Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-12 / 50. szám
4 A hétéves Peter a szőnyegen hasal, szemét a televízió képernyőjére függeszti:- Tüzelj! - kiáltja hirtelen. Izgalmában öklével a szőnyeget kalapálja. - Gyorsan, lőj már! És Optimista, a lézerágyúval fölfegyverzett gigászi robot vakító sugarat bocsát a gonosz erők képviselőjébe. Megat- ronba.- Úgy kell neki! - diadalmaskodik Peter. - öld meg! Peter még ki sem fújja magát, amikor a képernyőn már újabb rajzfilm eseményei peregnek. A bozótban izmos legény csörtet, fején zöld sapkával, terepszínú kezeslábasban, kitűnően bánik a géppisztollyal, a tőrrel, és mestere a rakétának. — G. I. Joe, mindenütt, ahol a szabadságért folyik a harc, ott van. G. I. Joe! - énekli egy férfi hang. Joe, a közkatona a könyörtelen „Kobra“ terrorszervezet ellen harcol, különleges rendeltetésű amerikai csapatok jelképe. Peter izgul. A szörnyű terroristák, akik valamilyen külföldi gonosz erőt képviselnek, már hídfőt létesítettek Texas zöld gabonatábláiban, szálláshelyüket békés farmnak álcázták. De G. I. Joe idejében érkezik egy csapat daliás legénnyel. A csata és az üldözés után Amerikára nézve minden szerencsésen végződik. Fehér, fekete, színes Hogyan tanítanak az oroszok gyűlöletére nai programok végrehajtásához, és egyidejűleg megszűnt a „vietnami szindróma“. 1977-ben került a mozinézők elé a „Csillagok háborúja" című film, amely nagy kasszasikert hozott. Akkor ez ártatlan tudományos-fantasztikus filmnek látszott, amelyben szupermodern fegyverekkel felszerelt „jó fehérek“ harcolnak valahol a távoli bolygókon primitiv szörnyekkel. De elérkezett 1983, és Reagan elnök meghirdette „hadászati védelmi kezdeményezését“, az SDI-t. Ez a program a mindennapi szóhasználatban a „csillagháborúk programja“ elnevezést kapta, amely már egyáltalán nem ártatlan tartalmat hordoz. Az utóbbi időben sokat írtak arról, hogy az Egyesült Államokban magasra csapott az „új hazafiság“ hulláma. Az utóbbi években erősödtek a soviniszta érzelmek Amerikában. De ez nem automatikusan történt. Emlékezzünk csak: éppen azokban az években, amikor a futószalagról lekerültek az első MX rakéták, a filmgyárak pedig sorozatban kezdték gyártani az „állig felfegyverzett szupermene- ket", Washingtonban leleplezték a vietnami háború résztvevőinek emlékművét, ünnepélyesen eltemették az ismeretlen katona földi maradványait. Az ország legfelső vezetői rengeteg beszédet tartottak, s váltig hangoztatták: Amerika magától a mindenhatótól kapta azt a küldetést, hogy „szembeszálljon a kommunistákkal“, „megvédje a szabadságot“. Az Egyesült Államok vietnami veresége után csaknem tíz éven át szenvedő, kétkedő figura volt a filmek és a televízió hőse. És most a vásznon újból megjelent az amerikai szupermen. Most nem indiánokkal és genszte- rekkel harcol. „Szuperfegyverrel“ harcol a „vörösök" ellen. avagy „új jelenség“ az Egyesült Államok tömegkultúrájában bőrű amerikaiak tömegei tapsolnak Joe-nak, aki büszkén feszít egy hatalmas csillagos-sávos lobogó előtt. Szegény Peter alig győzi a sok programot. Hiszen a másik csatornán „Az erő hercegnője“ és „A világ ura“ megy. Ott is élet-halálharc folyik „a gonosz erői“, a szörnyetegek ellen, amelyeknek rögeszméjük, hogy megsemmisítik Amerikát. Pedig még nem is olyan régen, ha az amerikaiak, kicsinyek és nagyok, bekapcsolták a televíziót, Disney alakjainak mulatságos és megható világába feledkeztek. . Most viszont „a közkatona Joek-nak“, az „igazi férfinak“, a „Mindenség urainak“ világában élnek. Miközben a kis amerikaiak a képernyő elől nem tágítva egyik rajzfilmet a másik után falják, a serdülök és a felnőttek milliói a mozikba sietnek, hogy megnézzék a legújabb filmslágert, amelyben már nem robotok, hanem eleven emberek viaskodnak, patakokban folyik a vér, s a gyermekeinek metaforáit elhagyva „a demokrácia és a szabadság ellenségeit“ nevükön nevezik eképp: a Szovjetunió, a szocialista országok. És amelyben a „gonosztevőket“ úgy intézik el, ahogy kell: ököllel, géppisztolysorozattal, tőrdöféssel. A „Rocky-IV“-ben egy amerikai és egy szovjet ökölvívó viadalát látjuk, az orosz minden emberi vonást nélkülöző szörnyeteg, és természetesen az amerikai győz. Az amerikai az erények megtestesítője, de olyan kegyetlen, alattomos, minden gaztettre képes orosz gonosztevők veszik körül, hogy nem tehet mást, mint hogy megölje őket. harc megnyilvánulása“! De azok, akik javítani szeretnék az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti kapcsolatokat, másként gondolkoznak^ A szovjetellenes propaganda fokozásában az amerikai sajtó is buzgólkodik. Sok újság és folyóirat közöl olyan cikkeket, amelyek torz képet festenek a Szovjetunió belső helyzetéről, történelméről, vezetőinek szándékairól. Milyen céllal? Azzal a céllal, hogy bizalmatlanságot szítsanak a Szovjetunióval szemben, felébresszék az olvasókban a „szembeszállás“ vágyát. Valósággal át van itatva szovjetellenességgel az „Amerika" cimű tévésorozat, amelyet az ABC társaság készített. A sorozat témája: Amerikát „meghódítja“ a Szovjetunió. „Ha a Szovjetunióban filmet mutatnának be arról, hogy az Egyesült Államok meghódítja, az amerikaiak meg lennének sértődve“ - jegyezte meg egy New York-i újságíró. Mi az oka a szovjetellenesség e robbanásszerűen felerősített propagandájának? Azt hihetnénk, mindenki tisztában van ma azzal, hogy ha meg akarjuk őrizni civilizációnkat, a szovjet-amerikai kapcsolatokat javítani kell. Kik állnak a közhangulat alakulásának e „spontán" folyamata mögött? A militarista, soviniszta, antikommunista propagandaszólamok akkor kezdtek behatolni az Egyesült Államok tömegkultúrájába, amikor hozzáláttak a fantasztikus katoI. Rabi Nobel-díjas tudós, a Columbia Egyetem profesz- szora egy interjúban kijelentette: „Országunkban nem kevesen vannak olyanok, akik jobban gyűlölik Oroszországot, mint amennyire Amerikát szeretik.“ A professzor nem mondta meg, miféle emberek ezek, ele Amerikában jól ismerik őket. A „gonosztevő oroszok“ képére nagy szüksége van az amerikai jobboldalnak. Az ő ármánykodásukkal meg lehet magyarázni mindent Washington bel- és külpolitikájában, még az amerikaiak anyagi helyzetének rosszabbodását, a munkanélküliséget is. A gonosztevőkben nem lehet bízni, még akkor sem, amikor azt javasolják, hogy állapodjanak meg velük a nukleáris leszerelésről. Körülbelül ezt mondta Kirkpatrick asszony (akit a jobboldal egyik vezérének tartanak), amikor arra intette a kormányt, hogy ne csábíttassa el magát az „orosz javaslatoktól“, ne mondjon le a „csillagháborúk“ programjáról. De a fegyverkezés és a katonai stratégia mellett fontos, olykor éppenséggel döntő jelentőségű a társadalom politikai és hangulati felkészítése. Ezért azután ontják az olyan könyveket, amilyeneket a Woolworth üzlet kirakatában látni: a „Készülj a következő világháborúra" című könyv rikító borítóján egy „ökölvívót“ látni, amint darabokra tép egy sarló-kalapácsos vörös zászlót. Ezért van olyan nagy szükség a már említett filmekre is, amelyek az erőszakot magasztalják, s azt szuggerálják, hogy nincs igazságosabb döntőbíró a világon, mint a géppisztoly az „erős ember“ kezében.- Lőj! öld meg! - kiáltja Peter. Talpra ugrik, és ,, Jóéval, a közkatonával“ együtt rázza parányi öklét. Inge ugyanolyan, mint a tévéfilm hőséé, s ujja könyökig felgyűrve. Szeme csillog, az arca tűzben ég. Gyűlöletre tanítják... (Szputnyik) Aj szú A „Fehér éjszakák“, a „Rambo“, „A vörös hajnal“, az „Invázió, USÁ“ — vérszomjas, más népekkel szemben gyűlöletet szító, az amerikai kritikusok szerint is primitív filmek, ennek ellenére a legnagyobb hatással vannak a nézők tömegeinek érzelmeire. William Harvey egyszerű hivatalnok e filmek hatására kocsijával odaállt egy üzlet elé, amelynek tulajdonosnője orosz nő volt. Egyébként a nő isten tudja mikor került az Egyesült Államokba. És Harvey agyonlőtte. Csak azért, mert orosz volt. Ezt mondta utóbb a kihallgatáson. A vandalizmus, a nyílt antikommunista propaganda az utóbbi évek folyamán szinte teljesen birtokba vette az Egyesült Államok tömegkultúráját. Megmételyezték még a ringet is. Még nem is olyan régen a ringben daliás szőke atléta és valamilyen fenevadra hasonló rút „idegen“ birkózott egymással ordítozva, egymás karját csavargatva. A szőke szupermen jóformán nem változott. Viszont ellenfele - az ördögi erők megtestesítője - már más. Hatalmas termetével tarkójára csapott kucsmában áll ki a ringbe, hordó nagyságú mellén vörös trikó, rajta a felira: „CCCP“. Az „orosz“ sértegeti a nézőket, igyekszik kitekerni a „szupermen“ nyakát, de végül is megbűnhődik ezért. És a tomboló nézők felugrálnak helyükről, ordítoznak, hadonásznak, vért akarnak látni. Az Egyesült Államokban a szó szoros értelmében néhány nappal az 1985. őszi genfi szovjet-amerikai csúcs- találkozó után a képernyőkön új reklám tűnt fel, amelyben egy szovjet emigráns egy sörözőben magasztal mindent, ami amerikai, s gyaláz mindent, ami szovjet. így reklámozza az amerikai életmódot és ennek keretében termékét a Miller sörgyár. Nem maradt el mögötte a szendvicsárusításra szakosodott Wendy’s cég sem. Ugyancsak a tévében lehetett látni a „Divatbemutató Oroszországban“ cimű reklámot: egy szörnyen rút nő háromszor jelenik meg a nézők előtt ugyanabban az idomtalan ruhában. De a bemondó közli: munkaruha, estélyi ruha, fürdőruha. Mivel azonban a tévéadásokat csaknem minden amerikai nézi, és a többségük éppen belőlük meríti a politikai információkat, néhány hírmagyarázó kénytelen volt megkérdezni a reklám készítőit, hogy mit jelent mindez. Semmi különös, hangzott a válasz, ez csak „tréfa“, és a profit növelésére törekvő vállalatok közti konkurencia^kimarhot Nem tudja kivárni... Margaret Thatcher brit miniszterelnökasszonynak, aki amúgy is arról ismert, hogy Ronald Reagan csodálója, most amerikai rokonsága lesz. A londoni lapok nemrég közölték, hogy Mark fia rövidesen eljegyzi Diana Bergdorf texasi illetőségű hölgyet. A 33 éves Mark Thatcher, aki jelenleg Dallasban évi 60 ezer dolláros fizetésért Lotus versenyautókat árul, annak idején egy több milliós vagyon örökösének, egy bizonyos Karen Forston nevű hölgynek udvarolt, ám az esküvőből semmi sem lett. Most olyan menyasszonyt nézett ki magának, akinek ugyan bankszámlája valamivel szerényebb, ám a helyi szépségversenyen a második helyen végzett. A londoni The Times szerint Thatcher asszony nem tudja kivárni, mikor lesz végre nagymama. Ö is gyűjtő Shawn Helmernek, a Washington állambeli Fort Lewis bázis volt raktárosának a kongresszus vizsgálóbírósága előtt kellett felelnie tettéért. Hogy mit követett el? Több éven keresztül egy bérelt tehergépkocsival és hamisított okmányok segítségével a katonai raktárból csaknem 11 tonnányi fegyvert lopott el, amelyek között volt korszerű páncéloselhárító rakéta, számos akna és gránát és nagyobb mennyiségű robbanóanyag is. Mint elmondta, akár torpedókat is lophatott volna, csak hát azok túl nehezek voltak. Senki sem ellenőrizte a lőszerkészleteket, elég volt felmutatni egy kitöltött papírt, a fegyverek senkinek sem hiányoztak. Furcsa gyűjtési szenvedélyét azzal indokolta Helmer, hogy a saját szemével akart látni egy igazi akciót, felhalmozott készletét Közép-Ameriká- ban akarta bevetni... Albán olajtermelés Albánia 1990-ig olajtermelése 33-35 százalékos felfuttatását tervezi egyrészt a másodlagos kitermelési módszerek alkalmazásával, másrészt meglevő lelőhelyei fokozottabb kiaknázása révén, új kutak munkába állításával. Éves olajtermelését 3 millió tonna körülire becsülik, egy kis mennyiséget Svájcban és Olaszországba exportál. A Makinaiport nevű albán vállalat 1,5 millió dollárért vesz idén olajfúró berendezéseket a jugoszláv Energoinvesttől. Furcsa bankrablás Hollyvoodban néhány hete furcsa módon támadtak meg egy bankot - akaratlanul. Egy idősebb férfi nem tudott úrrá lenni gépkocsija volánján és a bank ablakán keresztül egyenesen az igazgató munkaasztalára futott (képünkön). Ő szerencsére nem ült a helyén, s így a baleset csak anyagi károkat okozott. * * *
