Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-19 / 51. szám
A — első vele kapcsolatos /iZ élményem: a Kettévált mennyezet magányos, ág- rólszakadt szövőnőjét játssza. 1981. februárja... Gábor Pál forgat egy budai villa nyirkos alagsorában. Básti Juli negyedszer lépi át a cselédszoba küszöbét. Már tudom, mikor, merre kell fordulnia, hol fog majd a falhoz tapadni, nyúzott eltérő stílus - ahogy azt a figura megkívánja. A grófkisasz- szony vonzó és elegáns. Tartása van. Az utcaseprőnő slampos és ápolatlan. Básti Juli molyrágta sapkában, ócska kabátban, szétgyúrt cipőben játssza a szerepet. Olyan csúnyára maszkírozta magát, hogy csúnyább már nem is lehetne, de annyira eredeti, hogy minden pillantásában ott a robbanni készülő indulat. Böszörményi Géza új filmjében, a Laurában, a szemünk előtt válthat. A fáradt, életunt, kiégett feleségből, aki a megszokás börtönében szenvedett, egyszer csak friss, vidám, izgalmas nő lesz. Básti Juli belülről ,,hozza“ a csodát. Eddig három filmfesztiválon, Manilában, Sanremóban és Moszkvában ítélték neki a színészi alakítás díját.- Úgy szólt ki, mintha ebben a percben, a kopogtatásomra ébredt volna fel. Csak nem aludt?- De aludtam. Négytől... menynyi is az idő? Fél hat? Akkor másfél órát. Ha hazamentem volna a forgatás után, akkor biztos, • Puskás Tamással a Laurában (Szabó Róbert felvétele) TALÁLKOZÁS básti Julival arcáéi a kamerába nézni - és mégis! Ahogy könnyeit nyelve megáll az ablak előtt, ahogy a szenvedés legmélyebb fájdalmait éli, az negyedszer is felkavaró. Nem sokkal később Böszörményi Géza filmjében, a Szívzűrben egy rámenős vidéki tanítónőt alakít. Már karjai közt a kiszemelt férfi, már minden úgy van, ahogy ó akarja, amikor a legforróbb pillanatban a nyakukba zúdul egy nagy kosár alma. S akkor kiderül: Básti Julinak humora van. Hogy jól áll neki a hirtelen lehiggadt ,, férjvadász“ fanyar mosoly-kollekciója. Tehetségének következő ,.mérlege" egy sanzon a tévében. Úgy énekli el, hogy az egész estét áthangolja vele. Aztán megint a film... a Vörös grófnő előkelő, de szocialista érzelmű And- rássy Katinkája, majd a másik véglet: az Idő van lecsúszott egzisztenciája. Két különböző hang, két egymástól merőben hogy fáradtan jövök be a színházba. így viszont pihentem egy kicsit.- Sokat dolgozik?- Elég sokat. De nem úgy, mint régen. Amikor a Kettévált meny- nyezetet forgattam, a kaposvári színház tagja voltam. Este, előadás után utaztam Pestre, hogy már kora reggel a kamera előtt állhassak. Aztán délután vissza. És így ment ez harmincöt napig, mégsem buktam ki. S hol vagyok én most attól a tempótól?- No, de azóta változott a helyzet: anya lett. Négyéves a fia.- Igen, amíg Kaposvárott játszottam, nehezebb helyzetben voltam. De ha elkapott a vágy, ha látni akartam a fiam, azonnal pakoltam. Semmi sem tudott visszatartani. Kocsiba ültem, és jöttem. Egyébként négyen szerződtünk az osztályból Kaposvárra. Máté Gábor, Bezerédy Zoltán, Eperjes Károly és én. Amikor megérkeztünk, sokan kimondottan gyűlöltek minket. Fél évbe telt, amíg rájöttek: mi nem sztrároknak mentünk le, hanem azért, mert jó színházban akartunk jó szerepeket játszani.- Úgy is lett. öt éven át egymás után kapta a jobbnál jobb lehetőségeket. Egészen addig, amíg csak el nem köszönt a társulattól.- Iszonyú nehéz volt eljönni Kaposvárról; csupa elismert, szeretett emberrel dolgoztam, olyanokkal, akik megértették és segítették egymást. Ott még az epizodista is teljes életet élt a színpadon. De mert a férjem és a gyerekem itt vártak Pesten, Zsámbéki Gábor pedig hívott a Katona József Színházba, úgy éreztem, jönnöm kell. Két év telt el azóta és nem bántam meg, hogy felszerzödtem, hisz az ország legjobb rendezőivel dolgozhatok. S ha nem forgatok, állítom, sokkal többet lehetek a fiammal, mint akármelyik dolgozó anya. Ennek nagyon örülök. Ez ugyanolyan fontos számomra, mint a munka.- Könyvet mikor olvasott legutóbb?- Milyen könyvet?- Mondjuk egy négyszáz oldalas regényt.- Most miért hoz zavarba? Értse meg: nekem a munkám teljes mértékben kitölti az életemet. Ha mondjuk gyári munkás lennék, akkor igen, akkor érdekelne más valami is. De így... Nekem az élet egészét kell egy-egy szerepben megfogalmaznom, s ahhoz, hogy ez sikerüljön, szakadatlanul figyelnem kell. Helyzetekre, érzelmekre, reakciókra, magamra, másokra. És nem akárhogy - maximálisan figyelni! Rajzolni, számolni, hangszeren játszani, balettezni, öt nyelven beszélni sosem tudtam. Én csak emberekre és helyzetekre figyeltem mindig. Már első elemista koromban is olyan intőt kaptam, hogy nem figyel az órán, mert egyfolytában a társai arcát kémleli.- Később sem maradtak el az intők?- Nem. Anyám még ma is őriz belőlük néhányat. A gimnáziumból mindig ugyanazt a szöveget küldték: szórakozik óra alatt. Hát persze, hogy szórakoztam. Hisz minden reggel azzal keltem fel, hogy legyen már vége az iskolába járásnak. Ültem a könyv fölött, de semmi sem akart a fejembe menni. Nem is tudtam bizonyítani... Csak az angol ment jobban, mint a többieknek. De az is csak azért, mert szerelmes voltam egy angol fiúba. Érettségi után ki is mentem négy hónapra Londonba, öt szobát kellett rendben tartanom egy előkelő családnál; ezzel fizettem a kosztért és a szállásért.- S a fiú mindennap ott várta a kapu előtt...- Nem várt, Nem is érdekelte, hogy szerelmes vagyok bele.- Aztán mi lett?- Semmi. Hazajöttem és megint ugyanazt a lemezt hallgattam. Hogy ne legyek színésznő. Apám kimondottan tiltott a pályától. Pedig ismert. Tudta, hogy ha én nagyon akarok valamit, akkor azt el is érem. SZABÓ G. LÁSZLÓ M egszoktuk, hogy Jekatyerina Makszimovának és Vlagyimir Vasziljevnek, a Szovjetunió Nagy Színháza világhírű táncosainak nevét a balettelőadások plakátjain lássuk. Ma ez a két név egy új film, a Fouetté moziplakátján szerepel. Ez nem filmszalagra felvett koreográfiái előadás és nem is külön a mozivászon számára alkotott filmbalett, hanem egész estés játékfilm, amelynek saját témája van és saját hősei vannak. Mi több, a Fouetté a modern balettről szóló, első szovjet művészfilm. Ebben a filmben, amelyet Valerij Mironov operatőr Borisz Jermolajev és Szawa Kulis forgatókönyve alapján készített a LENFILM stúdióban, a fouetté szakkifejezés, sajátos balett-definícióján kívül, tágabb értelemre tesz szert. ,,Egész életünk fouetté-hez hasonlít - mondja szomorúan a színpadról távozó balerina. - Először sokáig forgunk egy helyben, aztán gyorsan, nagyon gyorsan lefelé megyünk... “- Filmünk egy olyan emberről szól, akinek érett korban alakul ki a második énje - mondja Szawa Kulis. - Úgy vélem, éppen önmagának ez a leküzdése, a második én megszerzése, az újjászületés filmünk témája. A hősnő - akit Jekatyerina Makszimova alakít - Jelena Knyazeva, a Leningrádi Színház vezető magántáncosa. Úgy látszik, életében minden sikeresen alakul: fényes siker a Hattyúk tavában, lelkes ünneplés, gratulációk, virágok, ezután pedig a régóta várt szerepén fog dolgozni a Mihail Bulgakov híres regénye, A mester és Margarita alapján, külön az ő számára komponált balettben. Az előadást Andrej Novikov, a tehetséges koreográfus rendezi (ezt a szerepet Vlagyimir Vasziljev alakítja, aki a film balettmestere és Borisz Jermolajewel együtt rendezője is).- Természetesen nem azért gyűltünk össze, hogy a tánc nyelvén meséljük el Bulgakov egész regényét - mondja Vlagyimir Vasziljev. - A mester és Margaritának csupán egyes témáit akartuk megjeleníteni, ahogyan ezeket a hősnő szubjektív, igen személyes jellegű érzékelése módosítja. A film megtekintése után sok néző megkérdezte tőlem, mikor láthatják majd A mester és Margarita alapján készült egész balettemet. A dolog azonban úgy áll, hogy nem szándékozom színpadra állítani ezt a koreográfiái előadást. Az volt fontos számomra, hogy egy bizonyos légkört hozzak létre, amely közel áll Bulgakov regényéhez. Bulgakov művei azonfelül vallomás-regények, amelyekben mindig akadnak önéletrajzi elemek. Mi is vallomásfilmet készítettünk a hivatásunkról, ebben is sok önéletrajzi elem van... A Fouetté film hősnőjének ott kell hagynia a színpadot, miután a neki szánt szerepet egy másik, egészen fiatal balerinának adta át, azután újra visszatér a színházba, hogy segítsen fiatal tanítványának, Margarita szerepének megformálásában. Knyazeva azonban továbbra is a Mar- garitáról szőtt ábránd jegyében él. Bulgakov regényének alakjai üldözik, a jövő előadás jelenetei otthon, a színházFilm, balett, Bulgakov... ban, a Moszkvába száguldó vonaton egyaránt feltámadnak a hősnő fantáziájában, akkor is, amikor Leningrádban sétál, álmában is...- Vagy tizenöt évvel ezelőtt- meséli Vlagyimir Vasziljev — azt terveztem, hogy színre viszem az operában Bach H-moll miséjét: sokáig foglalkoztam ezzel az ötlettel, tárgyaltam az egyik igazgatóval, ez a terv azonban, különböző körülmények miatt, akkor nem valósult meg. Amikor hozzáfogtunk a Fouetté forgatásához, azonnal eszembe jutott Bach H-moll miséje, bár a film kísérőzenéjére Andrej Petrov zeneszerzőnek adtunk megbízást. Úgy tűnt nekem, hogy - Bulgakov' és Bach - ez a két mű belsőleg közel áll egymáshoz, mivel mindkettő az- aggódó, szenvedélyes, sebezhető - emberi lélek világát tárja fel... A Fouetté film a művész belső világáról, állandó, kiapadhatatlan alkotásszomjáról, önmagával szembeni igényességéről, a sors drámaiságáról, a művészet szolgálatának szentelt életről szól. Ilyen művészként jelenik meg a mozivásznon a törékeny, nőies Knyazeva, aki eleinte túlságosan zárkózottnak, tartózkodónak, önmagába merültnek látszik. Jekatyerina Makszimovának ez a hősnője nem hasonlít a balerina előző színházi és televíziós hősnőihez, akik ellenálhatatla- nul életvidám, kacér, elbűvölően közvetlen teremtések voltak. Knyazeva lényét Makszimova fokozatosan tárja fel, s ennek során figyelmet, elragadtatást, szeretet kelt. Bár a színház vezető művésznője, nem hasonlít a szeszélyes primadonnákhoz, akik arra törekednek, hogy mindenáron főszerepeket és kitüntető címeket szerezzenek. Egész viselkedésével mintegy a hivatás méltóságát óvja, és a művész ritkán előforduló, megalkuvást nem ismerő gerincességéről nyújt példát.- Amikor a forgatókönyv elkészült, és felmerült a kérdés, ki fogja a főszerepet játszani - meséli Borisz Jermolajev -, valamennyied, bár nem beszéltek össze, azonnal ezt mondták: ,,Csakis Makszimova!“. Emlékszem, Jekatyerina Makszimova egyik interjújában egyszer beismerte: nem volt olyan nap az életében, amikor valamije ne fájt volna - hol a lába, hol a keze, hol a háta ... Makszimovának azonban elsősorban a lelke fáj - azért fáj, mert a balerina nagyon komoly és felelős magatartást tanúsít hivatása iránt, s állandóan tökéletesíti szakmai tudását. Makszimova egész élete - az önmagával szembeni óriási igényesség példája. Makszimova és Vasziljeva tánckettöse - amely a színpadon mindig a ritka harmónia példáját nyújtotta - ebben a játékfilmben hangsúlyozottan diszharmonikusnak, konfliktusokban és meg nem értésben bővelkedőnek látszik. E két egyedülálló táncos koreográfiái „hangja“ azonban pompás duettben olvad össze - Knyazeva „látomásaiban“, amikor a hősnő Margaritának, Novikov pedig az ő Mesterének tűnik... Gyönyörű lírai adaglójuk a folyó partján — külön elbeszélés a legnagyobb szerelemről... A Fouetté olyan film, amely teljes őszinteséggel számol be a színház valóban varázslatos világáról és a balettpálya „kínszenvedéséről“. Jekatyerina Belova (APN)
