Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-05 / 49. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1986. december 5. XIX. évfolyam Ára 1 korona A ligha létezik két teljesen azonos vélemény ugyanarról a dologról, legyen az egy könyv, egy zenemű, divatirányzat, politikai esemény, hiszen minden ember az egyéniségéből kiindulva ítélkezik. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki a lényegükben megegyező vélemények létezését. Ellenkezőleg, az elvi szempontból azonos nézetek képezik a kisebb-nagyobb közösség együvé tartozásának szilárd alapját, legyen szó családról, baráti társaságról, politikai pártról vagy államok szövetségéről. Vannak azonban olyan kérdések, melyek megítélése, elfogadása vagy elutasítása meghatározóan befolyásolja egyének és társadalmak, kis csoportok és nagy közösségek sorsát egyaránt: az Ember jogai. Mert lehet-e, szabad-e különbséget tenni ember és ember között csak azért, mert eltérő a bőrük színe, a vallásuk, világnézetük, anyagi helyzetük? Hiszen mindenkinek kell ennie, laknia, öltözködnie, szüksége van néha orvosra, természetes igénye az embernek a művelődés, a szórakozás. Így van - mondjuk -, ez nem lehet vita tárgya. Hiszen az ember többek között attól is ember, hogy számtalan kötelessége mellett vannak jogai is, s önmagával szembeni kötelessége ezek érvényesítése. Ám valóban így van-e, vagy több mérce is létezik a jogos emberi igények megméretésére? Elég egy kicsit körülnézni, beleolvasni az újságokba, s máris meggyőződhetünk arról, hogy a természetes nem általános, hogy „világparlamentünk“, az ENSZ egyik alapvető okmánya, Az emberi jogok nemzetközi nyilatkozata, a benne foglaltak gyakorlati megvalósítása nagyon sok nép, ország számára csak vágyálom, egyes országvezetöknek a szótárából hiányoznak az olyan nélkülözhetetlen fogalmak, mint a tisztesség, a felelősségtudat, a mások iránti tisztelet. Mi mással lehetne magyarázni, hogy a személyi szabadság, a munkához, a lakáshoz, a pihenéshez, a tárítóomontoc nlrtatáchn7 37 Dnác7CÓnilfl\/Í Óc Q7n^ÍálÍQ pllátáQA politikai foglyok kínzása ellen tiltakozók tüntetése Santiagóban Nagy-Britannia, Brighton: a rendőrség oszlatja fel a munkanélküliség elleni tüntetést (CSTK-felvételek) SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A „csillagháborús“ program ellen tiltakozókat tartóztatják le a Fehér Ház előtt HAW Nhii IHIN ? hoz való jogok deklaratív elismerése mellett, ezzel egyidőben a világ több országában százezrek élnek nyomorban, nem tudják megfizetni a drága orvost és gyógyszert, az egyébként egyszerűen gyógyítható betegségek és a tartós éhezés tizedeli soraikat, nem tudnak írni-olvasni. Legalapvetőbb emberi jogunk - a békés élethez való jog. Ez az alfája és ómegája mindennek, hiszen a világméretekben óriási fegyverkezési kiadások az elementáris szociális szükségletek kielégítésére szánt összegeket nyirbálják meg elsősorban, korlátozzák a legrászorultabbak segélyezésének, támogatásának lehetőségeit. Ugyanakkor napjainkra az „emberi“ elme olyan fegyverfajtákat fejlesztett ki, melyek alkalmazása az emberi civilizáció teljes pusztulását idézné elő. Mind gyakrabban hangsúlyozzuk, s - szerencsére - mind többen tudatosítják: másképp kell ma már gondolkodnunk. A világ békéjét nem a kölcsönös elrettentésre, hanem a teljes leszerelésre kell alapozni; az ellenségeskedést, a konfrontációt a kölcsönösen előnyös együttműködésnek kell felváltania, hiszen tények bizonyítják: van mód az eltérő társadalmi rendszerű országok közti együttműködésre. Egyre többen gondolkodnak így, de nem mindenki. Amíg vannak, lesznek olyanok, akik számára a fegyverek gyártása óriási jövedelemszerzési lehetőség, a pusztítás üzlet; amíg lesznek egyes országokban olyan uralkodó körök, melyek számára évtizedeken, évszázadokon át az volt a természetes, hogy más országok és népek természeti kincseiből, szinte ingyenmunkájából gyarapították vagyonukat - addig még millióknak kell szenvedniük az embertelenségtől. Szó sem lehet „leszerelésről“ vagy „békekötésről“ az igazi szabadságért, az emberi méltóságért vívott harc frontjain. Nem adja, nem adhatja fel a harcot a-Dél-afrikai Köztársaság őslakos- j sága, melyet szinte emberszámba sem vesznek a nemzetközi monopóliumok akaratának behódoló nyugati kormányok által támogatott fehér urai, nem teszi le a fegyvert az ugyancsak általuk sanyargatott Namíbia népe. Fegyverrel védelmezik fegyverrel kivívott szabadságukat a dél-afrikai frontországok; harcol Nicaragua, Salvador népe. Évtizedek óta hazátlanok a palesztinok, évtizedekig harcoltak szabadságukért az ázsiai népek. A profitjukat féltők, a világuralomról álmodozók az emberi jogok nevében támogatják a diktátorrendszereket Chilében, Dél-Koreá- ban, Dél-Afrikában, Pakisztánban, Salvadorban, pénzelik az olyan „szaba'dságharcosokat“, mint az afgán banditák, az angolai Jonas Savimbi és gyilkosai, a nicaraguai kontrák, az izraeli cionisták. Egyáltalán nem zavarja őket, hogy védtelen gyermekeket, asszonyokat, öregeket gyilkolnak, kórházakat, iskolákat támadnak meg. Nekik csak az a fontos, hogy - a kommunizmus ellen harcolnak. Hány mércéje is van tehát az emberi jogoknak? Netán egy a ,, szabad“ kapitalista országok számára, melybe belefér a tömeges munkanélküliség, a sokak számára megfizethetetlenül drága oktatás, orvosi ellátás, az élet tengetése a nyomorszinten vagy alatta; egy másik bizonyos baloldali, ,.kommunista“ államok számára, amely engedélyezi a legembertelenebb módszerek alkalmazását is a másképpen gondolkodókkal szemben. Sőt számon tartanak a jelek szerint egy harmadik mércét is, ez a szocialista országokra érvényes, viszont figyelmen kívül hagyja, hogy ezekben az országokban teljes mértékben érvényesülnek Az emberi jogok nemzetközi nyilatkozatába foglaltak. Tény azonban, hogy olyan „szabadság“ nincs ezekben az államokban, amely lehetővé tenné, hogy belügyeikbe szabadon beleszólhassanak az olyanok, akik nem az embert tekintik a legnagyobb értéknek. ' GORFOL ZSUZSA
