Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-04 / 28. szám, szerda

ÚJ szú 5 1987. II. 4. Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát A társadalmi szükségleteknek megfelelően A CSKP XVII. kongresszusán el­fogadott határozatok hangsúlyozták a mezőgazdasági üzemeknek az önellátás megteremtését biztosító, élelmiszertermeléssel összefüggő feladatait. Mi ezt egyértelmű és világos tár­sadalmi követelménynek tekintjük. Éppen azért, a bolyi (Boľ) Haladás Efsz tagjai nagy felelősségérzettel láttak hozzá pártunk kongresszusi útmutatásainak tanulmányozásához és a határozatokból eredő feladatok teljesítéséhez. Jóleső érzéssel szá­molhatok be arról, hogy pártszerve­zetünk kommunistái a szövetkezeti munka minden ágazatában a terv­teljesítésért folyó küzdelem élére áll­tak. Feladataink megvalósításában szövetkezetünk tagságának szor­galmára és becsületes munkájára már korábban is építhet­tünk. Igyekeztünk megte­remteni a tagság kezde­ményezőkészsége ki­bontakoztatásának és a szocialista munkaver­seny fejlesztésének felté­teleit. A legnagyobb hangsúlyt a szervezés és irányítás minőségének javítására helyeztük. Az említett politikai­szervezési munka meg­felelő alkalmazása első­sorban a növénytermesz­tés szakaszán elért ered­ményeinkre hatott kedve­zően. A növénytermesz­tési ágazat elsődlegessé­gére való tekintettel az irányító- és szervező munkát arra összpontosí­tottuk, hogy minden talp- alattnyi földterületről a lehető legnagyobb ter­mést takaríthassuk be. Szövetkezetünk tag­sága joggal büszke arra, hogy - a Tóketerebesi (Trebišov) járás néhány testvérüzemével együtt - tavaly rekordhozamo­kat értünk el. A sűrűn vetett gabona­félékből hektáronként 45,02 tonnát takarítottunk be és a szemes kukori­ca termesztésénél 6,05 tonnás hek­tárhozamot értünk el. Az elmúlt év­ben a kedvező terméseredmények­nek köszönhetően terven felül 8320 tonna búzát, 66 tonna árpát, 233 tonna rozsot, 96 tonna kukoricát, 16 tonna lóbabot, 59 tonna őszi repcét, 276 tonna cukorrépát, 880 tonna takarmányrépát és 240 tonna zöld­ségfélét takarítottunk be, ami csak­nem 2 millió korona értékű terven felüli jövedelmet biztosított a szövet­kezetnek. Szövetkezetünk a répatermelő gazdaságok közé tartozik, ezért a cukorrépát nemcsak megtermel­jük, hanem igyekszünk minimális veszteséggel be is takarítani. Ebben nagy segítséget nyújtottak a Tőkete- rebesi Gép- és Traktorállomás dol­gozói. Nagyra értékeljük a 6 soros répakiemelő, kiszántó- és tisztítóbe­rendezés korszerűsítésére irányuló kezdeményezésüket, mert ezzel a géppel a korábbi betakarítási veszteségeket 10 százalékkal csök­kentettük. A módosított gép lénye­gesen hozzájárult ahhoz, hogy a hek­táronként elért 40 tonnán felüli átlag terméshozammal 16 százalékos cu­kortartalom mellett teljesítettük a cu­korrépa áruértékesítési tervét s egy­ben a járási pártkonferencián tett felajánlásunkat is, mert 1-1 hektár­ról kitermeltünk 6,5 tonna polarizált cukrot. További kedvező eredményként könyvelhettük el, hogy szövetkeze­tünk az utóbbi 10 év alatt először teljesítette a feladatokat a zöldség- termesztésben. Mindezek az eredmények termé­szetesen pénzügyi gazdálkodá­sunkra is kedvezően hatottak, hi­szen 2 millió korona tiszta jövedel­met értünk el az 1986-os évben. Közös munkánk eredményessé­ge nem a véletlen műve. Már koráb­ban említést tettem a kommunisták A Bolyi Efsz-ben évek óta jó termést érnek el kukoricából és a szövetkezet dolgozóinak be­csületes munkájáról. Nekik köszön­hetjük az eredményeinket. A példa­mutatóan dolgozó kommunisták kö­zül külön megemlítem Bodnár Ist­ván, Kendy István, Radi András, ifj. Bodrogi Béla, id. Resko László, Pó- sa Gyula, Simko Lajos nevét. Szö­vetkezetünk többi dolgozója is aktív részese volt kitűzött céljaink eléré­sének, ezek között szerepel: Géczi János, Szabó András, Radzik Jó­zsef, Kóbori Ernő és még sokan mások. Eddig csak az eredményekről, si­kereinkről számoltam be, de sajnos nálunk is, mint minden munkahe­lyen, vannak problémák. Ezek közé sorolható a vízgazdálkodás. Büsz­kék lehetünk a növénytermesztés­ben elért eredményeinkre. Annál is inkább, mert rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette értük el, amikor a csapadékhiány elérte a 160-200 mm-t. Nagyon szüksé­gesnek és időszerűnek tartjuk a talaj vízgazdálkodása körüli problémák rugalmas megoldását. Itt élünk és dolgozunk a Latorca közelében, va­lamikor a kiáradt folyó vize okozott sok gondot, ma pedig a vízhiány. Sajnálatos, hogy a drága pénzen megvásárolt öntözőberendezéseket csak a földeken levő mocsarak vize­iből tudjuk működtetni. Nem újkeletű probléma ez és sürgősen megoldás­ra vár, de ezt mi saját erőnkből képtelenek vagyunk elvégezni. Már­pedig a jó terméshozam állandósítá­sát a talaj vízgazdálkodásának sza­bályozása nélkül nem garantál­hatjuk. Visszatérve még a növényter­mesztési ágazathoz, elmondhatom, hogy az állatállomány részére sike­rült kellő mennyiségű, jó minőségű takarmányt biztosítanunk. Szövet­kezetünkben ezt azért tartjuk fontos feladatnak, mivel száz hektár mező- gazdasági földterületre vetítve 98 darab szarvasmarhát, s ebből 30 tehenet tartunk. Sajnos, ez a gondoskodás nincs megfelelő arányban az állattenyész­tésben elért eredményeinkkel. Bár ezen a területen is lényegesen javul­tak az eredmények, nem lehetünk elégedettek a tejtermeléssel, borjú­elválasztással és a sertéseknél elért súlygyarapodással. Pedig a feltéte­lek adottak, ezt bizonyítja az a tény is, hogy egyforma feltételek mellett az állattenyésztőink közül többen ki­váló eredményeket érnek el. A tehe­nészetben egy-egy tehén után 3500 literes fejési átlagot ért el Kosztyo István, Palágyi Miklós és id. Bodrogi Béla. A sertéshizlalásban példás eredményeket ér el Diczko Lászlóné és Bodrogi Lajosné. Egész tagságunk nevében is kije­lenthetem, tudatában vagyunk, hogy az adott feltételek mellett jobb ered­mények elérésére is van lehetősé­günk. Szükségesnek tartjuk, hogy a pártszervezet és a tömegszerve­zetek segítségével az eddiginél még jobb politikai-szervező munkával serkentsük tagságunkat a feladatok teljesítésére. Céljaink megvalósításánál a CSKP KB 4. ülésén elfogadott határozatokat, útmutatásokat és a CSSZSZK gazdasági mechaniz­musa átalakításának alapelveit fi­gyelembe véve, a társadalmi szük­ségleteknek, a mezőgazdasággal szemben támasztott követelmé­nyeknek megfelelően kívánunk dol­gozni. SZIROVECZ GÉZA agrármérnök, az SZLKP KB póttagja, a Bolyi Efsz elnöke Értékelés és ellenőrzés Az ellenőrzés a vezetés, az irá­nyítás szerves része. Ezt mindany- nyian elismerjük, tudjuk. Nem is tar­tom szükségesnek, hogy a párt te­vékenysége belső ellenőrzésének jelentőségét elemezzem. Inkább azokra az elképzelésekre és tapasz­talatokra szeretném irányítani a fi­gyelmet, melyek az ellenőrzés fej­lesztését szolgálják. Kismácséd (Malá Mača) kisköz­séget tavaly városunkhoz, Sládkovi- čovóhoz csatolták. Az ottani párt- alapszervezet azóta, mint a város 3- as számú alapszervezete működik. Nyilvánvaló feladatunknak tekin­tettük tehát, hogy amikor ennek a pártalapszervezetnek a tagsági nyilvántartását és pénzügyi gazdál­kodását ellenőrizzük, átfogó, elemző és értékelő vizsgálatra törekedjünk, mert csak igy kerülhetnek helyes megvilágításba a tények, s tudunk megbízható következtetéseket le­vonni. Viliam Pagáč, az ellenőrzésben közvetlenül is részt vevő bizottsági tag, velem egyidejűleg több alka­lommal is meglátogatta a 3-as szá­mú alapszervezet tisztségviselőit, majd velük tanácskozva előterjesz­tettük az ellenőrzés során szerzett tapasztalatokat, a fontosabb megál­lapításokat jegyzőkönyvben is rögzí­tettük, végül intézkedéseket javasol­tunk. Sablonos, megszokott módon eleve nem foglalkozhattunk az ellen­őrzéssel; ezt sem a pártalapszerve­zetnek a helyzete, sem pedig a tag­ság összetétele nem engedte meg. A tagok száma 13, átlagos életkoruk 62,8 év. A nyilvántartott tagok szá­ma 28. Az alapszervezet pártbizott­ságának elnöke, Rózsa György is nyilvántartott tag. Nem csodálkoztunk tehát, amikor az ellenőrzés során olyan régi kelte­zésű jegyzőkönyvekre és egyéb írá­sos anyagra bukkantunk, amelynek már évek óta az archívumban volna a helye. Nyomban megfogalmaztuk intézkedési javaslatunkat: minden két évnél régebben keltezett írásos a nyagot adjanak át a járási pártbi­zottság titkárságának. A tagsági nyilvántartás ellenőrzé­sekor megállapítottuk, hogy a tagsá­gi igazolvány gondatlan kezeléséért még 1979-ben pártbüntetést, dorgá­lást kapott az alapszervezet egyik tagja. Ezt fel is jegyezték a nyilván­tartási lapjára, de azóta az üggyel nem foglalkoztak. Intézkedést java­soltunk: a legközelebbi taggyűlésen tűzzék ismét napirendre, s mérlegel­jék a pártbüntetés törlésének lehető­ségét is, hiszen sok év telt el a fel­jegyzése óta. A pártelnök, valamint két pártbi­zottsági tag, Mikó Alajos és Gubínyi Mária közreműködésével sok olyan tényt megállapítottunk, melyek bizo­nyos mértékben a pártmunkát is mi­nősítik. A pártbizottság az előre ki­dolgozott évi munkaterv szerint ha­vonta kétszer ülésezik, és ezekről a tanácskozásokról pontos jegyző­könyvet készít. Az évi munkaterv témajavaslata szerint tartanak ha­vonta egyszer taggyűlést, s ezek jegyzőkönyveit idejében elküldik a járási pártbizottság titkárságának. Ezek a megállapítások jelzik, hogy a zömében nyilvántartott ta­gokból álló pártbizottság becsülettel teljesíti feladatát. Külön említést érdemlő tényeket állapítottunk meg a pénztáros, Kato­na István (szintén regisztrált tag) tevékenységének és a tagdíjak fize­tésének ellenőrzésekor. A pénztári napló szerint a párt- alapszervezet készpénze: 187,60 korona. Fillérre pontosan ennyit ta­láltunk. A pénztári naplót a pénztá­ros negyedévenként zárja, s mindig küld jelentést a járási pártbizottság titkárságának. A tagdíjak fizetéséről, a bélyegek­ről készített nyilvántartást példás rendben találtuk. Kifogásolható vi­szont, hogy az előírással ellenkező módon, a taggyűlésen fizetik ki a ta­gok a tagdíjakat, s kapják meg a bé­lyegeket. A fekvő betegeknek, a ma­gatehetetlen és mozgásképtelen, idős tagoknak otthonukba viszi a bé­lyegeket a pénztáros. A pénztáros eljárása az egyik esetben helytelen, a másikban azonban dicsérendő. Látszólag nem jelentős ügy ez. De jól meg kell gondolnunk: minden egyes esethez emberi sors, egy-egy elvtársunk sorsa, helyzete kapcsoló­dik. Mérlegelni kell a szempontokat. A legfontosabb: megbízható tájé­koztatással szolgál azoknak is, akik­nek feladatuk az ellenőrzött párt- alapszervezet tevékenységének irá­nyítása. MOLNÁR KÁROLY pedagógus, a CSKP Sládkovičovói Városi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagja Mindenki teszi kötelességét A brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás tapasztalatai A komplex melioráció lényegesen növeli majd a Kelet-szlovákiai síkság termőképességét A Rimaszombati (Rimavská So­bota) Mezőgazdasági Építővállalat 01-es számú termelési központjá­nak dolgozói az elmúlt esztendőben is több fontos mezőgazdasági beru­házás kivitelezésében vettek részt. Hatvan fős kollektívánk néhány tag­ja Dobócán (Dubovec), a Rima- szombati Magtermesztó Állami Gaz­daság földjein 16 hónappal határidő előtt fejezte be a meliorációs mun­kálatokat, s valószínűleg 8 hónapos időelőnnyel adunk át a művelésnek ez év márciusában egy hatvanöt hektárnyi földterületet a sajógömöri (Gemer) határban is. A vízlecsapo- lás melleti egyéb munkákat is válla­lunk. A Losonci (Lučenec) járásban levő rappi (Rapovce) földműves- szövetkezetben a közelmúltban négykilométeres hosszúságú sza­kaszon fektettük le az öntözőrend­szer fő csővezetékét. Vyškov térsé­gében pedig az Ipoly szabályozását végeztük el határidő előtt. Az emlí­tettek mellett még mezei trágyalera­kóhelyek, gép és termény-tárolóhe­lyek építését is elvégeztük, időben és jó minőségben. A tervezettnél gyorsabb ütemű munkavégzés természetesen a leg­fontosabb tervmutatók teljesítésé­ben is kifejeződött, hiszen a 22 millió 800 ezer koronás termelési előirány­zatot 26 millió 600 ezer koronára teljesítettük. Bár kollektívánk a múlt­ban sem tartozott a sereghajtók kö­zé, az elmúlt esztendő eredményei mégis a meglepetés erejével hatot­tak. Feladataink igényesek voltak, nem cserélődött ki időközben mun­kásgárdánk, nem jutottunk csodate­vő gépekhez, s csalást sem követ­tünk el a kimutatásokban, egyszerű­en alkalmazkodtunk a kialakult kö­vetelményekhez, az új szabályozó- rendszerhez. Valamennyi munka- csoportunk áttért a brigádrendszerű munkaszervezési és javadalmazási módszerre. Hat szocialista munka­brigádunk tagjai előtt ilyenformán nyitott könyv lett a termelésünk és javadalmazásunk teljes mechaniz­musa. Mielőtt hozzálátnánk egy-egy nagyobb horderejű vállalkozáshoz, a közösségek minden egyes tagjá­val megbeszéljük az elvárásokat, a lehetőségeket, a teendőket. Tud­ják, hogy mennyi pénzből gazdál­kodhatunk. Megtörténik, hogy egy- egy művelet vagy akció elvégzését kisebb számú munkacsoport vállalja el a tervezettnél, ilyenkor természe­tesen többet is keresnek. Az idővel is érdemes jól gazdálkodni. Ezekben a napokban - tekintettel a kemény fagyokra és a vastag hótakaróra - szabadságra küldtük dolgozóink egy részét. Szükség esetén viszont nem nézzük a naptárt, hétvégeken, ünnepnapokon is zokszó nélkül dol­gozunk. Nem titok, hogy nálunk jól keresnek az emberek, a korábbi években tapasztalt nagy fluktuáció teljesen megszűnt. Nincs gondunk a kimaradozókkal, részegeskedők­kel sem. Az ilyen dolgozókat egy hétig sem tűrnék meg maguk között a brigádtagok. Persze, nemcsak a kétkezi dolgo­zókkal szemben nagyok az elvárá­sok, hanem a munka szervezőivel, irányítóival is. Az ó feladatuk a folya­matos termelőmunka feltételeinek megteremtése. Gondoskodniuk kell üzemképes gépekről, eszközökről, építőanyagokról, s ez sem könnyű feladat, hiszen ha figyelembe vesz- szük például, hogy a Grébenfréza típusú gépeket már nem gyártják - s mi zömmel ezeket használjuk -, talán érzékelhetőek alkatrészellátási gondjaink. A gyakran kialakult kény­szerhelyzetben nagy jelentősége van a mesterek és építésvezetők leleményességének, a környékbeli gépgyárakkal való jó együttműkö­désnek. S még valami, amire talán a legbüszkébb vagyok: szakmunka­társainknak mintegy 75 százaléka cigányszármazású, Hugyák Kálmán és Hugyák József munkacsoportjai tisztán cigányszármazásúakból áll­nak és példaképek lehetnek, akár­csak a vegyesbrigádot vezető Vára- di Dezső és társai- Bennük és a töb­bi brigádvezetőben még soha nem csalódtam, s ez a körülmény táplálja optimizmusomat az idei igényes fel­adatok teljesítését illetően is. VÁCLAVIK JÁNOS, a Rimaszombati Mezőgazdasági Építővállalat 01-es számú termelöközpontjának vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom