Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-05 / 49. szám
% 15 Ritkán fordul elő, hogy valaki, akit távollétében halálra ítéltek, önként megjelenik az Ítélet színhelyén. Jean-Bedel Bokassát, az egykori Közép-afrikai Császárság uralkodóját a Középafrikai Köztársaság bírósága 1980 decemberében halálra ítélte, s Jean-Bedel Bokassa 1986. augusztus 24-én váratlanul kiszállt a repülőgépből Bangui, a főváros repülőterén! Brüsszelen és Rómán át érkezett, mindössze öt gyermek és egy feleség kíséretében. A gyerekeket és a feleséget még aznap föltették egy repülőgépre, Jean- Bedel Bokassát viszont bezárták a főváros egyik börtönébe, amelyet annak idején még ö építtetett. Az excsászárt régi bűnök alapján állítják bíróság elé, bár sokak szerint nem fogja megélni az ítélet napját. De mivel magyarázható ez a furcsa visszatérés? AZ OBSITOS JUTALMA A francia gyarmatosítók meg tudták becsülni a hűséges katonákat, s Jean- Bedel Bokassa valóban hűséges volt: huszonkét évig szolgálta a francia trikolort, Indokínában a gyarmati gyalogság őrmestere volt, majd felvitte a századosságig. Franciaországnak ilyen hűséges emberre volt szüksége a koldusszegény Közép-afrikai Köztársaságban, amelynek lakossága még a hárommilliót sem éri el, nincs kijárata a tengerhez; fővárosának repülőtere fontos francia támaszpont, közel a forrongó Csádhoz, ahol a franciabarát rezsimet az északi felkelők fenyegették. Mivel Bokassának nagyon jó honi kapcsolatai voltak, s különben unokatestvére volt David Dackónak, aki az 1960-ban függetlenné vált ország első elnöke lett. Párizs szemében a hatalom tulajdonképpen a családban maradt. Bokassa 1966- ban francia jóváhagyással magához ragadta a hatalmat, s ettől kezdve a Középafrikai Köztársaság hűségesen szolgálta a nagy protektor afrikai érdekeit. Párizsban tudták, hogy Bokassa valósággal rajong Napóleonért, valamint De Gaulle-ért, s ezért nem is vették nagyon rossz néven, hogy a köztársasági elnök a napóleoni kor stílusában rendezte be szaporodó számú palotáit, majd kineveztette magát örökös elnökké, marsallá, s 1976 decemberében császárrá koronáztatta magát: I. Bokassa néven ő lett a Közép-afrikai Császárság első uralkodója! A nyugati sajtó elnéző mosollyal vette tudomásul az egykori őrmester pompa- szeretetének megnyilvánulásait: I. Bokassa maga tervezte a háromtonnás hatalmas sast formázó trónust, s rossznyelvek már azt suttogták, hogy a koronázás felemésztette a koldusszegény ország egy évi teljes bevételét! GISCARD GYÉMÁNTJAI Párizs sok mindent elnézett a császárnak mindaddig, amíg tiszteletben tartotta Franciaország közép-afrikai gazdasági és katonai érdekeit - amíg I. Bokassa nem avatkozott be Franciaország középafrikai ügyeibe, addig Franciaország sem avatkozott bele I. Bokassa magánügyeibe. Párizsban nagyon jól tudták, hogy a császár úgy facsarja ki szerencsétlen országát, akár a citromot. Az útépítésre, iskolák és kórházak létesítésére stb. létrehozott és elsősorban francia kölcsönből finanszírozott fejlesztési alap gazdái kötelesek voltak minden héten 20 millió frankot I. Bokassa rendelkezésére bocsátani. A császárnak végül 15 villája volt az országban, 300 luxusautó állt rendelkezésére, két kastélyt szerzett Svájcban, kettőt Belgiumban, három palotát és három birtokot Franciaországban, mivel a szíve végül is odahúzott. Párizsban azt is tudták, hogy a gyémánttermelés jelentős részét Bokassa ügynökei csempészik ki külföldre, az ó orwadászai lövik le illegálisan az elefántokat, amelyeknek agyara szintén külföldre került. Párizsban tudtak a császár költséges nőügyeiről, 17 feleségéről (szívesen utazgatott, s a külföldön kíséretként kapott hostessek közül általában kiválasztotta a legszebbet és rögtön feleségül is vette - tehette, mert áttért a mohamedán hitre, s az iszlám előírások szerint minden igazhívónek 4 törvényes felesége és korlátlan számú ágyasa lehet. így hát Bokassa a létszámfölötti feleséget visszaminősítette ágyasnak és újra nősült...) Valéry Giscard d’Éstaing francia elnököt mindez nem zavarta abban, hogy baráti kapcsolatot tartson Ófelségével. Valahányszor ellátogatott Bokassa országába, általában felesége és öccse társaságában a legnagyobb pompában élhettek, puskavégre kaphatták a legszebb nagyvadakat, s a császár sohasem feledkezett meg arról, hogy váloga- tottan szép gyémántokkal kedveskedjen az ö szeretett Valéry barátjának... Ml VAN A FRIZSIDERBEN? I. Bokassa az aggkori végelgyengülésig uralkodhatott volna Banguiban s ágyában, párnák között fejezhette volna be császári pályafutását, ha... ... ha nem érkeztek volna az országból menekült szemtanúk útján egyre riasztóbb hírek arról, hogy Bokassa nemcsak Napóleont majmolja, hanem a késői római császárokat is. És mindegyiküktől csak a rosszat vette át - Napóleontól a pompa szeretetét és a féktelen hiúságot, a római császároktól pedig az emberélet semmibevevését és a téboly határát súroló szadizmust. Riasztó hírek érkeztek a Bokassa szülőfaluja mellett felépített, erődszerú ko- longói palotában zajló borzalmakról. A palotát, amelynek homlokzatát Bokassa hatalmas szobra, valamint kitüntetéseinek óriási bronz másolata díszítette, válogatott testórség őrizte (nekik még busásan futotta zsoldra, miközben a közkatonák és a közhivatalnokok olykor hónapokig nem láttak pénzt). Ebben a palotában ítélkezett a császár az elevenek felett. Személyesen döntött a bűnösök (ínségből tolvajok, tényleges bűnözök, politikai ellenfelek stb.) ügyében, akiknek hason fekve kellett meghallgattok a verdiktet. Az elítéltet betuszkolták a kertben épített barlangba, háta mögött bezárult a kapu, előtte pedig gombnyomásra szétnyílt a rács, s orditva rárontottak a kiéhezett oroszlánok, Bokassa gyakran emlegette bizalmasainak, milyen élvezete telik a fenevadak és az elítéltek „találkozójának“ tanulmányozásában. A változatosság gyönyörködtet, mert volt, amikor az elítéltet nem az oroszlánok marcangolták szét, hanem az ugyancsak a kertben épült tó fürge krokodiljai. A kolongói palota legfélelmetesebb helyisége azonban nem a mesterséges barlang volt, s még csak nem is a Leszámolás Terme, ahol a császár kedvenc hóhéra, Joseph Monkoa kapitány lánccal és kalapáccsal verte agyon az ellenzéki politikusokat. A legfélelmetesebb helyiség a hűtőkamra volt, a falon mészároskampókkal. Amikor 1979 januárjában és áprilisában Bangui diákjai tüntettek a császári diktatúra ellen, vagy száz fiatalt letartóztattak, szűk cellába zsúfolták őket, ahol sokan megfulladtak. A halottak egy részét elvitték a kolongói hűtőkamrába, s a későbbi perben elhangzott vallomás szerint „Bokassa válogatott a maga számára félretett hullák között“. Philippe Linguissa, az egyik császári szakács elmondta: „Bokassa átadott nekem több húsdarabot és megparancsolta, készítsek neki emberpörköltet.. A BARRACUDA- HADMÜVELET A kannibalizmusról érkező hírekkel betelt a pohár. Párizsnak nem volt kifogása az ellen, hogy Bokassa kifosztotta az országot, leszámolt ellenfeleivel, de az emberevés már a közép-afrikai gyémántokat értékelni tudó Giscard-nak is sok volt. Előkerült a süllyesztőből David Dacko, a császár unokatestvére, a néhai elnök, aki a szomszédos Csádban tengette napjait. És 1979. szeptember 20-án, amikor I. Bokassa éppen Líbiában járt, hogy némi pénzt szerezzen az országot fenyegető teljes csőd elhárítására, felszálltak a csádi Ndzsamena repülőteréről a francia ejtőernyősöket szállító Transall-gé- pek - az egyik gép nem éppen kényelmes fapriccsén szorongott a légi utat nehezen bíró David Dacko -, leszálltak Banguiban, s ünnepélyesen beiktatták Dackót, mint a Közép-afrikai Köztársasággá visszaváltozó ország elnökét. Párizsban tudták Dackóról, hogy legalább olyan korrupt, mint Bokassa, de azt is tudták, hogy az emberhúst legalább rü- helli... Az országba visszatért a régi szép idő, de több mint egy évig kellett várni a Bo- kassa-perre. Sokáig tartott ugyanis annak eldöntése, hogy ki minősüljön bűnösnek és ki áldozatnak. Végül is bűnösnek minősültek a kis halak, a császár személye körül sürgölődő hóhérok, fullajtárok, felhajtók, s ártalmatlanoknak bizonyultak azok, akik a húsosfazék körül ügyködtek, de senkit sem vertek agyon lánccal vagy kalapáccsal és beérték a marhahús fogyasztásával. A megdöntött császár Líbiából egyenesen Párizsba repült, de onnan három nap után távoznia kellett, s végül is a nyugat-afrikai Elefántcsontpart - szintén Franciaország hűséges kliense - fogadta be népes családjával egyetemben. ELMARAD A NAGY VISSZATÉRÉS Ha egy elűzött diktátor meghúzza magát, általában büntetlenül éldegélhet. Bokassa azonban változatlanul császárnak tekintette magát - leveleit is I. Bokassa- ként szignálta -, és példaképére. Napóleonra gondolva, ö is azon volt, hogy Elba szigetéről, vagyis abidjani száműzetéséből visszatérjen hazájába. Hiszékenységét és naivitását kihasználták a kalandorok, akik körülvették - egy ilyen kalandor szöktette meg végül Cathérine császárnöt, aki nem felejtette el magával vinni a koronaékszereket - és merész terveket szőtt a visszatérésre. 1983. november 26-án fel is szállt egy párizsi repülőtérről a Caravelle típusú gép, maroknyi zsoldossal, de Abidjanban elefántcsontparti csaptatok vették körül a gépet, visszairányították Franciaországba, és igy hiúsult meg a Nagy Visz- szatérés a néhai császárság fővárosába, Banguiba. Elefántcsontpartnak most már elege volt Bokassa naptóleoni pózaiból, és Franciaország — ha kelletlenül is — engedélyezte egykori századosának letelepte- dését a még el nem kobzott hadricourt-i kastélyban, ahol immár csak két minibusz és öt személyautó állt rendelkezésére. Bokassa ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy leszámoljon nagy ellenfelével, az őt megbuktató Giscard exelnök- kel. Ehhez a hadművelethez támogatást kapott egy Roger Holeindre nevű kalandortól, akinek megbízói szintén érdekeltek voltak Giscard megmaradt nimbuszának felszámolásában. BOSSZÚ HELYETT ZÚZDA Holeindre Indokínában tengerészgyalogosként, Algériában ejtőernyősként szolgált, a hatvanas évek elején az OAS, a titkos szélsőjobboldali terrorszervezet tagja volt, s tizennégy évi börtönre ítélték. Már 1965-ben szabadult, a francia szélsőjobboldali pártokat támogatta, majd amikor megalakult Le Pen hírhedt pártja, azonnal csatlakozott hozzá, s jelenleg a Nemzeti Front „rendfenntartó“ osztagainak parancsnoka. Holeindre, aki mellékfoglalkozásban szélsőjobboldali lapokat tudósított, 1979 júniusában interjút készített az emberevést tagadó császárral, majd felkereste elefántcsontparti száműzetésében, végül pedig a hadricourt-i kastélyban magnetofonnal fogta vallatóra Bokassát, aki bolA bűnös, aki visszatér a tett színhelyére dogan szidta a francia exelnököt, beszámolt a gyémántok elajándékozásáról, a Giscard-nak tett szívességekről, ideértve a gusztusos fekete hölgyeket is. Bokassa nagy műve, a Holeindre által összetákolt „Az én igazságom“ mind a 30 000 piéldánya a párizsi könyvpiac meghódítására várt, amikor a bíróság Valéry Giscard d’Éstaing követelésének eleget téve betiltotta a mű terjesztését és elrendelte az összes példány bezúzását! Kiderült ugyanis, hogy Bokassa sokat emlegetett dokumentumai csak az ex- császár termékeny fantáziájában éltek, s bár nagyon is valószínű, hogy a gyémántok gazdát cseréltek, s valószínű a többi állítás is. A könyv bezúzása után egyre kevesebben álltak szóba Bokassával, márpedig az excsászár élt-halt azért, hogy foglalkozzanak vele, írjanak róla. Végül már a legvadabb sértéseket is eleresztette a füle mellett. Amikor nemrégiben felkereste a Párizsban megjelenő Jeune Afrique munkatársa, elpanaszolta neki, hogy kevés a pénze, már szakácsa sincs, saját maga főz, többnyire steaket készít, mire az újságíró:- Merem remélni, marhahúsból! Mire Bokassa - kínos vigyorral: - Hát természetes, hisz bízom abban, hogy nem hiszi el a hazugságokat, hogy a gyerekek húsát ettem? Én, aki annyira szeretem a gyerekeket, én, aki 54 gyermeket nemzettem... Én, én és én - mert még a gyerekeknél is jobban szerette, hogy foglalkozzanak vele, hogy szerepeljen, hogy írjanak róla. Mert könnyen lehet, hogy a bangui börtön foglyát, kínos titkok tudóját nem állítják újra bíróság elé (Bokassa pere Banguiban november 27-én megkezdődött, de azonnal el is napolták - A szerk.), köny- nyen lehet, hogy a börtönben viszi el egy rejtélyes betegség, de akkor is foglalkoznak vele, akkor is imák róla! (ORSZÁG-VILÁG) I. Bokassa az ország évi nemzeti jövedelmét felemésztő trónján, 1977-ben... ...és „kisemmizett“ excsászárként 1985-ben, már jóval szerényebb öltözékben 6. XII. 5.
