Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-03 / 27. szám, kedd

Alapfokról jó alapokkal Beszélgetés a magyar tanítási nyelvű iskolákról ÚJ FILMEK Szlovákiában, a tavalyi adatok szerint, összesen 264 magyar taní­tási nyelvű alapiskola működik. Eb­ből 126 1-8 osztályos, 138 pedig 1-4 osztályos. A tanulók száma kö­zel 50 ezer. A pedagógusoké 2700, ebből 1100-an az alsó, 1600-an a felső tagozaton tanítanak; 96,7 százalékuk képesített tanerő. Fodor Zoltántól, az SZSZK Oktatási Mi­nisztériuma nemzetiségi iskolák osztályának vezetőjétől először azt kérdezem, hol tartanak ma a magyar tanítási nyelvű alapiskolák, milyen utat tettek meg az új oktatási prog­ram bevezetése óta.- Az alapiskolák átszervezése nyolcvannégyben befejeződött. Mint köztudott, a folyamat hetvenhatban kezdődött, ideiglenes tantervek sze­rint. Amikor négy évvel később lezá­rult az első szakasz, vagyis az alsó tagozat átépítése, mi is leszűrtük a tanulságokat. Megvizsgáltuk töb­bek között, nem telített-e túlságosan a tananyag. Ugyanezt elvégeztük a felső tagozattal. Mielőtt megkezd­tük volna a végleges tantervek be­vezetését és tankönyvek készítését, az elemzések alapján változások történtek azokon a pontokon, ame­lyek szerint a kísérleti oktató-nevelő munka nem hozta meg a várt ered­ményt. De nemcsak tartalmi, hanem szerkezeti átépítést is végrehajtot­tunk. Például kilencéves helyett nyolcéves lett az alapiskola, ugyan­akkor tíz évre növekedett az iskola- látogatás kötelező időtartama. Az egész átépítés fő célja az volt, hogy az iskola jobban igazodjon a tudo­mányos-műszaki haladás követel­ményeihez. Korszerűsíteni kellett a matematika oktatását, de a többi természettudományi tantárgyét is. A humán jellegű tantárgyak eseté­ben elsősorban módszertani válto­zások történtek, itt tartalmat nem változtattunk, csak átcsoportosítot­tunk.- Mindez nem kis feladatot jelen­tett, és főként nem a pedagógusok számára.- Előbb talán arról, hogy anyagi szempontból is különböző igényeket támasztott az átszervezés. Új tan­könyvek, új segédeszközök kellet­tek. Ami a nemzetiségi iskolákat ille­ti, külön tankönyveket írattunk azok­nak a tantárgyaknak az oktatásá­hoz, amelyek nem szerepelnek a szlovák iskolákban, illetve eltérnek az ott tanítottaktól. A magyar, a szlo­vák, az orosz nyelv- és irodalom­könyvekről van szó. A többit fordítot­tuk, tehát - az egységes tantervnek megfelelően - ugyanazt tartalmaz­zák, mint a szlovák tankönyvek. Ezt azért mondom, mert a magyar isko­lák tanulói ugyanazt kapják, mint a szlovák iskolák tanulói. Voltak és vannak nehézségek a fordításokkal. Az első menetben a program beve­zetésével egy időben kellett biztosí­tani a tankönyveket. De nekünk meg kellett várnunk, amíg a szlovák ere­detit jóváhagyják, amely aztán mind­járt ment a nyomdába, mi még csak akkor adtuk, adhattuk ki a fordító­nak. Ezért fordult elő, hogy egyik­másik tankönyv késett vagy nyelvi hibákkal jelent meg. A jövőben arra törekszünk, hogy minden egyes könyv kerüljön nyelvi elbírálásra. Igen, a tanítóinkat fel kellett készíte­ni az újra. Ez elég komoly munka volt, amelyből döntő mértékben vet­ték ki részüket a járási pedagógiai központok.- Hogyan értékeli a magyar taní­tási nyelvű iskolák pedagógusainak munkáját, különös tekintettel az utóbbi esztendőkre?- Az oktatás és nevelés problé­máit az iskolában senki más nem oldhatja meg, csak a tanító. Tapasz­talataink szerint, rendelkezünk olyan pedagógusgárdával a magyar taní­tási nyelvű iskolákban, amely képes ezeknek a problémáknak a megol­dására. Tanítóink zöme ezt jó ered­ményekkel bizonyítja. Természete­sen, ahogy az élet más területein, itt is vannak fél gőzzel dolgozók. Azt szeretnénk elérni, olyan állapotokat, hogy minden pedagógus teljes mér­tékben megvalósíthassa magát az oktató-nevelő munkában, a lehető legjobban dolgozzon. Az elmúlt idő­szakban átgondolt, mind tartalmi, mind- szervezési szempontból jól előkészített továbbképző tanfolya­mokon vettek részt. Ennek eredmé­nyei eddig főként az alapiskola alsó tagozatán mutatkoztak meg. A taní­tók által alkalmazott új módszerek is hozzájárultak ahhoz, hogy például a korábban nem kedvelt matemati­kából kedvelt tantárgy lett.- Mi a helyzet a pedagógus-után­pótlás képzésével? Kérdezem ezt azért is, mert ezekben az években távozik, magyarán megy nyugdíjba tömegesen az iskolákból az a peda­gógusnemzedék, amely a felszaba­dulás után az elsők között kezdett tanítani az újranyíló magyar isko­lákban.- Igen, ez így van, de egyelőre nincs pedagógushiány. Ha lenne, akkor bizonyára nem 96,7 százalé­kot képviselne a képesített tanerők száma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem gondoskodunk a pedagó- gus-utánpótlásról. Sőt, nagy gondot fordítunk rá, ugyanúgy arra is, hogy olyan felkészítésben részesüljenek, amely képessé teszi őket a kor dik- táfta feladatok elvégzésére. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a pedagógus- pálya nem tartozik a legkeresetteb­bek közé. Ez gyakran megmutatko­zik abban is, hogy néhány szak esetében nem szelektálhatunk, oly kevés a jelentkező. Az igényeket figyelembe véve, a nyolcadik és ki­lencedik ötéves tervidőszakban na­gyobb számban tervezünk hallgató­kat azokra a szakokra, amelyek a magyar iskolák számára szüksé­gesek.-Az elmúlt egy évtizedben sok szó esett az anyanyelv és a szlovák nyelv oktatásról. Hol tartunk ma e két területen?- Arra törekszünk, hogy a gyerek szépen és tisztán beszélje anya­nyelvét. Erre kellő teret ad az óra­terv, amelyben a legmagasabb óra­szám éppen a magyar nyelvnek és irodalomnak jut, az 1-8 osztályok­ban összesen 47 óra hetente. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek felületesen használják anyanyelvű­ket. Ennek okát elsősorban abban látjuk, hogy a többi tantárgy tanítói nem fordítanak kellő gondot az anyanyelvi nevelésre. Szeretnénk elérni, hogy minden magyar tanító megkövetelje a tiszta magyar be­szédet. A másik célunk, hogy a gye­rekek kellő mértékben elsajátítsák a szlovák nyelvet. A heti óraszám itt 29. Ezenkívül a felső tagozat osztá­lyaiban elvárjuk, hogy a természet- tudományi tantárgyak oktatói megis­mertessék a tanulókkal a szlovák szakkifejezéseket is; a hetedik-nyol­cadik osztályban összefoglaló gya­korlatokat tartanak szlovák nyelven; különfoglalkozásként egy-egy órát már a napköziben szlovák beszélge­téssel töltenek el a gyerekek. Legu­tóbbi tapasztalataink szerint, többet tudnak, mint korábban elődeik, és jobban tudják alkalmazni a megta- nultakat. Érvényesül a gyakorlati jel­leg. De ezt már más tantárgyak oktatásával kapcsolatban is mon­dom. Igaz, tapasztalunk olyasmit is, hogy jobban kiéleződtek a különbsé­gek a tehetséges és a kevésbé te­hetséges tanulók között. Ennek oka, hogy eléggé zsúfolttá tettük az alap­iskola tananyagát. Főleg akkor tűnik ez ki, ha kevesebb idő jut a begya­korlásra, hátrányba kerül az olyan tanuló, aki nem képes egyedül dol­gozni.- Egy-egy alapiskola életképes­ségéről, erejéről, pedagógusainak szakmai felkészültségéről, elkötele­zettségéről, emberi tartásáról első­sorban az beszél, hogy a tanítvá­nyok miként állják meg helyüket az életben. Még előbb azonban: há­nyán akarnak és tudnak tovább­tanulni felsőbb fokú iskolákon.- A magyar tanítási nyelvű isko­lákban évről évre igyekszünk több tanulót meggyőzni, hogy tanuljanak tovább. Képesek rá, sok-sok kitűnő példa bizonyítja. A magyar alapisko­lák végzősei választhatnak magyar vagy szlovák középiskolát. Minden egyes szak esetében, ahol az lehet­séges volt, igyekeztünk megszer­vezni a magyar nyelvű oktatást is. Számos alapiskoláról mondhatjuk el, hogy képesek megfelelő számú tanulót megnyerni a továbbtanulás­nak. Nem tudjuk pozitívan értékelni viszont az olyan iskola munkáját, ahonnan csak elenyésző számban jelentkeznek érettségivel végződő középiskolába. Pozitívumnak tekint­hető viszont hogy túlteljesítik a nép­gazdaság szempontjából fontos ágazatokra vonatkozó ilyen irányú keretszámokat. A kettőnek azonban egyensúlyban kell lennie. Azt kell elérni, hogy a magyar nemzetiségű lakosság számának megfelelő arányban tanuljanak valamennyi is­kolatípusban a magyar nemzetiségű gyerekek. BODNÁR GYULA Tisztességtudó asszonyok A néhány éve megújult kínai film­művészetről már eddig is olvashat­tunk a sajtóban, mozijaink műsorán azonban legfeljebb csak két-három alkotás szerepelt ebből a termésből. Pedig a Kínai Népköztársaságban (ahol hosszú évekig szinte egyálta­lán nem forgattak filmet) mostaná­ban évente százötven játékfilm ké­szül, s a szaklapok fesztiváltudósítá­saiból arról is értesülhetünk, hogy nem is akármilyenek. Érthető hát, hogy a nézők (legalábbis a tájéko­zottabbak) kíváncsisággal fogadják e távoli földrész produkcióit, melyek egy számunkra szinte teljesen isme­retlen világ üzenetét hordozzák. Meglepetést és sikert aratott nyá­ron, a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon, a Tisztességtudó asszonyok című alkotás is, melyet a zsűri födíjjal jutalmazott. Hihetetle­nül érdekes, szokatlan ez a munka, merőben különbözik a korábbi se­matikus kínai filmektől. Cselekmé­nye 1948-ban játszódik, a forrada­lom győzelmét megelőző utolsó órákban, ez azonban csak háttér a filmben, mert előtérben egy furcsa történet áll. A zord hegyi faluban, valahol az indiai határ közelében, a helyi szokásoknak megfelelően egy hatéves kisfiút megnősítenek; a gyönyörű Sin-Sin tizennyolc éves - és az iszonyatos szegénység kényszeríti rá, hogy feleségül men­jen a kevésbé szegény kisfiúhoz -, így az ifjú lány inkább az anyukája lesz Wei-Weinek, mint hitvese. Fur­csa nász ez, amelyet ugyanolyan ősi szertartással készítenek elő, mint a falu valamennyi esküvőjét. A kisfiú valódi anyjával élnek hármasban, szeretetteljes környezetben, s a fia­talasszony legfőbb teendője, hogy elaltassa ifjú férjét. Tulajdonképpen meg is kedveli az amúgy tisztessé­ges kislegényt, de miután nem tud mit kezdeni házastársával, szembe­fordul a szigorú hagyományokkal, s az egyik ifjú nagybácsinál talál szerelmi vigasztalásra. Nem tudja rászánni magát, hogy éljen a most már törvény adta lehetőséggel, el­Beugrás (kínai) váljon és otthagyja a hozzá ragasz­kodó kisgyereket, és türelmes-meg- értő anyósát. Végül a falu közvéle­ménye mégis elüldözi a településről. Ahhoz, hogy megfejtsük a törté­net szimbólumrendszerét, a szikla­rajzok, szertartások jelentését, job­ban kellene ismernünk a kínai törté­nelmet, kultúrát, az ottani életforma hagyományait. De valójában nem is ez a fontos. Hiszen elsősorban a kisfiú portréja, magatartása érde­kes, ebből ugyanis világosan követ­keztethetünk általában a kínai férfi családbeli és társadalmi szerepére. Mert ez a hatéves kisfiú már tökéle­tesen tudja, hogy mint férfinak hol a helye és szerepe a családban. (Már kész despota, mozdulataiban benne van a nő fölötti uralom évszá­zados férfibiztonsága is.) S követ­keztethetünk az asszonysorsokra is, a nők kiszolgáltatottságára, sanyarú helyzetére, ahogy beletörődve, zok­szó nélkül tűrik megaláztatásukat. A kisfiút alakító gyermekszínész tü­neményes tehetséggel, természe­tességgel játssza el szerepét, a megcsalt férj szerepét is. Huang-Tyien-csung rendező ér­deme, hogy rendkívül ízlésesen, he­lyenként jó ízű humorral ábrázolja ezt a szokatlan történetet, s a furcsa emberi kapcsolat ábrázolása soha­sem csap át viszolyogtató ízléste­lenségbe. Operatőre segítségével ezt az európai szem számára fan­tasztikus hegyi vidéket (égbe nyúló kopár sziklák, hatalmas vízesések, rohanó, kristálytiszta vizű patakok) szervesen a históriába tudta kompo­nálni. Ugyanakkor a film atmoszfé­rája páratlanul eredeti. (Például a „zenei kíséret“ jobbára sakálüvöl­tésből, vadmacskasirámokból, titok­zatos erdei, hegyi visszhangokból áll.) A Tisztességtudó asszonyok látványos, helyenként egyszerűen lenyűgöző alkotás, mely minden sablontól és előítélettől mentesen, mély emberismerettel, finom művé­szi eszközökkel ábrázolja egy asz- szony lázadását az évszázados ha­gyományokkal szemben. (NDK-beli) ZENEI VILÁGOK TALÁLKOZÁSA Suchoň, Mozart, Verdi - egyáltalán nem valamifajta önkényes felsorolás ez. A január 27-én megtartott hang­verseny dramaturgiáját tükrözi a Szlovák Filharmónia gyakorlatában megszokottnak is felfogható párosítás. Ráadásul a korszakos különbségek ellenére is Suchoň és Mozart egy-egy elhangzott alkotása bizonyos érte­lemben rokonságot is mutat. Mindkét műben domináns szerepet kaptak a fúvósok, ami önmagában is markáns zenére utal. Eugen Suchoň Kürt-balladája a Fiatal évek ciklusból először hangzott fel koncertpódiumon. A szlovák zene­szerzők legkiválóbbika 1928-ban egy barátja halálára komponálta ezt a férfias érzelmességgel és drámaiság- gal teli darabot. Ez a mű nem elsősorban hangszerszóló­ra épül, mint ahogyan azt a címéből következtetve gondolnánk. Ján Budzák kürtmúvész a mű főtémáját a balladisztikusság minden jellemzőjének kidomborítá­sával játszotta. Ô és az Oliver Dohnányi vezényletével közreműködő zenekar teljesítménye eredményezte, hogy ez a bemutató nem pusztán egy koncert bevezető száma volt, hanem igazi zenei esemény. Kétségtelen, hogy az igencsak határozott önkritikájáról ismert Eugen Suchoň ezúttal tévedett e fiatalkori opuszának megítélé­sében. E mű bemutatásának engedélyezése egy újabb élménnyel gazdagította a huszadik századi zene kedve­lőit. A zenetörténet legzseniálisabb fiatalemberének alkotó­műhelyéből került ki 1778-ban a párizsi Concerts spirituels megbízásából komponált Esz-dúr szólóhangszeres szim­fóniája (K 297b). Más jellegű zenéje miatt Mozartnak ezt a művét nem mutatták be Párizsban. Ismeretes, hogy egyetlen szimfóniájával (D-dúr, K 297) és egy balettzenével ért el sikereket. Bár a tanuláson kívül rendszeresen komponált - alkalmazkodva a párizsi ízléshez -, mégsem fogadták el az ott írt műveinek többségét. A mű fúvósokra írt szólóit a Bratislavai Fúvós­ötös tagjai tolmácsolták. Bár az est karmestere az első tétel (Alegro) értelmezésében nem törekedett a hangsú­lyok keresésére, a második tétel (Adagia) szólórészei­ben a közreműködő szólisták érdemének tudható be a gondolati telítettség. A harmadik tétel elhangzása után bizonyossá vált, hogy Dohnányi az első tétel egészével a befejező rész (Andantino con variazioni) színességét akarta kiemelni. Játékossága már-már a groteszk felé hajlott, ami kétségtelenül vonzóan újszerű volt ebben az előadásban. Az est második részében Giuseppe Verdi Quattro pezzi sacri címmel összekapcsolt négy kórusmúvét tolmácsolta a Szlovák Filharmónia kórusa Oliver Dohná­nyi vezényletével. A Margita Gergelová betanította kom­pozíciók minden esetben a Verdi teremtette lelki telített­séget sugározták a hallgatóság felé. Ismét bebizonyoso­dott, hogy sokoldalúsága ellenére igazán elemében akkor van ez a kórus, ha az a capella művek tolmácsolá­sára nyílik lehetősége. Ez a Verdi kompozíciók első (Ave Maria) és harmadik (Laudi alla Vergine Maria) darabjá­nak tolmácsolásakor lenyűgöző volt. A Te Deum című befejező darab méltó megkoronázása volt az estnek. Nincs kapcsolódási pont a négy kórusmű között, hiszen csupán egy zeneműkiadói ötlet okán kerültek egymás mellé. Verdi kórusmuzsikája ennek ellenére határozott gondolatisággal, érzelmi telítettséggel szólt ezen a kon­certen. SZÚNYOG JUDIT A tisztességtudó asszony - a kínai film főszereplője K. Dieter Klebsch az NDK film egyik jelene­tében Nem túl eredeti az ötlete a Beugrás című NDK-filmnek: cselek­ménye a hasonlósá­gon alapuló személy- cserére épül. (Ezt az évezredes hagyo­mányt már az ősi színjátszás és a folk­lór is ismerte.) Egy kí­nosan pontos, szőr­szálhasogató, a ren­det mindennél többre becsülő mérnök illet­ve hasonmása, egy éjszakai szórakozó­hely jó kedélyű, köny- nyelmű zongoristája áll a középpontban. A kicsinyes kishiva- talnokot távollétében- amint az sejthető- a bohém zenész helyettesíti; néhány nap alatt gyökerestül megváltoztatja pedáns másának szűkebb környe­zetét, családi viszonyait, sőt meg­menti felbomlóban ievö házasságát is. A személycsere - amint az lenni szokott - sok félreértésre, bonyoda­lomra ad okot, a hangsúly azonban mindig a játékosságon van. Werner W. Wallroth forgatókönyvíró-rende­ző semmi egyébre nem törekedett, mint a néző megnevettetésére, szó­rakoztatására. K. Dieter Klebsch- nek, a kettős szerep alakítójának közreműködésével elérte célját, mégha komédiája halványabbra si­keredett is, mint a műfaj klasszikus darabjai.- ym -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom