Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-14 / 10. szám, szerda

ÚJ szú 5 . 1987. I. 14. Nő a munkaképtelenség aránya Miért betegeskedünk? A munkaképtelenség aránya 1985-ben 4,33 százalék volt (a szövetkezeti parasztságé 4,14 százalék). Ez a szám az utóbbi tíz évben a legmagasabbat jelenti. Hogyan lehetséges ez, hiszen szüntelenül arról beszélünk, hogy javítjuk a dolgozókról való gondoskodást? Hogy képet alkothassunk arról, mit jelent ez a népgazdaság számára, megemlítjük, hogy 1985-ben munkaképtelenség miatt naponta 312 ezer személy maradt távol munkahelyéről, illetve 30 ezer szövetkezeti tag nem dolgozott. A helyzet kedvezőtlen, hiszen a munkaképtelenség aránya tavaly sem javult. A csővezetékek tartópillérei, hidak és különböző technológiai berendezések a vágsellyei (Šaľa) Dusio vállalatnál sokoldalú gondoskodást kívánnak. A vegyianyag-tartaimú levegő különösen a fémből készült hidak, berendezé­sek részeit támadja meg. Ezért a vállalatnál már több mint tíz éve dolgozik a žilinai Slovšport tíztagú mázolóbrigádja Milan Milo vezetésével. Télen a csarnokokban és egyéb épületekben kapnak munkát. A felvételen Milan Žídek (balról), Mester Stanislav, František Grešák és Csamaj Géza látható munka közben. Milan Aľakša felvétele Felejthetetlen három hét A leggyakoribb okok A munkaképtelenség okai között az első helyen a légzőszervi megbe­tegedések állnak. Tudjuk, az influ­enzajárványok okozzák a legtöme­gesebb munkaképtelenséget, de a légzóutak betegségei az influen­zajárvány nélkül is az első helyen állnak. Ezt a balesetek követik. Kü­lönösen a nem üzemi balesetek egyre több gondot okoznak. Gyako­riságuk nő, számuk csaknem a négyszerese az üzemi balesetek­nek. A harmadik helyen a mozgás- szervi betegségek állnak. Kinek áll módjában, hogy javítson a helyzeten? A betegek gyógyítása az egészségügyi dolgozók feladata, de természetesen sok függ attól is, mit hajlandó a beteg saját egészsé­ge érdekében tenni. Vitathatatlan, hogy alapvető feltétel a gyors és helyes diagnosztizálás, a betegség meghatározása és a gyógyítás meg­kezdése. A lakosság egészségi álla­pota szempontjából azonban döntő a megelőzés, a szervezet ellenálló­képessége is. Ezen a téren még nagyon sok a lemaradásunk és tar­talékunk. A légzóutak betegségeire kétség­telenül hatást gyakorol környeze­tünk. Az ember maga nem szüntet­heti meg az ipari szennyezést, és elképzelhetetlen, hogy mindenki az erdők közelében éljen. Egyelőre a veszélyes munkahelyeket sem szüntetjük meg. Egyes tények tehát objektíve adottak és a társadalom­nak arra kell törekednie, hogy az ilyen környezet, illetve veszélyes munkafolyamatok követelményeit a lehető legnagyobb mértékben csökkentse. A megbetegedést előidéző ténye­zők közül' azonban több nem elke­rülhetetlen. Ezek csupán a rossz munkaszervezés és irányítás követ­kezményei. A legellenállóbb szerve­zet sem bírja ki a munkát fűtetlen vagy rosszul fűtött helyiségben. Az egészségügyi dolgozók szüntelenül figyelmeztetnek, hogy a szervezet ellenállóképessége szempontjából helytelen, ha túlfűtött hálószobák­ban alszunk. Tizenhét fokos szoba­hőmérsékletet ajánlanak, de a köz­ponti fűtéses házak többségében éppen éjszaka fűtenek a legjobban. Nappal enyhén fűtenek, vagy le is állítják a fűtést, míg éjjel teljes erőből dolgoznak a kazánok. Nem szabá­lyozhatja mindenki a fűtést. így van, aki kinyitja az ablakot, mások foko­zatosan megszokják a nagy meleget és érzékenyebbé válnak. A túlfűtött vagy nem fűtött vonatokról és autó­buszokról minden télen sokan be­szélünk. A nők egyre gyakrabban betegek A nők munkaképtelenségi aránya 1985-ben elérte a 4,62 százalékot. Az arány ismét nőtt, így tehát nem beszélhetünk bizonyos tényezők rö­vid idejű vagy véletlenszerű hatásá­ról. Az okokat a nők kedvezőtlen élet- és munkafeltételeiben kell ke­resni, Leegyszerűsítve azt mondhat­nánk, és erre mutattak rá a Szövet­ségi Gyűlés szociálpolitikai bizottsá­gának tagjai is, hogy néha túl sok nehezedik a nők vállára és a szol­gáltatások sokszor nem működnek, vagy rosszul dolgoznak. A megbetegedés aránya a bá­nya- és energetikai iparban a leg­kedvezőtlenebb, a második helyen az élelmiszeripar áll, amelyet a tex­til-, ruházati és bőripar követ. Mivel nőkről beszélünk, azt a két ágazatot vesszük szemügyre, amelyben túl­nyomó többségben nők dolgoznak. Az élelmiszeriparban a nők igen sokszor kedvezőtlen viszonyok kö­zött dolgoznak, munkahelyükön gyakran ingadozik a hőmérséklet, sok az elavult műhely, és munkájuk nagy fizikai megterheléssel jár. A textil-, ruházati és bőriparban a zajártalmat az új üzemekben sem sikerült csökkenteni. Ugyancsak kedvezőtlenül hat a szalagmunka egyhangúsága és a túlórák arányta­lanul nagy száma. Ahányszor szóba kerülnek a szombati műszakok, eszembe jut az egyik igazgatóhe­lyettes, aki elmondta, hogy a nőkben teljes mértékben megbízhat, akár­mikor munkába állnak, ha arra az üzemnek szüksége van. Nem gon­dolta ezt rosszul, sót értékelni akarta a nők áldozatkészségét. Csakhogy nem élnek vissza a nőknek ezzel a hajlandóságával? A háztartási te­endők egy része elhalasztható, de valamikor mindent meg kell csinálni és így az a nő, aki szombaton is dolgozik, esténként és éjjel pótolja lemaradását. Ennek szükségszerű következménye lehet, hogy gyak­rabban betegszik meg. De nemcsak az iparban, a mező­gazdaságban is gyakrabban bete­gek a nők, mint a férfiak. Vannak munkahelyek, ahol megszüntették, hogy a nőknek az engedélyezettnél nagyobb terheket kelljen mozgatni. Ha azonban jobban megnézzük a dolgot, és összeadjuk a naponta felemelt ötkilós csomagokat, rájö­vünk, hogy egy műszak alatt így is tonnákat mozgatnak. Ez pedig fá­rasztó. Ráadásul a válások gyakori­sága miatt sok asszony magára ma­rad gyermekével, maga teljesíti a gyermekneveléssel járó köteles­ségeket. A Szakszervezetek Központi Ta­nácsának Elnöksége tavaly július­ban foglalkozott a munkaképtelen­ség kedvezőtlen alakulásával és fel­adatul adta a szakszervezeti szer­veknek, hogy maximális figyelmet szenteljenek a dolgozókról való gon­doskodásnak. Ami a nőket illeti, min­denütt alkalmazni kell azoknak az üzemeknek a tapasztalatait, ahol si­került javítaniuk a nők munkafeltéte­leit, csökkenteni túlterheltségüket. A feladat teljesítéséért a szakszer­vezeti szövetségek elnökei fele­lősek. Le kell azonban szögezni: a felhí­vások, illetve az egyének kezdemé­nyezései nem elegendőek, a nők megbetegedési arányának növeke­dése olyan súlyos jelenség, hogy a problémákat szervezési intézke­désekkel kell megoldani. A tervek kidolgozásakor nem szabad szá­molni a túlórákkal, úgy kell megszer­vezni a munkát, hogy a feladatokat a munkaidőben valósíthassák meg. A szakszervezetekkel és az egész­ségüggyel minden ágazatban ele­mezni kell a munkaképtelenséget és így feltárni a feszültségeket. Egyelő­re a fő okokat nem ismerik, vagy pedig sok helyen egyszerűen nem akarják ismerni. Mindenkinek vigyáznia kell egészségére Említettük szervezetünk kis ellen­állóképességét. A legkisebb szellő hatására is megbetegszünk, de szí­vesebben szedjük a különféle orvos­ságokat, minthogy változtatnánk életmódunkon. Nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is keveset mo­zognak, sokan kövérek. Az elhízot­tak könnyebben betegszenek meg, és a mozgásszervi betegségek is gyakoribbak körükben. Sokan dohá­nyoznak, és míg számos országban hatásosan harcolnak a dohányzás ellen, nálunk csak nagyon óvatosan mutatnak rá káros következményei­re. Nézzük meg az üzemi konyhák étlapjait. Zöldség, zöldségsaláta alig van a kínálatban. Nagy érdeklődés­sel olvashatunk a magas kort megélt emberekről. Ók hosszú életük titka­ként leggyakrabban a mérsékletes­séget, illetve a kényelemszeretet le­győzését emlegetik. Érdeklődéssel olvasunk róluk, de ritkán követjük példájukat. Sok kérdést a szervezeteknek, a termelővállalatoknak kell megol­daniuk. Az ember maga nem javíthat a helyzeten, még akkor sem, ha tudja, árt az egészségének. Ugyan­akkor az, aki elhízott, kényelmesen él, dohányzik, alkoholt fogyaszt, egy bizonyos idő elteltével megbeteg­szik még akkor is, ha munkafeltéte­lei ideálisak. Szervezete egyszerűen nem bírja a megterhelést. Az állami és szakszervezeti szer­vek foglalkoznak a munkaképtelen­ség kedvezőtlen arányával, de fel kell figyelniük erre az egyes munka­helyeknek is. ZDÉNA ŠTÉPÁNKOVÁ ,,Nagyon jól érezzük magunkat, a levegő kristálytiszta, a koszt kitű­nő. Sajnálom, hogy néhány nap múl­va hazautazunk“ - idézünk Viera Prokešovának, az Orlová-Lutyné-i alapiskola pedagógusának levelé­ből, amelyet az Alacsony-Tátra-i Trangoška-szállóból küldött kollégá­inak. Decemberben osztályával er­dei iskolában járt itt. - Már harmad­szor vagyok erdei iskolában, egy­szer Skýcovban, másodszor Žilina mellett jártam, de talán itt érezzük magunkat a legjobban. A gyerekek vidámak, nyugodtak, szívesen járják a környező erdőket. Tegnapelőtt ér­dekes találkozásunk volt a hegyi mentőszolgálat tagjaival. Azon az estén Ladislav Bohál mérnök, tapasztalt erdész, a mentő- szolgálat önkéntes tagja az Ala­csony-Tátra-i Nemzeti Park állat- és növényvilágával ismertette meg a bányászcsaládok gyermekeit. A szálló éttermében nagy figyelem­mel hallgatták szavait, majd kérdé­sekkel ostromolták az erdészt. A la­vinák, a medvék, hiúzok és farkasok és sok minden más is érdekelte a tanulókat. Megtudták a gyerekek, hogy a mentőszolgálat tagjai önzet­lenül segítenek az embereknek, mert a hegyek gyönyörűek, de azok számára, akik túlbecsülik erejüket, veszélyeket is rejtenek. Ha valaki a városban megbotlik az eljegese­dett gyalogjárón, tíz percen belül megérkezik a mentő és kórházba szállítják. Az NDK-ból érkezett turis­tának azonban, aki a Chabanec kör­nyékén eltörte a lábát, négy órát kellett várnia, míg a mentőszolgálat tagjai megtalálták. Társa két órát gyalogolt, míg telefonhoz jutott és bejelenthette a balesetet. Időnként lavinák is alázúdulnak, harminc év­vel ezelőtt Dolná Lehota fölött egy nagy lavina esett az erdei munkások szálláshelyére, 14 férfi és két sza­kácsnő vesztette életét. És az állat­világ? A közeli erdőkben őzek, szar­vasok, hiúzok és medvék élnek. Far­kassal már nagyon rég nem talál­koztak. A gyerekek már másnap levélben számoltak be szüleiknek a Nemzeti Park szépségeiről és érdekességei­ről. Egyikük így írt: „ Itt az Alacsony - Tátrában medvék is élnek. Az egyik a szállodánkig is eljutott, láttuk nyo­mait. Mancsa olyan mint egy tá­nyér“. A nyomokat a gyerekek való­ban látták és Juraj Brincko, a szálló fiatal szakácsa (aki társaival együtt kitünően főz) megerősítette, hogy valóban mackó járt ott, a kukák tar- * talmát dézsmálta meg. Félelemre azonban nincs ok, napközben a medve a sűrű erdőben tartózkodik és éjjel a gyerekek mélyen alszanak. Nappal ugyanis sokat mozognak a friss levegőn. Este sem unatkoz­nak, különféle versenyeket rendez­nek számukra. Még pizsamabáluk is volt. Ebben a különleges iskolában a gyerekek szombaton is tanulnak, örültek, hogy ellátogattak Banská Bystricába és megtekintették a Szlo­vák Nemzeti Felkelés Múzeumát. Breznóban Božena Nemcová em­lékházában jártak és Tálén fenyőfa­gallyakból font koszorút helyeztek el Vaszil Babkin szovjet vöröskatona sírján. A legnagyobb élményük a hava­zás volt, a közeli parkolóban hóem­bereket építettek, de sajnos felmele­gedett és elolvadtak. Amikor ott jártunk, a gyerekek éppen sétára indultak Milan Navrátil nevelővel. Arra a kérdésre, nem túl hosszú-e a három hét, az orlovái tanulók nevében Robert válaszolt. „ Dehogy, inkább túlságosan rövidek ezek a hetek.” Valóban rövidek, de annál szebbek és emlékezeteseb­bé BÁTORI JÁNOS FELÜLETESSÉG ÉS KÖVETKEZETLENSÉG Jobban vigyázzunk a népvagyonra A nýrskói Okula nemzeti vállalat dolgozói évente mintegy két és negyedmillió szem üveg keretet gyártanak, 250 féle kivitelezésben. A gyártmányfejlesztés e mennyiségnek körülbelül az ötödrészére terjed ki. A gyártási program teljesítésének nélkülözhetetlen feltétele a terme­lési folyamatok automatizálása és gépesítése. A vállalatnál az idén tizennégy új gép alkalmazását vezetik be. A felvételen Jana Pálová a szemüvegkereteket poliészteres bevonattal látja el elektrosztatikus közegben. A ČSTK felvétele A szocialista tulajdon ellen elkö­vetett bűncselekmények minden év­ben több tucat milliós károkat okoz­nak a népgazdaságnak. Az összes bűncselekményeknek mintegy 20 százalékát teszi ki a gazdasági bűnö­zés, amelynek veszélyessége nem­csak gyakoriságából következik, ha­nem hatással van a társadalmi élet egyéb területeire is. A legkellemetle­nebb mellékhatása az, hogy kedve­zőtlen visszhangot vált ki a becsüle­tes dolgozók millióiból, továbbá ne­gatívan befolyásolja a szállítói-meg­rendelői kapcsolatokat is. Kedvezőt­len következményekkel jár az is, hogy a gazdasági bűnözés egyes eseteinek felderítése nagyon össze­tett probléma, megelőzése nem egyszerű, ráadásul a lakosság túl­nyomó része megbocsátó álláspont­ra helyezkedik az ilyen bűnesetek megítélésénél. Annyit mindenképpen le kell szö­gezni a tapasztalatok alapján, hogy a szocialista vagyon ellen elkövetett bűncselekményeket elsősorban a meggazdagodás vágya ösztönzi. A lakosság jelentős hányada ugyan­is szeretné megkerülni a jogi normá­kat és ily módon nem megérdemelt javakhoz jutni. Olyan életvitelre tö­rekszenek, amelyek során fogyasz­tási törekvéseik és igényeik megha­ladják a jövedelmük által biztosítha­tó határokat. A fogyasztói életfelfo­gás, a nagyvonalúság iránti vágy, a nyereségvágy és kapzsiság az ilyen embereket gyakran a törvény határain túlra sodorják. Nem kétsé­ges, hogy jelenleg még a gazdasági bűncselekmények elleni harcban nélkülözhetetlen a büntetőjog al­kalmazása, valamennyi gazdasági bűncselekmény következetes meg­torlása, azok megbüntetése, akik spekulációk útján és egyéb törvény­telen módon igyekeznek kisajátítani becsületes polgártársaik munkájá­nak eredményét. A gazdasági bűncselekmények meggátolásának és csökkentésének egyik alapvető feltétele a tudatos megelőzés, mégpedig az állami szervek, a gazdasági és társadalmi szervezetek, valamint a nyilvános­ság részéről. Nagyon sok helyen azonban nem eléggé következete­sen és elvszerűen lépnek fel ezek­ben a kérdésekben. Például egyes vezető dolgozók passzívan viszo­nyulnak a gazdasági bűnr-'és meg­gátolását szorgalmazó intézkedések meghozatalához. Sokan közülük nagyvonalúan ítélik meg a fegyel­mezetlenségeket és a munkahelyi rendetlenséget, és az egyes kihágá­sok elbírálásakor nem vonják le a megfelelő következtetéseket. Meggyőződésünk, hogy a sikeres megelőzés egyik alapfeltétele az ellenőrzés javítása minden terüle­ten. A hiányos vagy pontatlan kimu­tatásokat ugyanis sokan saját meg­gazdagodásukra használják fel. Je­lentős fogyatékosságok mutatkoz­nak még a népvagyon védelmében is. Kétségtelen, hogy nagyon sokat tehetnek az állampolgárok is ezen a területen, mindenekelőtt azzal, hogy időben figyelmeztetnek a kör­nyezetükben előforduló törvényelle­nes cselekményekre, hogy az illeté­kes szervek megtehessék a szüksé­ges óvintézkedéseket. (č-f)

Next

/
Oldalképek
Tartalom