Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-16 / 38. szám, hétfő
A magyarországi Nógrád megye egészséges kultúrpolitikai törekvéseinek eredményeként az elmúlt években rangos kiadványok egész sora került a szakemberek és a szélesebb olvasóközönség kezébe. Talán elég, ha csak a tartalmas Múzeumi Évkönyveket, Mocsáry Antal értékes megyei monográfiájának hasonmás kiadását, a helyi kutatóknak publikálási lehetőségeket biztosító Honismereti Hírvánta gazdagítani a Madách-biográ- fiát. Mindekelótt persze a pályakezdés eseményeit próbálta aprólékosabban feltárni. Másodszor az udvarházak világába, illetve a megyei közélet reformkori viszonyaiba szándékozott beavatni a kívülállót. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szerző elérte célját, munkájának eredménye meggyőzően bizonyítja: „még mindig felfedezhetők olyan új vonások, amelyek számbavételével pontosabbá tehető a Madách-féle alkotói magatartás és életpálya, továbbá, hogy az ót ösztönző légkör számbavétele is szükségessé teszi a köznemesi műveltségről vallott korábbi nézeteink korrekcióját“. Különös figyelmet érdemelnek azok a tanulmányok, melyek Madách nógrádi hivatalnokoskodásá- val, korai publicisztikájával és kapcsolataival foglalkoznak. A szerző leszögezi, hogy bár Nógrád „a szaMadách és Nógrád a reformkorban PRAZNOVSZKY MIHÁLY TANULMÁNYKÖTETÉRŐL adó-kát, a Madách /mre-dokumen- tumokat, a Nógrádi Irodalmi Ritkaságok vagy a Palócföld Könyvek sorozatot említjük. Az utóbbi sorozatban jelent meg például a fiatal muzeológus és történész-kutató, Prazdnovszky Mihály forrásértékű könyve Madách és Nógrád a reformkorban címmel. Amint a cím is jelzi, a kötet elsősorban olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek a megye reformkori életének jobb megértését segítik elő. Tanulmánykötetének összeállításakor a szerző kettős célt tűzött maga elé. Először is - fáradhatatlan kutatómunkájának eredményeként - új adatokkal és összefüggésekkel kíbadelvú és legműveltebb magyar megyék soraiban tündököl" a reformkorban, a társadalmi atmoszféra, amely Madáchot körülvette „rendkívül összetett“ volt. A nógrádi köznemesi társadalom azonban „termett“ olyan polgárokat is, akiknek körében a magányosnak hitt Madách jól érezte magát, társaságukban nemegyszer rangos vitákra, beszélgetésekre is sor került. Szon- tagh Pálon kívül Sréter János, Huszár József, Gyürky Pál, Prónay János tartozott többek közt ehhez a körhöz. Madách és Szontagh barátságáról az irodalomtörénet is említést tesz. Praznovszky azonban hiányolja a kapcsolat alaposabb feltárását. A megyei nemesi ellenzék vezéralakjának barátsága végigkísérte Madáchot „ifjúkori szellemi érleló- désétól a halálos ágyig". Elsőként neki mutatta meg a Tragédiát is, s az ó javaslatára küldte el azt Aranyhoz. Egyes irodalomtörténeti tanulmányok szerint Madách Szontaghról mintázta volna Lucifert is. Praznovszky ehhez a következőket fűzi: „ Szontagh valóban nem lehetett Lucifer, pusztán csak egyes vonásainak mintája Madách számára." A Szonthagh-portrén kívül jó képet rajzol Praznovszky a megye másik alakjáról, Krúdy Kálmánról is. A gerillaként emlegetett nógrádi Krúdy pályáját eddig elsősorban a szépirodalomból ismerhettük meg. Szerzőnk viszont hiteles források alapján rekonstruálta Krúdy Kálmán életútját, illetve kilétét. Fő érdeme persze nem a legendaoszlatás, hanem az a magyarázat, amivel arra próbál választ adni, „hogyan vált torzító, Sőt gerincroppantó - Krúdy Kálmán esetében züllesztó hatású - közeggé a szécsénykovácsi kisnemesek közbirtokossága''. Praznovszky kötete rengeteg szlovákiai vonatkozású adatot is tartalmaz. Alsósztregován (Dolná Strehová) és Szécsénykovácsin, a mai Kováčovcen kívül több Losonccal (Lučenec) kapcsolatos helytörténeti adalékot is találunk tanulmányaiban. Jó áttekintést ad a reformkori városról, melyet választott tanács irányított, s amelynek kiváló iskolái, művelődési egyletei, ipari üzemei voltak. ^ — ámunkra talán az utóbbi OZ. források miatt is fontos lehet a szóbanforgó kötet. És nem utolsó sorban természetesen azért, mert - amint Szabad György írta a könyvről - „átvilágítja azt a társadalmi-politikai közeget, amely egyszerre volt nevelője, béklyózója és ihletóje Nógrád legnagyobb fiának". CSÁKY KÁROLY ÚJ KÖNYVEK A MESE FELFEDEZÉSE? Ami eddigi életében megadatott neki, azt többé-kevésbé a vele test- közelségben élőktől kapta. Egyre táguló világa a fények és árnyékok, a meleg és hideg, a csend és zajok, a jóllakottság és éhség, a kéz-biz- tonság és ágy-magány, a becéző szavak és némaság idejétől már messzire távolodott. Micsoda roppant terhet visz már nyitott férfitenyémyi vállain! Színes rongyokat, tarka műanyagkarikákat, gyűrhető és zörgethető papírlapokat érintett először. Már jó volt megragadni a tárgyakat, mert kellemes izgalmakat okoztak. Lehetetlen volt tettenérni, mikor, mit és hányszor vett kézbe, hogy megbarátkozzon a világ egyetlen parányi darabjával. Lassan megtanulta mi a jó, mit lehet a környezetében élők rosszallása nélkül tenni. Akkor már nemcsak térérzéke, arányérzéke volt, hanem tudta a szabadság lényegét. Az első adandó alkalommal kitört a rácsok mögül. Felismerte, hogy megsokszorozódott fizikai erejével és a megismerés vágyával eredendően új dolgokat birtokolhat. Elérheti a polcokon heverő játékait. Megragadhatja azokat a kemény és lapos tárgyakat, amelyekből váratlanul színes képek villannak elő. Mesélnek, tanítják, kérdezik és kérdez. Szavakat formál, már vágyait szorítja egy-egy szóba. A jó, VILÁGKÖNYVTÁR • A lengyelországi Oblegorek- ben ismét megnyitották a Henryk Sienkiewicz- múzeumot. Az író 1900-ban kapott birtokot munkásságáért a lengyel nemzettől Oblego- rekben, majd az első világháború kitörése után Svájcba ment és többé nem tért vissza birtokára. • Közel száz antik római író, költő, filozófus, hadvezér és politikus mondását gyűjtötték egybe abban a kötetben, amelyet az idén ad ki a prágai Odeon kiadó. Tartalmuk szerint 30 fejezetbe sorolták ezeket az idézeteket, s így az életről, a halálról, a szépségről, a művészetről, a hazugságról, az igazságról, a szerelemről, a gyűlöletről, az észről és a butaságról vallanak az egykori latin gondolkodók. a kellemes nemcsak a környezetéhez és a vele együttélőkhöz ködó- dik. Játékai között a képeskönyv már nemcsak melegséget, zizegé- sével, színeivel izgalmat is keltő papír. Felismerte, hogy összekötóka- pocs. Olvasni és mesét hallgatni, számára azonos az együttléttel. A szeretetet már a könyv útján is megszerezheti. Észrevette, hogy mily könnyen leküzdhető az ellenállás, ha olvasásra biztatja őket. Benépesült gyermeki világa, s rátalált az alkotás nehéz útjára. Bóbita, Kutyafülű Aladár, Haragosi, Hóember, Karácsonytündér, Sün Balázs és a többiek telepednek köré. Naponta látja őket. Játékaiban megidézi kalandjaikat, megépíti házikójukat, kuckójukat, odujukat. Megtanult, megismert valamit, s máris újrateremti az eddig ismeretlen világot. Nem átall a karosszékek párnáiból kunyhót építeni, amelyben aztán Moha és Páfrány lustálkodik. A kó- péságait követő számonkérés után, már hivatkozott legújabb barátjára, az óvodába is járó Vackorra. Szemrebbenés nélkül hárítja csinytevését a Hosszúlábú Nyuszira, aki megha- rapdálta a gyümölcsöskosárban levő összes almát. így keres és talál „bűntársakat", mosolyra, majd nevetésre ingerlő sandasággal védekezik a mesével. Persze tudja, hogy nem kaphat felmentést, de a már kijáró szemrehányást is köny- nyebb így elviselnie. A minap békekötésre kényszerítette a káposztát dézsmáló nyuszit és a hevesen ugató Bodrit. Véleménye szerint, na neki is meg kell enni a hússal együtt a káposztafózeléket, akkor Bodri is megeheti. A nyuszi majd őrzi a még megmaradt káposztafejeket, hiszen ó megmondta a nyuszinak, hogy a jóllakott gyerek sem ehet összevissza... DUSZA ISTVÁN ÚJ MINDENES GYŰJTEMÉNY 5 a komáromi múzeum száz éve A komáromi múzeum száz éve A Madách Kiadó ismert sorozata ezúttal rendhagyó módon egyetlen témakörrel foglalkozik. A Dunamenti Múzeum történetével, az ott folyó tudományos és népművelői munkával ismertetik meg az olvasót a múzeum tudományos kutatói. Binder Pál, Csütörtöky József, Fehérváry Magda, Gaál Ida, Farkas Veronika, Mácza Mihály, Ratimorsky Piroska, Tok Béla és Virágh József tanulmányai átfogó képet adnak a múzeum munkájáról, s egyben a sokak számára ismeretlen muzeológia tárgykörébe is betekintést engednek. Jaroslav Hašek: ŠVEJK A világszerte népszerű regénynek újabb kiadása jelent meg magyarul a Madách Kiadó gondozásában. Švejk figurája szinte már a mindennapok példabeszédeiben is helyet kapott. Nemzedékek számára jelent igazi irodalmi élményt. Hašek szatirikus világlátása számos világhírű alkotót megihletett. Nem véletlen tehát, hogy a cseh humor arany- fedezete éppen az ó regényeiben található meg. Az pedig természetes, hogy ezt a kötetet is Josef Lada illusztrációi díszítik. Marie Kubátová: A BOLDOGSÁG RECEPTJE A görög mitológiából ismert pár- kák módjára fonja a regény fonalát a cseh írónő. Nagy Judit fordításában egy olyan rendhagyó prózai alkotást olvashatunk, amelynek nemcsak a formája, de a tartalma is érdekes. Az egyes fejezetek címei is felidézik a párkák tevékenységét, ugyanakkor a regény elsősorban a mai olvasóhoz szól. Szombathy Viktor: SZÁLL A REGE VÁRRÓL VÁRRA Szombathy Viktor könyvének harmadik kiadása bizonyára sok örömet szerez olvasóinak. A szerző a leghíresebb és legismertebb szlovákiai várakról szóló regéket és eredetmondákat dolgozta fel. Könyve lapjain megelevenednek a régen elporladt várurak és várkisasszonyok, bajvívásra sorakoznak a középkori SZOMBATHY VIKTOR fzáll a rege várról várra MADÁCH századok lovagjai, összecsapnak a török és magyar seregek. Életre kelnek valóságos személyek, boszorkányok és sárkányok, fény derül a hricsói kóbarát és Falkos lovag történetére is. A serdülő gyermekeknek íródott könyv sok hasznos történelmi és földrajzi ismerettel gazdagítja ifjú olvasóit. J. R. Pick cseh író Állatvédő liga című kisregénye Varga György fordításában jelent meg az Európa Kiadónál. A szerző nagynovellának is nevezhető művét „humoros gettó- novella “-ként ajánlja az olvasóknak. Petróczi Éva éleslátással állapítja meg J. R. Pickról, hogy ,,halálmeg- vető humorú gettóregénnyel gazdagította a téma jobbára egyértelműen komor irodalmát". Úgy hiszem, az olvasó szemében joggal tűnhet ellentmondásnak, hogy a fülszöveg írója kisregénynek, a recenzens nagynovellának, maga a szerző gettónovellának, Petrőczi Éva pedig gettóregénynek nevezi azt az írásművet, amely a vérzivataros történelembe visszanyúló gyökereivel, ironikus valóságábrázolásával, sajátos politológiai kor- és kórképével, nyelvezetével, majd - az esetünkben szerencsésnek mondható - végkifejletével, csak egyetlen alaphelyzetböl summázható. Az az objektív igazság, hogy nem a műfaji besorolás (ezt a szerző megtette helyettünk) itt a legnagyobb kérdés. Mindössze azt a tényt szeretnénk világosabban és sokrétűbben láttatni, hogy J. R. Pick írói Akik túlélték a háborút J. R. Pick: Állatvédő liga modora, etikai tartása, továbbá az írásmű szerkezete, cselekmény-bonyolítása, a hősök mozgatása, egyáltalán, maga az „elbeszélés“ nem engedi - és nem is engedheti- meg az önkényes beskatulyázást. Az Állatvédő ligát, egyszerűen úgy kell elfogadnunk, ahogy azt az író a kezünkbe adja. Toni a tizenegy fejezetre tagolt kisregény sárga csillagot viselő hőse, tizenkét éves korában került a gettóba. Telt-múlt az idő, s a kis Toni, „akárcsak a többiek, arra várt, hogy véget érjen a háború, és minden jóra forduljon". A gettólakók nyomorúságos és kilátástalan mindennapjait - a könyv harmincötödik sorától kezdve - már maga Toni meséli el nekünk. Mindezt a fülszöveg írója, példamutató tömörséggel foglalja össze: „1944-ben a tizennégy éves Toninak eszébe jut, hogy- mint a világ valamennyi valamirevaló metropolisában - a gettóban is állatvédő ligát kellene alapítani. Legjobb tudomása szerint ugyan a gettóban egyetlen védelemre szoruló állat sincs (az egereket, tetveket, svábbogarakat és a gettóparancsnok Fifinka nevű rattlerét leszámítva), de azért nagy buzgalommal nekilát, hogy tervének híveket toborozzon felnőtt barátai, az Európa minden sarkából összegyűjtött, a nürnbergi törvények értelmében különféle kategóriákba sorolandó zsidók, félzsidók, negyed-, és tizedzsidók köréből (...)". A terv végül is megvalósul, és az egész állatvédelmi akció - nem várt „csattanójaként" - a Fifinka nevű szolgálati eb a gettólakók fazekába kerül. Tehát a meghurcoltak magatartásbeli megnyilvánulásait egyfajta lázadásként is értelmezhetjük. Kényszerhelyzetük elviselhetővé tételéért hol tudatosan, hol ösztönösen cselekszenek. Szervezettségükben ott a káosz, de lezsersé- gükben is van fegyelem. Mindezt egyetlen cél - a túlélés - reményében, Timár György egyik igen találó aforizmájával példázva: „Az emberiségnek, hogy létezhessék, szüksége van példamutató vértanúkra; ám túlélőkre még inkább." A megélt ellentmondások és a szélsőséges léthelyzetek kitűnően megkomponált füzére ez a kisregény. írónk a történések minden mozzanatát - legyen az gyűlölködés, játék, irigység, meg nem értés, szerelem, vagy állatvédelem - „morbid humorral“ és „lírai iróniával" fűszerezi. A frappánsan megírt lábjegyzetek, fontos és pontos adalékaikkal szolgálják az olvasót, aki fel is tehetné a kérdést: - Mi lett a gettólakók sorsa...? A kis Tónitől erre is kapunk választ: „(...) majd ha itt lesznek az oroszok, a lovakra specializáljuk magunkat, egy ideig nem védünk majd más állatot. (...) A távolból, a messzi távolból ágyúdörgés hallatszott.“ Ezzel a mondattal zárul az „elbeszélés“, s mi már csak hozzátehetjük: hőseink túlélték a háborút. Egy tragikumokkal és fonákhelyzetekkel teli opuszból kiléphettek az élet sűrűjébe. VÖRÖS PÉTER ÚJSZ 4 1987. II. \
