Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-05 / 29. szám, csütörtök
Iskolát - magasabb színvonalon Ľudovít Kilár, az SZSZK oktatási minisztere interjút adott testvérlapunknak, a Pravdának. Mivel az interjú - mely két részben, a tegnapi és a mai számban jelent meg - olvasóink érdeklődésére is számot tarthat, az alábbiakban ismertetjük fontosabb megállapításait. És a tartalom? Interjú Varga Erzsébettel, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjével A CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az iskolákban is át kell térni a munka extenzív formáiról az intenzívekre. Ezzel kapcsolatban az oktatási miniszter elmondta, hogy népgazdaságunk fejlesztésének intenzivebbé tétele és átalakítása nem kis mértékben függ a felsőoktatási intézmények és a középiskolák növendékeinek felkészültségétől, attól, hogy szakmailag és politikailag hogyan készítették fel őket erre a bonyolult feladatra. Az oktatásügyben alapvető programnak kell tekinteni a CSKP KB Elnökségének a csehszlovák közoktatási rendszer fejlesztéséről szóló határozatát. Az utóbbi években a pedagógusok arra törekedtek, hogy elsajátítsák az új programot, s az ennek megfelelő korszerű módszereket. Az eddigi gyakorlat igazolta a megkezdett út helyességét. Némely fogyatékosság és nehézség ellenére számos pozitív eredményt értünk el, melyekre a jövőben építhetünk. Nem lehetünk teljes mértékben elégedettek azonban a nevelési ráhatás eredményeivel. Ez többek közt azzal magyarázható, hogy nem minden pedagógus tudatosítja egyformán a nevelésért viselt felelősségét. Rendkívül fontos a tanulókkal való személyes kapcsolat, s ezt a pedagógusi munka minősége egyik legfontosabb kritériumának kell tekinteni. Elengedhetetlen, hogy intenzívebbé és hatékonyabbá tegyük az iskolák, főleg a felsőoktatási intézmények és a középiskolák kapcsolatát a gyakorlattal. A kapcsolatnak mindkét oldalon gyümölcsözőnek kell lennie. Az iskolák tárják szélesre kapuikat a gyakorlat előtt s tegye ugyanezt a gyakorlat is. Hathatósabb segítsége nélkül nehezen korszerűsíthető az oktató-nevelő munka. A minőség és a hatékonyság ünnepélyes kinyilatkoztatásától az oktatásügyben is mielőbb el kell érnünk azt, hogy a szavakat élettel, tartalommal telítsék. Tíz év tapasztalatai Mint ismeretes, tíz év telt el azóta, hogy megkezdtük az oktatásfejlesztési program megvalósítását. A célok világosak, az elérésükhöz vezető utat azonban nehézségek kísérték. Az egyik ilyen a tanulók túlterhelése, s amint azt az SZLKP legutóbbi kongresszusa is megállapította, a szülők és a közvélemény nyomása ellenére sem módosították alapvetően a tananyag terjedelmét és nem javították a tankönyvek minőségét. Ľudovít Kilár megállapította: a pedagógusok és a szülők jogos észrevételei alapján a tantervekben és tankönyvekben bizonyos változtatásokat eszközöltek. Az éremnek ez azonban csak az egyik oldala, a másik az, hogy meg kell találni az új tartalomnak megfelelő pedagógiai módszereket is. Bár az oktatási dokumentumok módosítása után a helyzet némileg javult, a tananyag túlméretezettsége még mindig komoly akadályokat gördít elsajátítása útjába, főleg most, amikor az eddigi magoló módszert a tanulás aktív, az alkotóképességet kibontakoztató, a gondolkodást logikusabbá tevő, s a tanulókat nagyobb önállóságra szoktató módszerekkel kell felváltani. Ezzel kapcsolatban a miniszter egyéb vonatkozásokra is rámutatott; ezek között említette a magas létszámú osztályokat, főleg a városi iskolákban, márpedig a zsúfoltság lehetetlenné teszi, hogy a pedagógus egyénileg foglalkozzon tanulóival. Megjegyezte, hogy a szülők egy része is túlzott igényeket támaszt a gyermekekkel szemben, sok különórával terhelik őket. Persze, figyelmünket a jövőben is arra kell fordítani, hogy a tananyag tartalmának és terjedelmének csökkentésével összhangot teremtsünk a követelmények és a tanulók lehetőségei között, arra kell törekednünk, hogy a tananyag megfeleljen a tanulók és diákok képességeinek, és fokozatosan megszüntessük az elméleti és a gyakorlati, az általános és a szakmai rész közötti aránytalanságokat. Bár az oktató-nevelő munka poli- technizálásának idejét éljük, ennek ellenére az SZLKP kongresszusa megállapította, hogy az oktatómunka és a termelőmunka összekapcsolásában egy helyben topogunk és nagyon lassú a tanulóknak a számítógépekkel való ismerkedése, jóllehet az iskolának biztos támaszt kellene találnia a termelési szférában. A miniszter kifejtette, hogy a munkára nevelés s az oktatómunka politechnizálása színvonalának emelését állandó feladatnak tekintjük. S noha fokozatosan javul az iskolák anyagi-tárgyi ellátottsága, mélyülnek kapcsolataik az üzemekkel, vállalatokkal, ennek ellenére mindkét oldalon nagyok még a tartalékok. Azt, hogy a társadalom is bekapcsolódik az ifjú nemzedék nevelésébe, gyakran csak szép szavakkal kinyilatkoztatjuk. A helyzet viszont az, hogy elsősorban az igazgató összeköttetéseitől és rámenósségé- től függ, milyen feltételeket tud teremteni a tanulók produktív munkájához. Mint ismeretes, a szövetségi kormány a múlt évben jóváhagyta az iskolák számítógépes programját; ennek értelmében először egynémely alapiskolát, illetve közép- és főiskolát látunk el számítógépekkel, attól függően, hogy az új berendezések tervezőit vagy kezelő- és kiszolgálószemélyzetét képezik-e. Korszerűbb szakmunkásképzést Az iskolák politechnikai jellegének elmélyítése számos nehézségbe ütközik nemcsak a gimnáziumban, hanem a szakmunkásképző intézetekben is. Gyakran kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a fiatalok felkészítése a munkásfoglalkozásokra még mindig elmarad a kor követelményeitől, s hogy ezekben az intézetekben nincsenek meg a minőségi munka kellő feltételei. Ľudovít Kilár erről szólva hangsúlyozta: a mai szakmunkásképző intézeteket a hajdani iparitanuló-isko- lák kiépítetlen hálózatából alakítottuk ki. Felszereltségük nagyon szegényes, pedagógusaik, szakoktatóik felkészültsége pedig elégtelen volt. S bár az utóbbi tíz évben sokat tettünk fejlesztésük érdekében, ennek ellenére még sok nehézséggel kell megküzdeniük; ezeket a termelési ágazatoknak az oktatási szervekkel közösen kell megoldaniuk. Bár nagyra értékeljük azt a munkát, amelyet az egyes szakágazatok, a gazdasági-termelési egységek és a kerületi nemzeti bizottságok e téren végeztek, látnunk kell azt is, hogy a legtöbb nehézség akkor keletkezik, amikor ezek kötelességeiket elmulasztják; azt a feladatukat pedig, hogy az iskolákat megfelelően ellássák, az alárendelt szervezetekre hárítják. Márpedig a szakmunkásképző intézetek megfelelő személyi-tárgyi ellátottságát mielőbb javítani kell, hiszen az ötéves tervidőszak utolsó évében eme iskolák első évfolyamaiba Szlovákiában az eddigi 51 900 tanulóval szemben 57 700-at kell felvenni. A szakmunkásfiatalok felkészítése javításának útját többek között abban látjuk - húzta alá hogy a tan- terem-, tanműhely-, laboratórium- és diákszálláshiányt mielőbb megszüntessük; hogy a fiatalok korszerű gépeken és technológiai berendezéseken sajátíthassák el a szakmai ismereteket: fontos, hogy az irányító üzemek, vállalatok, felettes szervek a mostaninál jobban gondoskodjanak róluk, lássák el őket korszerű segédeszközökkel, számítógépekkel; nem utolsósorban szükséges, hogy javuljon pedagógusaik, szakoktatóik, nevelőik felkészültsége. A továbbiakban a miniszter azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan kívánják javítani a férfi és női tanerők arányát. Már a gimnáziumokban figyelmet kell fordítani arra, hogy minél több fiú jelentkezzen tanító- és tanárképző főiskolára. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a felvételi vizsgákon a fiúkat előnyben kell részesíteni, a későbbiekben pedig ügyelni kell arra, hogy ne legyenek hűtlenek a tanítói pályához. Nem utolsósorban emelni kell a pedagógusi hivatás tekintélyét. A pedagógusok elfoglaltságáról Mindent meg kell tenni azért, hogy a pedagógus célszerűen használja ki munkaidejét. Jó lenne, ha azok a szervek és intézmények, melyek „fontos“ társadalmi kérdések megoldásakor igénylik a pedagógus részvételét különféle gyűléseken, értekezleteken, noha személye esetenként nélkülözhető lenne, magukba néznének, s távolmaradását nem minősítenék lelkiismeretlenségnek, politikai éretlenségnek, a közélet ügyei iránti érdektelenségnek. Egyeseknek tudatosítaniuk kellene- hangoztatta -, hogy a szabad időnek a pedagógus politikai és szakmai gyarapodását kellene szolgálnia, s azt, hogy jobban felkészülhessen a tanítási órára, a szakköri foglalkozásra és társadalmi megbízatására. Helyes arányt kell tehát teremteni a kötelességek között. A pedagógusoknak túlterheltségük miatt nem marad aztán idejük, hogy bekapcsolódjanak a tankönyvi- rásba. A felsőoktatási intézmények szerepéről és jelentőségéről szólva a miniszter kiemelte, hogy a szocializmus fejlődésének időszakában társadalmunk lényegesen többet vár az egyetemektől és főiskoláktól. Vonatkozik ez a hallgatók felkészítésére éppúgy, mint tudományos kutatómunkájuk hatékonyabb kiaknázására. Ennek a feladatnak a teljesítése megköveteli, hogy az intézmények munkájukban felhasználják mindazt, amit a tudomány és a gyakorlat naponta eredményez. E téren is sok a tartalékunk. Az egyetemeken és főiskolákon nem érvényesítik az oktató-nevelő munkában az alkotó formákat. S ez egyik gyengéjük. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy tevékenységüket kedvezőtlenül befolyásolja anyagi-műszaki bázisuk, melyet erősíteni kell. Szükséges a felsőoktatási intézmények irányításának hatékonyabbá tétele is úgy, hogy ez a munka egyszerűsödjön, s az irányító dolgozók nagyobb jogkört kapjanak. Nem feledkezhetünk meg az intézmények műszaki ellátottságáról sem, hiszen műszerparkjuk elavult, és sok esetben nincsenek meg a feltételek a tudományos munka kibontakoztatásához., Ebben az ötéves tervidőszakban jelentős anyagi eszközöket fordítunk műszaki ellátottságuk javítására. A közvélemény gyakran bírálja az iskolákat, melyek azzal védekeznek, hogy sok felesleges munkával terhelik őket, olyasmivel, ami elvonja figyelmüket az igényesebb oktatónevelő munkától. Ľudovít Kilár hangsúlyozta: az oktatási minisztérium rendeletet adott ki a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó iskolák és oktatási intézmények folyamatos munkájának biztosítására. A vizsgálatok - a pozitív eredményeken kívül- fényt derítettek arra, hogy a rendeletet nem tartják meg elég következetesen és gyakran éppen az iskolák, vagy az irányító szervek szegik meg. Meg kell követelni, hogy e rendeletet mindenütt következetesen érvényesítsék, s ne hagyatkozzanak arra, hogy az idő úgyis mindent megold. Nemegy iskolában eluralkodott a középszerűség légköre- halljuk lépten-nyomon. A miniszter megállapította; elengedhetetlenül fontos az oktató-nevelő munka, a tanulókkal való egyéni foglalkozás és pályairányításuk javítása. Ezzel kapcsolatban külön szólni lehetne az egyes tantárgyak tanításáról is, a miniszter azonban csak a felsőoktatási intézményekre összpontosította figyelmét. A helyzet javulását abban látja, hogy az oktató-nevelő munkát jobban össze kell kapcsolni a hallgatók önálló munkájával, előnyben kell részesíteni a tanulás aktívabb formáit, a fiatalokat arra kell ösztönözni, hogy elmélyedjenek egyes kérdésekben, s behatóbban tanulmányozzák a külföldi szakirodaimat. Ez megköveteli az idegen nyelvoktatás színvonalának javítását. Egyszóval, nagyobb aktivitást várnak el a felsőoktatási intézmények növendékeitől is. # Az Irodalmi Szemle majd háromévtizedes fennállása alatt aligha ment át ilyen mértékű formai változáson, mint 1987 elején. Tizenhat oldallal bővült a terjedelme. Milyen előzmények után következett be ez a megújulás és mi 'tette ezt szükségessé?- Gyakorlatilag 1964 óta változatlan volt az Irodalmi Szemle terjedelme. A szerkesztők időnként végrehajtottak bizonyos szerkezeti újításokat, de a rovatokon és a küllemen kívül csak a tartalom változott, természetesen a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésének a függvényében. A folyóirat bővítéséről a Madách Kiadóban eddig is vita folyt. Voltak - közöttük én is -, akik az évi tizenkét szám mellett érveltek, mások a mostani tíz szám kibővítésére szavaztak. A végrehajtott bővítést az elmúlt évtizedekben nemcsak minőségileg, hanem mennyiségileg is fejlődő csehszlovákiai magyar irodalom kényszerítette ki. Tő- zsér Árpádék nemzedéke óta mindig voltak a fiataloknak rovataik. Ezek eléggé rapszodikusan szerkesztód- tefc, nem rendszeresen jelentek meg. A nyolcvanas évek elején ismét elkezdődött egy irodalmi rajzás, amely végül a Főnix Füzetek sorozatban megjelent antológiával polgárjogot kapott. Ez jelezte, hogy intézményes változásokra is szükség van. A CSKP XVII. kongresszusának határozatai szellemében a fiatal irodalmár nemzedéket segíti, szolgálja majd a grafikailag „elkülönített“ rendszeresen szerkesztett Holnap című rovat. • Milyen más változások következnek ebből a tényből?- Eddig hat nyomdai ív (96 oldal) volt az Irodalmi Szemle terjedelme, ezentúl hét ívnyi (112 oldal) lesz. Ezzel a bővüléssel együttjár a folyóiA szokásosnál korábban, már január közepén kézbevehették az érdeklődők a Revue fotografie idei első számát. Hazai magyar olvasóink minden bizonnyal érdeklődéssel lapozzák ezt a számot, hiszen anyagában ott találjuk egyik hazai magyar hetilapunk, a Nő fotoriporteré- nek, Nagy Lászlónak a fotóit is. A négy képből álló kollekció mellett - kettőn gyerekeket, a másik kettőn pedig egy idős emberpárt örökít meg a fotós - egy rövid írásos anyag is helyet kapott, amely Nagy Lászlót mutatja be, alkotói látásmódját elemzi, amiről mi már többször olvashattunk a hazai magyar sajtóban, köztük az Új Szó-ban is. A lap továbbá bemutat néhány sikeres, díjazott alkotást két tavalyi, nemzetközi viszonylatban is elismert hazai kiállításról, a huszadik alkalommal megrendezett Ružomberok-i rat árának az emelkedése is. Az eddigi hat korona (ívenként 1 korona) helyett hetet fizet a lapért a tisztelt olvasó. Reméljük ez senkit sem tántorít el az előfizetés megújításától vagy a számonkénti vásárlástól. • A várható tartalmi változásokat csupán érintőlegesen említette. Ez azt jelentené, hogy a fiatal alkotók csak a tizenhatoldalas Holnap rovatban kaphatnak helyet?- Egyáltalán nem ragaszkodunk majd ehhez a terjedelemhez. Nem önálló mellékletről esett szó eddig sem, hanem az igények és a fiatal alkotók müvei színvonalának függvényében bővíthető rovatról. Nincs akadálya annak, hogy a versekkel, az értékes prózai alkotások nagyobb terjedelem esetén is megjelenjenek. • Mi garantálja a szerkesztés minőségi szempontjait?- Elsősorban maga a szerkesztői kollektíva. Kulcsár Ferencen és Haraszti Márián kívül februártól Balla Kálmán is a szerkesztőség tagja lesz. Az ó gondjaira bízzuk a fiatalok rovatának a vezetését. Szorosan együttműködünk majd a szlovákiai írószövetség magyar szekciója Fiatal írók Körének vezetőségével. Velük együtt választjuk majd ki a közlésre kerülő alkotásokat. Ehhez azonban mind több értékes alkotásra lesz szükség. OA formai és tartalmi változásokkal együtt rendszeresebb lesz-e az Irodalmi Szemle megjelenése?- Ezúton is kérném olvasóink türelmét, mivel a januári és a februári szám még késni fog. A nyomdai átfutás a bővebb terjedelem miatt meghosszabbodott, de reméljük a jövőben rugalmasabb szerkesztéssel sikerül visszatérni a megszokott rendszerességhez.- Ebben bizakodva, köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN Fotofórum-ról, valamint a Strakoni- cén kilencedik alkalommal megrendezett kiállításról. Korabeli fotóanyaggal kiegészített méltatást olvashatunk a Szovjetszkoje Foto című, most hatvanéves folyóiratról, valamint a cseh fotográfia két jelentős személyiségének, a hetvenötéves Jindrich Broknak és a hatvanéves Petr Tausknak a munkásságáról. Olvashatunk még František Drtikol- ról, a cseh fotográfia egyik klasszikusáról, valamint Jan Šilpochról, Ivo K. Petiikről, Jindŕich Špicnerról, Pavel Štecháról, a szovjet Vlagyimir Csisztjakovról és három fiatal svéd fotográfusról. A lap előző néhány évfolyamának számait ismerve úgy érzem, Nagy László bemutatkozása a folyóiratban mindenképpen rangot jelent a hazai magyar fotóművészet szempontjából is. NÉMETH GYULA Gyökeres György felvétele Felfigyeltető fotók A Revue fotografie idei első számáról ÚJ SZÚ 6 1987. II. 5.
