Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-24 / 69. szám, kedd

A CSKP KB 5. ülésének vitája JOSEF RÍ MAN elvtárs, a CSKP KB tagja, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke A központi bizottság 8. ülése határozatai­val összhangban a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémiában pontositottuk a 8. ötéves tervidőszak alapkutatása állami tervének té­maköri orientációját, mégpedig viszonylag je­lentős átalakításával, s hangsúlyt helyezve azokra a feladatokra, amelyek az alapkuta­tásra a központi bizottság 10. és 11. üléséből, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia elé a szövetségi kormány által kitűzött konkrét feladatokból következnek. Azáltal, hogy a főiskolák nagyobb részt vállalnak az alapkutatás állami tervének telje­sítéséből, a természet- és a műszaki tudomá­nyok viszonylatában átlag 10 százalékkal nagyobb lett a megoldói kapacitás koncent­ráltsága. A 8. KB-ülés azon irányelvével összhangban, hogy következetesebben gya­koroljuk az egységes állami tudományos és múszaki politikát, jelentősen elmélyült az alapkutatás kötődése az állami cél-, az állami valamint a köztársasági tudományos-műsza­ki programokkal. Ezzel összefüggésben csökkent az alapkutatás célprogramjainak száma és koncepciójukat úgy pontositottuk, hogy a kutatómunka összpontosuljon az új innovációs generációk ismereteinek és mód­szereinek gazdagítására. Ez a 9. és a 10. ötéves tervidőszakban lehetővé teszi hosszú távon a rendszeres innovációt termelésünk és társadalmi gyakorlatunk számos kulcsfon­tosságú szférájában. A CSKP KB 8. ülésének határozatai rend­kívül ösztönzőleg hatottak az akadémia, a fő­iskolák és a vállalatok tudományos-termelési egyesüléseinek és közös laboratóriumainak létrejöttére és fejlesztésükre. A két akadémia keretén belül jelenleg 27 tudományos-terme­lési egyesülés és 32 közös laboratórium mű­ködik. Az akadémia intézetein belül ugyanak­kor a gyakorlati feladatok megoldásával fog­lalkozó 10 megvalósító kutató-termelő egy­ség jött létre. A Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadé­mia természet- és műszaki tudományokkal kapcsolatos alapkutatása kapacitásának át­lag 66 százaléka kötődik jelenleg szerződési­leg közvetlenül a gyakorlathoz. Különleges figyelmet szentelünk részvéte­lünknek a KGST tagállamai tudományos-mű­szaki haladása 2000-ig szóló komplex prog­ramja megvalósításában. A feladatokat állami tudományos és műszaki politikánk prioritást élvező érdekeinek megfelelően választottuk meg. Az akadémia a program megvalósításá­ban összesen 207 részfeladatot vállalt. Mun­kahelyeink 13 szerződést kötöttek közvetlen kapcsolatokról, három esetben a partnerekkel közös tudóskollektívákat hoztunk létre és négy esetben részt vettünk nemzetközi egye­sülések és közös vállalatok megalapozásá­ban. A 8. KB-ülés nagyon ösztönzően hat a tudományos tevékenység fokozása előfel­tételeinek gyors megteremtésére, egyrészt az egyes munkahelyek koncepcióinak pontosí­tására, másrészt az akadémia kutatási bázisa szerkezetének megváltoztatására. Csak a 8. KB-ülést követően nálunk 20 munkahelyen következtek be szerkezeti változások, még­pedig Prágában csakúgy, mint az akadémia egyes kerületi bázisaiban. Ehhez hasonló aktivitás volt tapasztalható főleg a tudományos központok létesítésében, a Szlovák Tudományos Akadémia keretében is. Ezt a folyamatot nem tekintjük lezártnak, hanem nyíltnak és rendszeresnek. Célszerű­en folytatjuk. Ugyanakkor ebben az időszak­ban szemmel láthatóan nagyobb figyelmet fordítunk a tudományos káderek ágazatközi felkészítésére. Ezzel kapcsolatban a Cseh­szlovák Tudományos Akadémiában munka folyik a tudományos dolgozók nevelése és oktatása rendszerének pontosításán, olyan szabályok alkalmazásával, amelyek tükrözik korunk minőségileg új követelményeit. Ehhez az aktivitáshoz sorolható annak kezdete is, hogy rendeltetésszerűen felcseréljük a tudo­mányos káderek egy részét, beleértve a mun­kahelyek igazgatóit. Az elmúlt év januárjától a természet- és a műszaki tudományok területén a CSTA öt munkahelyének igazgatója cserélődött le. Ezt a folyamatot megfontoltan és rendszeresen folytatni fogjuk, összhangban az állami tudo­mányos és műszaki politika érdekeivel. Fontos új feladat, amelynek teljesítéséhez az akadémia a CSKP KB 8. ülése után fogott hozzá, a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztése, kilátásaiban 2010-ig szóló átfogó prognózisának kidolgozása. Munkahelyeink tevékenységét szembetű­nően aktivizálta az is, hogy az említett KB- ülést követően konkrét munkaterveket dol­goztak ki olyan határidőkkel, hogy meggyor­sítsák a munkát a kutatás egyes konkrét szakaszain. Ez lett a tartós alapja az akadé­mia dolgozói kezdeményezése kibontakozá­sának, például részvételüknek a prágai felhí­vás és az egyéb mozgalmak feladatainak teljesítésében. Ez a körülmény nagymérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt ötéves tervidőszak végén az akadémia kimutathatta kutató tevékenysége hatékonyságának növe­kedését. Ez továbbra is tapasztalható. A Csehszlovák Tudományos Akadémiában a minőségileg új munka kezdeteként könyvel­hető el az a tény, hogy hozzájárult a kifejezet­ten innovatív technológiai és módszertani megoldásokhoz az optoelektronika, a mikro­elektronika területén, a felületmegmunkálás fizikális módszereinek, a haszonállatok sza­bályozott újratermelésének, a haszonnövé­nyek integrált védelmének és a génsebészeti technológiának szférájában. Kifejlesztettük egyebek között génsebészetünknek egyik, a világ csúcsszintjével egybevethető területét is. A Csehszlovák Tudományos Akadémiának ez az aktivitása a csehszlovák tudomány 8. ötéves tervidőszakra és kilátásaiban 2000- ig szóló fejlesztési programjának kimunkálá­sába torkollt. Ezt a programot pártunk köz­ponti bizottságának elnöksége februárban tárgyalta meg. Ezzel összefüggésben azon­ban el kell gondolkodnunk fogyatékosságaink fölött is. Munkánknak csaknem minden terü­letén a kedvező eredmények mellett nem kis mértékben olyan üresjárat is tapasztalható, amely gátolja aktivitásunkat, munkánkban a nagyobb fokú hatékonyság elérését és amely élösködik tudományunk alkotó munka- folyamatán. Természetesen kötelességünk kitartóan, következetesen és gyökeresen fel­számolni elsősorban ennek az üresjáratnak általunk felszámolható részét. S ez nem cse­kély. Ezt kell tennünk a kádermunkában és helyes alkalmazásában. Ide tartozik továbbá az állami tudományos politika céljaival össz­hangban a tehetséges káderek gondos kivá­lasztása, nevelésük, széthelyezésük, beleért­ve a célszerű káderváltoztatásokat, valamint az egyének és a kollektívák anyagi, illetve erkölcsi értékelésében a teljesítmények mi­nősége szerinti differenciált eljárást. Ide tarto­zik továbbá az, hogy a megoldók kollektívái­nak minden tagját érdekeltekké kell tenni a közös munkában, tökéletesíteni kell az informáltságot és javítani kell a konstruktív bírálat lehetőségeit a kutatómunka tökéletesí­tése érdekében. Napjainkban különleges figyelmet követel az azzal kapcsolatos feltételek biztosítása, hogy egyebek között nagyobb legyen a tudo­mányos-műszaki haladás komplex program­jának feladatait a szovjet tudományos dolgo­zókkal karöltve teljesítő tudományos dolgo­zóink és családjaik hosszú távú munkaláto­gatásainak gazdasági vonzereje is. A haté­kony tudományos együttműködés nem nélkü­lözheti az ilyen hosszú távú sztázsokat. Nem csekélyek a különbségek és a fogyatékossá­gok irányító munkánkban is. Jelentősek az egyes munkahelyeink szervezeti struktúrája közti különbségek. Ebben a vonatkozásban különösen nagy figyelmet kell napjainkban for­dítani a munkahelyek kutató tevékenységé­ben a számítótechnika és az automatizálás lehető legnagyobb mérvű felhasználására. Ennek előfeltétele, hogy az akadémia széles tudományos frontja elsajátítsa a kutatási fel­adatok teljesítésében a számítástechnika al­kalmazását. Van még számos egyéb fogyaté­kosságunk is, amelyeknek kiküszöbölésénél igazodunk a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának tapasztalataihoz. Átalakításáról rendszeres tájékoztatást kapunk, beleértve azt az információt is, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kapacitásának 75 százalékát a csúcsszintű alapkutatásra orien­tálják. Szeretnék szólni még az állami tudomá- nyos-műszaki politika problémaköréről, s an­nak gyakorlásáról, amit rendkívül fontosnak tekintek közvetlen összefüggésben a gazda­sági mechanizmus elindított átalakításával is. Társadalmunkban az állami tudományos és műszaki politikát úgy értelmezzük, hogy az módja a tudomány és a technika eszközei lehető legjobb felhasználásának a párt által társadalmunk elé kitűzött közép és hosszú távú fejlesztési célok elérésére. Az ilyen poli­tika közép és hosszú távú stratégiájának arra az alapelvre kellene épülnie, hogy célszerűen elmélyítsük a tudományos-kutatási bázis sza­kosítását, ami termelési szakosodásunk foko­zásának előfeltétele. Ez továbbá alapvető előfeltétele a Szovjetunióval s a közösségünk többi országával való munkamegosztásnak, a tudományos-műszaki fejlesztésben és a gazdaságban a gyors integrálódásnak. Ezt az alapelvet nemrég megkonzultáltam a szovjet tudomány képviselőivel. Ebből kel­lene logikusan következnie a csehszlovák tudományos-kutatási bázis fejlesztése közép és hosszú távú koncepciójának is. A tudomány és a technika szerepe szem­pontjából napjaink alapvető feladata a terme­lési szféra kutatási-fejlesztési láncszemeinek gyors és tartós fejlesztése. Ebben fontos szerepet kell betöltenie az akadémia és a fő­iskolák alapvető kutatásának, amely ismereti és módszertani erőforrása a világ tudomá­nyos eredményei átvételének és megvalósí­tásának. Napjainkban a tudomány és a gya­korlat együttműködése kibontakozásának alapvető előfeltétele kulcsfontosságú terme­lési szakaszaink hosszú távú fejlesztési kon­cepcióinak kidolgozása. Ebből kezdettől fogva részt kell vállalnia a tudománynak és a gyakorlatnak is. Tudományos-kutatási bázisunk szakosítá­sának elmélyítése elsősorban az akadémia feladata. E tekintetben fel kell használnunk legjobb tudományos hagyományainkat és le­hetőségeinket, ugyanakkor az állami tudomá­nyos és műszaki politikának támogatnia kell annak a feladatnak merész vállalását, hogy ugrásszerűen behozzuk lemaradásunkat és a siker reményében részesei legyünk világvi­szonylatban az új megteremtésének. A tudo­mányos-műszaki haladás komplex program­jainak irányait jól választottuk meg, s ezek napjainkban általában előfeltételét képezik a gazdaság kulcsfontosságú szférái gyors fejlesztésének. Napjainkban azonban a világ tudománya ezeknek az irányoknak olyan vál­tozatait termeli ki, amelyek a tudomány és a technika lehetőségeit az emberi lehetősé­gek végső határáig terjesztik ki. Idetartozik például a biotechnológia alapelvének össze­fonódása a mikroelektronika alapelvével stb. Tudományunk felzárkózhat ezekhez az új irányokhoz. A világ tudománya azonban tovább fejlődik és születőfélben van a gyakor­lat viszonylatában egy további forradalmi irány, amely egyes fehérjefajták térbeli elren­dezése fizikális tulajdonságainak hasznosítá­sára épül. Ez, összefüggésben a hagyomá­nyos digitális számítástechnika alapelveivel, olyan számítógépek létrehozását teszi majd lehetővé, amelyekhez nem mérhető az ötödik generációjú számítógépek egyike sem, vagy­is olyan, amely képes lesz regisztrálni és szimulálni az egyes érzékszerveket. Ezért nem szabad arra várnunk, hogy a világ tudo­mánya e tekintetben, rákapcsoljon a teljes sebességre. Hiszen jól tudjuk, milyen kifizető­dővé vált számunkra a párt szervei és a kor­mány által a CSKP Központi Bizottságának 4 ülése, illetve a XVI. pártkongresszus után a biotechnológia fejlesztésének nyújtott tá­mogatás. Tudományunknak gyorsan kell reagálnia a világ fejlődésére. Ezért akadémiai, főiskolai és egészségügyi alapkutatásunknak töreked­nie kell a csúcsszint elérésére, mivel kis országként nem engedhetjük meg magunk­nak az átlagos tudomány luxusát. Már csak azért sem, mivel különben nem tarthatnánk lépést a Szovjetunió és közösségünkben to­vábbi partnereink tudományával sem. Mély meggyőződésünk, hogy a párttal és a társa­dalommal szembeni kötelességünk hozzájá­rulni nálunk a tudományban és a termelésben egyaránt - a csúcsszint eléréséhez. VLADIMÍR KOČANDRLE elvtárs, a CSKP KB póttagja, a prágai Kísérleti Orvostudományi Intézet igazgatója Amikor a gyorsításról beszélünk, tudatosítanunk kell, hogy az nemcsak a termelésre vonatkozik. Érinti azokat a területeket is, amelyek közvetlenül hatnak a lakosság életszínvonalára, tehát az orvos- tudományt és a megelőző és gyógyító ellátást is. Ezzel a területtel mindenki kapcsolatba kerül. Szín­vonala nemcsak az egészségünket, hanem a mun­ka iránti viszonyt, lelki egyensúlyunkat is befolyásol­ja, fontos mérce, amely szerint a közvélemény pártunk politikáját is értékeli. Az orvostudományban is érvényes, hogy magas színvonalú tudományos kutatás nélkül nincs jó orvosi gyakorlat. Csehszlová­kiában fokozatosan megfelelő orvostudományi tu­dományos-kutatási alapot teremtettünk, amely ma­gába foglalja a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia munkahelyein kívül az egészségügyi miniszté­riumok, az orvosi karok kutatóintézeteit és számos más munkahelyet. Az utóbbi tíz évben bizonyos mértékben sikerült a társadalmi és egészségügyi szempontból legfon­tosabb problémákra koncentrálni a kutatást. Ezekre a kutatásokra fordítottuk a rendelkezésünkre álló összegek nagyobbik részét, ezekre összpontosult a tudományos dolgozók többségének munkája. Egyes területeken következetesen érvényesül a csoportmunka, ami megkövetelte, hogy szervezé­si és szerkezeti változtatásokat hajtsunk végre, azzal a céllal, hogy az addig önálló intézeteket nagyobb integrált egységekbe összpontosítsuk. Ilyen például a Kísérleti Orvostudományi Intézet, valamint a Közegészségügyi és Járványtani Intézet. A korszerű orvostudományi kutatások számos eredményhez vezettek. így például sikerült korlátoz­nunk, vagy teljesen megszüntetnünk számos fertő­ző betegséget, és nemcsak azáltal, hogy emelkedett az életszínvonal, valamint javult a közegészségügyi helyzet, hanem bevezettük az oltást, amely nálunk kötelező és az egész népességre vonatkozik. A há­ború előtt a fertőző betegségek a halálokok között a második helyen szerepeltek. Előfordulásuk gyako­risága ma harmadára csökkent és több mint 25-ször kevesebb esetben okoznak halált. Példaként említ­hetjük meg a szervátültetést, amelynek sikeressége szintén a különböző szakemberek következetes csoportmunkájának köszönhető. _ Csehszlovákia már 21 éve foglalkozik veseátül­tetéssel. Eddig 1341 veseátültetést végeztünk, az utóbbi időben egyre gyakoribb ez a műtét. így például csupán az idén már 50 vesét ültettünk át. Az eredményesen megmútött betegek életfeltételei je­lentősen javulnak, nem kell hetente többször több órás kezelésen részt venniük a művese segítségé­vel. Gazdasági hatásról is beszélhetünk, hiszen a betegek a szervátültetés után gyakran bekapcso­lódhatnak a munkafolyamatba és a szervátültetés költségei is kisebbek, mint a művese kezelése. 1983-tól májat, majd együttesen vesét és has­nyálmirigyet is átültetünk, 1984-ben pedig meg­kezdtük a szívátültetés programjának megvalósítá­sát. Csehszlovákia ezáltal a világ azon kevés orszá­gai közé tartozik, amelyek széles körű szervátülteté­si programot valósítanak meg. Amennyiben a kutatásban és a gyógyászatban lépést akarunk tartani a világgal, - eddig ez több területen sikerült - ki kell küszöbölnünk több olyan akadályt, amely fékezi haladásunkat. A kutatásban továbbra is a figyelmet a társadalmi szempontból legsúlyosabb egészségügyi problémákra kell kon­centrálni, az anyagi és káderellátás szempontjából is előnybe részesítve az ilyen kutatásokat. Ez azért is szükséges, mert a tudomány- és az egészségügyi gyakorlat költségei világszerte, így nálunk is egyre nőnek. Az orvosi kutatásban napjainkban három, nagy mértékben egymással összefüggő tervet valósítunk meg. Az alapkutatás állami tervét, amelyet a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia koordinál, a tudo­mány és technika fejlesztésének tervét, amelyet az Állami Tudományos-Műszaki és Fejlesztési Bizott­ság irányít, valamint a tárcák terveit, amelyeket az egészségügyi minisztériumok hangolnak egybe. A Csehszlovák Tudományos Akadémiának a 7. öt­éves tervidőszakban szerzett tapasztalatai szerint a korlátozott számú legfontosabb problémák megol­dására célprogramokat kellene kidolgozni. Ezek megvalósításába a szükségleteknek megfelelően valamennyi szakembercsoportnak be kellene kap­csolódnia, tekintet nélkül arra, melyik tárcához tar­toznak. Az egészet az a tárca irányítaná, amelynek hatáskörében a kutatás eredményeit felhasználják majd. A szakképzett káderek biztosításán és megfelelő javadalmazásán kívül a tudomány és a gyakorlat színvonalára döntő hatást gyakorol a műszaki, anyagi ellátás. A jó minőségű, hozzáférhető műsze­rek és alapanyagok nélkül nem használható ki racionálisan és hatékonyan az emberi erő, a rendel­kezésünkre álló eszközök, nem gyorsítható és nem javítható a gyógyítás egész folyamata. A korszerű berendezések hatékony, például hárommüszakos kihasználása, jelentősen lerövidítené a helyes diag­nózis felállításához szükséges időt, a gyógyítás idejét, ami természetesen kedvező a beteg számára is, de gazdasági előnyt is jelent. Lerövidülne ezáltal a munkaképtelenség ideje, gazdaságosabban hasz­nálnánk ki a kórházi ágyakat és ez javítaná az egyes területeken jelenleg kedvezőtlen kórházi helyzetet. Ez azonban megköveteli, hogy káderszempontból megerősítsük azokat a munkahelyeket, amelyek a korszerű berendezésekkel dolgoznak. A legkorszerűbb orvosi műszerek vásárlásáról és elhelyezéséről a szakbizottságok véleményezése alapján végérvényesen csak a kölcsönösen együtt­működő egészségügyi minisztériumoknak kellene dönteniük. Ez vonatkozik mindenekelőtt a szakosított gyógyközpontokra, ilyen például a szívsebészeti központ. Szívsebészeteink többsége minőségi szempontból nemzetközi viszonylatban is kiváló eredményeket ér el. Ami azonban a műtétek számát illeti, napjainkban csak a szükséges műtétek felét végzik el. A kedvezőtlen helyzeten részben javítana a munkahelyek műszerezettségének és káderellátá­sának gyors javítása. A műtétek számát így növel­hetnék. Távlati megoldást azonban a szükségletek elem­zése alapján és nem a helyi és szubjektív érdekek figyelembevételével kiépített szívsebészeti hálózat jelentené. A jövőben már nem szabad előfordulni, hogy a felépített központ nem kezdheti meg a mun­kát azért, mert nem nevelt magának kellő időelőny- nyél szakembereket. Az egészségügy technizálásával összefüggés­ben alapvető problémát jelent az egészségügyi technika hazai gyártásának és behozatalának kér­dése. A csehszlovák ipar nem hagyja figyelmen kívül az egészségügy szükségleteit. Az egészség- ügyi intézetekben használt műszerek csaknem há­romnegyede hazai gyártmány. Ezen a téren is azonban megmutatkozik iparunk lemaradása. Egyes korszerű, szükséges műszereket nálunk nem készítenek, vagy pedig ha gyártanak is, múszaki színvonaluk nem megfelelő. Tekintettel a műszerek és berendezések széles választékára és gyors töké­letesítésére, napjainkban egy állam sem tudja saját gyártással fedezni valamennyi szükségletét. A meg­oldást a célszerű licencvásárlás, mindenekelőtt pe­dig a KGST-országok intenzívebb és hatékonyabb munkamegosztása jelenti. Hogy milyen hatalmas kihasználatlan tartaléka­ink vannak ezen a területen, azt a művesék fejlesz­tése és gyártása példázza. Napjainkban a Magyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialis­ta Köztársaság, Csehszlovákia és a Szovjetunió is foglalkozik a művese fejlesztésével. Ugyanakkor belátható időn belül egyik állam sem tud majd olyan mű veséket gyártani, amelyek műszaki szempontból és a megbízhatóság szempontjából összehasonlít­hatók lennének a nyugati vállalatok termékeivel. Nyilvánvaló, hogy az orvostudomány, a gyógyá­(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1987. III. 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom