Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-04 / 2. szám, vasárnap
ÚJ szú 5 1987. t. 4. A Plzeňi Városi Ipari Vállalat az elavult helyett egy új üzemet létesített a személy- és tehergépkocsik újrafutózására. így lényegesen javultak a dolgozók munkakörülményei, a munkatermelékenység pedig 10 százalékkal emelkedett. Az új üzemegységet korszerű berendezésekkel és gépekkel szerelték fel. A felvételen: Václav Pach a vulkanizáló prést kezeli. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) ÚJ, IGÉNYESEBB KERESKEDELMI FELTÉTELEK Rövidebb idő alatt - kiváló minőségben Nemcsak szép, jó is EGY ÜZEM JELENE ÉS JÖVŐJE A hazai nagyközönség előtt is ismertek a strašnicei Tesla nemzeti vállalat méréstechnikai műszerei, valamint híradástechnikai berendezései, amelyeknek egyre fontosabb a szerepük a hírközlésben. A vállalat termékeinek jelentős részét azonban külföldre szállítja, és exportjának a súlypontja a szovjet piac, ahová a termékek mintegy 30 százaléka kerül. Ha figyelembe vesszük a híradástechnikai berendezések rohamosan növekedő jelentőségét a lavinaszerűen gyarapodó információk átvitelében - amikor az információátvitel minősége a legfontosabb szempontok egyike - nem lehet mellékes, hogy mennyire maradnak versenyképesek a vállalat termékei. Elég, ha az említett berendezések közül akár a legegyszerűbbet, a telefonkészülékeket, aztán a rádió- és tévéberendezéseket, vagy a számítástechnikai műszer^<et vesszük szemügyre, minden esetben a megrendelő alaposan megvizsgálja, hogy az egyes berendezéseket kitől is vásárolja meg. Ráadásul a híradástechnikai berendezések műszaki színvonalától függ az automatizáció és robotizáció térhódítása, és nem túlzunk, ha azt állítjuk: jelentős mértékben érvényes ez a népgazdaság egészére is. így érthetően törvényszerű, hogy azok a változások, amelyek a szovjet társadalomban és a gazdaságban jelenleg folyamatban vannak, kivetítődnek a strašnicei Tesla szerelő- csarnokaiba, műhelyeibe, sót a tervezőirodákba is. Versenyben a világgal Hogy az említett változások közül a vállalat számára melyik a legjelentősebb, erre a kérdésre Bohumil Šimek kandidátus, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese adta meg a választ:- Kölcsönös kapcsolataink egyre inkább kereskedelmi jelleget öltenek, és sokkal inkább, mint korábban. A szovjet piacra szeretne betörni egész sor nemzetközileg elismert, a híradástechnika élvonalába tartozó cég, és így csak természetes, hogy a szovjet fél a mi esetünkben is ugyanolyan mércével mér, mint azt a vezető nyugat-európai, amerikai vagy japán cégekkel teszi. Érintse ez akár a termékek műszaki színvonalát, a kereskedelmi tárgyalásokat, vagy az árpolitikát. Az egyre érzékenyebbé váló változásokat mindezidáig leginkább a tervezőirodákban érzékelik. Itt František šlapák, az egyik legelismertebb hazai híradástechnikai szakember is véleményt mondott:- Számunkra mindez azt jelenti, hogy a berendezéseket sokkal rövidebb idő alatt, sokkal magasabb műszaki színvonalon kell továbbfejlesztenünk. Ebben a helyzetben pedig mindenekelőtt a munkaszervezésben kell gyökeres változásokat eszközölni. Az eddigi ún. szakaszos fejlesztési munkával végérvényesen szakítanunk kell. Az egyes kutatási területeknek kölcsönösen fedniük kell egymást, kapcsolódniuk kell egymáshoz. Azért, hogy mielőbb megmutatkozhassanak az eredmények és a lehető legrövidebb időn belül maximális nyereségre tegyünk szert.- Megrendelőink egyértelműen elvárják, - fűzi hozzá ismét Bohumil šimek -, hogy az előre megállapított határidőket feltétlenül betartsuk, sőt ezen kívül még további szolgáltatásokat is kérnek. Ez alatt értem például azt, hogy feltétlenül biztosítanunk kell a berendezések szervizét, az eddiginél jóval nagyobb mennyiségű pótalkatrészt, a szakemberek betanítását és mindazt, ami a korszerű és természetesen jóval igényesebb kereskedelmet jellemzi. Egy-két év alatt A strašnicei Teslában ma már valamennyi szakember belátja, hogy indokolt a szovjet partnereknek a kölcsönös kereskedelmünkhöz való lehető legracionálisabb hozzáállása. Ók egyértelműen megállapították, hogy az igényesség tekintetében legfeljebb szigorításokat szabad elfogadni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy olyan területekkel is sokkal jobban meg kell ismerkedniük a külkereskedelem dolgozóinak, mint például a szállítói-megrendelői kapcsolatok. Erről is kikértük a két szakember véleményét. František Šlapák: „A szállítóimegrendelői kapcsolatok eddigi hazai gyakorlatát a jövőre nézve mindenképpen el kell vetnünk, és alkalmazkodnunk kell az új feltételekhez. Ha a kutatás - fejlesztés - tervezés ciklust jelentősen le akarjuk rövidíteni, akkor nem dolgozhatunk a régi elvek szerint. Ugyanis a jelenlegi megrendelési határidők, amelyeket években mérünk, tulajdonképpen sokkal hosszabbak, mint azok az időszakok, amelyek alatt megrendelőink egy egész komplexum átadását kérik. Manapság a szovjet megrendelők egy-két éves határidővel kérik bizonyos berendezések szállítását, ha pedig mi a korábbi szállítói-megrendelői kapcsolatok „szokásjogára" alapozva akarnánk szállítani, legfeljebb négy év alatt készülnénk el.“ Bohumil šimek: ,,Ha azt állítjuk, hogy a szállítási határidők lerövidülése jellemzi a szovjet féllel folytatott kereskedelmünk jelenét, akkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy még inkább jellemző a berendezések gyártásánál és fölszerelésénél a minőségi követelmények növekedése. Ha velünk szemben ilyenek az elvárások, akkor mi sem lehetünk elnézőek hazai szállítóinkkal szemben. Elsősorban azt várjuk el tőlük, hogy növekedjék a berendezések megbízhatósága, élettartama, és lehetőleg minél kisebb mértékben szoruljanak javításra. Eddigi tapasztalataink alapján kijelenthetem: a szovjet fél egyetlen olyan esetben sem lesz elnéző, ha minőségi kifogások merülnek fel.“ František Šlapák: „Meggyőződésem, hogy a kollektívánkon belül feszültebbé válik majd a légkör, de állítom, hogy egészségesen feszültté. Valamennyiünknek, akik a vállalaton belüli fejlesztéssel foglalkozunk, és természetesen a vállalaton kívüli szállítóinknak is nagyobb felelősséget kell vállalniuk magukra a jövőben. Bármilyen rossz minőségű munka számunkra nemcsak azt jelenti, hogy termékeinkkel nem keresünk any- nyit, mint szeretnénk, de kockáztatjuk a beléjük vetett bizalmat is, amit hosszú évek munkájával alapoztunk meg. Ez pedig a megrendelők fokozatos elvesztését is jelenthetné. Ráadásul - és ezt mindenképpen hangsúlyoznom kell -, a rossz minőségű munkával az egyre rövidülő szállítási határidőket nem is tudnánk betartani. Egészséges kockázatvállalás Az egyik konkrét megnyilvánulása annak, hogy a strašnicei Tesla vállalat miként képes alkalmazkodni a Szovjetunióval folytatandó kereskedelem új feltételeihez, legutóbb a KNK 30-as típusú digitális híradástechnikai berendezés átadása volt. Ezt a berendezést már a Szovjetunióban, a helyszínen próbálták ki, és első ízben fordult elő, hogy a gyártó vállalat nem tudhatta az utolsó pillanatig, vajon a megrendelő a szóban forgó terméket hajlandó-e átvenni vagy pedig hiábavaló volt az igyekezet. így tehát már konkrétan is felmerült a kockázat kérdése, amelyről František šlapák így vélekedett:- Véleményem szerint az ilyen fajta kereskedelemben a kockázat mindig nagy, de nem olyan, hogy ne lenne vállalható. Számunkra mindez csak az első tapasztalatokat jelentette, és mosi kezdtük tanulni, miként kell a jövőben dolgoznunk, amikor jóval nagyobb szerepet kap majd az előrelátás- néha talán még a megérzés is- mint eddig, mert különben a megrendelők óhajait aligha tudnánk teljesíteni. Végül is a KNK 30-as típusú berendezés a szovjet piacon megállta a helyét. Nyilván az olvasókban is felmerül a kérdés, hogy mennyire volt kifizetődő a vállalt kockázat. A választ Bohumil šimek adta meg:- A szovjet távközlési hivatal nagyon igényes megrendelő. Tőlünk ugyanazt várja el, mint a világ bármely más cégétől. Meg kell azonban állapítanunk, hogy abban az esetben, amikor valamennyi követelményt teljesíteni tudjuk, akkor nagyon jó kereskedelmi partner, mert termékeinket nagyon jól megfizeti. Az elmondottakhoz mindössze annyit szeretnénk még hozzáfűzni, hogy a kölcsönös igényesség irányzata kiemelt hangsúlyt kapott a KGST Tanácsának 42. bukaresti ülésén is. Ha ennek ellenére még idehaza akadnak olyan vállalatok, amelyek vezető dolgozói úgy gondolják, hogy átlagos, vagy átlag alatti termékeiknek még találnak kevésbé igényes piacot, azok számára szolgáljon intő példaként a strašnicei Tesla vállalat szakembereinek tapasztalata, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy alacsony igényességgel a jövőben semmi szín alatt sem lehet számolni. MILAN ADÁMEK A tél komoly erőpróba népgazdaságunk, az energiaipar számára. A háztartásokban is ez a helyzet, az előrelátóbbak már a nyári hónapokban beszerezték a télire való tüzelőt, mert a kemény hónapok bizony alaposan megapasztják a pénztárcánkat. A legpraktikusabb, kevésbé levegőszennyező és aránylag olcsó a földgáz, de ez nem jut még el mindenüvé. Keressük tehát azokat a fűtési módokat, melyek a legolcsóbbak, s barátságos meleget teremtenek otthonainkban a legkeményebb hidegben is. Az utóbbi években a cserépkályhák a reneszánszukat élik. Nagyon sokan térnek át erre a praktikus és aránylag olcsó fűtési módra, még olyan családi házakba is beállítják, ahol van központi fűtés. Lehet, hogy közrejátszik ebben a nosztalgiahullám is, de a valódi ok prózaibb és anyagiasabb. Megnőtt a cserépkályhák és kandallók iránti kereslet, s az igények kielégítéséhez jó minőségű és esztétikus csempékre van szükség, s olyan szakemberekre, akik össze is tudják állítani a kályhákat. Hazánkban mindössze két helyen gyártanak kályhacsempéket, a morvaországi Letovicében és a kelet- szlövákiai Jászón (Jasov). Az utóbbiban a fazekas és a kályhás mesterségnek évszázadokra visszanyúló hagyományai vannak. Valamikor megrendelésre olyan kályhacsodák készültek, melyek ma már műemléknek számítanak s értékük felbecsülhetetlen. A jászói mesterek alkotásait határainkon túl is megtalálhatjuk s díszei a patinás épületek termeinek. Ma már ebben a szakmában nincs utánpótlás. A felszabadulás után még tizenöt kályhamester volt Jászón. Ma csak Bodnár István, a csempeüzem vezetője, és bátyja Ferenc - aki nyugdíjasként még dolgozik az üzemben, hogy átadhassa gazdag tapasztalatait - értik és ismerik a szakma fortélyait, a meleget sugárzó, esztétikus cserépkályhák építését.- Szóba került már a termelés leállítása, de igény van a jó minőségű kályhacsempékre, a lakást díszítő virágcserepekre, melyeket itt az üzemben készítünk - tudjuk meg Bodnár Istvántól. Az üzemnek mindössze tizenhárom dolgozója van s ebből csak három férfi. A lányoknak, asszonyoknak nincs éppen könnyű dolguk, de ehhez a munkához, az agyag formálásához érzékeny, értő női kezekre van szükség. A letovicei testvérüzemük modernebb, jobban gépesített. Itt, Jászón századunk modern technikáját mindössze két szállítószalag és egy agyonhasznált betonkeverógép képviseli. Végigkísérve a munkafolyamatokat, meglepődve veszi kezébe az ember a végtermékeket. Egyik szebb, mint a másik. Pár évvel ezelőtt még csak sima csempéket égettek különböző szín- árnyalatokban. Ma már négyféle mintával készülnek. Homorú és domború minták váltják egymást felületükön. A formák már korszerűek, alkalmazkodnak a mai lakáskultúrához, bútorzathoz. Az üzem dolgozBi hőségben, fagyban, szellős barakkokban csodát varázsolnak a sárból, az agyagból. Egymillió korona értékű évi tervüket jóval túlteljesítik.- A legfontosabb - mondja Bodnár István - az agyag kiválasztása. A legtöbb alapanyag a környék agyagbányáiból kerül hozzánk, de hozunk alapanyagot Karlovy Vary mellől Sedlecból és Losonc (Lučenec) környékéről is. Az agyag előkészítésével kezdődik az igazi csempekészítés. Finom homokkal keverjük. Külön kialakítjuk a csempe peremét, majd forma segítségével a mélyedéseket. A felületét homokmentes finom agyaggal vonjuk he. Ezután következik a természetes szárítás, ami hat hétig tart. Fényezés, mintázás után kerülnek a csempék a kemencékbe. Ezzel elkészül a csempe, szállításra és beépítésre vár. Az égetés öreg, jól bevált kemencékben történik, melyeket ma is fával fűtenek. Évente mintegy ötszáz kályhára való csempét készítenek, de az igény ennél sokkal nagyobb. Beszélgetésünk elején említettük, hogy az üzem megérett a felújításra, bővítésre, az igények is ezt indokolják. Vannak-e ezzel kapcsolatban tervek?-A tervek már a megvalósításhoz közelednek - mondja az üzemvezető -. A közelmúltban végrehajtott ellenőrzés igazolta, hogy minőség szempontjából minden téren megálljuk a helyünket, s a piackutatás bizonyítja, hogy termékeink iránt külföldön is van érdeklődés. Idén kezdjük meg az üzem építését, amelyet még ebben az ötéves tervidőszakban üzembe is helyezünk.- Mi lesz a különbség a régi és új üzem között?- Elsősorban javulnak a munka- körülmények, bizonyos mértékben csökken a fizikai munka. Minden munkafolyamatot nem automatizálunk, mert a minőség megőrzésének szempontjából nélkülözhetetlen a kézi formálás. A kemencéket elektromos árammal fütjük majd. A dolgozók létszáma negyvenhétre emelkedik. Termékeink választéka is bővül, de a fő termék továbbra is a kályhacsempe lesz. Évente mintegy háromezer kályhához való csempét gyártunk majd. Évi termelésünk értéke az egymillió koronáról tizenegy millióra növekszik. Az üzem tehát megújulásra vár. A jövőben még szebb, még több kályha kerül az otthonokba meleget árasztva, s egyben díszítve is a laA prerovi Kazeto vállalat egyike a világ legnagyobb bóröndgyártóinak: évente több mint kétmilliót állítanak elő. Termékskálája a gyermekek számára készültektől a hajóbőröndig terjed, melyeket a világ 70 országába exportál. Szép sikereket ér el termékfejlesztésben, a bőröndöket kizárólag hazai alapanyagból készíti. A képen Anna Petrášková (jobbról) és Veronika Coufalíková a gyermekek számára készített bőröndök ellenőrzését végzik. (Vladislav Galgonek felvétele - CTK)
