Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-24 / 52. szám
r ign 1 ■ /I * 1 r S ' rf /I ■ W/l Crjl 1] ß / 1—JiJ LrJ mr U i iSUíli ml) JÁN KAMENISTY A tévébemondónő Karácsony volt. A házakban mindenütt rántott pontyszeletek és kalácsok illatoztak az asztalokon, az ablakok mögött kigyulladtak a karácsonyfák fényei. Ekkor a tévé képernyőjén megjelent a bemondónő és azt mondta:- Ha már így, kölcsönösen látjuk egymást, ha már így találkozunk, én is kívánok önöknek. Ezt mondta, elérzékenyülve. Ott ült a stúdióban, erős lámpák fényében, néztek rá a kamerák. A televízióban azonban nem illatozott hal, sem kalács, karácsonyfa sem világított. A bemondónő mindenkinél megjelent, de nem volt otthon. És akkor szólni kezdeti a telefon:- Micsoda dolog ez? Ki engedte meg magának, hogy minket nézzen?- Bemondó néni, maga igazán lát bennünket?- Mi is kívánunk önnek minden jót, ha már így, kölcsönösen látjuk egymást. .. Valójában senki sem haragudott, hogy a tévébemondónő megtévedt: elfelejtette, hogy öt mindenki nézi és látja, ő azonban senkit sem lát a képernyőről. Ilyen a tévébemondónő látogatása. Velünk van otthonunkban, bejelent vagy mesél nekünk, de a képernyőről nem lép le, nem ül közénk a karosszékbe vagy az asztalhoz, és mégcsak meg sem kínálhatjuk öt kaláccsal, teával, málnalével. És el sem mondhatjuk neki. milyen volt a napunk, hogyan tetszett a műsor, amelyet éppen ő kínált nekünk. Nem lát, nem hall bennünket. Ajaj, de képzeljük csak el, ha látna Amint zajongunk, verekedünk vagy, már bocsánat a kifejezésért, amint az orrunkban turkálunk, abban a hiszemben, hogy senki nem veszi észre. De ha láthatna is bennünket a bemondónö, aligha tudna mindent szemügyre venni: Miskónál a teát, Zuzkánál a málnaiét, Ferkónál a kalácsot, Jankánál a kakaót, He- lenkánál a pogácsát, Rudkónát a fügét, de azt a másikat, merthogy Rudko fösvény, még soha senkit nem kínált meg: örül, hogy a tévébemondónők nem eszik meg a mákostekercsét, hadd legyen ő inkább kövér. A tévébemondónőnek számos kötelessége van. Először üdvözli a nézőket, megmondja nekik, mi vár rájuk a képernyő előtt mit nem mulasztanak el, ha nem kapcsolják ki a készüléket, bejelenti az esti mesét, utána ágyba küldi a gyerekeket. megemlítve, hogy ne felejtsék el megmosni a fogukat, sőt az egész fogsort, aztán a szomorú film után felvidít bennünket, a vidám film után együtt nevet velünk. Szépen mosolyogni, mindig szépnek, kedvesnek, jólfésültnek. ápoltnak lenni, mert di- zony nem kis dolog annyi baráthoz és barátnőhöz szólni, annyi emberhez elmenni látogatóba. A tévébemondónőnek sokat keli tanulnia. Nemcsak az anyanyelvét kell tökéletesen ismernie, hanem idegen nyelveket és sok mást is, mert a buta emberrel - legyen bármilyen szép - kínos az együtt- lét. És nehéz munka ez. Valaki sorozatot akar, és zenét sugároznak, más zenét akar, és sorozatot sugároznak. Mindenkinek nem tudsz eleget tenni. Nos, a tévébemondónőre ilyen feladat vár, el kell simítania a dolgokat. Meghívja az embereket a képernyő elé - csak üljenek le. biztosan szép este lesz a mai. Együtt. Mégha a tévébemondónő... De ezt már tudjátok. És lehet, hogy egyszer, amikor elalszunk a tévé előtt, mint a nagymama, amikor futballmeccset közvetítenek, megjelenik álmunkban a tévébemon- dónő, kilép a készülékből, leül velünk az asztalhoz, megkínáljuk őt és azt mondjuk:- Legyen üdvözölve, ha már így látjuk egymást, ha már így találkozunk. BODNÁR GYULA fordítása Dénes György | Fenyőfadíszek Kis gömböcske vagyok én, csupa ezüst, csupa fény, ringatózom fenyőágon, boldogságom szétsugárzóm. Bár csak csöpp üveggömb vagyok, a szivárvány bennem ragyog, bennem süt az égi nap, ezer színes pillanat __ Én vagyok a csengettyű, hangocskám öröm, derű, csingilingi, csingilingi, de szeretek énekelni. Csengettyüzök, csengetek, hallgatnak a gyermekek, hullnak rám a sugarak az illatos fa alatt... Ráncos szoknyácskám van nekem, csupa tüll és csupa selyem, rajta színes kötény ragyog, ugye, milyen csinos vagyok? A kötényem sztaniol, benne csücsül a cukor, olyan, mint egy pici csomag, pici csomag, csodaszép, piros, sárga, lila, kék. Simogatnak engem sokat, becézgetnek, szeretnek, tetszem minden gyereknek. Hogyne szeretnének, mikor én vagyok a szaloncukor... Én a gyertyácska vagyok, fényes szemmel ragyogok, a fenyőgally szebbnek látszik, ha lángocskám fölsugárzik. Hogy elégek, azt se bánom, nagy most az én boldogságom, fényem ide-oda rebben, tovább csillog szívetekben. Borzi László felvétele Legszebb messze határban Amikor a téli időszak elkövetkezik, a hó alá vagy tető alá menekedik növény és ember. A fenyőfa akkor bontja ki hercegnői zöld szoknyáját, mintha táncba készülődne a fehér bálteremben. Mindenki fehér vagy fekete a téli világban — a messziségben a makacs tölgy koronája is sárgásbarna, mint az öregemberek sokat használt dohányzacskója a fenyő ilyenkor tán zöldebb, ragyogóbb, tündéribb, miután mind aludni mentek körülötte, és az ő tüskés haja a legszebb messzi határban. Bezzeg menekedik most karjai közé a fenyvesrigó, amely még ősszel is szívesen kacérkodott az öregedő bokrokkal, csalitokkal. Bezzeg megakad a fenyőn az ember életet kereső tekintete az elnémult kertben. A hóhullás bármilyen sűrű legyen, legfeljebb annyit jelent a fenyőn, mint a fehér guba. Gyertyáját szakadatlanul emelgeti a zordon hófelhők felé. Ö zölden, boldogan nevet felénk a téli kertből, és akkor megelégedett, ha madár csereg ágai között, vagy a fejsze közeledik felé, hogy örömet szerezzen az embereknek. Krúdy Gyula, 1924 A SBí NH AH AH ÚGY I K H a m I ia* KiFa.aHű b b é. sasIH A-Hh Oi.AH a.Hr.QH [[[J 0E-HE« ÉPÍTÉyÉEa. LEEf __ l-úi i/éió, a #.a *:x av.iE _«b!+. _ 'oj □ N AVIS=V5L SjAliüT. 1 s: __ 51 L=iiV—- A - HV. 1 Megfejtés A december 12-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a 4-es; vak, radar, sás, vas, madár, kas. Nyertesek: Tóth Anna, Rapp (Ra- povce); Borsody Imre, Hárskút (Lipovník); Pál István, Úszor (Kvetoslavov); Raffai András, Kolárovo; Dömötör Tímea, Somorja (Samorín). Ml VAN A JELEK „MÖGÖTT“? Federico García Lorca egyik szép gondolatát fejthetitek meg ebben a rejtvényben, amelyben az azonos ábrácskák mindig azonos betűk helyén állnak. A GÉPKOCSI VILLAMOS-BERENDEZÉSEI Évtizedek óta természetes számunkra, hogy a gépkocsi egy sor villamosberendezést tartalmaz. Ezeket két fő csoportba oszthatjuk: áramtermelőkre és áramfogyasztókra. Az előbbi csoportba az akkumulátor és a generátor (régebbi típusoknál a dinamó) tartozik, az utóbbihoz a külső és belső megvilágítás, továbbá a kürt, a műszerek, a járulékos fogyasztók (autórádió, -magnetofon stb.). Századeleji gépocsikat látván, senki sem csodálkozik azon, hogy a gyújtáson kívül nem volt elektromos berendezésük, még a világítást is karbidlámpákkal oldották meg. Holott lehetett volna. hiszen ebben az időben már valamennyi villamos-berendezést ismertek, csupán be kellett volna ezeket építeni az autóba. A „késés“ fő oka bizonyára az volt, hogy az autót túlságosan sokáig ló nélküli „vasszekérnek“ nézték, ezért nem igyekeztek a hintótól eltérő megoldásokat alkalmazni. Csupán századunk tizes éveiben vált az autó e tekintetben felnőtté. A villamosmotort például már 1838- ban alkalmazták, az ólomakkumulátort 1859-ben találták fel, a dinamót pedig 1866-ban szabadalmaztatták. Minden idők legtermékenyebb feltalálója (akinek több mint kétezerötszáz szabadalma van), Thomas Alva Edison 1879- ben készítette el az első izzólámpát; Robert August Bosch 1866-ban találta fel az elektromágneses gyújtást. Tehát száz évvel ezelőtt Benz és Daimler nyugodtan készíthetett volna mai komforttal ellátott autót. Érdemes itt elidőzni egy pillanatra. Az utókor ugyanis mindig kényelmes helyzetben van, a legkülönfélébb események kapcsán könnyen mond ítéletet az elődökről, a legkisebb kockázatvállalás nélkül könnyen lehet okos. Az események sűrűjében dolgozó, alkotó egyén korántsincs ilyen helyzetben. Köztudott, hogy a műszaki és társadalmi fejlődés döntő szerepet játszik a közgondolkodás alakulásában. A 19. század a gépipar felnőtté válásának a kora volt, akkor alakultak ki az első hatalmas gyárak és ipari üzemek, a vasút, majd ezeknek köszönhetően a milliós nagyvárosok. A nagyipar létrejötte a tömegtermelés kezdetét is jelentette, ami sok termék árának a zuhanását vonta maga után, hiszen a sorozatgyártás jóval olcsóbb az egyedi darabok .előállításánál. így nem lehet azon csodálkozni, hogy a múlt században óriási lelkesedéssel fogadta a közvélemény a gépipar minden új termékét, eredményét. Lényegében ennek a közhangulatnak a hatására aratott osztatlan sikert az autó is, amely kezdetben bizony tökéletlenebb volt a hintónál, és ekkor még aligha lehetett sejteni, hogy milyen szédületes jövő előtt áll. A villamosság- tan eredményei ez idő tájt inkább csak laboratóriumi eszközöknek, érdekes, de a gyakorlatban nehezen alkalmazható kiállítási tárgyaknak számítottak. Csupán a századvég táján vált lehetővé - elsősorban Edison és Nikola Tesla munkásságának köszönhetően - a villamos-berendezések gyakorlati 'alkalmazása, az első modern villamos-erőmüvek megépítése. Ezután már viharos gyorsasággal terjednek az elektromos berendezések az élet minden területén. Tehát érdemes tanulni a múltból, hiszen könnyen megtörténhet, hogy mi is csukott szemmel megyünk el olyan találmányok mellett, amelyeket már ma hasznosíthatnánk. Nehogy unokáink bennünket is megmosolyogjanak. OZOGÁNY ERNŐ
