Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-29 / 23. szám, csütörtök

Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde az SZKP KB ülésén

ÚJ SZÚ

3

%

1987. I. 29.

(Folytatás a 2. oldalról)

Elvtársak, le keli küzdeni azt a bizonytalanságot, amely a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatban a múltban nyilvánult meg és megnyilvánul ma is. A szövetkezeti mozgalom nemcsak hogy nem merítette ki lehetőségeit, hanem nagy távlatai is vannak.

Miért' térek vissza erre a kérdésre és miért hangsúlyozom jelentőségét? Azért, mert e téren nem állt be a szükséges változás az SZKP XXVII. kongresszusa után sem, annak ellenére sem, hogy a központi bizottság és a kormány határozatokat hozott a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről az anyagi-műszaki ellátás, a szolgáltatások, a közétkeztetés, a kommunális gazdaság, a helyi ipar és építőipar szférájában. A legkülönbözőbb akadályok, a még erősen ható adminisztratív, bürokratikus irányítási módszerek, állják az útját, s elutasították a gazdálkodás azon formáit, amelyek nem feleltek meg a hagyományos elképzeléseknek, habár az élet követelte meghonosításukat, mert ezek a dolgozók kezdeményezéseit ösztönzik és fokozzák társadalmi aktivitásukat.

Néhány elvtárs nyilván nehezen érti meg, hogy a demokrácia nemcsak jelszó, hanem az átalakítás lényege. Meg kell változtatnunk nézeteinket és szokásainkat, nehogy kívül rekedjünk az élet fő sodrából. Ez a legfőbb tanácsunk mindazoknak, akik kételkednek és ingadoznak.

Külön ki kell hangsúlyozni a vállalatok, az üzemegységek, a műhelyek, a részlegek és a farmok vezetői, a brigádvezetők és művezetők megválasztásának a kérdését. Az átalakítás jelenlegi szakaszában, az új gazdálkodási módszerekre, az önelszámolásra és az önfinanszírozásra, a gazdaságosságra való átállás e téren is gyakorlati lépéseket kíván. Fontos és szükséges intézkedésről van szó, s a dolgozók bizonyára jóváhagyják.

Elindultunk a vállalatok teljes önelszámolásának, önfinanszírozásának és rentabilitásának az útján, bevezettük az árucikkek állami minőségellenőrzését. Ez azt jelenti, hogy a vállalat jövedelmei, a dolgozókollektíva tagjainak valamennyi ösztönzési formája és a szociális szükségletek kielégítésének mértéke teljesen a munka végső eredményétől, a gyártott termékek és szolgáltatások mennyiségétől és minőségétől függ majd.

Ilyen körülmények között a munkások és kolhozparasztok számára egyáltalán nem közömbös, ki áll a vállalat, az üzemegység, a részleg és a brigád élén. Ha a kollektíva jóléte a vezetők képességétől függ, akkor a dolgozóknak tényleges lehetőséget kell adni arra, hogy befolyásolhassák a vezetők kiválasztását és ellenőrizhessék tevékenységüket.

Az országban már szereztünk bizonyos tapasztalatokat a vezetők nyílt és nyilvános kiválasztásában. A Krasznodari kerületben például 1983 óta már több mint 8500 vezetőt választottak ki a kollektíva és a pártalapszervezetek véleményének figyelembe vételével. Eközben több mint 200 jelölt nem kapta meg a dolgozók támogatását. Hasonló tapasztalatokat több más városban is szereztünk. Az emberek ezt kedvezően fogadják és ez a tény pozitívan tükröződik munkájuk eredményeiben.

Közelítsünk bármilyen szempontból ehhez a fontos kérdéshez, a végső következtetés csak egy lehet: a választhatóság elvének általános érvényesítése alapján szükségessé váltak a változások, elengedhetetlen a vállalatok vezető káderei megválasztásának a demokratizálása. Ez minőségileg új helyzetet jelent, a dolgozók részvétele a termelés irányításában más jelleget ölt, lényegesen nő a kollektíva szerepe és felelőssége saját tevékenységének eredményei iránt.

Mindezt figyelembe kell venni e kérdés gyakorlati megoldása során. Egy gondolatot azonban már most szeretnék kifejteni.

Az elválaszthatatlan jogkörről van szó. Ügy gondoljuk, a választhatóság nemhogy aláásná, hanem ellenkezőleg, növeli a vezető tekintélyét, mivel élvezi azoknak a támogatását, akik öt megválasztották. Ugyanakkor növekszik a vezetők felelőssége az ügyért és a kollektívában a kölcsönös igényességért.

Újszerűen kell értelmezni a párt- és társadalmi szervezetek és gazdaságirányítási szervek szerepét. Nem kis munka vár ránk arra vonatkozóan, hogy valamennyi káderünknél kifejlesszük annak helyes értelmezését, hogy a demokrácia kiszélesítése a termelésben feltételezi az elválaszthatatlan jogkör és a kollektív jelleg szerves egységét, a demokratikus centralizmus elmélyítését és az önigazgatás fejlesztését. •

A politikai bizottság életünk demokratizálása alapvető irányának tartja a szovjet választási rendszer tökéletesítését. Az SZKP XXVII. kongresszusának megbízásából ezzel kapcsolatban előkészületben vannak a megfelelő javaslatok.

Mit kell erről elmondani? A választási rendszer jelenlegi mechanizmusa biztosítja, hogy a választott hatalmi szervekben képviselve legyen a lakosság összes rétege.

A jelenlegi tanácsokban minden szinten képviselve van a munkásosztály, a kolhozparasztság, az értelmiség, továbbá a nők és a férfiak, idősek és fiatalok, valamennyi nemzet és nemzetiség. A választott szervek kifejezik a szovjet társadalom szociális-foglalkozási és nemzetiségi struktúráját, az egész lakosság különböző érdekeit. Ez önmagában a szocialista demokrácia nagy sikere.

De ahogy nem csontosodhat meg az összes politikai, gazdasági és szociális intézmény, úgy a választási rendszer sem, nem maradhat ki az átalakításból, a társadalomban fejlődő új folyamatokból.

Mi a lényegük azoknak a javaslatoknak és megjegyzéseknek, amelyeket a dolgozók ebben a kérdésben az SZKP Központi Bizottságához, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségéhez és más központi szervekhez, valamint a tájékoztató eszközökhöz intézett leveleikben fogalmaznak meg?

Politikai szempontból a választási rendszer demokratikus jellegének elmélyítéséről, s arról van szó, hogy a választók hatékonyabban és reálisabban vegyenek részt a választási kampány minden szakaszában és a választásokon.

A javaslatok többsége konkrétan arra irányul, hogy a választók gyűlésein a dolgozókollektívákban és a lakóhelyen, de a választási gyűléseken is vitassanak meg rendszerint több jelölést, s hogy a választások nagyobb választási körzetekben folyjanak, és mindegyikben több képviselőt válasszanak meg. Az elvtársak úgy vélik, hogy ez minden állampolgár számára lehetővé teszi, hogy a jelöltek szélesebb köréről mondjanak véleményt, a pártszervek és a tanácsok pedig így jobban megismerhetik a lakosság hangulatát és óhajait.

Tekintettel ezekre az óhajokra, újszerűen kell megvizsgálnunk magát a választások szervezését, a képviselőjelöltek jelölésének és megítélésének gyakorlatát. A szavazási procedúrát meg kell szabadítani a formalizmustól, gondoskodni kell arról, hogy a választási kampány már az idén a szélesebb demokrácia feltételei között, az emberek nagyobb érdeklődése mellett folyjon. Ami a választási rendszer módosításáról szóló törvényt illeti, hasznos lenne a javaslatot nyilvánosságra hozni és össznépi vitára bocsátani.

Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása az első jelentős lépés lenne az államhatalmi szervek létrehozása és működése további demokratizálási folyamatának az irányában. De bizonyára mélyrehatóbb változásokról és további lépésekről is el kell gondolkodni e téren. Tekintettel a tapasztalatokra és az új feladatokra, ismét a lehető leggondosabban kell áttanulmányozni Lenin tanítását a szovjet állam építésének kérdéséről, és érvényesíteni kell azt a társadalom előtt álló feladatok teljesítése során.

Az csak természetes, hogy a szovjet társadalom további demokratizálásának folyamatán belül foglalkozni kell a belső pártdemokrácia bővítésének kérdéseivel is.

Az SZKP XXVII. kongresszusán a párt szervezeti szabályzatában végrehajtandó változások és kiegészítések megvitatása során, mint ismeretes, számos olyan fontos megállapítást fogalmaztunk meg, amelyek célja a pártélet demokratikus elveinek a megszilárdítása. Ezt a munkát folytatni kell. Célszerűnek látszik megvitatni az irányító pártszervek formálása mechanizmusának tökéletesítését.

E kérdéssel kapcsolatban számos különböző javaslat érkezett a központi bizottságra. Engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket az ezekből a javaslatokból levont következtetésekről.

Először is a pártalapszervezetek választott szerveinek formálásáról. Az e kérdésben előterjesztett javaslatok többségének lényege az, hogy kivétel nélkül teret nyissunk minden kommunista akaratának kifejezéséhez a pártbizottságok titkárainak választása során és az azokkal szembeni felelősség fokozása során, akik őket megválasztották.

Fontolóra kell venni a kerületi, körzeti, városi, területi és járási pártbizottságok, valamint a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottsági titkárainak a megválasztásában eszköz- lendó változásokat is. Itt, ahogy azt az elvtársak javasolják, meg lehet valósítani, hogy a titkárokat, így az első titkárokat is, az illető pártbizottságok plenáris ülésen titkos szavazással válasszák meg. A pártbizottság tagjainak eközben joguk lenne arra, hogy a jelölőlistára tetszőleges számú jelöltet javasoljanak. Ez az intézkedés lényegesen növelné a titkárok felelősségét az őket megválasztó pártbizottságok iránt, biztonságot jelentene a munkájukban, és lehetővé tenné tekintélyük mértékének pontosabb meghatározását.

A pártban, természetesen, változatlannak kell maradnia a szervezeti szabályzatból eredő elvnek, miszerint a felsőbb szervek döntései kötelezőek valamennyi alsóbb pártbizottság számára, tehát ez vonatkozik a káderkérdésekben hozott kérdésekre is.

A politikai bizottság nézete szerint a további demokratizálásnak érintenie kell a központi pártirányító szervek formálását is. Úgy vélem, hogy ez teljesen logikus. Nyilván logikus lenne az is, ha más társadalmi szervezetek esetében úgyszintén demokratizálnánk az irányító szervek választását.

Bizonyára egyetértenek azzal, hogy mindezek az intézkedések megszilárdítják pártunk életében a demokratikus centralizmus alapjait, hozzájárulnak a párt sorai egységének és összeforrottságának erősítéséhez, a fegyelem és a felelősség fokozásához, minden egyes kommunista, valamennyi párt- szervezet és az egész párt aktivitásához.

Valaki talán felteszi a kérdést, vajon nem bonyolítjuk-e a párt választó szervei formálásának procedúráját, vajon mennyire indokolt mindez és milyen mértékben segíti az ügyet.

Az SZKP KB áprilisi ülése óta szüntelenül hangsúlyozzuk, hogy a társadalomban felgyülemlett problémák jelentős mértékben a párt tevékenységének hiányosságaiban, a káderpolitikában keresendők.

A politikai bizottság úgy véli, hogy a választott szervek létrehozása folyamatának további demokratizálása az egyik fontos feltétele a párt akcióképessége növelésének, a friss erők beáramlásának és a pártszervezetek aktív munkájának, s biztosítéka annak, hogy nem ismétlődnek meg a múlt hibái.

A választások a pártban nem jelentenek formális

aktust, és nekünk átgondoltan, nagy felelősséggel, a párt és a társadalom érdekeit figyelembe véve kell viszonyulnunk előkészítésükhöz.

A társadalom demokratizálása megköveteli, hogy újszerűen közelítsünk a párt-, állami és gazdasági szervek, valamint a tisztségviselőik munkájának ellenőrzéséhez. Ami a „fentról jövő“ ellenőrzést illeti, e téren, mint tudják, az utóbbi időben jelentős változások történtek. A kritika és az, ellenőrzés számára bizonyos „tiltott zónák“ ideje lassan a múlté. A politikai bizottság és a központi bizottság titkársága üléseiken rendszeresen foglalkoznak a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a kerületi és területi pártbizottságoknak a jelentéseivel, alaposan és sokoldalúan ítélik meg a párt és a társadalom életének más alapvető kérdéseit. A Szovjetunió Minisztertanácsa és annak Elnöksége sokkal igényesebbé vált a minisztériumokkal és a központi szervekkel, valamint a szövetségi köztársaságok minisztertanácsaival szemben.

Nyíltan kimondom azonban, hogy a politikai bizottságnak, a központi bizottság titkárságának s a kormánynak is még nagy munkát kell végeznie e téren. Még mindig többször kell visszatérnünk ugyanahhoz a kérdéshez és utólagos intézkedéseket kell jóváhagynunk megoldására. Jól példázza ezt többek között a politikai bizottság legutóbbi ülése, ahol a KB-nak és a Minisztertanácsnak a gépipar gyorsított fejlesztésére vonatkozó határozata teljesítéséről folyt a vita. Jóváhagyjuk a szükséges döntéseket, ám, akárcsak korábban, a meghatározott időben teljes mértékben nem valósítjuk meg őket. Ez azért is van így, mert sokan még nem szabadultak meg a régi szokásoktól és felelőtlenül viszonyulnak kötelességeikhez. Gyenge a fegyelem is. Távolról sem minden vezető tartja be a szavak és a tettek egységének elvét és néhányan többet beszélnek, mint dolgoznak. Ebből a legkomolyabb következtetéseket kell levonnunk.

A „fentról jövő“ ellenőrzés fontossága mellett a társadalom demokratizálása során elvi jelentőségű az „alulról jövő" ellenőrzés színvonalának és hatékonyságának növelése, miközben valamennyi vezetőnek és tisztségviselőnek tartósan tudatosítania kellene a választóival, a dolgozókollektivákkal, a társadalmi szervezetekkel, a párttal és az egész néppel szembeni felelősségét és a tőlük való függőségét.

Itt a legfontosabb létrehozni és megszilárdítani a dolgozók részéről gyakorolt ellenőrzés valamennyi eszközét és formáját.

Milyen eszközökre és formákra gondolok?

Mindenekelőtt arra, hogy a vezető beszámoljon a saját tevékenységéről. Elérkezett az ideje, hogy következetesen betartsuk azt a szabályt, miszerint minden választott és kinevezett funkcionárius rendszeresen beszámol tevékenységéről a dolgozókollektíváknak és a lakosságnak. Arra van szükség, hogy az ilyen beszámolókat élénk és elvi vita, kritika és önkritika kísérje, s ebből a vitából konkrét javaslatok szülessenek, s a végén annak a munkáját értékeljék, aki tevékenységéről beszámol.

így a gyakorlatban teljesül Leninnek az a követelménye, hogy a választott szervek és vezető tisztségviselők munkája mindenki számára hozzáférhető legyen, s hogy ezt a munkát a tömegek figyelemmel követhessék. Ha elérjük az ilyen ellenőrzést, nem vonjuk kétségbe, hogy megszűnik a felettes szervekhez benyújtott panaszok számos oka és hogy a bennük felvetett kérdések többsége helyben oldódik meg. A széles körű demokrácia feltételei között maguk az emberek teremtenek rendet saját kollektívájukban, városukban vagy falujukban.

Az ilyen ellenőrzési gyakorlatban rendkívüli lehetőségekkel rendelkeznek a népképviseleti tanácsok, a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek. A legfelsőbb és a helyi tanácsokban egyaránt meg kell szilárdítani a választott szervek, az állandó bizottságok és a képviselők munkájának demokratikus elveit, fokozni kell a tisztségviselők rendszeres beszámolóinak és a képviselői interpellációk gyakorlatának hatékonyságát. Ez a hozzáállás tovább szilárdítja a néphatalmi szervek teKintélyét az emberek között.

Ha tökéletesíteni akarjuk az ellenőrzést, haladéktalanul rendet kell teremtenünk a vállalatokra, hivatalokra és szervezetekre lavinaként zúduló legkülönbözőbb inspekciók és vizsgálatok terén, amelyek az embereket elvonják a munkától és idegesítik őket. Gyakorlati haszna pedig rendszerint elenyésző. Ezek nem új kérdések, többször beszéltek és írtak már róluk. A dolog azonban mindeddig nem változott. A központi bizottság titkárságának és a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnökségének ebben rendet kellene teremtenie, s nem az ellenőrzések számára, hanem a minőségükre kellene összpontosítania.

Ha javítani akarjuk a társadalmi légkört, tovább kell fejlesztenünk a nyilvános tájékoztatást. Ez az építés valamennyi szakaszán folyó munka javításának jelentős eszköze és az össznépi ellenőrzés hatékony formája. Ezt támasztják alá azok a tapasztalatok, amelyeket a központi bizottság áprilisi ülése után scereztünk.

Nyilvánvaló, elérkezett az ideje annak, hogy kidolgozzuk a nyilvános tájékozottságot garantáló jogi dokumentumokat. Ezeknek biztosítaniuk kell az állami és társadalmi szervezetek tevékenységének maximális nyíltságát, a dolgozók számára lehetővé kell tenniük, hogy kifejthessék saját véleményüket a közélet bármely kérdésével kapcsolatban.

A szocialista demokrácia bevált eszköze a kritika és az önkritika. Ez ellen bizonyára senkinek sincs nyíltan ellenvetése. Az életben azonban találkozunk olyan esetekkel, amelyek arról tanúskodnak, hogy távolról sem mindenki tudatosítja: a társadalomban

szükséges a kritikai légkör fenntartása. Gyakran az is megesik, hogy bizonyos dolgozók még a legkisebb megjegyzéseket is a saját tekintélyük elleni támadásnak minősítik és minden lehetséges eszközzel védekeznek. A rafináltabbak ugyan elismerik a kritika jogosságát, sót meg is köszönik azt, ám a hiányosságok felszámolásával nem nagyon sietnek, remélik, hogy, akárcsak korábban, minden feledésbe merül.

A kritikához való ilyen hozzáállásnak semmi köze elveinkhez és erkölcsünkhöz. A mostani időszakban, amikor a társadalmi-politikai életben és a szellemi szférában új viszonyulási módokat érvényesítünk, a kritika és az önkritika jelentősége mérhetetlenül növekszik. A kritikához való viszony fontos krirétiuma annak, miként viszonyul az ember az átalakításhoz és mindahhoz az újhoz, ami társadalmunkban történik.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy továbbra is szembe találjuk magunkat nemcsak a kritika elutasításával, hanem olyan esetekkel is, amikor üldözik a kritikát, közvetlenül elhallgattatják a bíráló hangot. Ez gyakran olyan méreteket és olyan formákat ölt, hogy a központi bizottságnak kell beavatkoznia, helyreállítania az igazságot és az igazságosságot, támogatnia az ügyünket védő becsületes embereket. Erről a kérdésről már beszéltem, ám a javulás lassú. Nézzék csak meg a központi sajtó januári cikkeit és meglátják, hogy a bírálat üldözésének esetei egyáltalán nem ritkák.

Ezzel összefüggésben támogatni kell a tömegtájékoztató eszközök erőfeszítéseit a kritika és az önkritika fejlesztésére társadalmunkban. A szovjet emberek joggal értékelik nagyra hozzáállásukat az átalakításért vívott harchoz.

A központi napilapok és folyóiratok olvasóinak tábora több mint 1.4 millióval nőtt, és a központi televízió időszerű témákkal foglalkozó adásait sokmilliós közönség nézi. Az embereknek tetszik az a bátorság és alaposság, amellyel a társadalmigazdasági fejlődés meggyorsításával kapcsolatos időszerű problémákat elemzik, s amellyel a társadalom életének legkülönbözőbb oldalaival foglalkoznak. A párt feltételezi, hogy a tömegtájékoztató eszközök anyagaira a jövőben is az alaposság, az objektivitás és a nagyfokú állampolgári felelősség lesz jellemző.

Beszélhetnék a köztársasági és a helyi sajtóban beállt pozitív változásokról is. Azonban távolról sem mindegyik lap kapcsolódott be igazán az átalakításba, hiányzik belőlük az elvszerűség és a bátorság, a hiányosságokkal szembeni bíráló magatartás. Számos pártbizottság nem mindig használja ki megfelelően a tájékoztató eszközöket - az átalakításnak ezt a hatalmas eszközét és néha továbbra is korlátozzák tevékenységüket.

A párt a jövőben is számol a hiányosságok és a hibák elvszerú és építő bírálatával, ugyanakkor a tömegtájékoztató eszközöktől elvárja, hogy még nagyobb mértékben foglalkozzanak az átalakítás feltételei között dolgozó kollektívák, párt- és gazdasági szervek, tanácsok, társadalmi szervezetek és vezetők tevékenysége során szerzett tapasztalatokkal.

Az átalakítás által felvetett számos sürgető kérdésre adott válaszokra nagy szükségünk van. Mindenkinél. segítenünk kell, hogy ez az átalakítás a kor szellemének megfelelően gyorsabban valósuljon meg a gyakorlatban. Lenin szavai szerint, a sajtónak ezt a szervező funkcióját nap mint nap erősíteni kell, meg kell tanulnia, hogy valóban kollektív agitátorrá, propagandistává és a tömegek szervezőjévé váljon.

Még egy kérdésnek világosnak kell lennie. Azt mondjuk, hogy a szovjet társadalomban nem szabadna olyan területnek lennie, amely elzárt a kritika elől. Ez teljes mértékben vonatkozik a tömegtájékoztató eszközökre is.

Elvtársak! A valódi demokrácia nem létezik a törvényeken kívül, a törvények felett. A párt XXVII. kongresszusa kitűzte törvényhozásunk fejlesztésének és a jogrend megszilárdításának fő irányait. Ebben az ötéves tervidőszakban nagy munka vár ránk a gazdaság fejlesztésére, a szociális szférára, a kultúrára, a szocialista népi önigazgatásra, az állampolgári jogok és szabadságjogok garanciáinak bővítésére vonatkozó új törvények előkészítése és jóváhagyása során.

A politikai bizottság támogatta azt a javaslatot, hogy a legközelebbi időben új büntetőtörvényt dolgozzunk ki. A feladat az, hogy teljesebb mértékben feleljen meg a szovjet társadalom fejlődése jelenlegi feltételeinek, hatékonyabban védje az állampolgárok érdekeit és jogait, és segítse elő a fegyelem és a jogrend megszilárdítását. Intézkedéseket kell előkészítenünk és jóváhagynunk a szovjet bíróság szerepének és tekintélyének fokozására, a bírók függetlensége elvének szigorú megtartására, az államügyészi felügyelet határozott erősítésére és a vizsgálati szervek munkájának tökéletesítésére.

Már elkészült, és rövidesen vitára bocsátjuk az állampolgári jogokat korlátozó funkcionáriusok törvénybe ütköző cselekedetei elleni keresetek Denyúj- tásának módjáról szóló törvénytervezetet. További lépéseket határoztunk meg az állami döntőbíróság munkájának javítására és a jogi nevelés tökéletesítésére.

Amikor a szovjet társadalom demokratizálásáról beszélünk - és ez a kérdés számunkra elvi jelentőségű -, helyénvaló ismét hangsúlyozni a szocialista demokrácia legfőbb és meghatározó vonását. Gondolok a demokrácia és a fegyelem, az önállóság és a felelősség, a jogok és a kötelességek szerves kapcsolatára, ami vonatkozik a tisztségviselőkre, és minden állampolgárra egyaránt.

(Folytatás a 4. oldalon)