Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-24 / 52. szám
ÚJ szú TUDOMÁNY ll!!l!!!!«]l!!!S!!|i|!!!liiinlllllli es TECHNIKA A FÜSTÖLGŐ CSILLAG Tejútrendszerünknek egyik legsajátosabb objektuma az erősen változó fényességű, olykor tévesen nagyon lassú novának, sót még szupernóvának is vélt Eta Carinae. Amikor - 1667-ben - Edmond Halley fölfedezte, 4 fényren- dü (magnitúdójú) volt. Az 1830-as években 1 fényrendűvé fényesedért, s ilyennek maradt néhány évig. 1843-ban elérte eddig megfigyelt legnagyobb fényességét; akkor a Sirius után ö volt az ég legfényesebb csillaga. Évszázadunk elejére 8 fényrendüre halványodott, de az 1940-es években ismét fényesebbé vált. Napjainkban újra szabad szemmel is látható, 5,8 fényrendű, s továbbra is fényesedik. Erős nagyítású felvételeken úgy tetszik, mintha az Eta Carina- et egy parányi, ragyogó, valamelyest az ember alakjára emlékeztető, s ezért homunculusnak elnevezett felhő venné körül. Ezt a felhőt főképp az az anyag alkotja, amelyet a csillag a másfél évszázaddal ezelőtt megfigyelt kitörése során lökött le magáról. Ahogyan e felhő kiterjed s elvékonyodik, egyre több csillagfényt enged át. Az Eta Carinaeből 100-1000 évenként a mi Napunk tömegének megfelelő, tehát hatalmas meny- nyiségű anyag távozik. De mert a csillag tömege óriási, ez a roppant veszteség alig hagy rajta nyomot. Nemrég egy francia és olasz csillagászokból álló kutatócsoport infravörös fényben vizsgálta e felhő legbelső magját. Azt találta, hogy ahogyan az Eta Carinaeből kiáramló gáz (csillagszél) lehűl, belőle szilárd részecskék csapódnak ki, hasonlóan ahhoz, ahogyan Földünkön az emelkedő lángból füstszemcsék válnak ki. Az Eta Carinae esetében azonban ezek a részecskék szilikátok porai, nem pedig - mint a földi tűzben - szénszemcsék. Ekként az Eta Carinae olyan csillag, amely „füstölög“, nem pedig tisztán ég. Beszélő fóka Sok fókafaj nagyon lármás, de a borjúfóka (Phoca vitulina) a fókák nagy családjának csendes tagja. így az a fölfedezés, hogy a bostoni állatkert medencéjében élő Hoover (ejtsd; húver) nevű hím borjúfóka képes utánozni az emberi beszédet, nagy meglepetésként érte gondozóit. A borjúfókák kölyökkorukban a bárányok bégetésére emlékeztető hangokat hallatnak (ez valószínűleg az anyjukat segíti abban, hogy a kicsinyeit ne veszítse szem elöl), kifejlett korukra azonban - eddig úgy tudták - elveszítik hangadási képességüket. Hooveren kétéves kora táján olyasféle tüneteket észleltek, amelyeket furcsa kiáltások és ziháló légzés kisértek, s amelyeket gondozói görcsnek neveztek el. Hatéves korára a fókának már egész „hangrepertoárja“ volt, egy évvel később pedig kimondta a Hoover szót, azt a nevet, amelyen gondozói szólították. A szótára ezután hirtelen bővült, s ma már olyan kifejezéseket használ, mint ,.Helló, te ott?“ vagy ,.Gyere, ide!“; teszi pedig mindezt borízű bostoni tájszólásban. De az emberi nevetést is utánozza. Mielőtt Hoover az ember számára is érthető hangot hallatna, függőleges helyzetet vesz föl, a nyakát behúzza, s a fejét hátraveti. Nem Hoover az állatkert egyetlen fókája, amely emberi beszédet utánoz. Egyéb hímet is megtanítottak arra, hogy a „Hellói.“-t kimondja. Hoover azonban az utánzást magától sajátította el. Míg a madarak közül sok utánozza az emberi hangot, az emlősök körében ez ritka jelenség. A kutatók hovatovább arra a véleményre hajlanak, hogy a tengeri emlősök között ez gyakoribb, mint szárazföldi társaik körében. A szabad természetben a hím fókák valószínűleg hím társaik hangjait utánozzák. Hoover teljesítményét nyilvánvalóan az magyarázza, hogy mivel a fogságban nem hall más hangokat, mint az emberit, azokat utánozza. HOGYAN TUD FALRA MÁSZNI A LÉGY? Úton a „mélyhűtésű állatkert“ felé A cincinnati (USA) állatkertben különleges jávorantilopborjú született. Huszonhét hónappal a világra jötte előtt fogant meg, majd anyja méhé- ben hét napig fejlődött. Azután onnan kiemelték, s folyékony nitrogénben mínusz 196 Cel- sius-fokos hőmérsékleten tartósították. Tizennyolc hónap múltán felolvaszották és beültették egy pótanyába, egy idegen jávorantilop-tehénbe. Kétszázhetven nap múltán megszületett az egészséges, nőstény jávorantilop. A kísérlet vezetője szerint ez a siker fontos lépés egy valamikori „mélyhű- tésü állatkert“ felé vezető úton. LENCSÉT VÁG A LÉZERSUGÁR Új típusú optikai lencsét fejlesztettek ki a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának novoszibirszki automatizálási kutatóintézetében. A több üvegből álló nagyméretű objektívet egyetlen üveglemez helyettesíti, amelynek felületén szabad szemmel alig látható, a fény hullámhosszának töredékét kitevő domborzati vonalkákat alakítanak ki. A sík felületű lencséket különleges esztergán gyártják. A vágószerszám szerepét lézersugár tölti be. Hasonló technológiát alkalmaznak a szögskálák előállítására is. Ezt a rendkívül finom műveletet a gyémántszerszámnál több százszor gyorsabban végzi el a lézersugár. FORDÍTÓGÉP A CSUKLÓNKON? Robert Hooke 1665-ben azt állapította meg, hogy a legyek azért képesek függőleges felületeken föl-le járkálni, mert mind a hat lábuk végén két-két parányi karmuk van. Durva felületre vonatkoztatva ezt a magyarázatot el is fogadhatjuk. De vajon hogyan tapad meg a légy a tükörsima ablakfelületeken? Az északwalesi Me- nai Bridge-i tengerészeti kutatólaboratórium munkatársai erre a titokra derítettek fényt. Mikroszkópos megfigyeléseik szerint a legyek ízelt lábai végén levő karmok alatt picinyke tapadó- talpacskák vannak, s ezeket sorokba rendeződött apró szőrszálak borítják. E talpacskák alján a szőrszálakhoz — mint afféle kis nyelvekhez - csuklósán elmozdítható szívókorongok illeszkednek. A mikroszkóp tárgylemezén ezek a kétmilliárdod mm2-nyi felületű korongok „ujjlenyomatot“ hagynak. Ezek az „ujjlenyomatok“ nem párolognak el, hanem a zsírokra jellemző módon megfestőd- nok. A pontos elemzések szerint a párnácskákat az élővilágban legelterjedtebb semleges zsírok borítják. Amikor a legyeket olyan szűrőpapíron „jártatták“, amelyet előzőleg zsíroldó szerrel itatták át, a tapadóerő mintegy a tizedére csökkent. A tapadáshoz tehát a zsírsavak elengedhetetlenek. Mert bár ezek önmagukban csúszósak, az üveg és a sok szőr közé beékelődő zsírsavak felületi feszültsége miatt a ragasztóanyagok szerepét töltik be. A Casio japán cég olyan - Casio T 2000 elnevezésű - karórát hozott forgalomba, amely az utóbbi évtizedben tömegesen világjáróvá váló japánoknak afféle mankót ad a kezükbe arra, hogy idegen nyelvű környezetben is boldoguljanak. Ez az óra mindazt „tudja“, amit a legbonyolultabb ilyen órák tudnak: kijelzi a hónapot, a napot, az órát, a percet és a másodpercet. Stopperként két versenyző idejét mérheti egyidejűleg, alarm, vagyis figyelmeztető üzemmódban jelezheti a kerek órákat, az ébredés idejét, emlékeztethet valamely napközbeni teendő időpontjára. Ez utóbbi esetben nemcsak hanggal jelez, hanem folyadékkristályos kijelzőjén a megfelelő szöveget is kiírja japánul vagy angolul, kívánság szerint. Világóra üzemmódban - a léptetéssel átmegy az egyik időzónából a másikba, s az időzóna nevét is megjeleníti. Az a sajátossága, hogy egy 2000 szavas angol-japán szótára van - innen nevében a T 2000. Ennek révén a keresett idegen szavakat kijelzi. Sőt, folyadékkristályos megjelenítőjén a fényújsághoz hasonlóan folyamatosan olvasható negyven típusmondatot is megjeleníthet japán, angol, spanyol, francia és német nyelven. E mondatok az óra tulajdonosát abban segítik, hogy külföldön bemutatkozzon, tájékozódjon, vásároljon stb. Az óra - utasításra - bármelyik mondatot hármoivrk nyelvre lefordítja. Minthogy egy- egy mondatot ismeretlen nyelven nehéz megjegyezni, a készülék azt ötször megismétli, de kívánságra a kijelzőn újra meg újra megjeleníti. A napok nevét ugyancsak a nyelvterületnek megfelelően írja ki. Ez az eszköz a ma már létező fordítógépek karon vagy zsebben hordható változatának szerény előhírnöke lehet. 986. XII. 24. A világ legrégibb térképe Az ukrajnai Mezsirics falu területén végzett ásatások során négy - mintegy 15 000 éves - épületnek a maradványai kerültek napvilágra. Az épületeket mamutállkapcsokból alapozták. Az egyik csontba, egy mamutagyarba belekarcolva fölfedezték az egykori település térképvázlatát, rajta a hegyoldalnak és három épületnek a vázlatos ábrázolását. Ennél régebbi időből még nem került elő térképszerű rajzolat. SZLALOMRÓDLI Az idei tél szenzációja az új nyugatnémet kormányozható ródli. Ráülni, lesiklani, kanyarodni, szlalo- mozni lehet vele, egyedül vagy kettesben. Széles, élükre állítható talpai vannak; részben súlyáthelyezéssel, részben a hátsó kereszt- rúdnál felszerelt két vezérlőfogantyúval úgy lehet irányítani, hogy a szlalompálya befutása sem okoz nehézséget. 100 és 115 centiméteres talpakkal gyártják és nagy sebességet lehet vele elérni. A cerkófmajmok nyelve A Los Angeles-i Kalifornia Egyetem kutatói már mintegy hat évvel ezelőtt megállapították, hogy a zöld cerkófmajmok figyelmeztető kiáltásai eltérnek egymástól. Van, amelyik közelgő leopárdra, sasra és van, amelyik kígyóra figyelmeztet. A kutatók Kenyában hangszalagról lejátszották az általuk azonosított kiáltásokat. A majmok azonnal megfelelően reagáltak: a leopárdveszélyre figyelmeztető kiáltás hallatán tüstént a fákra menekültek, a kígyóriadóra a hátsó lábukra emelkedtek, a sasriadóéra pedig elrejtőztek. A két kutató újabban azt is megállapította, hogy nemcsak a figyelmeztető kiáltásoknak, hanem a majmok morgó hangjainak is több jelentésük lehet. A majmok hangját négy eltérő helyzetben vizsgálták: akkor, amikor őket föléjük, illetőleg alájuk rendelt majmok üdvözölték, amikor valamely majom „elbúcsúzott“, s akkor, amikor ismeretlen majomcsoport tűnt fel. A kutatók rejtett hangszórókból visszajátszották az ezekben az élethelyzetekben hallott hangokat, s videokamerával rögzítették azt, hogy a majmok hogyan reagáltak rájuk. Az alárendelt majomnak a morgásáról nem vettek tudomást, de ha egy föléjük rendelt majom morgott, az állatok eltűntek. Ha a hangszóró hangja idegen majomcsoport feltűnését jelezte, a majmok elfordultak a hangtól, mintha csak tudni sem akarnának az idegenekről. De amikor „búcsúmorgás“ hangzott fel, a hangszóró felé fordultak. A kutatók, persze, nem tudták hallás útján, a fülükkel megkülönböztetni a cerkófmajmok „szavait“. Ez csak számítógépen kiértékelt szonogramok révén sikerült. Kiderült, hogy a „szavak" nem mássalhangzóknak magánhangzókkal vagy különböző hangokkal alkotott kombinációi, s hogy e félmajmok morgásuk eltérő hangsúlyozásával „szólnak“ egymáshoz. 1600 ÉVES „JÁTÉKAUTOMATA“ Az egyik bonni múzeum nemrég kiállított egy mindeddig páratlan — a római birodalom korából származó - „játékautomatát“. Ennek elemei, alkotórészei 1983-ban akkor kerültek napvilágra, amikor egy Nordeifel vidéki hajdani római villa mellett felszántották a területet. A valószínűleg az i. sz. IV évszázadból származó játékautomatát - szanaszét heverő alkatrészeiből - a bonni múzeumban állították össze. A játéktornyocska felső nyílásába kockákat vagy játékköveket dobtak bele, s azok három - lépcsószerüen, lejtősen elhelyezett - hullámlemezen végiggurultak, majd egy keresztben hullámosított rámpán át egy falapocskán állapodtak meg. A játékosok a rácsos oldalfalakon át figyelhették, hogy a kövek vagy kockák az általuk „megjátszótt" irányban, vagy másfelé gurulnak-e le.
