diktálja. Ezt várják el a fogyasztók, de a kereske­delem alkalmazottjai is. A fogyasztót a vásárlási körülmények is érdeklik. Természete­sen az az elsődleges, hogy megkapja-e a keresett árut, de jogosan igényli, hogy a kiszolgálás színvonalas legyen. Az előadók készségén kívül ehhez hozzátartozik például az élelmi­szerek - a hús, a sajtok, a gyümölcs és a zöldségfélék - megfe­lelő csomagolása. Ahol gépek segítségével esztétikusán csoma­golva, az automata mérleg árcédulájával kerül a pultra az áru, az érdeklődés szemmel láthatóan nő. Az ilyen gépek, berendezések (többnyire tőkés behozatalból származnak) száma viszont korántsem kielégítő. Régi vágya a kereskedelemnek, a termelők­től úgy kapja az árut, hogy a minimumra csökkenthesse az anyagmozgatást. Szorosabb együttműködéssel azt kellene elérni, hogy legalább a kiválasztott hálózatba, a nagyobb keres­kedelmi egységekbe konténerekkel oldják meg az áruszállítást. Ily módon sok esetben kiküszöbölnék, hogy a nőknek a megen­gedettnél nagyobb terheltet kelljen emelniük. A terminál pénztárgépek széles körű alkalmazását a tárca vezetői szintén a fontos feladatok között tartják nyilván. A fejlett külföldi kereskedelmi hálózatok már évek óta alkalmazzák, nálunk előreláthatólag 1988-ban kezdik el gyártani ezeket a pénztárgépeket a Stará Turá-i Chiranában. De az elsőnek - kísérletképp - már a következő évben meg kellene jelennie a bratislavai Priorban. Egy kísérlet viszont már volt, a prágai Družba áruház nehéz milliókkal fizetett rá. Tapasztalatuk szerint, amíg valamennyi forgalomba került áru nincs ellátva vonalkó­dokkal, - melyekről mindent leolvas a számítógép - ennek «alkalmazása ráfizetéses. Igaz ugyan, hogy az exportcikkeknél már 1983-ban kötelezővé tették a „vonalazást“, a hazai piacra mindeddig ilyen megjelölés nélkül kerül az áru. A számítógép alkalmazása kétségkívül előnyös, hisz a fogyasztók érdekvédel­mét, a szocialista vagyon őrzését segíti elő és nem utolsósorban egyszerűsíti a készletgazdálkodást. Kérdéses viszont, szüksé­ges-e kísérletképpen egy munkahelyen alkalmazni. Természetesen ahhoz, hogy a kereskedelemben sikeresen alkalmazhassuk a számítástechnikát, korszerűsíteni kell a nagy­kereskedelmi raktárakat is. Az Otex trenčíni raktára után az 1985 óta épülő Bratislava-Račai élelmiszerraktár is hasonló korszerű berendezéseket kap. Ebben az ötéves tervidőszakban épül fel Banská Bystricában a háztartási cikkeket forgalmazó vállalat nagyraktára, melybe szintén a levočai Strojsmalt készíti a számí­tóközponttal irányított berendezést. És nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kis- és a nagykereske­delmet összekötő láncszemet, a szállítást sem. Ezen a téren is számítógépek segítik majd az áruszállítás optimális ciklusának megtartását. Mindez keveset ér azonban, ha az alapellátás hiányos. Amint a kereskedelmi miniszterhelyettes a közelmúlt­ban hangsúlyozta, a kiöregedett gépkocsipark felújítását és az olyan apróságot, mint a gumiabroncsok hiányát a legkorszerűbb technika sem pótolhatja. A korszerűsítéssel egyidőben tehát a régi fogyatékosságokat is fel kell számolni a kereskedelem valamennyi területén. DEÁK TERÉZ " ORVOSI TANÁCSADÓ- ' ■ / ■ ’ ' Testedzés a gyermekkorban A plzeňi 1-es számú alapiskolában tavaly novemberben új, 25 x 8 méteres fedett medencét adtak át. A harmadik és negyedik osztályos gyerekek itt tanulnak meg úszni. A képen Erich Freisieben a harmadikosok úszótanfolyamát vezeti. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) A testedzés hosszantartó folya­mat, amelynek eredményeként a szervezet igyekszik alkalmazkodni a környezet káros hatásaihoz, vál­tozásaihoz. Hogy ki mennyire edzett, az attól függ, hogy milyen gyorsan tud alkalmazkodni valamely külső változáshoz. Ezek a környezeti ha­tások, változások lehetnek fizikai (hideg, meleg), kémiai (a levegőben, vízben jelenlevő káros anyagok, ve- gyületek) és biológiai (mikroorganiz­musok, virágpor stb.) eredetűek, sőt az utóbbi évtizedekben előtérbe ke­rült az egyén alkalmazkodásának problémája a társadalmi-szociális változásokhoz is. Az edzettség nem az egyénnel veleszületett képesség, hanem az élet folyamán fokozatosan fejlődik ki. Az alkalmazkodóképesség első nagy próbatétele a születéssel kez­dődik. Az újszülött egyik pillanatról a másikra teljesen új környezetbe kerül, számára addig ismeretlen ha­tásoknak van kitéve: hideg, fény-, zaj-, íz-, tapintási-, szagingerek. Ép­pen az állandó és fokozatos test­edzés segítségével érhető el, hogy az alkalmazkodóképesség az egyén szempontjából a lehető legeredmé­nyesebb legyen. Például a környe­zet hőmérsékletváltozásainak kö­vetkeztében javul a szervezet hőre­gulációs központjának működése, mert megtanul gyorsan reagálni a hóingadozásokra, a légáramlás és a levegő páratartalmának változása­ira, s így megvédi az egyént a káro­sodástól. A testedzésnél három alaptételt kell szem előtt tartani:- a fokozatosság szabályát (az enyhébb ingerektől az erősebbig)- állandóan edzeni (az egész év folyamán, nem szabad kihagyni egyik évszakot sem)- sokoldalúan edzeni (minden lehe­tő eszközzel). Kezdjük az öltözködéssel. Lénye­ges tudnivaló, hogy a különböző korú gyerekek hőtermelése, hőregu- lációja nem egyforma. Nagyon fej­letlen a hőregulációjuk a koraszülöt­teknek, valamivel jobb csak az időre született újszülötteknek, viszonylag jó az idősebb csecsemőknek. A hő­reguláció - az állandó testhőmér­séklet megtartásának képessége- javul az egyén fejlődésével és az izommunka növekedésével. Ezért különbözően kell öltöztetni ugyan­abban a környezetben pl. egy kéthó­napos csecsemőt és egy kétéves gyereket. Általánosan érvényes azonban, hogy a ruhadarabok egy­szerűek, könnyűek és szellősek le­gyenek. Sajnos, a legtöbb szülő túl­öltözteti gyermekét, aminek követ­keztében a bőr jobban izzad és veszít ellenállóképességéböl. Ezzel ellentétben a szabadabb, szellós öl­tözködés edzi a testet. Gyermekeink öltöztetésénél ne a saját hideg-me- leg érzéseink szerint járjunk el, ha­nem a gyermeket korától és mozgá­si lehetőségeitől függően öltöztes­sük. A babakocsiban fekvő csecse­mő védett az időjárási viszonyoktól, de azt is figyelembe kell venni, hogy mozgási lehetősége kicsi. A na­gyobb, már iskolás korú gyerekeket általában könnyebben öltöztessük mint ahogy magunk öltözködünk, mivel többet is mozognak, mint a fel­nőttek. A testedzés szempontjából lénye­ges a lakásban levő levegő hőmér­séklete is. Csak a legkisebb gyer­mekeknek, újszülötteknek szüksé­ges, hogy a szobahőmérséklet 22-25 °C legyen, de már a csecse­mőkortól elégséges a 18-20 °C. A levegő legyen nedves és a gyakori szellőztetéstől mindig friss. Alváskor a hőmérséklet 15-18 °C között mo­zogjon. A szabad levegőn való tartózko­dás is nagyon fontos. Az érett újszü­löttet már az első hét végétől kivihet- jük a szabadba, télen az időjárástól függően a második, harmadik hé­ten. A koraszülötteket a negyedik­nyolcadik héten, a születési súlytól és az időjárástól függően. A szabad levegőn való tartózkodás az első napon kb. 30 perc, majd fokozato­san néhány hét után hat órára ter­jedhet naponta. Egyedül a nagyon száraz és a szeles időjárásban nem ajánlatos a kijárás. Nyáron napoz- tatjuk a gyerekeket, természetesen a kisebb csecsemőket is, akiknek azonban kendövei, sapkával védjük fejüket az erős napsugaraktól. Itt sem szabad megfeledkezni a foko­zatosság szabályáról, mivel a gyer­mekek bőre sokkal érzékenyebb az ibolyántúli sugarakra mint a felnőtte­ké. Hogy megelőzzük a bőr fájdal­mas felégését, az első napfürdőzés­re ne engedélyezzünk 5 percnél hosszabb időt. A vízzel való testedzéshez csak a testhőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékletű víz alkalmas. A gyere­keket újszülött koruktól naponta für­detjük. Teljesen elegendő a 27-30 °C hőfokú víz, amit később fokozato­san csökkentünk, miközben a fürde­tés időtartamát növeljük. A meleg fürdő után következő hideg zuhany végső hőmérsékletéig (15-18 °C) is csak fokozatosan szabad eljutni, ne­hogy kellemetlen ingert keltsünk a gyereknél, ami a következőkben félelmet és ellenállást váltana ki. DR. RÁCZ GÁBOR ÚJ szú 4 1987. III. 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom