Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-19 / 51. szám

Német mesék r A róka és a tojások Egy alkalommal a róka elhatározta, hogy felhagy a tyúklopással. Nagyon megerőltetőnek és fárasztónak találta. Sokkal egyszerűbb lesz, ha tyúkot nevelek magamnak, gondolta. Nem sokáig töprengett, szerzett hat tojást, s annak rendje-módja szerint rájuk ült. Ki akarta őket költeni. Már egy órája ült a tojásokon, de a csirkék még mindig nem akartak kikelni. Csak nem történt velük valami baj? - türelmetlenkedett a róka. Feltört egy tojást, hogy megnézze, van-e már benne kiscsirke. Persze, csirkének nyoma sem volt. Ismét ült egy darabig, aztán újra feltört egy tojást. Abban sem volt csirke. Szép lassan minden tojást feltört. Csirke természete­sen egyikben sem volt. A róka azonban nem szomorodott el, a tojások nagyon ízlettek neki. El is határozta, hogy lemond a tyúknevelésról, s ezentúl a tojásokat részesíti előnyben. Ehhez azonban nem ragaszkodott túlságosan: ha nem talált tojást, mege­vett mást is. A tyúkot is. A feledékeny mókusok Mókus mama bevásárolni küldte a kismókusőkat. A mókuscseme­ték azonban, alighogy kiléptek az ajtón, már el is felejtették, miért küldték őket az üzletbe. Játszani kezdtek. Fogócskáztak a fák között. Amikor végre - valahára mégis eljutottak az üzletig, csak toporogtak a pult előtt. Az elárusítónő rájuk szólt:- Mit gondolkoztok annyit, hiszen mindig ugyanazt vásároljátok: diót meg mogyorót! A mókusok szégyenkezve vették át a diót és a mogyorót, s elindultak hazafelé. De útközben ismét játszani kezdtek. Játék közben elvesztették a gyümölcsöt, este üres kézzel tértek haza. Szerencséjükre, tavasszal az elveszített dióból diófa, a mogyoróból pedig mogyoróbokor nőtt, Így a mókusoknak ezután már nem kellett üzletbe menni dióért és mogyoróért. LENDVAY TIBOR fordítás^ HANGULATOS ÜNNEP Könnyen elkészíthető, hangulatos ünnepi asztalhoz adok tanácsot nektek. Fenyő alakú szalvétatartó Gyertyatartó almából Keress egy szép, nagy almát. Fogj egy puha ruhát és dörzsöld fényesre. Vágj le a fenyőfa alsó ágáról egy gallyacskát, végy a boltban fenyőfára való gyertyát, drótozz fel egy szaloncukrot és kezdj hozzá! Az alma szárát tépd ki, helyére szúrd be a vékony gyertyát (ha nem megy, fúrd meg), mellé a fenyöágacskát, arra pedig akaszd fel a szaloncukrot... és ezzel kész is a múl Persze szalon­cukor helyett tehetsz csokoládét vagy habdíszt, szép szalagot, aranyszálat vagy bármi más köny- nyú fenyődíszt. Csak zöld karton és vékony, 1 cm széles szép színű szalag kell hozzá. A rajz szerint ké­szítsd el a faforma sablonját, egy 9x7 cm-es rajzlapból, en­nek segítségével rajzold meg a szalvétatartót a zöld kartonra és vágd ki (A. ábra). A talpánál karcold meg, hogy könnyen meg lehelen hajlítani. A B. ábra szerint lyukaszd ki, majd fűzd bele a szalagot, s kösd masnira. Díszítheted is! Eset­leg ráírhatod a családtagok ne­vét. Legvégül göngyöld fel a szalvétát és helyezd el a tar­tóban. Jó munkát és boldog, békés karácsonyt. Szabó M. Katalin TALLÓSI BÉLA A BOHÓC utazom csillagvonaton mozdonyom szalad szabadon sátorom csillagok csákója vánkosom szivárvány patkója porondom a móka játékom csalóka játszom mert én vagyok a nagy cirkusz bohóca Gondolkodom, tehát... EGY SZÓ, TÖBB SZÓ Alkoss értelmes szavakat a „rárósó- lyom“ betűinek felhasználásával. MADÁRKERESŐ A felső sorokba írjátok be a megfejtéseket, majd a különálló alsó sorba a megfelelő számú betűket. Ha jól dolgoztatok, egy madár nevét kapjátok eredményül. Mezei rágcsáló 5 8 7 4 Csodásán szép 3 4 2 9 □ Fém 8 9 6 Szelíd 1 4 6 4 2 A FUTÓMŰ A régebbi típusú gépkocsik karosszériáját egy, acéllemez­ből készült alvázkeretre erősí­tették. Később a gépkocsi­szekrényt kezdték egybeépíte­ni az alvázzal, így alakult ki az önhordó karosszéria. Napja­inkban gyakorlatilag minden személyautót ezzel az eljárás­sal gyártanak. A kocsiszekrény alsó részét azonban ma is al­váznak nevezik. Ehhez rugók, lengéscsillapítók és tengelyek segítségével kapcsolódnak a kerekek. A szakemberek ezt az együttest nevezik futómű­nek. A futómű' legfontosabb, talajjal érintkező része a kerék. Ma már nehéz elképzelni, hogy volt idő, amikor a kereke­ket acélabronccsal gyártották. De még ennél cifrább idők is voltak: amikor még az abron­csot, sót a vasat sem ismerték, akkor bronzszegeket vertek a kerék palástjába, hogy ezzel növeljék élettartamát, csök­kentsék kopását. Azonban ez nagyon régen volt, évezredek­kel az autó feltalálása előtt, hiszen a kerék a legősibb talál­mányok egyike. Körülbelül hatezer évvel ezelőtt találták fel a tömör ke­reket, amelynek kései példá­nyai még napjainkban is fellel­hetők egyes dél-amerikai tája­kon, a házilag készített kordé- kon. Aztán kialakult a küllős, abroncsos kerék, amelynek vagy kétezer évig alig változik a formája. Ennek magyarázata rendkívül egyszerű: a gumike­rék feltalálásához először is fel kellett találni a gumit. Ez 1839- ben történt meg, amikor is Charles Goodyear amerikai feltaláló a kaucsuk hőkezelé­sével előállítja a vulkanizált gu­mit. A gumi előnyös tulajdon­ságainak köszönhetően rend­kívül népszerű lesz a közleke­désben is, és hamarosan meg­születik a gumirádlis kocsi. Az autósok fülének a feltaláló ne­ve ma is ismerősen cseng, a világ egyik legkiválóbb gép­kocsiabroncsa ezt a nevet vi­seli. A múlt századi feltalálók kis családi műhelyekben dol­goztak, és ha valamit sikerült megalkotniuk és üzleti téren is hasznosítaniuk, a kis sufnikból vállalatok fejlődtek, amelyek nevüket alapítójuktól kapták. Persze, vannak kevésbé élel­mes feltalálók is, akik nem tud­ják megfelelőképpen pénzzé tenni munkájuk gyümölcsét, és sokszor bizony az utókor is megfeledkezik róluk. Ez történt például R. IV. Thomsormal, aki 1845-ben szabadalmaztatta a légtömlős gumiabroncsot, azonban nem aratott vele si­ket. Pedig nem mondható, hogy nem keltett nagy feltűnést a találmányával. A hangtalan kocsi mindenkinek nagyon tet­szett, de volt egy szépséghibá­ja: a négy kerék pontosan any- nyiba került, mint egy egész abroncskerekes hintó! Csipkerózsika-álmából a légtömlős kereket John Boyd Dunlop, skót állatorvos ébresz­tette fel, aki 1887 őszén már nem bírta tovább nézni, hogy tizenéves fia hogyan feszí­tőnkre velocipédjével kedvenc pázsitját. Megszerkesztette számára a korábban már sza­badalmaztatott, majd elfeleaett légtömlőt. A Dunlop név szin­tén ismerősen cseng, hiszen ugyancsak világszinvonalú gu­miabroncsot fémjelez. André és Edouard Michelin­nek sikerült kialakítania a könnyen le- és felszerelhető gumiabroncsot. Ezután már egyre nagyobb tételekben kezdték a gumitömlős kereket gyártani. Mivel Dunlop öntözőcsőböl készítette el fia számára a lég- tömlős kereket, mások is ezt a típust gyártották, így - meg­lepő módon - az autózás hős­korában a kerekek belső nél­küliek voltak, akárcsak a mai legmodernebb verseny- és sportautók kerekei (ez újabban a nagyszériás autóknál is hódít előnyös tulajdonságai miatt). Csupán századunk húszas éveiben jelenik meg a külön gumibelsö, ugyancsak a Mi­chelin fivérek jóvoltából. Ne­vükhöz még egy újítás fűződik: 1922-ben ők egységesítették az autó- és a motorbicikli-kere- kek méreteit, ezt a rendszert használják mindenütt napja­inkban is. Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy a harmadik legismertebb ab­roncsmárka az általuk alapított gyárból kerül ki. Bár később szerte a világon kezdenek gyártani felfújható gumikerekeket, melyek a mi­nőségüket tekintve is felveszik a versenyt a fent említett már­kákkal, az autósok körében ma is a legkedveltebbek-közé tar­toznak a „hőskor“ nagy nevei­vel fémjelzett termékek. OZOGÁNY ERNŐ MEGFEJTÉS A december 5-i számunkban közölt feladatok megfejtése: faze­kas, pék; 70. Nyertesek: Brúder Péter, Komárom(Komárno); Majo­ros Mónika, Őafárikovo; Mlade- nec Denisa, Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom); Hriftó Ár­pád, Csicser (Őiőarovce); Faéan- ga Tibor, Zseliz (2eliezovce). Zsuzsika szerelő lesz (?) Még a nyáron történt. Vala­mennyien kint voltunk a kertben, csak a kis Zsuzsika játszott bent a szobában. Dicsértük is őt egy­más között, hogy ma milyen jó kislány. Kékőbb azért bementem meg­nézni, mit csinál ilyen csendben. Majd hanyatt estem, amikor meg­láttam, hogy mindkét tranzisztoros rádiónk darabokra szedve, külön­böző részei kupacokban a heverő közepén. A kislány ott ült közöttük és elmerülten nézegette az egyik rádió dobozát, mit lehetne még belőle kiszedni, lesrófolni.- Mit csinálsz, Zsuzsika! - kiál­tottam rá, mire ő a legnagyobb nyugalommal felelte: — Megnéztem, ki énekel benne, de nincs ott senki. Majd vissza- szerelem - mondta magabiztosan. No, azt én nem várom meg. Két zacskóba beleraktam az alkatré­szeket, tetejükre helyeztem a majdnem üres rádiódobozokat és eltettem az egészet, hátha még lehet velük valamit kezdeni. Pár nap múlva elvittem a ,, cso­magot" egy ismerős rádiószerelő­höz, nézze meg, lehet-e még rá­dió a tartalmából. Egy hét múlva telefonált, menjek, kész a két rá­dió. Még egy csavar sem hiányzott belőlük. A szerelő bácsi pedig azt üzente Zsuzsikának, tíz év múlva szívesen felfogadja tanulónak, mert aki négyéves korában ilyen tökéletesen szét tud szerelni egy rádiót, az tizennégy éves korában könnyen megtanulja, hogyan kell össze is rakni. A rádiókat addig is a legmaga­sabb szekrény tetejére teszem. Biztos, ami biztos! PETRI JÓZSEFNÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom