Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-16 / 38. szám, hétfő

Az alkotó kezdeményezés becsületbeli ügy Karel Hoffmann elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZKT elnökének felszólalása az FSZM csehországi kongresszusán Őszintén örülük, hogy a Szak- szervezetek Központi Tanácsa kül­döttségének tagjaként részt vehetek ezen a kongresszuson. Engedjék meg, hogy tolmácsoljam a küldött­ségnek és a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának üdvözletét. Kö­szönetét mondunk azért a munkáért, amelyet a szakszervezeti tagok a Cseh Szocialista Köztársaságban a X. szakszervezeti kongresszus óta végeztek. A szakszervezetek konferenciái, valamint az évzáró gyűlések és a kongresszus eddigi lefolyása alap­ján megállapíthatjuk, hogy a tanács­kozások tükrözik: a szakszervezeti tagok megértették, hogy felelősek országunk gyorsabb fejlődéséért, a CSKP XVII. kongresszusán jó­váhagyott politika megvalósításáért, a nemzeti jövedelem évi 3,5 száza­lékos növeléséért, ami feltétele a nép életszínvonala további emelé­sének. A tanácskozások pozitív ér­tékelése nem jelenti azonban annak elkendőzését, hogy voltak olyan év­záró gyűlések és konferenciák, ahol lebecsülték a forradalmi szakszer­vezeti mozgalom e fontos esemé­nyének jelentőségét, ahol nem ké­szítették jól elő a tanácskozásokat, ahol formalizmus nyilvánult meg, hi­ányzott a tárgyszerűség és a tisztségviselők felelősségtudata. Azt sem hagyhajtuk figyelmen kí­vül, hogy számos olyan évzáró gyű­lésen és konferencián, amely magas színvonalon valósult meg, bíráló légkör uralkodott, és rámutattak azokra a fogyatékosságokra, ame­lyeknek kiküszöbölése alapvető fel­tétele további haladásunknak, előbbre lépésünknek s a szakszer­vezeti munka hatékonysága és szín­vonala javításának. A szakszerve­zeti munka bármelyik területének ér­tékelésekor, a szocialista szakszer­vezetek funkcióinak taglalásakor, minden adat értékelésekor mélyeb­ben kell elemezni, hogyan veszi ki részét a munkából a szakszerveze­tek valamennyi összetevője, és csak ennek alapján határozhatjuk meg, milyen téren, melyik szervezetben, melyik szervben mit kell tennünk. Ez az egyedüli út vezet a problé­mák megoldásához, a fogyatékos­ságok kiküszöböléséhez, a hibák hatékony és gyors helyrehozá­sához. A Szakszervezetek Csehországi Tanácsának beszámolója sok példát sorol fel. Engedjék meg, hogy továb­biakat is megemlítsek. A beszámoló leszögezte, hogy a Cseh Szocialista Köztársaságban a Szakszervezetek Központi Tanácsának 16. ülése után sem reagálnak az SZKT kezdemé­nyezésére úgy, ahogyan azt a cseh­szlovák gazdaság helyzete, problé­mái, valamint a lehetőségek megkö­vetelik. Ezért meg kell győznünk a szakszervezeti szerveket és tiszt­ségviselőket, a szakszervezeti szö­vetségek köztársasági bizottságaitól egészen a múhelybizottságokig, a műhelybizalmikig, ahogy meg kell állapítani, miben rejlenek a legna­gyobb tartalékaink, meg kell állapí­tani, ki a felelős értük, ki használhat­ja ki őket, és csak ennek alapján határozhatjuk meg a feladatok meg­valósításának módját. Ez minden te­rületen, de főleg a szociál- és gaz­daságpolitika területén érvényes. Úgy, mint a legutóbbi kongresz- szuson, most is meg kell állapíta­nom, hogy az Állami Energetikai Felügyelőség szerint még mindig fö­löslegesen pazaroljuk a tüzelőanya­gokat és az energiát. 1986-ban 486 gazdálkodó szervezetben ellenő­rizték a tüzelőanyagok és az energia felhasználását, s közülük 283-ban, vagyis az ellenőrzött szervezetek csaknem 73 százalékában fogyaté­kosságokat állapítottak meg. Mint­egy 54 ezer tonna köszénegyenér- tékű tüzelőanyagot kitevő veszte­ségre mutattak rá. Az Állami Ener­getikai Felügyelőség szerint egyes szervezetekben az évi energiafo­gyasztásuk 10 százalékát elpaza­rolják. Tudatosítsuk, hogy ezekben az esetekben nem nehéz megtalálni a gazdaságosabb felhasználás le­hetőségeit, egyszerűen véget lehet vetni a pazarlásnak! A fölösleges veszteséghez viszonyítva mit jelent a termelési, vagyis az energiafo­gyasztás félszázalélos csökkenté­se? S a Szakszervezetek Központi Tanácsának kezdeményezése elle­nére ezt sem sikerült elérniük. Pedig mindenütt vannak alap­szervezeteink, aktíváink, tisztségvi­selőink, mindenütt vannak szocialis­ta munkabrigádok, újítók és feltalá­lók, s mindenütt dolgozik néhány komplex racionalizálási brigád. Ho­gyan fordulhat elő, hogy a tisztségvi­selők és az élenjáró dolgozók nem figyelnek fel az ilyen komoly fogya­tékosságokra, ezekre a tartalékok­ra? Mindezek szerint politikai és szervezőmunkánk, valamint erkölcsi ösztönzőink nem elég hatékonyak. Azt is hozzá kell tenni, hogy az anyagi ösztönzés és a bírságolás sem elég hatásos. Hasonlóan elemezhetjük a minő­ségnek és a dolgozók kezdeménye­zésének kérdését is. Számos adat áll rendelkezésünkre a kivitelre szánt termékek fogyatékosságairól. Nem sorolok fel sok számot. Elég meggyőző az az egy adat, miszerint 1983-ban az ellenőrzött áru 12,5 százaléka volt hibás, 1986-ban pe­dig már 20,5 százaléka. Nehezen képzelhetjük el, milyen nagy a hazai piacra kerülő rossz minőségű áru aránya, ezt egyelőre nem ellenőr­zik így Következetes intézkedése­ket hozunk a termékek minőségé­nek megtartására, de ez mit sem változtat azon a követelményen, hogy a minőséget már mindenek előtt a termelőnek kell szavatolnia: a minőség a munkakollektíva, a szo­cialista munkabrigádok becsületbeli ügye, a szakszervezeti bizottságok felelősségtudatának kérdése. Még néhány szó a szocialista munkabrigádokról. Elgondolkoztató, hogy csak lassan reagálnak a Szak- szervezetek Központi Tanácsának kezdeményezésére. Ez minden szinten alapos elemzést követel meg. Mindenekelőtt két kérdéssel kell foglalkoznunk. Vajon a szocia­lista munkabrigádok alacsony rész­aránya a kezdeményezés támoga­tásában nem azt bizonyítja-e, hogy a brigádokat a formalizmus, a felüle­tesség jellemzi, hogy kiveszőiéiben van az igazi verseny, az a törekvés, hogy a többi kollektívánál valóban jobb eredményeket érjenek el? Másodszor: elérkezettnek látszik az ideje, hogy új irányvonalat szab­junk meg a szocialista munkabrigá­dok mozgalmát illetően. Ez a moz­galom rendkívül fontos szerepet töl­tött be az extenzív fejlesztés idősza­kában. Az egyes kollektívák felaján­lásai túlnyomórészt a mennyiségi mutatókra vonatkoznak. A legutóbbi tapasztalatok szerint ma is ez az irányzat érvényesül, pedig napjaink­ban a fejlődés intenzív tényezőit kell érvényesíteni, növelni kell a munka­termelékenységet, javítani a termé­kek minőségét, a hatékonyságot, és jobban kell hasznosítani a termelés­ben minden bemeneti tényezőt. Ezért a brigádok nagy része ne­hezen csatlakozik az SZKT kezde­ményezéséhez. Ezzel nem a szo­cialista munkabrigádok mozgalmát akarom bírálni, hanem azokat, akik felelősek ennek a mozgalomnak az irányvonaláért. A mozgalom még tá­volról sem merítette ki valamennyi lehetőségét. Éppen ellenkezőleg, az új feltételek között továbbfejleszt­hető. A szocialista munkabrigádok te­vékenységét az intenzifikálásra, a gyorsításra, az átalakításra kell irányítani, ez napjaink követelmé­nye. Az indokolt kivételektől eltekint­ve a szocialista munkabrigádok fela­jánlásait a minőségi mutatókra kell irányítani. Ezért a Szakszervezetek Központi Tanácsának 16. ülése fel­hívással fordult a szocialista mun­kabrigádokhoz és a címért verseny­ző kollektívákhoz, hogy tegyenek felajánlásokat az SZKT kezdemé­nyezésével kapcsolatban. Erre van napjainkban szükségünk, amikor gyorsabban kell kihasználni a gya­korlatban a tudományt és a techni­kát, amikor tovább kell növelnünk a nemzeti jövedelmet és a nép élet- színvonalát. Ezért a szakszervezeti szerveknek és a szocialista mun­kabrigádoknak meg kell érteniük, hogy a cím adományozását és meg­védését közvetlenül össze kell kap­csolni az SZKT kezdeményezésével összefüggő igényes felajánlások tel­jesítésével. Egyúttal fel kell újítanunk a ver­sengést a brigádok között az egyes kollektívákon belül. Erre ösztönöz a közeledő XI. szakszervezeti kong­resszus és főleg a nagy októberi szocialista forradalom 70. és a győ­zelmes február 40. évfordulója. Ez megköveteli, hogy a szocialista munkabrigádok és a többi kollektíva tudja, miről van szó, pontosan, konkrétan ismerjék a munkahely és minden egyén tervfeladatait, a mun­kakezdeményezés lehetőségeit és gazdasági jelentőségét, valamint a felajánlásokat. Addig azonban, amíg nem érjük el, hogy az irányító szervek ugyanilyen aktíván vegye­nek részt a mozgalomban, nem szá­míthatunk jobb eredményekre. Annak ellenére, hogy a dolgozók­ról való gondoskodás terén jó ered­ményekről számolhatunk be a XI. szakszervezeti kongresszuson, és a Szakszervezetek Csehországi Ta­nácsának beszámolója is meggyőző adatokat tartalmaz, kötelességünk, hogy figyelmünket a fennálló hiá­nyosságok kiküszöbölésére össz­pontosítsuk. Mindenekelőtt két prob­lémára gondolok. Elsősorban a legalacsonyabb nyugdíjak módosítására, általában az idősekről való gondoskodásra, a fiatal gyermekes családok életkö­rülményeire, a lakásépítésre, továb­bá a dolgozó nőkről való gondosko­dásra, a bérpolitikára, a nők szom­bati és munkaidőn túli munkavégzé­sére, munkaképtelenségük alaku­lására stb. Szociálpolitikánknak ezekre a fontos kérdéseire a CSKP XVII kongresszusa is rámutatott. Még mindig nem teljesítjük, illetve nem megfelelően teljesítjük felada­tainkat a munkavédelemben és a dolgozók egészségéről való gon­doskodásban. így például a rendelkezésünkre álló alapanyagok szerint a szakszer­vezetek ellenőrei nem elég igénye­sek. Az üzemi bizottságok egyhato- da nem követeli meg elég határozot­tan a nyilvános ellenőrzések során megállapított fogyatékosságok kikü­szöbölését. Megtűrjük a hibákat az üzemi balesetek nyomán való kárté­rítési eljárásokban is: megállapítot­ták, hogy az ellenőrzött szervezetek 38 százalékában nem járnak el he­lyesen ezen a téren. Számos üzemi bizottság pana­szolja, hogy az igazgatók nem szen­telnek figyelmet a munkavédelmi ellenőrzéseknek, és nem vesznek részt a háromlépcsős ellenőrzés utolsó szintjének munkájában. Mit mondjunk azonban arról, hogy az igazgatóknak csupán 56,5 százalé­ka teljesíti ezt a kötelességét, s az üzemi bizottságoknak csak 52 szá­zaléka! Hogyan követelhetik meg az üzemi bizottságok elnökei, akik nem vesznek részt ebben az ellenőrzés­ben, hogy az igazgatók teljesítsék ezt a kötelességüket! Elvtársak, ezek nagyon komoly dolgok, nem intézhetjük el az egészet egy kézle­gyintéssel. Mielőbb megfelelő or­vosságot kell találni. Ezen a téren is arra van szükségünk, hogy a szak- szervezeti és a gazdasági vezetők legyenek fegyelmezettebbek és kö­vetkezetesebbek. Berlinben a XI. Szakszervezeti Világkongresszuson a részvevők közösen elítélték az Egyesült Álla­mok politikáját. Reagan felelőtlen irányvonalát, támogatták a Szovjet­unió politikáját a tartós békére, a bé­kés életre vonatkozó javaslatait, és szorgalmazták, hogy a világ szak- szervezetei közös akciókat valósít­sanak meg. Nyilvánvaló, hogy a nyugati dolgozók is egyre jobban tudatosítják: puszta létünkről van szó, ezért aktívan részt kell venni a békéért folytatott harcban, és a bé­ke csakis közös erővel védhető meg. Ebből ered a kötelességünk: minden kapcsolatunkat, minden eszközünket ki kell használni arra, hogy megmutassuk a dolgozók szé­les tömegeinek, hogy a békeharc közös feladatunk, létérdekeinket érinti. Meg kell mutatnunk, hogy a nyugati dolgozók számára már nemcsak az infláció, a munkanélkü­liség és a kizsákmányolás kérdései a fontosak, hanem a béke megőrzé­se is. Mi, a szakszervezetek tagjai is jelentősen hozzájárulhatunk ahhoz, hogy egyre erősebb legyen a béké­ért és a háború ellen küzdő front, s egyre leküzdhetetlenebb gátat emeljünk a monopóliumok és az imperializmus új világháborút szítá­sára irányuló erőfeszítései ellen. Rizskov - Atanaszov találkozó Moszkvában (ČSTK) - Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke pén­teken Moszkvában találkozott Georgi Atanaszovval, a Bolgár KP KB Politikai Bizottságának tagjával, a minisztertanács elnökével. Szívélyes, baráti légkörben megbeszéléseket folytattak a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről Nagy figyelmet szenteltek az SZKP KB januári plénuma eredményeinek, az itt megvitatott, az áta­lakítással és a szovjet társadalom forra­dalmi megújításával összefüggő kérdé­seknek. Értékelték a Szovjetunió és Bul­gária delegációinak február 2-a és 4-e között megvalósult munkatalálkozója eredményeit. Ezen a találkozón a kétol­dalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés időszerű kérdéseit vitat­ták meg. A szovjet és a bolgár kormányfő ezu­tán véleményt cserélt a nemzetközi hely­zetről. Nyikolaj Rizskov mielőbbi jobbulást kí­vánt Georgi Atanaszovnak és sok sikert felelős munkájához. A bolgár miniszterel­nök ugyanis február 2-án érkezett a Szov­jetunióba hivatalos baráti látogatásra, ám megérkezése után sürgős epeműtétnek kellett alávetnie magát. Felépülése után szombaton utazott vissza hazájába A vnukovói repülőtéren Nyikolaj Rizskov és más hivatalos személyiségek vettek tőle búcsút. Szovjetunió-lrán KÜLÜGYMINISZTERI MEGBESZÉLÉSEK (ČSTK) - Ali Akbar Velajati iráni kül­ügyminiszter szombaton befejezte hiva­talos látogatását a Szovjetunióban és elu­tazott Moszkvából. A repülőtéren elbú­csúzott tőle Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter és további hivatalos sze­mélyiségek. A tárgyalásokról kiadott közlemény szerint Velajati és Sevardnadze a kétol­dalú kapcsolatokról, a fontos nemzetközi és regionális problémákról folytatott véle­ménycserét. A szovjet fél hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen törek­szik a jószomszédi kapcsolatok fejleszté­sére Iránnal, az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. Velajati úgyszin­tén tolmácsolta az iráni vezetés törekvé­sét a Szovjetunióval való kapcsolatok fej­lesztésére. Megelégedéssel nyugtázták, hogy a kétoldalú politikai kapcsolatok az utóbbi időben bővültek. Az iráni külügyminiszter látogatásra hivta meg szovjet kollégáját. A meghívást köszönettel elfogadták. Az iráni diplomácia vezetőjét még pén­teken fogadta Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Nyílt vita a világ legégetőbb problémáiról (Folytatás az 1. oldalról) hozzájáruljon a népek közti barátság megszilárdításához és a nukleáris háború elhárításához. A moszkvai fórumra érkezett amerikai delegáció tagjai szombaton nyilatkozatot tettek közzé, amelyben kifejtik: azzal a reménnyel jöttek Moszkvába, hogy elmélyítsék az együttműködést és a megértést a szovjet vendéglátókkal. Azokról a fontos problémákról akarnak nyílt párbeszédet folytatni, amelyek meg­osztják a két országot és fenyegetik az emberiség puszta létét. A nyilat­kozatot aláírta Gregory Peck szí­nész, Frank von Hippel fizikus pro­fesszor, Yoko Ono énekesnő és más kiemelkedő személyiségek. A résztvevők nagyra értékelik a békefórum megrendezését. Peter Ustinov brit művész, rendező, szí­nész és író úgy vélekedett, nagyon hasznos az ilyen véleménycsere az álláspontok tisztázása szempontjá­ból, s lehetőséget ad a kompromisz- szumok keresésére, a kapcsolatok kiépítésére. Gian Maria Volonte olasz színész szerint a fórum re­ményt kelt arra, hogy megszülethet a háborúk, a fegyverek, a szegény­ség és a jogtalanság nélküli jövő. Graham Green brit író úgy nyilatko­zott, az emberiség már hosszú ideje nélkülözte a pozitív tapasztalatokat. Az utóbbi években ezek megszapo­rodtak, mondotta, utalva Mihail Gorbacsov politikájára, amely a Nyugaton is napról napra nagyobb népszerűségre tesz szert. Meggyő­ződésem - jelentette ki Green -, hogy nagy változások előtt állunk. Sürgős megoldást kíván a táborok háborúja (Folytatás az 1. oldalról) banoni palesztin menekülttáborok helyzetéről. Felszólított a „táborok háborújának“ azonnali beszünteté­sére és minden érdekelt felet felkért: tegyék lehetővé az élelmiszerek és a gyógyszerek eljuttatását a nagyon kritikus helyzetben lévő táborokba. A francia külügyminisztérium a hét végén bejelentette, hogy egy­millió frankos segélyt, továbbá 12 tonna élelmiszert és gyógyszert jut­tat el a libanoni menekülttáborokban élő palesztinoknak. A pénzügyi se­gélyt a palesztin menekültek segé­lyezésével foglalkozó ENSZ-ügy- nökség (UNWRA) által adják át. A francia segély és Párizsnak az az elhatározása, hogy a menekültek megsegítését felveti a Brüsszelben ma kezdődő közöspiaci külügymi­niszteri tanácskozáson is, bizonyára egyik témája lesz Amin Gemajel libanoni elnök holnap kezdődő fran­ciaországi tárgyalásainak. Ma még Londonban tartózkodik magánláto­gatáson, ahol vasárnap Howe kül­ügyminiszterrel, ma pedig Thatcher kormányfővel folytatott, illetve folytat megbeszéléseket Libanon jelenlegi problémáiról. Nagyon zavaros a helyzet a há­rom amerikai és az egy indiai túsz körül is Nabih Berri, az Amal veze­tője bejelentette, csak abban az esetben bocsátja szabadon a fogsá­gában lévő izraeli pilótát, ha elenge­dik az említett négy személyt. Az Amal már korábban is állást foglalt egyes túszok elengedése mellett. Viszont az emberrablók most azt jelentették be, még akkor sem enge­dik szabadon a bejrúti egyetem négy vendégprofesszorát, ha az izraeli börtönökből - korábbi követelésük­nek megfelelően - szabadon enge­dik a 400 arab foglyot. Az emberrab­lók azt állították, nem hajlandók tár­gyalni sem Tel Aviwal, sem Wa­shingtonnal. Bejelentették, a túszok­kal „humánusan“ járnak el, s nem ismételték meg korábbi fenyegeté­seiket, hogy megölik őket. Tegnap Bejrútban szabadon en­gedték Jean Ubajdot, a libanoni elnök tanácsadóját, akit ismeretlen tettesek február 12-én raboltak el Nyugat-Bejrútban. A tanácsadót Abdallah Rasi belügyminiszter rezi­denciájába szállították. Hivatalos források szerint még nincsenek ada­tok Ubajd elrablói kilétéről. EDUARD SEVARDNADZE szovjet külügyminiszter táviratban üdvözölte Stampel Parist, az atomfegyverek betiltá­sáért küzdő latin-amerikai szervezet főtit­kárát abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt kötötték meg a megállapo­dást a latin-amerikai atomfegyvermentes övezetről. GIULIO ANDREOTTI olasz külügymi­niszter szombaton befejezte szófiai tár­gyalásait. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK pénteken végrehajtotta a 16. kísérletet az MX inter­kontinentális ballisztikus rakétával. IRÁN ÉS IRAK az elmúlt napokban is folytatta a kölcsönös légitámadásokat. SAN JÓSÉBAN tegnap találkozott Salvador, Honduras, Costa Rica és Gua­temala államfője annak a „béketervnek" a megvitatására, amely újabb választáso­kat követel Nicaraguában. ATHÉNBAN tárgyalásokat folytatott a Görög KP és a Török KP delegációja. ARMAND HAMMER, az ismert ameri­kai üzletember a Szovjet Kulturális Alap­nak adományozta Ivan Kulikov orosz fes­tőnek, Repin tanítványának egy képét. Az ajándékot Raisza Gorbacsova, az alap elnökségének tagja vette át. MIROSLAV KAPOUN, hazánk új viet­nami nagykövete szombaton foglalta el hivatalát Hanoiban. A BANGLADESI KOMMUNISTA PÁRT IV. kongresszusát az idén április 7-e és 14-e között tartják meg. ÚJ SZÚ 2 1987. II. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom