Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-28 / 22. szám, szerda
Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde az SZKP KB ülésén (Folytatás a 3. oldalról) szenvedett az igényesség, a fegyelem és a felelősség. Az eszmei-politikai nevelésben mutatkozó komoly hiányosságokat sok esetben nagy pompával megrendezett akciókkal és kampányokkal, a legkülönbözőbb jubileumok megünneplésével leplezték mind a központban, mind alacsonyabb szinteken. Egyre mélyebb szakadék keletkezett a jólét és a nagyszabású fejlődés látszata, valamint a mindennapok realitása között. A stagnálás ideológiája és pszichológiája a kultúrában, az irodalomban, s a művészet területén uralkodó helyzeten is megmutatkozott. Csökkentek a művészi alkotás értékelésének kritériumai. Ez ahhoz vezetett, hogy a komoly társadalmi és erkölcsi problémákkal foglalkozó, a valós élet konfliktusait tükröző művek mellett számos átlagos és jelentéktelen alkotás is született, amely nem hatott sem az észre, sem az érzelmekre. A szovjet társadalomba egyre nagyobb mértékben hatoltak be a burzsoá tömegkultúra sztereotípiái, amelyek primitív ízlést és lélektelenséget árasztottak. Nem hagyhatom említés nélkül ideológiai intézményeinknek, a művészeti folyóiratok vezető szerkesztőinek és az alkotó szövetségek tisztségviselőinek, az irodalomkritikusoknak, maguknak az íróknak és művészeknek az alkotó folyamat eszmei és művészeti beállítottságáért, a nép egészséges erkölcséért viselt felelősségét. Az alkotó szövetségek tevékenységéből hiányzott az elvszerüség, az igényesség, a tehetségek fejlődéséről és támogatásáról való igazi gondoskodás. A kultúra területén uralkodó helyzetre és állapotra vonatkozó legfontosabb kérdésekre a szövetségek vezetése nem fordított kellő figyelmet. Ezzel párhuzamosan burjánzott a bürokratikus megcsontosodottság és formalizmus, a kritikával szemben szélsőséges elviselhetetlen- ség nyilvánult meg. Számos esetben a megalapozatlan ambíciók túlsúlyba kerültek mások és önmaguk reális értékelésével. A helyzet azzal is bonyolódott, hogy a művészi alkotáshoz való pártos hozzáállást gyakran helyettesítették a hivatalos, indokolatlan beavatkozások a tisztán alkotó folyamatokba, méghozzá a személyes ízlés vagy az antipátia alapján, s az eszmei hatás és irányítás módszereit adminisztratív döntésekkel váltották fel. Elvtársak! A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján kialakult gazdasági, szociális és politikai helyzetben megnyilvánult magának a pártnak és a párt tisztségviselői aktívájának az állapota is. A párt irányító szervei nem tudták időben és kritikusan felbecsülni a társadalomban és a kommunisták egy részének magatartásában mutatkozó negatív tendenciákat és nem voltak képesek olyan döntéseket hozni, amelyeket az élet sürgetően megkövetelt. Számos pártalapszervezet, amelyek hatalmas lehetőségekkel rendelkeztek és gyakorlatilag valamennyi dolgozókollektívában működtek, nem volt képes megőrizni elvi magatartását. Távolról sem mindegyik küzdött határozottan a negatív jelenségek ellen, azokkal a nézetekkel, melyek szerint minden megengedett, továbbá a hamis szolidaritással, a fegyelem gyengülésével, és az italozás terjedésével. Nem mindig nyilvánult meg a megfelelő ellenállás a reszort- és helyi érdekekkel, valamint nacionalista jelenségekkel szemben. Pártszervezeteink tevékenységéből néha hiányzott a harcosság, s párttagokkal szembeni igényesség és a kommunisták eszmeipolitikai tulajdonságainak az alakításával szembeni figyelmesség. Pedig mindig a bolsevikok legértékesebb tulajdonságai közé tartozott a nagyfokú eszmeiség és öntudat, a népért végzett áldozatos munka, s az arra való felkészültségük, hogy személyes érdekeiket készek alá rendelni a társadalom érdekeinek. A párton belül kialakult helyzetre az i^ befolyással volt, hogy a pártszervek sok esetben nem fordítottak kellő figyelmet a pártélet lenini elveinek és normáinak szigorú megtartására. Ez talán a leginkább a munka kollektív jellegének a megsértésében mutatkozott meg. Gondolok itt a pártgyűlések és a választott szervek szerepének gyengülésére, ami lehetetlenné tette a kommunisták számára, hogy aktívan vegyenek részt a létfontosságú kérdésekről szóló vitában és végeredményben reálisan befolyásolhassák a dolgozókollektívákban és az egész társadalomban kialakuló helyzetet. Gyakori volt a kommunisták egyenlősége elvének a megsértése. Több vezető tisztséget betöltő párttagot senki sem ellenőrizhetett és bírálhatott, ami a munkában kudarcokhoz, valamint a pártetika komoly megsértéséhez vezetett. Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a dolgozók jogosan voltak felháborodva azoknak a vezetőknek a viselkedésén, akik bizalmat kaptak és akik jogkörökkel rendelkeztek, s akiknek az állam és az állampolgárok érdekeit kellett volna védeniük, de akik visszaéltek a hatalommal, elhallgattatták a kritikát, saját gazdagodásukról gondoskodtak, miközben néhányan közülük bűncselekmények résztvevőivé, sót szervezőivé váltak. A káderek elidegenedésével és a szocialista törvényesség megsértésével kapcsolatos negatív folyamatok Üzbegisztánban, Moldáviában, Türkméniában, valamint Kazahsztán számos területén, a krasznodari területen, a osztovi területen, de Moszkvában és néhány más városban is, számos kerületben és köztársaságban, a külkereskedelmi és a belügyminisztérium szférájában nagy méreteket öltöttek. A pártszervezetek és a párt természetesen harcoltak e szégyenteljes jelenségek ellen, és soraikból sok bűnöst kizártak. Köztük voltak olyanok is, akik szétlopkodták a szocialista tulajdont, akiket megvesztegettek, akik az elértnél nagyobb munkaeredményeket mutattak ki, s megsértették az állami és pártfegyelmet, az italozás rabjaivá váltak. Túlnyomórészt a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség legjobb képviselői léptek a pártba. Ezek mindnyájan őszintén és önzetlenül teljesítették és teljesítik kötelességeiket. Ennek ellenére azonban be kell ismerni, hogy ezekben az években nem sikerült szilárd gátat emelni a tisztességtelen, rafinált és önző emberek útjába, akik előnyöket igyekeztek szerezni abból, hogy a párttagsági igazolvány birtokosai. Bizonyos mértékben lemondtunk arról a szabályról, miszerint a legfontosabb nem az új tagok száma, hanem a párt tagállományának minősége. És mindez megnyilvánult a pártszervezetek akcióképességében. Amiről itt szóltam, elvtársak, arról tanúskodik, milyen komoly volt a helyzet a társadalom legkülönbözőbb területein és mennyire elengedhetetlenek a mélyreható változások. Ezért is fontos újra hangsúlyozni, hogy a párt erőt és bátorságot talált arra, hogy a helyzetet józanul értékelje, hogy elismerje a politikában, a gazdaságban, a szociális és a szellemi szférában eszközlendő alapvető változások szükségességét és hogy az országot elvezesse az átalakítás útjára. Elvtársak, ugyancsak ebben a helyzetben vetettük fel az ország gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsításának a kérdését, az átalakítás kérdését. Lényegét tekintve forradalmi jellegű fordulatról és intézkedésekről van szó. Amikor az átalakításról és a vele összefüggő, a társadalom mélyreható demokratizálása folyamatáról beszélünk, a társadalom valóban forradalmi és sokoldalú változásaira gondolunk. Ez az alapvető fordulat elengedhetetlen, mivel más út egyszerűen nincs. Nem hátrálhatunk meg és nincs is hová. A központi bizottság áprilisi plénumának és a XXVII. kongresszusnak az irányvonalát következetesen és rendíthetetlenül kell megvalósítanunk, előre kell haladnunk és a társadalmat a fejlődés minőségileg új szintjére kell emelnünk. Amikor társadalmi változásokba fogunk, tudatosítanunk kell - ahogy azt Lenin tanította -, tulajdonképpen mi ennek az átmenetnek a lényege, honnan és hová vezet. A múlt kritikája, mint a fejlődés fontos momentuma, lehetővé teszi, hogy levonjuk a tanulságokat és a következtetéseket a ma és a holnap számára, segít bennünket abban, hogy konstruktív módon és helyesen válasz- szuk meg a további előrehaladás eszközeit és útjait. A gyorsítás tudományosan megalapozott sratégiáját dolgoztuk ki, s eközben tudatában vagyunk annak, hogy a túlzott sietség vagy ösztönszerűség a jövőről alkotott kép kialakításában nem kevésbé veszélyes, mint a közömbösség és a dogmatikus elferdülések. Ma ismét el kell mondani, hogyan értelmezzük ezt az átalakítást. Az átalakítás a stagnálási folyamatok határozott leküzdését, az előrehaladásunkat fékező mechanizmus felszámolását, s olyan megbízható és hatékony mechanizmus létrehozását jelenti, amely meggyorsítaná a szovjet társadalom gazdasági és szociális fejlődését. Stratégiánk legfőbb célja a tudományosműszaki forradalom eredményeinek összekapcsolása a tervszerű gazdálkodással és a szocializmus egész potenciáljának a működésbe lendítése. Az átalakítás azt jelenti, hogy a tömegek élő, alkotó munkájára támaszkodunk, sokoldalúan fejlesztjük a demokráciát és a szocialista önigazgatást, ösztönözzük a kezdeményezéseket és az alkotókészséget, erősítjük a fegyelmet és a rendet, szélesebbé tesszük a nyilvános tájékoztatást, a kritikát és az önkritikát a társadalom életének minden területén, s fokozzuk az emberi értékek és az emberi méltóság iránti tiszteletet. Az átalakítás azt jelenti, hogy folyamatosan növeljük a szovjet gazdaság fejlesztése intenzív tényezőinek szerepét, felújítjuk és fejlesztjük a népgazdaság irányításában a demokratikus centralizmus lenini elveit, bevezetjük az irányítás gazdaságos módszereit, lemondunk a bábáskodásról és a túlzott adminisztrációról, biztosítjuk a gazdaság valamennyi láncszemének átmenetét a teljes önelszámolás elveire, a munka és a termelés szervezésének új formáira, s minden erőnkből támogatjuk az újításokat és a szocialista vállakozó szellemet. Az átalakítás azt jelenti, hogy energikusan a tudományra kell összpontosítanunk, hogy közte és a gyakorlat között a lehető legjobb végeredmények elérése érdekében konstruktív partneri viszonyt hozzunk létre. Azt is jelenti, hogy minden tettünket képesek vagyunk tudományosan megalapozni, hogy a tudósok felkészültek a társadalom megújítását célzó pártirányvonal aktív támogatására, és ezt a megújítását őszintén óhajtják is; ugyanakkor azt jelenti, hogy gondoskodunk a tudomány és a tudományos káderek fejlődéséről, aktív részvételükről a változási folyamatokban. Az átalakítás a szociális szféra megkülönböztetett fejlesztése és a szovjet emberek igényeinek mind jobb kielégítése, a munka, a mindennapi élet, a pihenés, a művelődés és az egészségügyi ellátás jó feltételeinek megteremtése; az átalakítás folyamatos gondoskodás minden egyes ember és az egész társadalom szellemi gazdagságáról és kulturális fejlettségéről; az átalakítás annak a képessége is, hogy a társadalom életében felmerülő nagy és kulcsfontosságú problémák megoldását összekapcsoljuk az embereket izgató napi gondok megoldásával. Az átalakítás azt jelenti, hogy határozottan meg kell szabadítanunk a társadalmat a szocialista erkölcs deformációitól és következetesen érvényesítenünk kell a szociális igazságosság elveit. Az átalakítás a szavak és tettek, a jogok és kötelességek egységét jelenti; továbbá a tisztességes és kiváló minőségű munka felemelkedését, az egyenlősdi leküzdését a munka jutalmazásában, s jelenti a fogyasztói szemlélet felszámolását. Úgy gondolom, az átalakítás végső célja világos - alaposan megújítani az ország életének valamennyi területét, a szocialista társadalomban meghonosítani a társadalmi szervezettség legkorszerűbb formáit és maximálisan kihasználni rendszerünk humanista jellegét valamennyi döntő szakaszon; gazdasági, társadalmi-politikai és erkölcsi tekintetben egyaránt. Ezt a munkát, elvtársak, már közösen megkezdtük. Az átalakítás az egész fronton folytatódik. Új minőséget kap, s nemcsak hogy bővül, de behatol az élet valamennyi szférájába is. Az átalakítás mozgósította a társadalom egészséges erőit és biztonságot jelent arra vonatkozóan, hogy ügyünk helyes. Egyre több azoknak a pártbizottságoknak, társadalmi szervezeteknek és dolgozókollektíváknak a száma, amelyekre jellemző a helyzet objektív és önkritikus értékelése, s az, hogy a munkában és a problémák megoldása új, eddig ki nem próbált módszereinek a keresésében már nem formális és sematikus utakon járnak. Tudatában vagyunk annak, hogy a munkások, parasztok, a humán és a tudományos- műszaki értelmiség, a szovjet társadalom valamennyi rétege aktívan és határozottan támogat bennünket. Országunkban új morális és erkölcsi légkör van kialakulóban. Alkotó módon vizsgáljuk felül az értékeket, vita alakult ki arról, hogyan lehet megváltoztatni a gazdaságot, a szociális és a szellemi szférát, mind aktívabban keressük a szervező és ideológiai munka új módszereit. Az aktívan ható elvek közül mind nagyobb mértékben jut érvényre a nyilvános tájékozottság, a jelenségek és események igazságnak megfelelő értékelése, a hiányosságokkal szembeni kérlelhetetlenség és az összes munka javításának óhaja. Fokozódik az igényesség és a fegyelem, a szervezettség a termelésben, s javult a rend. Különösen jelentősek számunkra az átalakítás első lépései a szellemi életben, mivel a társadalmi tudatban beállt áttörés nélkül, az emberek lélektanában, gondolkodásában és hangulatában beállt változások nélkül, elvtársak, nem érhetünk el sikert. Megkezdtük az anyagi-műszaki bázis alapvető átalakítását, a népgazdaság mélyreható rekonstrukcióját a tudományos-műszaki haladás alapján s a szerkezeti és beruházási politika megváltoztatását. A tudományos-műszaki haladás fő irányait tekintve már jóváhagytuk a széles körű célprogramokat. Tekintettel ezekre a programokra lett kidolgozva és teljesül a 12. ötéves terv. Jelentős intézkedések valósulnak meg az irányítás tökéletesítésére. Az év elejétől valamennyi iparvállalat és társulás átállt a kísérletek folyamán kipróbált gazdálkodási módszerekre. Több ágazat, vállalat és társulás a teljes önelszámolás és önfinanszírozás alapján kezdett dolgozni. A lakosság szükségleteinek kielégítésével közvetlenül összekapcsolódó gazdasági ágazatok, mint például a mezőgazdasági-ipari komplexum, a könnyűipar, a kereskedelem és a szolgáltatások, a széles körű önállóságot és a felelősség növelését biztosító elvek alapján kezdtek dolgozni. Alapvető változások mennek végbe a beruházási tevékenység irányításában. A termékek kiváló minőségéért folytatott küzdelem fokozása érdekében 1500 fő vállalatnál bevezettük a termékek állami átvételét. Átalakulóban van a külgazdasági tevékenység rendszere. A vállalatok és ágazatok jogköreit a külgazdasági kapcsolatok terén kibővítettük. Tovább fejlődnek az együttműködés új formái - a vállalatok közvetlen kapcsolatai, a közös társulások, a külföldi partnerekkel való szakosítás és termelési kooperáció. A népgazdaság irányításának komplex rendszerére való áttérés érdekében létrejöttek a Szovjetunió Minisztertanácsának állandó szervei a kölcsönösen összefonódó ágazatok csoportjainak irányítására. Törvényjavaslatot dolgoztunk ki az állami vállalatról (társulásról), előkészületben vannak a központi gazdasági szervek, a minisztériumok és reszortok feladatainak tökéletesítésére vonatkozó dokumentumok, amelyek figyelembe veszik az új gazdasági mechanizmus feltételeit, s ugyancsak javaslatok készülnek a társulások és vállalatok alapján létrehozandó nagy önelszámolási termelési struktúrák új formáinak bevezetésére. Olyan jelentős intézkedések léptek életbe, amelyek célja a helyzet javítása a szociális szférában. Kidolgoztuk a termelési ágazatokban a béremelések új alapelveit, s ezek már érvényesülnek is. Megkezdtük a határozott átállást az egyenlósdiről a munka mennyisége és minősége szerinti elosztás szocialista elvének a következetes betartására. Ezzel párhuzamosan feloldottuk az egyéni munkatevékenység indokolatlan korlátozásait. Ennek fejlesztéséhez most kedvező feltételek vannak kialakulóban. A lakosság szükségleteinek jobb kielégítése érdekében a termelés és a szolgáltatások különböző ágazataiban támogatjuk a szövetkezetek létrehozását. A lakásépítés helyzetének elemzése alapján - figyelembe véve azt a programfeladatot, hogy 2000-ig minden család számára önálló lakást biztosítsunk - tartalékokat tártunk fel a lakásépítés meggyorsítására és a lakások minőségének javítására. E célra pótlólagosan a termelési beruházások 10 százalékát fordítjuk, ami lehetővé teszi, hogy a lakásépítés volumenét az ötéves terv mutatóival szemben már 1987-ben 9,1 millió négyzetméterrel növeljük, ami csaknem 8 százalék. Bővül a szövetkezeti és az önerős lakásépítés. Ennek megkönnyítése érdekében hiteleket folyósítunk és az építkezők rendelkezésére bocsátjuk a szükséges forrásokat, intézkedéseket hozunk arra vonatkozóan, hogy elmélyüljenek a vállalati eszközökkel való a lakásépítés gazdaságosabb módszerei, s hogy bővüljön a lakásépítés termelési bázisa stb. Meghatároztuk az egészségügyi létesítmények építésének és rekonstrukciójának programját, bővülnek a saját gyógyszerek és egészségügyi berendezések gyártására szolgáló kapacitások, gyorsul az egészségügyi gondoskodás és az orvostudomány új szervezési formáinak bevezetése és fejlesztése. Ezzel szerves összefüggésben olyan intézkedések születtek, amelyek célja a lakosság munka- és életfeltételeinek egészségügyi szempontból való javítása, a megelőzés kiterjesztése, a részegeskedés és az alkoholizmus felszámolása, a betegek számának csökkentése. Növekedik az egészségügyi dogozók fizetése. Már annak tömör felsorolása, amit előkészítettünk és amit megkezdtünk, azt mutatja, elvtársak, mily széles körű átalakításhoz láttunk hozzá országunkban. Ez a munka hatalmas, de másmilyen nem is lehet. A pártnak nincs joga akárcsak egyetlen szakaszra is kisebb figyelmet fordítani. Valamennyi elképzelésünket következetesen kell életbe léptetnünk, s pontosan és időben kell végrehajtanunk. A kidolgozás alatt álló és a már megvalósuló intézkedések természetesen nem azonnal eredményeznek reális hatást. Ma már azonban önmagában a társadalomban kialakult légkör és új hangulat megváltoztatja a munkához való viszonyt és reális, gyakorlati eredményeket hoz. Erről tanúskodnak az ötéves tervidőszak első éves terve teljesítésének eredményei is. A megtermelt nemzeti jövedelem 4,1 százalékkal nőtt a tervezett 3,9 százalékkal szemben és 3,6 százalékkal a 11. ötéves tervidőszak átlagos évi növekményével szemben. Az ipari termelés növekménye elérte a 4,9 százalékot, ami egyharmadával több mint a 11. ötéves tervidőszak átlagos évi növekménye és a legnagyobb növekmény az utóbbi kilenc évben. Tudják, hogy a 12. ötéves tervidőszak számunkra döntő jelentőségű gépiparunk korszerűsítése, termelési apparátusunk felújítása és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása szempontjából. A gépipari komplexum megkülönböztetett fejlesztésének feladata csak nehézségek árán teljesül, ám a dolog már mozgásba lendült. (Gorbacsov elvtárs beszédét holnapi számunkban folytatjuk.) ÚJS l 1987.
