Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-05 / 49. szám
Tomi néhány napot nagybátyjánál töltött Kistapolcsányban. Jól érezte magát. Rokonai mindennap kellemes meglepetéssel kedveskedtek a kis vendégnek. Ó sem. maradt hálátlan. Jól viselkedett. Az egyik nap a nagybácsi így szólt Tomihoz:- Holnap elmegyünk a lovardába, és megnézzük az edzéseket.- Miféle edzéseket? - kérdezte Tomi meglepődve.- Te még nem hallottál a híres kistapolcsányi versenylovakról?- Nem - válaszolta a fiú kissé restellkedve. No, nem kell pironkodnod, holnap mindent kárpótolunk. Nos, eljössz velem?- Pesze hogy elmegyek! - ujjongott Tomi. Másnap reggel frissen és vidáman ugrott ki az ágyból. Egy óra múlva már a lovardában ültek és figyelték az eseményeket. Az edzés pontosan kezdődött. Tündér nevű angol telivér lépkedett a lovarda homokjában, hátán ke- ménykötésú legény ült. A hatalmas terem közepén a fólovász állt. Onnan irányította az edzést.- Itt törzskönyvezett versenylovakat tenyésztenek - jegyezte meg Tomi nagybácsija. - Mi büszkék vagyunk arra, hogy külföldről is járnak ide vásárolni versenylovakat. De ez most nem fontos, inkább figyeljük az edzést.- Ügetés! - szólt keményen a fólovász. A lovászfiú kissé meglazította a gyeplőt. A szép, formás testű ló lassú ügetésbe kezdett. Mellső lábait kecsesen emelgette. Mindez úgy tűnt, mintha nem is lépkedne, hanem finom tánclépéseket tanulna.- Ez nagyszerűen sikerült. Csak így tovább! - hangzott a fólovász biztatása. A lovásznak jólesett az elismerés. Hálásan tekintett a mesterre.- Lépésben! - szólt ismét a fiúhoz. A gyeplő feszesebb lett. Tündér lassú ütemben lépkedett. Fejét közelhúzta a szügyéhez, büszkén tekintett előre. Könnyedén lépkedett, mintha nem is a földön, hanem a levegőben járna.- Gyönyörű - állapította meg Tomi.- Valóban. De ezért nagyon megszenvednek a lovászok.- Hogy-hogy megszenvednek? Pedig ez olyan egyszerűnek látszik!- Most egyszerű. De naponta hosszú órákat kell ám gyakorolni, amíg ilyen eredményt érnek el. Az első edzések nagyon fárasztók.- Mikor kezdik el a lovak rendszeres edzését? - szólt közbe Tomi.- Amikor betöltik a második életévüket. Gondolhatod, nem volt könnyű, amíg Tündérnél mindezt elérték.-János, talán jobb lenne, ha a fiúcskát most hazavinnéd - szólt a főlovász Tomi nagybátyjához. - A Vihar nevű csikót szeretnénk egy kicsit megpuhítani. Ez lesz az első edzése. Nem tízéves fiúnak való látvány.- János bácsi, úgy szeretnék maradni!-Tessék megengedni? - kérlelte a fölovászt is.- Maradjatok. De aztán férfiasán viselkedj! Tomi szeme ragyogott a boldogságtól. Néhány perc múlva Vihar berobogott az edzócsarnokba. Minden mozdulatán látszott, hogy cseppet sincs ínyére ez a ceremónia. Lovásza keménykötésű férfi volt. Erősen tartotta kezében a gyeplőt. Vihar azonban vadul ficánkolt. Idegesen rángatta szép, szabályos fejét. Jól ápolt, hosszú farkával nagyokat csapott a levegőbe.- Erősen tartsd magad! - hangzott a főlovász biztatása. A lovász rábólintott. A gyeplőket még szorosabbra húzta, mert Vihar keményen ellenállt. Majd váratlanul magasra emelte mellső lábait, közben dühösen nyerített és prüszkölt.- Azért se fogsz ki rajtam! - sziszegte a lovász fogcsikorgatva. Tomi lélegzet-visszafojtva nézte a történteket. A lovász, akit a ló kidobott a nyergéből, fürgén felugrott a homokból, és dühösen nézett Vihar után. Közben intett a főlovásznak, hogy nem történt semmi baja. Vihar ügetve rótta a terepet, szüntelenül prüszkölt és ficánkolt. A lovardában néma csend volt, mindenki kíváncsian figyelte a fejleményeket.- Még ne közelítsd meg! - szólt a főlovász. - Hadd fusson, legalább kitombolja magát. Utána könnyebb lesz megszelídíteni. Vihar már tajtékzott a kimerültségtől, amikor megállt az edzőcsarnok bejárata előtt. Lovásza mellé lopakodott, és óvatosan simogatni kezdte. Vihar mozdulatlanul tűrte.- Ez nagyszerű alkalom - gondolta a lovász. Lassan, óvatosan felkúszott a ló hátára. Vihar ismét prüszkölni kezdett, és ideges lépésekkel rótta a lovardát. Megpróbált újra dacolni, de ereje fogytán volt. Fejét idegesen rángatta. Hiába, most már az ember volt felül.- Mára elég lesz - mondta a fólovász. Tomi megkönnyebbülve sóhajtott fel. PETRIK JÓZSEF Egyszer kettő - kettő; Jó ladiknak teknő! Kétszer kettő - négy; Evező kell még! Háromszor kettő - hat; Ladikunk kiúszhat. Vizes egyszer kettő Négyszer kettő - nyolc; Korhadt fenék volt! Ötször kettő - tíz; (Fürdés ez vagy ladikázás?) Ladikosunk ladikjában Nyakig ér a víz. Megfejtés A november 21-i számunkban közölt feladatok megfejtése: apály, dagály; Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet. (Csak azokat a szövegkiegészítéseket vehettük figyelembe, amelyekben a pontok és a vesszők is a helyükön voltak.) Nyertesek: Brza Ildikó, Felsöszemeréd (Horné Semerovce); Janúrik Zoltán, Nyír (Nyrov- ce); Szalay Anasztázia, Zseliz (Zeliezov- ce); Gyuricza Andrea, Stúrovo-Nána; Császár Zsolt, Tany (Tőrt). Növények 1. Melyik gyümölcsből terem a legtöbb a világon? 2. Melyik a hasznos része a lennek: a magja vagy a szára? 3. Melyik a legmérgesebb gombafajta? (eop/eß soy//X6 v £ 'yaupzs }buzs?a (iBsspigfre giaie/Beui) igqgjgzs ‘yeuzof fefe/o igqglBeyy ojjey e púin S ‘ipqsouejBH ( :s?t!ej6av\|) Gondolkodom, tehát,,. EGY KIS LOGIKA Bizonyos logika alapján milyen szám kerül az üres négyzetbe? 32 62 46 88 16 31 23 44 18 28 10 9 35 14 5 A KARDÁNTENGELY Az autót egy évszázada tartó útján hűséges társként „kíséri" egy olyan alkatrész, amely akár felesleges is lehet, ugyanakkor bizonyos esetekben nélkülözhetetlen: a kardántengely. A korai időszakot leszámítva, a motort szinte mindig az autó orrában helyezték el. Ennek több oka volt, például a kiálló orrészben könnyen elfért a meghajtómú, amely a gépkocsi útfekvését is segítette, növelte stabilitását. Csakhogy a szerkezeti felépítés olyan volt, hogy a hátsó kerekeket hajtotta meg. A motor meghajtóerejének átvitelére a „hőskorban“ általában láncot vagy szíjat alkalmaztak, a mai kerékpárhoz hasonlóan. Kis teljesítmény esetében még megfelelt ez a megoldás, de amikor a századfordulón megjelentek a 100 lóerőnél (75 kW) nagyobb teljesítményű gépkocsik, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy masszívabb erőátviteli berendezést kell akalmazni. Erre legmegfelelőbbnek a tengely látszott. Csakhogy az autó haladása közben az út egyenetlenségeinek következtében a kerekek és a motor is rugózott, változtatta függőleges helyzetét. A tengelynek tehát „hajlékonynak" kellett lennie, vagyis abban az esetben is zökkenőmentesen kellett az erőátvitelt megvalósítania, ha a meghajtott alkatrész (tengely) változtatja a helyzetét. A konstruktőrök nem sokáig törték a fejüket, ugyanis a berendezést, azaz a kardántengelyt, már több évszázaddal ezelőtt feltalálták. Geronimo Cardano 16. századbeli olasz feltalálóról nevezték el a csuklóstengelyt, ő toronyórák meghajtására alkalmazta az elmés szerkezetetet. Ezt a találmány elsőként C. Schott említi az 1664-ben megjelent Technica curiosa című művében. A feltalálás időpontját tekintve azonban tévedett, „mindössze" ezernyolcszáz évet. Ugyanis az időszámításunk előtti 2. században élt bizánci Filón hadigépeket tárgyaló művében többek között a kardántengely is szerepel. Valószínűnek látszik, hogy Cardano nem ismerte Filón munkásságát, így újra feltalálta azt, amit már egyszer a gyakorlatban is alkalmaztak. A kardántengely egy közönséges fémtengely, amelynek végén kardáncsukló van. Az orrmotoros, hátsókerék-meghajtású kocsiknál a sebességváltó ún. csúsztatótengelyére ékelik fel a kardáncsukló egyik villáját. Ehhez csatlakozik a hozzá képest derékszögben elfordított tengelyvilla a kardánkereszt segítségével. Ez a megdöbbentően egyszerű, ám rendkívül elmés szerkezet teszi lehetővé a tengely elfordulását akár vízszintes, akár függőleges irányán, miközben az erőátvitel akadálytalanul megvalósul. A hátsó kerekek közelében ugyancsak kardáncsukót alakítanak ki. A teherautók esetében a motor szinte kizárólag a kocsi orrában van, de (a rakodótér terhelése miatt) mindig a hátsó kerekeket hajtják meg. (gy az alváz alatt végigfutó kardántengelyt a jövőben is alkalmazni fogják ezeken a járműveken. Kissé más a helyzet a személyautók esetében: orrmotoros elsőkerék-meghaj- tású és farmotoros hátsókerék-meghajtású autókban nincs szükség kardántengelyre. Ez utóbbiak hazai képviselői az 100 MB, S 100, S 105, S 120, tehát a sorozatban gyártott személyautók. A farmotoros személygépkocsik legnagyobb hátránya, hogy kevésbé hatásos a hűtés (ezt a legújabb típusoknál úgy próbálták megoldani, hogy a hűtőt elől helyezték el, ezzel viszont bonyolították a hűtőrendszert, továbbá villamos motorral kell meghajtani a ventilátort) és egyenetlen a súlyelosztás: minthogy a nagy tömegű motor a kocsi végében helyezkedik el, a súlypont (ha egy-két utas is van, és ha a csomagtér üres) az autó hátsó harmadára esik, növelve a csúszásveszélyt, a kanyarokban az autó „kitárolhat", síkos talajon akár meg is pördülhet. Ezért a legmodernebb, gyors gépkocsitípusoknál elsókerék-meghajtást alkalmaznak, orrmotorral. Ez rendkívül előnyös útfek- vést eredményez, nagy sebesség közben is. A jövőben egyre több gépkocsi készül ily módon. 1987-ben kezdik meg a VÁZ 2108 sorozatgyártását, amelynek különlegessége, hogy motorja keresztfekvésű lesz (egyébként valamennyi Lada márkájú gépkocsi, a Fiat kocsik szerkesztési elveinek megfelelően, orrmotoros). Hírek szerint az első orrmotoros Skoda gépkocsi két év múlva kerül a piacra, ez ugyancsak elsókerék-meghai- tással készül majd. OZOGÁNY ERNŐ
