Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-28 / 49. szám, szombat

ÚJ szú 3 % 1987. II. 28. Megkezdődött a Svájci Munkapárt XIII. kongresszusa Szolidaritás a világ antiimperialista erőinek harcával Pálmáról - egy év múltán (ČSTK) - A függetlenségükért és az imperialista agresszió ellen har­coló népekkel való szolidaritás nagygyűlésével kezdődött meg teg­nap este Genfben a svájci Munka­párt (PAS) XIII. kongresszusa. Az SZKP KB határozata Október 70. évfordulójáról (ČSTK) - Az SZKP KB Politikai Bizottsága megvitatta a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfor­dulója megünneplésével kapcsola­tos előkészületeket. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának erre vonatkozó határozata megállapítja, hogy Októ­ber 70. évfordulója a szovjet nép nagy ünnepe és a szocializmus tör­ténelmi sikereinek seregszemléje. Egyúttal alkalom arra is, hogy meg­fogalmazzák a megtett útból eredő tanulságokat, a világban lezajló vál­tozásokat és a szovjet társadalom fejlődése jelenlegi rendkívül fontos szakaszában a nép előtt álló új fela­datokat. Politikai, szervezési és ideológiai intézkedésekről határoztak, ame­lyek hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a jubileum aktívan elősegítse a kom­munisták és pártonkívüliek, a fiata­lok és minden szovjet dolgozó politi­kai és munkaaktivitásának a kibon­takoztatását. Az októberi forradalom 70. évfor­dulója alkalmából az SZKP Központi Bizottsága a szovjet néphez szóló felhívást hagyott jóvá, amelyet a saj­tóban nyilvánosságra hoznak. (ČSTK) - Az SZKP Központi Bi­zottságának székházában tárgyalá­sokra került sor az SZKP és Nagy- Britannia Kommunista Pártjának képviselői között. A találkozón első­sorban a nemzetközi helyzetről és a leszerelési kilátásokról volt szó, különös tekintettel Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan tavalyi reykjavíki megbeszéléseire. Szovjet részről az eszmecserén jelen volt Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára és Vagyim Zagla- gyin, az SZKP KB nemzetközi osz­tálya vezetőjének első helyettese, brit részről Gordon McLennan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjá­nak főtitkára és Gerry Pocock, a párt nemzetközi osztályának veze­tője. A pártközi tárgyalásokról kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy a jelenlegi legfontosabb kérdés az atomháborús veszély elhárítása. A felek egyetértettek abban, hogy a lázas fegyverkezés leállításáért A sportcsarnokban tartott nagygyű­lésen felszólaltak az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) és a nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSML) képviselői. Az est kul­turális műsorral fejeződött be. Armand Magnin, a Svájci Mun­kapárt főtitkára beszédében többek között hangsúlyozta a svájci kom­munisták szolidaritását a világ anti­imperialista erőinek harcával. Emlé­keztetett a segítség konkrét példáira is. A PÁS kezdeményezésére ren­dezett gyűjtés lehetővé tette 20 ezer svájci frank eljuttatását Nicaraguá­(ČSTK) - A genfi leszerelési kon­ferencián megállapodás jött létre ar­ról, hogy különbizottságot alakíta­nak, amely a lázas űrfegyverkezés elhárításának a kérdéseivel foglal­kozik. A megállapodás mindenekelőtt a- szocialista országok, valamint 21 semleges és el nem kötelezett or­szág csoportja kitartó erőfeszítései­nek az eredménye. A megállapodás egyúttal azt jelenti, hogy a konferen­cia most már megkezdheti a konkrét tárgyalásokat olyan szerződésről, amelynek végső célja a fegyverek kozmikus telepítésének a megaka­dályozása. Az űrfegyverkezés fenyegető ve­szélye súlyosan aggasztja a konfe­rencia számos résztvevőjét. Marko nagy felelősséget visel legfőképpen az öt atomhatalom. Mindkét részről úgy vélték, hogy az általános nukleáris leszerelés évezred végéig szóló szovjet prog­ramja megvalósítható. Az SZKP és a brit kommunista párt síkraszállt a Reykjavíkban előterjesztett szovjet indítványok megvalósításáért. A közlemény nyomatékosan hangsúlyozza: rendkívül fontos len­ne, ha Nagy-Britannia és a Szovjet­unió megállapodna arról, miként szállhatnának szembe a rakétaelhá­rító rendszereket korlátozó szerző­dések aláásására irányuló kísérle­tekkel. A tárgyalásokon a brit kommunis­ták képviselői leszögezték, a haladó emberek világszerte rokonszenvvei követik a Szovjetunióban folyó áta­lakítást, s hogy ennek a programnak a végrehajtásához békére és nem­zetközi együttműködésre van szükség. nak. Hasonló akció kezdődik a viet­nami dolgozók, a háború és a termé­szeti csapások áldozatai javára is. A nagygyűlésen 20 testvéri kom­munista és munkáspárt nemzeti fel­szabadító és más haladó mozgal­mak képviselői is részt vettek. A CSKP küldöttségének élén Oto Čmolík, a CSKP KB tagja, a CSKP Központi Bizottságának osztályve­zetője áll. A kongresszus tulajdonképpeni tárgyalása ma kezdődik a legutóbbi kongresszus óta végzett tevékeny­ségről szóló beszámolóval. Koszin jugoszláv küldött kijelentet­te, hogy a lázas fegyverkezés kiter­jesztése a világűrre aláásná a nem­zetközi biztonságot és együttműkö­dést, veszélyeztetné a leszerelési törekvéseket. Az indiai küldött arra mutatott rá, hogy a nukleáris kísérle­tek teljes leállítása a lázas fegyver­kezés megfékezésének, a nukleáris leszerelés elérésének és az atom­háborús veszély elhárításának az alapfeltétele. ABM-szerződés „A“ tágabb értelmezés veszélyei (ČSTK) - A rakétaelhárító rend­szerek korlátozásáról szóló szovjet -amerikai szerződés elutasítása azt jelentené, hogy az Egyesült Államok „halálos veszélynek“ teszi ki magát - ezt jelentette ki a képviselóház fegyverzetellenőrzési albizottságá­ban Les Aucoin kongresszusi kép­viselő. Bírálta a Reagan-kormány által szorgalmazott ún. tágabb értel­mezést, s rámutatott, hogy Wa­shington nemcsak hogy nem dicse­kedhet a leszerelés terén elért ered­ményekkel, hanem ezen felül még azoknak a megállapodásoknak a felszámolására is törekszik, me­lyeket az előző kormányok értek el. Hollandia nem ért egyet azokkal az amerikai törekvésekkel, hogy le­galizálják az ürfegyverek kísérleteit. Ez tűnt ki Ruud Lubbers kormányfő és az amerikai elnök két különmeg- bízottja közötti csütörtöki találkozón. Paul Nitze, Reagan leszerelési ta­nácsadója és Richard Perle had­ügyminiszter-helyettes ezekben a napokban az USA szövetségeseit keresik fel, hogy meggyőzzék őket a rakétaelhárító rendszerekről szóló ABM-szerződés „tágabb értelmezé­sének“ létjogosultságáról. E gy esztendeje dördült a gyil­kos fegyver, s egy esztende­je állt a világ döbbenten, értetlenül a megmásíthatatlan „ítélet“ felett: Olof Palme nem él. És egy eszten­deje megválaszolatlan a kérdés: ki­nek állt érdekében gyilkolni, kinek állt útjában a svéd miniszterelnök. Nem kétséges: a magányos gyilkos, az általános gyűlölet pillanatnyi fel­lángolása diktálta elmélet nem helytálló. A gyilkost politikai indíték vezérelte. Palme meggyilkolása a politikus meggyilkolása volt. Félre akarták állítani, mert meghatározott érdekek érvényesülésének útjában állt. Kérdés, sikerült-e? Hiszen utó­da, Ingvar Carlsson személyében politikailag nincs változás, inkább csak a politikai vezetés stílusa mó­dosult. És különben is. Az emberé­lettel nem lehet annak szellemi mun­kásságát kitörölni. Palme rendkívüli politikus volt. Szívügyének tekintette napjaink vi­lágpolitikájának kétségtelenül legfá­jóbb pontját, de egyben a legfonto­sabbat - a fegyverzetkorlátozásért, az általános leszerelésért szállt sík­ra. Hitte, hogy az emberek képesek felülkerekedni kicsinyes érdekeiken, s túllépve az ellenségeskedésen képesek megteremteni egymás mel­lett, egymással együttműködve bé­kés, nyugodt világukat. Kiemelkedő intellektus volt. Egy kis ország nagy politikusa. Határo­zottan kiállt elképzelése mellett, hogy bár a nagyhatalmak feladatait maguknak kell megoldaniuk, a „na­gyok“ sikerének előmozdításáért rengeteget tehetnek a kis államok is. Úgy vélte, Svédországnak is joga van hallatnia hangját. Kötelességé­nek érezte, hogy ezen államok - fő­leg Európában - saját házuktáján teremtsék meg a lehető legkedve­zőbb légkört. Vallotta: nem igaz, hogy a nukleáris fegyverek kérdésé­ben csak az atomhatalmaknak lehet szavuk. Az atomháború magakadá­lyozása valamennyiünk joga és kö­telessége is. Ennek szellemében élt és dolgozott. Az ó miniszterelnöksé­ge idején lett jellemző országa kül­politikájára az aktív kezdeményező­készség a leszerelést és a biztonsá­gi kérdéseket illetően. (ČSTK) - A libanoni főváros nyu­gati szektorában az élet lassan visz- szatér rendes medrébe. Az utcákról eltűnnek a barrikádok és más torla­szok, folytatódik a fegyverek elkob­zása. Letartóztattak számos fegyve­res személyt. Az Amal mozgalom harcosai által körülzárt palesztin tá­borokba további élelmiszerszállít- mánvokat juttattak el. N evét megtanulta a világ: min­den igyekezete arra irányult, hogy felszámolják a világ tűzfészke­it. Az egyik leggazdagabb ország­ban a harmadik világ nyomorára figyelmeztetett. Az ó nevét viseli a nukleáris leszerelési és fegyver­zetkorlátozási javaslatok egész so­rát kidolgozó - szovjet, amerikai, svéd és ENSZ-beli szakembereket tömörítő fórummá nőtt - nemzetközi testület, a Palme-bizottság. A biza- lomerósítésért kardoskodott - nuk­leáris korunkban a túlélés egyedüli módjának tekintette. Szociáldemok­rata lévén nemegyszer éles nézet- különbségei adódtak a kommunis­tákkal. Mindez azonban nem akadá­lyozta biztonsági politikája megvaló­sításában. Többek közt az ö nevé­hez is fűződnek az észak-európai atommentes övezet megteremtésé­re irányuló törekvések. A közép- európai atomfegyver-mentes folyo­só gondolata szintén öt idézi. Ott van az ún. delhi hatok csoportjában is, amely harmadik világbeli és tőkés országok leszerelést szorgalmazó közössége. Olof Palme olyan ország élén állt. amely - haláláig - mentes volt a po­litikai gyilkosságoktól, melynek „bol­dog hadserege“ van - 170 éve nem kellett háborút viselnie. Talán épp innen a túlzott igény a békére, biz­tonságra? S ki tudja, talán ezért- a „tapasztalat hiánya miatt“ - nem haladt előbbre egy év elmúltával sem a nyomozás, ezért kellett a kö­zelmúltban leváltani Holmer felügye­lőt, s ezért bizonyult tényleges gordi­uszi csomónak az eredetileg sima ügynek látszó politikai gyilkosság? P alme államférfiként, ismert po­litikusként is megpróbált hét­köznapi ember módjára élni. Azon kevés államférfiak közé tartozott, akik testőrök nélkül jártak. Ezért- egyszerűsége, emberi nyíltsága miatt lehetett áldozat. Nem volt esé­lye a túlélésre. Az ólomhegyú, réz­bevonatú lövedék a golyóálló mel­lényt is átütötte volna. Halálával a reálisan gondolkodó politikusok közül is kimagaslót veszített a világ. „Ahhoz, hogy az ember érezze, él, tudatosan kell vállalnia a halál koc­kázatát is" - mondotta. S ó vállalta ezt FÓNOD MARIANNA A szír csapatok parancsnoka fel­hívást tett azoknak a külföldieknek az azonnali szabadon bocsátására, akiket különböző szélsőséges szer­vezetek túszként tartanak fogva. Felhívta Bejrút lakosait is, nyújtsa­nak segítséget az utcai harcok ide­jén a bűnözők által eltulajdonított vagyontárgyak felkutatásához. Husszein Husszeini, a libanoni parlament elnöke sajtónyilatkozatá­ban köszönetét fejezte ki a Szíriai Arab Köztársaság vezetőségének azért a segítségért, amelyet a szír egységek nyújtanak Bejrútban a rend helyreállításához. Hangsú­lyozta, a jelenlegi intézkedéseknek a főváros nyugalma helyreállítására el kellene vezetniük a nemzeti meg­békéléshez az egész országban. India aggódik (ČSTK) - Narajan Datt Tivari indiai külügyminiszter a parlamentben pénteken mondott beszédében kormánya aggodal­mát fejezte ki azzal összefüggésben, hogy Pakisztán néhány napon belül ké­pes atombombát gyártani. India megfele­lő intézkedéseket hoz, ha Pakisztán elké­szíti atomfegyverét - mondta a miniszter. Tivari reményét fejezte ki, hogy az amerikai Kongresszus megtiltja a Rea- gan-kormányzatnak Pakisztán felfegyver­zését. Az érvényben levő amerikai törvé­nyek szerint ugyanis a nukleáris ambíció­kat tápláló rendszereknek nem nyújtható katonai támogatás. Meglepő győzelem (ČSTK) - Az ellenzéki szociáldemok­raták jelöltjének váratlan győzelmét hoz­ták a brit alsóház megüresedett képviselői helyének betöltéséért csütörtökön tartott pótválasztások a London déli részében fekvő Greenwich negyedben. A legtöbb szavazatot Rosie Barnes, a Szociáldemokrata Párt jelöltje kapta, mögötte második helyen a szintén ellen­zéki Munkáspárt jelöltje végzett. A kor­mányzó konzervatívok jelöltje viszont ele­nyészően kevés szavazatot kapott. Az eredmények is jelzik, hogy a választók elégedetlenek a Thatcher-kormány nép­ellenes politikájával. A — Irangate-ügy Ronald r\ Z Reagan elnökségi idő­szakának legsúlyosabb botránya, s nincs olyan amerikai vezető poli­tikus, aki - így vagy úgy - ne lenne belemártva. A Reuter hírügynök­ség a botrány főszereplőiről a kö­vetkezőket írja: RONALD REAGAN, (76 éves): azt állítja, nem tud visszaemlékez­ni arra, hogy előre jóváhagyta-e az iráni fegyverszállításokat. Először azt mondta, hogy a küldemények­kel egyetértett, azután megváltoz­tatta véleményét és állítását ta­gadta. Az amerikaiak többsége (52 százaléka) úgy gondolja, hogy Reagan hazudik. Tavaly novem­ber óta, amikor a botrány részletei megjelentek az újságokban, az el­nök tekintélye jelentős mértékben csökkent. Reagan november 19- én ezt mondta: ,,Nem hinném, hogy hibát követtünk volna el“. December 6-án így beszélt:,, Nyil­vánvaló, hogy ez a politika rossz volt, és hibák történtek“. Január 27-én az elnök kijelenti: ,,A legin­kább azt sajnálom, hogy nem jött be a dolog". GEORGE BUSH alelnök (61 éves): Jelentősen csökkent az a reménye, hogy a következő idő­szakban elnökké választják. Bush tagadja, hogy tudott volna arról: az iráni fegyverszállításokból szár­mazó pénzt a nicaraguai ellenfor­radalmároknak utalták át. A hirek szerint azonban Bush egyik ma­gasrangú tanácsadója segédke­zett a tranzakcióban. Az affér az alelnök tekintélyét is jócskán meg­tépázta. DONALD REGAN fehér házi személyzeti főnök (67 éves): Fo­kozott nyomás nehezedik rá, hogy mondjon le. Az amerikai haditen­gerészetnek ez a volt ezredese, ez a szó fukar ember, aki a Wall Stree- ten önmaga verekedte fel magát milliomossá, szembeszállt a nyil­vánosság előtt az iráni fegyverüz­let miatt rá zúduló kritika füzével. Bírálói, köztük Nancy Reagan, hajthatatlanul távozását követelik, mivel szerintük rossz tanácsokkal látta el az elnököt. GEORGE SHULTZ külügymi­niszter (66 éves): az Irangate so­kak szerint megzavarta az ameri­kai külpolitikát, amelynek Shultz 1982 óta vezetője. Ő maga elhatá­rolta magát a titkos fegyverszállit- mányoktól, amelyek - mint mondja - ellentétben állnak az antiterroris- ta politikával. ROBERT McFARLANE volt nemzetbiztonsági tanácsadó (49 éves): két évig élvezte az elnök kegyeit. Mivel azonban ellentétei támadtak Reagannel és más ve­zetőkkel, 1985 decemberében le­mondott. Február elején szállítot­ták kórházba, mert öngyilkosságot kísérelt meg (túladagolta az altató­szert). Állítólag ó volt az iráni akció építésze. Tavaly májusban egy fegyverekkel megrakott repülőgé­pen utazott titokban Teheránba. Ó az iráni botrányt vizsgáló legkü­lönbözőbb bizottságok legfőbb ta­núja. Ó mondta, hogy Reagan személyesen hagyta jóvá az első amerikai fegyverszállításokat, mégpedig 1985-ben és Izraelen keresztül. Ez a vallomása ellentét­ben áll Regan stábfőnök és az elnök állításaival. WILLIAM CASEY, a CIA volt igazgatója (73 éves): január vé­gén mondott le, miután rákos da­ganatot távolítottak el agyából. Ak­kor terjedtek el azok a hirek, mi­szerint a kongresszusi vizsgálóbi­zottság előtt az Irangate-ról nem mondott el mindent, amit tudott A botrány további kulcsfigurái: John Poindexter ellentenger­nagy, aki tavaly novemberben mondott le nemzetbiztonsági ta­nácsadói tisztségéről, továbbá be­osztottja, Oliver North ezredes, - mellesleg ó az egyedüli, akit a bot­rány miatt bocsátot­tak el. Az iráni játék szinlapján szerepel még Edwin Meese igazságügy-minisz­ter, Richard Se- cord vezérőrnagy, Fawn Hall (ó volt North titkárnője) és mások neve... (č) Irangate-színlap Szovjet és brit kommunisták eszmecseréi Genfi leszerelési konferencia Különbizottság a lázas űrfegyverkezés elhárításáért Bejrútban érezhetően javult a helyzet A legfőbb szereplők: Reagan, Regan, Poindexter, McFarlane, North» A Tower-bizottság jelentése sem tisztázhatta, hogy végül is kinek mi volt a szerepe ebben a cseppet sem tisztességes játékban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom