Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-23 / 68. szám, hétfő

A CSKP KB 5. ülésének vitája (Folytatás a 3. oldalról) lödést tapasztalnak. Egy igazi tudós számára ez azonban nem jelenthet magyarázatot, mivel minden tudós feladata, hogy kezdeményezően feltárja a problémákat, előrejelezze a fejlődést, és az alapos elemzések alapján javaslatokat tegyen az egyes társadalmi problémák megoldására. A tudománynak nem az a feladata, hogy konkrét kérdésekben dönt­sön, de ugyanakkor kötelessége, hogy elméleti alapanyagokat készítsen az illetékes szervek dön­téshozatalához. Napjainkban már senki sem pa­naszkodhat a társadalom érdeklődésének hiányára, mivel a párt XVII. kongresszusa a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításának követelményé­vel együtt olyan sok problémát vetett fel a társada­lomtudományok számára, hogy valamennyi megol­dása nem lesz könnyű feladat. Olyan célokat tűz­tünk ki, amelyek eléréséért küzdeni kell és ebben részt kell venniük a tapasztalt tudósoknak és a fiata­loknak is. Már több ízben tűztük ki feladatul, hogy megkü­lönböztetett figyelmet kell szentelni a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember nevelésé­nek. Ez a feladat ma rendkívül időszerűvé vált. Gazdasági és társadalmi életünk átalakítása meg­követeli, hogy fordulatot érjünk el az emberek gon­dolkodásmódjában. El kell érnünk, hogy az állam­polgárok döntő többsége elsajátítsa a szocialista társadalmi tudatot, hogy az emberek belső meggyő­ződésükként valljanak a szocialista társadalmi rend­szer előnyeiről, tudatosítsák a társadalommal szem­beni felelősségüket és készen álljanak, hogy vala­mennyi kötelességüket következetesen teljesítsék. Az embereknek bóviteniük kell politikai és kulturá­lis látókörüket és alkotó módon kell megoldaniuk feladataikat. Számos fontos feladat áll a marxista filozófia, a tudományos kommunizmus és a szociológia előtt. Hiányzik a szocialista társadalom dialektikus fejlő­désének, a felmerülő ellentétek és ellentmondások leküzdésének filozófiai általánosítása és megoldat­lanok a tudományos-technikai forradalommal kap­csolatos problémák. A marxista társadalomtudomá­nyoknak állást kell foglalniuk abban a kérdésben, milyen irányban és milyen módon fejlődik majd a jövőben a társadalom, hogyan változik osztályösz- szetétele és hogyan érvényesül a jövőben például a munkásosztály vezető szerepe. Nem hagyhatják figyelmen kívül a nemzetközi osztályharcot, a mai két alapvető gazdasági alakulat anyagi és szellemi erőviszonyainak megváltozását és békés versengé­sét. A szocialista demokrácia további elmélyítése megköveteli, hogy felmérjük a pangás leküzdéséhez és az emberi tényező aktivizálásához vezető legal­kalmasabb utakat. Továbbra is szociológiai felméré­seket kell végezni, de nyilvánvaló, hogy módosítani kell módszertanukat úgy, hogy ezek a felmérések valóban értékes, objektív ismereteket tartalmazza­nak. A múltban ez nem volt mindig úgy. A népgazdaság irányítási rendszerének átalakí­tása önmagában is számos feladatot állít a közgaz­daságtan elé, amelynek például foglalkoznia kell a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésének dialektikájával, az önálló elszámolási rendszer prob­lémáival, a szervezés, az árképzés rendszerével, a hitelek kihasználásának módjával, a javadalmazás igazságos, szocialista alapelveivel stb. A többi tár­sadalomtudományi ágazattal együtt gazdasági tu­dományunknak állást kell foglalnia a népgazdaság szerkezeti átalakításának kérdéseiben és az ezzel kapcsolatos problémákban. A XVII. kongresszus konkrét javaslatokat tett a jogtudományok további fejlesztésére. Elsősorban meg kell említenünk az új csehszlovák alkotmány előkészítését a következő években. Az új gazdasági mechanizmus jogi és szervezési kérdéseinek megfogalmazásával, illetve ezeknek az államigazgatásban és a nemzeti bizottságok rend­szerében való érvényesítésével együtt rendkívül nagy, politikai szempontból jelentős feladatok állnak jogtudományunk előtt. Jelentőségük a csehszlovák államiság további fejlesztése, jogrendünk tökélete­sítése és az egész államigazgatás szempontjából az 1948. februárja utáni forradalmi változások éveire emlékeztet. Elvárjuk, hogy jogtudományunk a szo­cialista vállalatról szóló törvény előkészítésének elméleti koncepcióján kívül választ adjon azokra a kérdésekre is, hogyan növelhetjük a szocialista jog hatékonyságát, a jogi kultúra színvonalát az állami szervek tevékenységében. A gyakorlatban meg kell védeniük és érvényesíteniük kell az elméletileg alátámasztott javaslataikat. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni az állampolgárok jogi nevelésének. Új utakat kell ke­resni, kihasználva a propaganda korszerű eszköze­it. Napjainkban különösen fontos, hogy a gazdasági és a jogi propaganda közösen és egységesen lépjen fel. A fiatalok hazafias és internacionalista nevelésé­vel párhuzamosan figyelmet kell szentelni az érzel­mi és erkölcsi nevelésüknek, arra kell nevelni őket, hogy becsüljék a szépet és a jót. Az alapot ehhez az osztályszempontok érvényesítésével a marxista eti­kának, esztétikának és művészettörténetnek kell megteremtenie. Ezzel összefüggésben nem feled­kezhetünk meg a cseh és szlovák nyelv és irodalom jelentőségéről sem. Világviszonylatban a társadalom fejlődésének di­namikája összefügg a tudomány és technika gyors fejlődésével és érvényesítésével a termelésben és a korszerű társadalom más tevékenységében. Új technológiákat vezetnek be a mikroelektrotechniká- ban és a számítástechnikában. A fizikának és bioló­giának a nukleáris technológiákban, a kozmikus technológiákban és a biotechnológiákban való jövő­beli alkalmazása során még drámaibb változások és ennek megfelelő társadalmi következmények várha­tók. A múlt évszázad ipari forradalma ehhez hason­lítva a társadalmi fejlődés idillikus korszakát jelenti. Pedig tudjuk, hogyan hatott a társadalomra ez a forradalom, milyen forradalmi változásokkal járt a társadalomtudományok, a marxizmus megalapítói és más marxista filozófusok tanításának érvényesí­tése. Ezért a mai fejlődés is új hozzáállásokat követel meg a társadalomtudományok területén. így például a technikai változásoknak komoly gazdasági, tech­nológiai, politikai, pszichológiai, szociológiai követ­kezményei vannak. Mindez megköveteli a termé­szettudományok, a technikai tudományok és a tár­sadalomtudományok integrált kutató munkáját. Napjainkban az egyes tudományágazatoknak kölcsönösen át kell venniük egymástól a módszerta­ni megközelítéseket. Vitathatatlan, hogy a társada­lomtudományok is alkalmazhatják, sót alkalmazniuk kell a természettudományok elvont módszereit. Ugyanakkor a természettudományoknak át kell ven­niük a társadalomtudományoktól az általánosítás módszerét. A társadalomtudományok közül rendkívüli szere­pe van a pedagógiának és a pszichológiának. Alap­jában véve a műveltségi szint meghatározza a gaz­daság fejlődését, a tudomány fejlődése pedig a tár­sadalom fejlődését. Ezért helyesen emelték ki az olyan szakemberek képzésének fontosságát, akik megfelelnek a kor követelményeinek, valamint a pe­dagógusok felkészítésének jelentőségét. A termé­szettudományok, köztük az orvostudomány, a társa­dalomtudományok, köztük a pedagógia és a pszi­chológia integrálásában jelentős szerepet kell betöl­teniük az egyetemeknek. Az ezzel kapcsolatos fel­adatok megvalósításához meg kell teremteni az anyagi, műszaki és szervezési feltételeket. Megfele­lő kapcsolatot kell kialakítani a többi főiskolával, a Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadé­miával, hogy valóban komplex legyen a természet- tudományok, a műszaki tudományok és a társada­lomtudományok integrációja. RUDOLF HRONEC elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Žilinai Számítástechnikai Kutatóintézet igazgatója Röviddel a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának januári ülése után tanácsko­zunk, amely számunkra is példáját szolgáltatta a szocialista társadalom átalakítása kérdéseivel kapcsolatos következetes és elvszerű lenini megkö­zelítésnek. A párt bíráló szellemben felmérte társa­dalmunk gazdasági és szociális fejlesztése meg­gyorsítása stratégiai céljai elérése szempontjából a népgazdaság irányítása eddigi módszereinek ha­tékonyságát és jóváhagyta a gazdasági mechaniz­mus átalakításának alapelveit. Ezeket elsősorban az jellemzi, hogy az adminisztratív irányítást jelentős mértékben felváltja a gazdasági szabályozók általi irányítás. A csehszlovákiai gazdasági mechanizmus átalakítása átfogó dokumentuma kidolgozásának ezen az ülésén előterjesztett s a kitűzött céllal kapcsolatos konkrét feladatokat megfogalmazó programja ezen a megkezdett úton további jelentős lépés, amely nyilván egész társadalmunk fenntartás nélküli támogatására talál. A program kidolgozása során különleges figyelmet kell szentelni a tudomá­nyos-műszaki fejlesztést irányító eszközöknek. Ez az egyik alapvető előfeltétele annak, hogy az anyagi termelésben jelentősen növeljük a munkatermelé­kenységet és a gyártmányok világszínvonallal egy­bevethető minőségét érjük el. A tudományos-mű­szaki fejlesztésben elsősorban változtatni kell az irányítás mechanizmusán, mivel a tudományos- műszaki fejlesztés céljait jól fogalmaztuk meg a CSKP Központi Bizottságának 8. ülésén s azok továbbra is időszerűek. Népgazdasági szemszögből a Jakeš elvtárs által előadott beszámoló összegezi a tudományos-műszaki fejlődés eredményeit és fogyatékosságait. A szervezet, amelyben dolgozom, a tudomány és a technika fejlesztése állami célprogramjának fel­adatait teljesiti. Már több mint tíz esztendeje részt vesz a KGST-országok sokoldalú együttműködésé­ben és a 2000-ig szóló komplex program megvaló­sításában is. Tapasztalataink részben általános ér­vényűek. Nem szólok arról, hogy mit értünk el a munkakezdeményezés fejlesztésével, hanem fő­leg arról, hogy ezt a kezdeményezést mi ösztönzi és ezzel szemben mi fékezi. A CSKP KB 8. ülését követően a tudományos­műszaki fejlesztés irányításában előtérbe került né­hány pozitív hatást gyakorló új elem. Javultak a fej­lesztés és a kutatás legaktívabb dolgozói, illetve kollektívái anyagi ösztönzésének lehetőségei. Erő­teljesebb volt a nyomás az innovációs ciklusok meg­gyorsítására, a tudományos és a műszaki fejlesztés eredményeinek gyorsabb gyakorlati alkalmazására és a minőség javítására is. Kedvezőnek bizonyult az a lehetőség, hogy az ötéves tervidőszak keretében összpontosítottan hasznosíthassuk a műszaki fej­lesztés alapját. Talán a legfontosabb új elem, amely segítésünkre lehet, a 2000-ig szóló komplex prog­ram megvalósításában, az a lehetőség, hogy szer­vezeteink - egészen a közös munkahelyek és a vállalatok szintjéig - a kutatás, a fejlesztés, de egyben a termelés szférájában is közvetlen kapcso­latra léphetnek más szocialista országok szerveze­teivel. Noha az ilyen közvetlen kapcsolatok létreho­zása nem problémamentes és sok vonatkozásban még végig kell gondolni, mégis az integráció e for­mája a tudományos-műszaki fejlesztés hatékonysá­ga növelésének és népgazdasági hasznosításának egyik legtöbbel biztató eszköze. Az irányítás struk­túráiban abban látjuk elsősorban a CSKP KB 8. ülése határozatainak következetes megvalósítá­sát gátló fogyatékosságot, hogy főleg az irányítás adminisztratív formái érvényesülnek a gazdasági szabályozók általi irányítás helyett. A kutató és fejlesztő szervezetekben, amelyek az önálló elszá­molás elve alapján működnek, csak nagyon laza a kötődés a gazdasági terv, illetve a tudományos- műszaki fejlesztés terve között. Míg a minőségi mutatók lehetővé teszik a termelés hatékonyságá­nak megfelelő felmérését, addig a kutatási-fejleszté­si szervezetekben ezek a mutatók csak amolyan számjátékhoz hasonjithatóak, mivel például a mun­katermelékenység mutatója egyáltalán nem fejezi ki az új gépi berendezés vagy technológia termelékeny­ségét, illetve hatékonyságát. Más szóval, ha a meg­oldók a feladatok teljesítését lerövidítenék a terve­zett idő felére, ez nem nyilvánulna meg intézeteik gazdasági eredményeiben. A jelenlegi mechanizmus a megoldót nem ösz­tönzi arra, hogy keresse a legolcsóbb megoldáso­kat, mivel munkája során a költségmegtakarítás nem idéz elő semmiféle ösztönző gazdasági vissza­hatást. Az állami feladatok megoldásával kapcsolat­ban az anyagi eszközök szilárd éves lebontása ahhoz vezet, hogy míg az egyik évben a pénzeszkö­zöket nem merítik ki, addig a következő évben a megoldók ezeket az eszközöket már nem hasz­nálhatják fel például a szükséges berendezés vá­sárlására. Hatékonyabbnak kellene lennie az új feladatok jóváhagyása folyamatának is. Tapasztala­taink szerint a tapasztalatok jóváhagyása és tervbe illesztése esetenként több mint másfél évig is eltart A megoldó, amikor hozzákezd a feladat teljesítésé­hez, rendszerint nem rendelkezik a feltétlenül szük­séges import megfelelő fedezetével és a sokszintű óriási adminisztráció még csak bonyolítja a hely­zetet. A fejlődés dinamikáját csökkentő és a tudomány, valamint a technika fejlesztési feladatai megoldását nagymértékben akadályozó további súlyos problé­ma a bemeneti tényezők biztosításának adott hely­zete. Különösképpen bosszantó a szállító-megren­delői kapcsolatok közti összhang hiánya. Feltétlenül ' szükséges, hogy a megoldó az igényelt alkatrésze­ket, alapanyagokat és berendezéseket legkésőbb a megrendeléstől számított hat hónapon belül meg­kapja. Csakhogy a kutatást és a fejlesztést szolgáló számítások előnyben részesítéséről szóló hatályos rendeleteket nem tartják tiszteletben. Nagyon rugal­matlanul biztosítják a szocialista importot is. Az említett problémák következtében a megoldók időt és energiát veszítenek. A kutatás és a fejlesztés társadalmi hatékonysá­gának kulcskérdése a tudomány és a technika fejlesztési eredményeinek gyors és színvonalas al­kalmazása a termelésben. A célként tervezett szin­tet már a termelés második, legfeljebb a harmadik évében el kellene érni. A szállítói-megrendelői kap­csolatok fogyatékosságai ütemzavart idéznek elő már a befuttatott termelésben is, s negatív hatásuk hatványozott az új gyártmányok előállításában. A megoldónak súlyos problémákat okoz az is, hogy az állami feladatok megvalósítása megfelelőképpen nincs fedezve beruházásokkal. A jóváhagyási folya­matban ugyan a szükséges beruházási eszközöket jóváhagyják, de azokat nem kapja meg, feladatai pedig változatlanok maradnak. Az említett problémák megbontják a termelővál­lalatok gazdasági stabilitását. Ezért nem csoda, hogy miközben egyelőre elégtelen gazdasági nyo­mást fejtünk ki a termelésben az innovációs folya­matok intenzitásának növelésére, a termelővál­lalatok nagyon óvatosak olyan kötelezettségek vál­lalásában, hogy megvalósítsák a tudomány és a technika fejlesztése állami feladatainak eredmé­nyeit. Meggyőződésem szerint ezek a fogyatékossá­gok kiküszöbölhetőek. Elsősorban az szükséges, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés adminisztra­tív irányításától áttérjünk a gazdasági szabályozók általi irányításra. Továbbá lényegesen növelni kell a végrehajtó láncszem önállóságát, össze kell han­golni jogait és kötelességeit, ki kell küszöbölni a felesleges gyámkodást, s a feladatok megoldása során minden egyes lépés felettes szervek általi jóváhagyását. A kutatási-fejlesztési tevékenység értékelése kell hogy lehetővé tegye az eredményes anyagi ösztön­zést. A feladat tervbe illesztése során jóváhagyott megoldási feltételeket később nem szabad módosí­tani, s ennek vonatkoznia kell például a deviza- és a beruházási eszközök szintjére is. A megoldó szervezetnek rendelkeznie kellene olyan jogkörrel, hogy hosszas jóváhagyási eljárás mellőzésével ma­ga is megbirkózhasson az esetleges zavart keltő külső körülményekkel. A tudomány és a technika fejlesztése állami feladatának viszonylatában ha­tálytalanítani kell azt a szabályt, amely lehetetlenné teszi az anyagi eszközök átcsoportosítását a megol­dási időn belül. Továbbá meg kell találni a már említett anyagi bemeneti tényezők és szállítások biztosításának hatásos formáit. Feltétlenül nagyobb gazdasági nyomást kell gyakorolni a termelőnél az innovációs folyamatok dinamikájára, hogy a terme­lők a gyakorlatban cselekvően felhasználják a tudo- mányos-műszaki fejlesztés eredményeit. Társadalmunk a kutatásban és a fejlesztésben olyan káderrel rendelkezik, amely egybevethető a fejlett ipari országokkal. A tudományos-műszaki fejlesztésre jelentős eszközöket szánunk. Miután megismertem a csehszlovákiai gazdasági mecha­nizmus átalakítása átfogó dokumentuma kidolgozá­sának programját, kialakult az a meggyőződésem, hogy ez a dokumentum mélyrehatóan elemezve a jelenlegi fogyatékosságokat, kijelöli a népgazda­ság dinamikus fejlődésének és a dolgozók szociális szükségletei teljes kielégítésének célhoz vezető útját. VALÉRIA ČIŽMÁROVÁ elvtársnő, a CSKP KB póttagja, a krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Müvek munkásnöje Fontos ösztönzést adott a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítására Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának 8. ülése. A krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Művek kon­szernvállalat üzemi pártbizottsága lebontotta a CSKP KB nyolcadik ülésének határozatait és 1983. novemberében műszaki-gazdasági pártkon­ferencián megvitatta a feladatokat, összesen 66 fel­adatot határoztunk meg, ezek a minőségre, az innovációra, az ipari robotok és manipulátorok alkal­mazására vonatkoztak. A feladatok teljesítését rendszeresen ellenőrizzük az üzemi pártbizottság ülésein, a tagsági gyűléseken, a műszaki-gazdasági pártkonferenciákon, valamint a kommunisták és a nomenklatúrába tartozó káderek munkájának ér­tékelésekor. így elértük, hogy a tudományos-mű­szaki fejlesztésben elért eredmények teljes mérték­ben összhangban állnak a CSKP KB nyolcadik ülésén jóváhagyott kritériumokkal. Vállalatunk erősáramú elektrotechnikai terméke­ket gyárt és tulajdonképpen népgazdaságunk sok ágazata fejlesztésének alapját képezi. Az innovációt ezért az új termelési ágazatokra, a technológiai folyamat korszerűsítésére irányítottuk. A termelési innováció alapvető irányzatát a hetedik ötéves terv éveiben valósítottuk meg, amikoris termelési prog­ramunk csaknem 57 százalékát innováltuk, miköz­ben jelentős megtakarításokat értünk el. Az alap­anyagok 60 százalékát takarítottuk meg és 40 szá­zalékkal csökkentettük a munkaigényességet. Az új termékek és technológiák megteremtették a feltételeket az olyan gazdasági mutatók teljesíté­séhez, mint a nyereség, a módosított termelési érték, az első minőségű osztályba sorolt termékek részaránya. 1985-ben a magas műszaki-gazdasági színvonalú termékek részaránya 6,2 százalék volt, 1986-ban pedig már 12,58 százalék. Az a célunk, hogy 1990-ig ez az arány 25 százalék legyen. Azt akarjuk, hogy az új termékek, mindenekelőtt a ter­melési technológia korszerűsítése megteremtse a feltételeket a gazdasági mutatók teljesítéséhez. A legfontosabbnak a technológia korszerűsítését tartjuk. Példaként említhetem, hogy konszernválla­latunknál a biztosítékok gyártásában bevezettük a Nové mesto nad Váhom-i Gépesítési és Automati­zálási Kutatóintézetben kifejlesztett rugalmas szere­lési rendszert. Az idén tovább bővítjük a szerelő gépsorokat. Hasonló rendszert készítünk elő az újfajta nem automatikus kapcsolók gyártásában. Ezeket a termékeket 1988-1989-tól kezdjük majd gyártani. Haladást értünk el a szerszámgyártásban azál­tal, hogy új, csúcstechnológiával felszerelt részleget építettünk, ami lehetővé teszi, hogy fokozatosan 200 százalékkal növeljük kapacitásunkat. Arra tö­rekszünk, hogy fokozatosan önellátókká váljunk és meggyorsítsuk az új termékek termelésének műsza­ki előkészítését. Nagy figyelmet szentelünk a termelési alap elekt­ronizálásának. Több nem hagyományos termék gyártását vezettük be. így pl. 1988-tól innováljuk a rakodógépek elektromos hajtóművét. Előkészüle­tek folynak a daruk elektronikai berendezéseinek gyártására és az optoelektronika területén a roboti- zálás több eleme gyártásának bevezetésére. Hoz­zájárultunk ahhoz is, hogy az észak-csehországi barnaszén bányákban eredményesen oldották meg a szalagszállítás problémáit. Konszernvállalatunknál még jobb eredményeket érhetnénk el a tudományos-műszaki fejlesztésben, ha megoldódna a szállítmányok kérdése az új termékek és technológiák számára. Nagy problémát okoz az új alapanyagok beszerzése a szerelőrend­szerek sorozatgyártásához és az új rendszerek gyártásához. Ugyancsak gondot okoz az elektroni­kai alkatrészek megbízhatatlansága és a mérőmű­szerek hiánya. Az aránytalanul hosszú szállítási idők akadályozzák a tudományos-műszaki fejlesz­tés eredményeinek gyorsabb alkalmazását. Régi gond a jó minőségű szigetelőanyagok hiánya. Ezek­nek a problémáknak a kiküszöbölése nem egyszerű. Konszernvállalatunknál teljesen új termelési programot jelent majd a kisteljesítményű elektromos forgógépek gyártása az automata mosógépek szá­mára. Fokozatosan bevezetjük az acél idomok hő­megmunkálásához szükséges berendezések és speciális szerszámok gyártását is. ÚJ SZÚ 4 lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 1987. III. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom