Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-17 / 39. szám, kedd
ÚJ szú 5 1987. II. 17. A kommunisták évzáró tanácskozásán A tények összegezése a problémák megoldásához kevés Már a tavaszra készülnek Példásan gondoskodnak a gépekről A sládkovičovói Major István Cukorgyár 1 -es számú pártalapszerve- zetének 38 tagja van. Lakatosok, gép- és villanyszerelők, akik a kampányt megelőző időszakban a javítási és karbantartási munkákat végzik, a feldolgozás hónapjaiban pedig közvetlenül a cukorfőző gépsorok mellett szorgoskodnak. Egy tag kivételével valamennyien megjelentek az évzáró taggyűlésen, amelyen Kalis Béla elnökkel az élen a héttagú pártbizottság az utolsó évzárót követő időben végzett munkát és az új feladatokat mintegy nyolc gépelt oldalt kitevő jelentésben összegezte. A pártbizottság beszámolója sokoldalú volt. Az alapszervezeti pártmunkának jó és gyenge részeit is egyaránt számba vette, de a figyelmes hallgatóban egyre inkább megerősödött a felismerés, hogy az évzáró taggyűlésre készült beszámoló felerészben tényeket összegező gazdálkodási mérleg. A mintegy három és fél oldalnyi adathalmazból például megtudtuk, hogy a cukorrépa felvásárlását 1986. szeptember 23-án kezdték meg. Az október elsején reggel hat órakor kezdődött és december 24-én hajnali hat órakor befejeződött kampány 82 napja és 12 órája alatt közel 161 ezer tonna répából valamivel több mint tizenhétezer tonna cukrot készítettek. A gazdálkodási eredményeket összegező rész egyéb vonatkozásaiban is részletes volt. Időpontok, tonnák és százalékok sora tanúsította, hogy a cukorfőző részlegen a kommunisták párton kívüli munkatársaikkal együtt a kampány előkészítése és a cukorrépa feldolgozása alatt eredményes munkát végeztek. Pontosan megtudtuk, hogy a betervezett karbantartási és próbaüzemelési feladatokat számszerűen és koronában kifejezett értékben hány százalékra teljesítették, de ugyanígy azt is, hogy hány százalékos szénkészlettel indultak, mennyi szezonmunkást vettek fel, és közülük hányán töltötték be a hetvenedik életévüket. Milyen újszerű eljárással és átlagosan hány napig tárolták a cukorrépát, ezért hány százalékkal csökkent a tárolási veszteség, és az előző évhez viszonyítva mennyivel volt jobb a fehércukor- kihozatal. Azt is aprólékosan részletezte a pártbizottság beszámolója, hogy a termelő mezőgazdasági üzemek milyen hibákat követtek el a betakarítás ütemében és milyen gondokat okozott a répa nagyarányú szennyezettsége. A beszámolónak e részét egy számszerű kimutatás zárta, hogy hány tonnával és hány százalékra teljesítik, illetve nem teljesítik a kristály és porcukor csomagolási tervét. A gazdálkodási eredmények aprólékos elemzése mellett a beszámoló az alapszervezeti pártmunkát is értékelte. Az előbbi résszel szemben lényegesen rövidebb terjedelemben és kevésbé részletesen, de így is számos negatívum került szóba. Ugyanakkor a tevékenység árnyoldalait ellensúlyozó pozitívum meglehetősen kevés. Például a tagalap bővítésében elért jó eredmények és az ellenőrző szerep gyakorlása, vagyis a gazdasági vezetők rendszeres beszámoltatása mellett több hiányosságról is szólni kellett. A tagokat a gazdasági vezetőség az évzáró taggyűlésig nem ismertette meg azokkal a személyes feladatokkal, amelyeket az új kampányt előkészítő időszakban kell teljesíteniük, így aztán ezekkel kapcsolatosan véleménycsere sem alakult ki. Sok a hiányosság a pártcsoportok munkájában, a pártoktatáson mindössze 77 százalékos a részvétel, a párt- taggyűléseken kevés a felszólaló. Ugyancsak negatívan értékelte a beszámoló a munka- és a szociális feltételeket, megállapítva, hogy a problémák hosszabb ideje tartarjak. A beszámolóban elhangzottakat három felszólalás is kiegészítette. Pavol Švirec mérnök, a cukorgyár igazgatója még egyszer összegezte a gazdasági eredményeket, majd szólt az idei feladatokról, valamint a munkaszervezésben és bérezésben bevezetésre kerülő újszerűségekről. A személyes értékelések kapcsán részletesen beszélt a mesterek felelős munkájáról. Roman Belcák mérnök, igazgatóhelyettes az új kampányra való felkészüléssel kapcsolatos feladatokat részletezte, hangsúlyozva, hogy a karbantartók és javítók negyede kommunista, és a kommunisták példamutatása a feladatok teljesítésének lényeges feltétele. Vavrik Ottó, az üzemi pártbizottság elnöke többek között konkrétan rámutatott az alapszervezeti pártmunka néhány gyenge oldalára. Legkritikusabb szavait a pártcsoportoknak, illetve azok vezetőinek cí- mazte. Jogosan, mert a legkisebb szervezeti egységek munkájában előforduló hiányosságok az alapszervezeti pártmunka hatékonyságát is csökkentik. Csak sajnálni lehet, hogy a három pártcsopcrt név- leg is megnevezett vezetője közül senki sem reagált a kritikus észrevételekre, így nem derült ki, hogy munkájukat milyen körülmények nehezítik. Ilyen elemzés, ennyi észrevétel és kritikus megállapítás után meglepetés, hogy nemcsak a pártcsoportok vezetői, hanem tagtársaik sem szóialtak fel. Egyedül Kakvisz Anna kért szót, de ő lényegében arról beszélt, ami az 1-es számú párt- alapszervezet kommunistáinak év végi tanácskozásán a legnagyobb hiányosság volt. Látva, hogy az elmondottakhoz a tagok közül senki sem szól hozzá, mint a pártbizottság tagja jogosan figyelmeztetett arra, hogy a párttaggyűlések és az évzáró taggyűlések is csak akkor teljesítik küldetésüket, ha a tagok elmondják és kölcsönösen megvitatják nézeteiket, javaslataikat, s együtt döntenek a legfontosabb tennivalókról. Senki sem vitathatja, hogy a tények puszta összegezése a problémák megoldásához kevés. Nem elég megállapítani, hogy a pártoktatásról sokan hiányoztak, hanem arról is szólni kell, hogy hogyan szüntetik meg ezt a hiányosságot. Ugyanez vonatkozik a pártcsoportok munkájára. Ezt véve alapul nem tévedünk, amikor az évzáró taggyűlésen elfogadott határozat legfontosabb pontjának azt tartjuk, amelyik a pártcsoportok munkájának javítását, s ezen keresztül a tagok aktivitásának fokozását adja feladatul. EGRI FERENC A természet még téli álmát alusz- sza, viszont a mezőgazdasági vállalatok dolgozói már javában készülődnek a tavaszra. Különösen a gépközpontokban nagy most a sürgésforgás, ami arról tanúskodik, hogy a szakképzett gépjavítók a gépkezelőkkel karöltve azon fáradoznak, hogy megteremtsék a soron következő mezei 'munkák gyors és jó minőségében történő elvégzésének kifogástalan műszaki feltételeit. Mindenki tudta-tette a kötelességét Jó ütemben halad a munka a Gabčikovói Csehszlovák-Szovjet Barátság Állami Gazdaságban is, ahol a minap Álló István mérnöktől arról értesültünk, hogy a gazdaságban a legzordabb hidegekben sem volt különösebb fennakadás a karbantartó, illetve a gépjavító tevékenységben. A legnagyobb hidegek és hófúvások idején a gépkezelők haladéktalanul munkához láttak, hogy járhatóvá tegyék a telepekhez vezető utakat és eltakarítsák a havat az istállók kornyékéről, valamint a gazdasági udvarokról, a karbantartók pedig már kora hajnalban munkába álltak, hogy kijavítsák a fagy által tönkrement vízpumpákat, nyomócsöveket stb. A folyamatos ellátás biztosítása érdekében később a silóvermek környékéről és a határi utak egy részéről is el kellett takarítaniuk a havat. A hóeltakaritási munkák során közel tízezer liter gázolajat használtak el, de urai voltak a helyzetnek és elejét vették annak, hogy a mostoha időjárás tetemes kiesést okozzon a termelésben.- A példamutató hozzáállásnak köszönhető, hogy a kora tavaszi teendők elvégzéséhez szükséges erő- és munkagépek javítása továbbra is a kidolgozott időtervnek megfelelő ütemben halad - említette egyebek között a főgépesítö. - Ismerjük a növénytermesztési ágazat feladatait, tudjuk, hogy a tavaszi árpa részére kijelölt területtel együtt hozzávetőlegesen kétezer hektáros szántóterületet kell majd több ízben is bejárniuk a gépeinknek ahhoz, hogy tökéletesen előkészített magágyba, és a legmegfelelőbb agrotechnikai határidőben vethessük el a magot. Mindehhez a mi ágazatunknak, a gépjavítóknak és a gépkezelőknek kell megteremteniük a múszaki feltételeket. Feltétlenül eleget akarunk tenni az elvárásoknak, ezért már december elején hozzáláttunk a javításhoz, azt is számításba véve, hogy ezen a télen sem mulaszthatjuk el a gépkezelők szokásos ismeretgyarapító oktatását. Felújítják a megkopott alkatrészeket A központi műhelyben SQÓky János és Cére László, a növénytermesztési ágazat javítóműhelyében pedig Fekete István mérnök vezetésével szorgoskodnak az emberek a feladatok mielőbbi teljesítésén. A munkában a kommunisták, valamint a Csörgő Zoltán és a Szeif Zoltán vezette szocialista munkabrigádok tagjai járnak jó példával az élen.- A pótalkatrészekkel való ellátás nem éppen kifogástalan, de ez nálunk nem okozhat különösebb fennakadást - újságolták a központi javítóműhely dolgozói. - Már eddig is sok alkatrészt felújítottunk, sőt elkészítettünk házilag. Nem állítjuk, hogy ez minden esetben csökkentette a költségeket, viszont elejét vette a javításban és a gépek folyamatos üzemeltetésének biztosításában korábban tapasztalt kieséseknek. Ezzel kapcsolatban a főgépesítö elmondta, hogy a közeljövőben tovább javul a helyzetük, és nemsokára valószínűleg bonyolultabb alkatrészek elkészítésére is vállalkozhatnak. Ugyanis sikerült megvásárolniuk egy marógépet, melyet szeretnének mielőbb üzembe helyezni. A példás helytállás és a gondenyhítő kezdeményezés eredményeként a gazdaságban február elején a tavaszi munkákhoz nélkülözhetetlen erő- és munkagépeknek mintegy kilencven százaléka már bevetésre készen sorakozott az udvaron, illetve a gépszínekben. Ottjártunk idején a 78 kerekes traktorból még tizenhárom, a fontosabb munkagépek közül pedig már csak egy Monair vetőgép várt javításra.-Tegnap gazdaságunkban kezdetét vette a gabonakombájnok javítása - mondotta büszkén Álló mérnök. - összesen tíz E-512-es és négy E-516-os kombájnunk van, valamennyit azok a gépjavítók készítik elő az új idényre, akik nyáron és ősszel dolgozni fognak velük. Nálunk hosszú évek óta így folyik a javítás, s valószínűleg ennek köszönhető, hogy még az idén is teljes értékű segítőtársként számolhatnak az 1972-ben vásárolt kombájnokkal. Korszerű gépközpontot építenek A Gabčikovói Állami Gazdaságnak jól kiépített, korszerű és ütőképes gépparkja van. És ez nem csupán annak köszönhető, hogy az eredményesen tevékenykedő gazdaság évente mintegy ötmillió koronát tud áldozni a géppark felújítására és korszerűsítésére. A sikerben komoly szerepet játszik a gépek szolgáltatásszerű és kíméletes üzemeltetése, és a gépekről való sokoldalú gondoskodás is. E tekintetben évek óta ezt a gazdaságot emlegetik példaként a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban.- Néhány év óta milliókat költünk arra, hogy véglegesen megoldjuk a gépek tető alatti teleltetését és megóvjuk gépeinket az időjárás viszontagságainak közismerten káros hatásától - említette a főgépesítő.- Hozzáfogtunk egy korszerű gépközpont kiépítéséhez, melynek keretében a múlt év folyamán két tágas gépszínt építettünk. Egy régi istálló átépítésével összesen 40 traktor garázsolását oldottuk meg, így ezt a telet már valamennyi erőgépünk és önjáró munkagépünk fedél alatt töltötte. Az idén újabb két gépszínt építünk, melyekben a gépkocsijainkat és a drágább munkagépeinket szeretnénk elhelyezni. A gépközpontban jövőre diagnosztikai állomást, kovács-, hegesztő- és lakatosműhelyt létesítünk, valamint kiépítjük a 100 ezer liter gázolaj tárolására és automatikus adagolására méretezett üzemanyagtöltő állomást is. Ezzel valószínűleg jó néhány évre megoldódnak a gépek elhelyezésével, karbantartásával, javításával és folyamatos üzemeltetésének biztosításával kapcsolatos gondjaink, és egyúttal remélhetőleg az egyre drágább gépek élettartamát is sikerül meghosszabbítanunk- hangsúlyozta végezetül Álló István mérnök KÁDEK GÁBOR JÓTÁLLNAK A JÓTÁLLÁSÉRT? A vásárlók nem ismerik eléggé jogaikat A szerkesztőségünkbe érkezett panaszok tekintélyes része a szqlgáltatásokra, főleg a garanciára, vagyis a jótállásra vonatkozik. A levelek arról tanúskodnak, hogy számos olvasónk helytelenül értelmezi a garancia jelentését. A kereskedelem és a szolgáltató vállalatok nem azt „garantálják“, hogy az általuk eladott vagy elkészített termékek fél évig hibátlanul, zavartalanul használhatók maradnak, hanem azt, hogy fél évig a garanciális javítások keretén belül ingyen távolítják el a hibát, vagy ha a hiba eltávolíthatatlan, kicserélik a terméket. Erre joga van a vásárlónak, megrendelőnek. De joga van például a reklamációval kapcsolatos kiadásainak megtérítésére is (a meghibásodott termék szállításának, az útiköltségeknek stb. megtérítésére). Ám ki van tisztában garanciális jogaival? És, ha ismerné is jogait, ki az, aki néhány koronáért vállalná a vitát, kérvényezést, ügyintézést, idegeskedést? Szomorú tapasztalatokról számoltak be azok, akik - kellő jogismeret nélkül - vállalták ezt. A kőfaragó üzem vezetője habozás nélkül tagadott le egy hónapot a törvényes, 6 havi jótállási időből, amikor olvasónk a hatodik hónapban reklamált; elszakadt a rossz minőségű anyagból készült cipó, s persze a vásárló hibájából, mert nem úgy használta, ahogy kellett volna; az élelmiszerkereskedőnek a vásárlás után hiába vitték vissza a romlott tejet, mert - állítása szerint - a romlandó árura a jótállás nem vonatkozik... Elvileg éppen a kereskedelmi vállalatoknak, szolgáltató szervezeteknek kellene tájékoztatniuk az ügyfeleiket jogaikról. Kötelességüknek általában eleget tesznek: kifüggesztik az ún. reklamációs rendtartásokat, amelyek gyakran jóval szigorúbb feltételekhez kötik a reklamációt, mint maga a törvény, vagy átadják a jótállási levelet, amelyből megállapíthatjuk, mikor és miért nem érvényesíthetőek az egyébként nem részletezett garanciális jogaink. A jótállási feltételekből megtudjuk, hogy a jótállási levelet az eladó köteles kitölteni azonnal az eladáskor, de ,,a hiányosan kitöltött jótállási levél érvénytelen“. És ugyanúgy egy mondattal intézik el, hogy ,,a jótállási levél igazolás a vásárló jogáról.“ A fogyasztók jogait részletesebben taglaló jótállási levelek talán növelnék a reklamációk számát? Ez is annak a törekvésnek része lenne, hogy mérsékeljék az egyszer már eladott és kifizetett termékekre utólag háruló költségeket? Pedig nincs könnyű dolga annak sem, aki legalább részben ismeri jogait. ,,Az első garanciális javítás még úgy-ahogy elintéződött. Igaz, hogy először azt mondták nincs alkatrész, de aztán a szerviz főnöke mégiscsak szerzett valahol. A második meghibásodásnál már hosszabb ideig tartott a javítás, s a vásárlást követő harmadik hónapban a gép harmadszor is meghibásodott. A reklamációnak már két hónapja nem bírunk a végére járni, pedig a férjem már háromszor vett ki szabadságot ebben az ügyben. A jótállási levél szerint egy hónapon belül kötelesek a javítást befejezni, a szervizben viszont azzal biztatnak, hogy fél évig is eltarthat, mert nincs alkatrész. Ilyen apró hiba miatt pedig állítólag még kicserélni sem lehet az árut“ - panaszolta egy olvasónk. Amikor a levélíró által megnevezett szervizben érdeklődtem, az ószhajú főnök indulatosan kitört: - Nincs alkatrész és ha megszakadok se tudok szerezni. Lassan már javítást sem merek elvállalni. Hetente - kéthetente elindulok, végigutazom az országot néhány alkatrész miatt, és elhiheti: én örülök a legjobban, ha megszerzem azt, ami hiányzik. Mit gondol, olyan nagy élvezet hallgatni nap, mint nap ügyfeleink méltatlankodását, szidalmait? Mert minket szidnak, nem a gyártót, aki azt nyilatkozza az újságnak, hogy az nem létezik, hogy ők egy hónapon belül ne küldenék el a szerviznek az igényelt alkatrészeket. De ha én megyek el a gyárba, nekem már mást mondanak. Azt, hogy vegyem tudomásul, ahány alkatrészt adnának ók nekem, annyival kevesebb késztermék hagyná el a gyár kapuit. Csak meg ne írja, mert akkor már tényleg semmit sem adnak nekem. Megtudtam viszont azt is, hogy nem az őszülő főnök állította, hogy ilyen apró hiba miatt az árut akkor sem lehet kicserélni, ha a javítás befejezésére fél évig kell várni. Ez ugyanis nem igaz: a fogyasztók jogos érdekeit szem előtt tartó bíróságok megteremtették a törvény által ismert eltávolíthatatlan hiba fogalmának megfelelőjét, a szubjektíve eltávolíthatatlan hiba fogalmát. És arról, hogy mi hagyhatja, sót hagyja el a gyár kapuit, szó esett a CSKP legutóbbi kongresszusán is: ,,Olykor szinte megdöbbentő, mi mindent engednek át a vállalati és felsőbb szervek is nemcsak a hazai piac számára, de külföldre is. Ez nem minősíthető másként, mint büntetendő felelőtlenségnek, melynek következtében jelentős anyagi értékeket veszítünk. De a reklamációkból, a selejtes termékekből és a színvonalon aluli termelésből keletkező veszteségek túlnyomórészt a társadalom számláját terhelik és nem azokét, akik e veszteség okozói.“ A megoldást tehát elsősorban a gyárkapun belül kell megteremteni; javítani a különféle termékek minőségét, a munka minősége szerinti bérezés gyakorlatát, fokozni a minőség ellenőrzését, szóval megelőzni a garanciális hibákat! Ugyanakkor azonban a gyártó kényszerű partneréül szegődött kereskedelemnek és a szolgáltatóknak is tudomásul kellene venniük, lejáratják magukat a fogyasztók jogainak megsértésével, korlátozásával, s ha jelenleg gyakoribb is az, hogy ők perelik a fogyasztót és nem az őket, a lakosság jogtudatának, jogi ismereteinek gyarapodása fordulatot hozhat ebben a számukra oly kedvező helyzetben. S ugyan mihez kezdenek majd akkor, ha a vásárlók jogaik érvényesítésére ügyvédet fogadnak, pereskedni kezdenek a kereskedelem számláján, ha a kereskedelem költségén taxival szállíttatják vissza a hibás terméket kicserélésre, ha kártérítést kérnek a garanciális ügyek intézésére kivett szabadnapokért, a hibás hűtőszekrényben megromlott húsért, a rossz tévé miatt kiégett lakásért, s egyáltalán minden olyan többletkiadásért, amely a garanciális áru meghibásodásából keletkezett. Csak így lehetne a kereskedelmet rábírni, hogy partneréül szegődjön a vásárlóknak is, hogy az árut az átvevéskor ne csak a mennyiség, hanem a minőség szempontjából is ellenőrizzék, megelőzendő a garanciális hibákat. FEKETE MARIAN
