Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-28 / 48. szám
A hhoz, hogy egy filmhős a néző érzelmeire és értelmére is hasson, nem épülhet fel sablonok egész rendszeréből, legyenek azok akár a legtetszetősebbek. Persze volt idő, amikor a szovjet film némely teoretikusa és kritikusa ezeket szem elől tévesztette, s kortársaink legjobb vonásait művi úton egy megcsontosodott sémába sűrítette, így alkotva meg az ideális hőst. A valóban élő, igazi hős hamisítatlan egyéniség és gondolatait, érzéseit, tetteit előre általában nehéz meghatározni. Ilyen hősei kétségkívül vannak a szovjet filmművészetnek Csapájevtől és Pole- zsá/ev professzortól (A Baltikum küldöttének főszereplője) kezdve Jegor Trutnyi- kovon (Az elnök címszereplője). Ezekről most azonban nem akarok szólni. Fordítsuk figyelmünket az utóbbi évekre, amikor az alaktalan, jellegtelen, arc nélküli „hősök“ mellett a szovjet filmben megjelent a markáns karakterű ember, aki erkölcsösen viszonyul az élethez. Létező ember ez, aki a szocializmusban nőtt fel. Semmi sem idegen tőle, ami emberi, mások sorsait, örömét, bánatát személyes ügyének tekinti. Ilyen jellemű embert (megnyilvánulásai különfélék) mutat be A hasonmás megkezdi tevékenységét című film. (A történet egy gyárban játszódik, ahol a vezető dolgozók szabadságra mennek, s az irányítást fiatal mérnökökre bízzák), Emészt Jászán rendező munkája, de felbukkan Viktor Tregubovics Főútvonal című alkotásában (ez a termelés és a közlekedés fejlesztésének arányeltolódásaival foglalkozik), Vitalij Kolcov Remények és ellentétek című müvében is (egy kolhoz energikus vezetőjének tevékenységéről szól)... Az említett filmek közül természetesen egy sem hibátlan. De minden fogyatékosságuk ellenére egyértelműen kiderül belőlük, hogy a személyiség kibontakozása a társadalom gazdasági és kulturális életében tör- Ha Szabó Éva, nekem akkor Muskát Mária. Nem zavarja még, hogy újra és újra ehhez a szerepéhez térünk vissza? Hisz az Angi Vera óta nem egy filmet forgatott már. #- Ez így igaz, de Muskát Mária az én telkemen is mély nyomokat hagyott, mivel emberileg is és alkatilag is közel áll hozzám. Nyílt. Őszinte. Akkor is véleményt mond, amikor mások mélyen hallgatnak. Fejjel megy a falnak. Koppan, de nem ijed meg. A szemébe né2 mindenkinek. Mondtam is annak idején Vészi Endrének: ez a nő majdnem egy az egyben én vagyok.- Az Angi Vera után a Kettévált meny- nyezet jött, majd a Nyitott ház. Mind a hármat Gábor Pál rendezte és mind a három film Vészi Endre novellája alapján készült. Gábor Pál a férje, Vészi Endre régi barátjuk. Sokan bizonyára azt gondolják: így könnyű. Vagy legalábbis könnyebb.- Mármint nekem? Nézze: a férjem tént változások eredménye, másrészt a személyiség fejlődése elengedhetetlen feltétele magának a társadalom tökéletesedésének is. A szovjet film, mely jelenünk sajátságos vonásait is érzékelteti, megfosztott bennünket attól a csábító lehetőségtől, hogy az alkotásokat termelési és az életből vett, életszerű alkotásokra osszuk. Ha egy hős igazi személyiség és nem elkoptatott sablon, a jónak a még jobbal való konfliktusa alapján ábrázolják, akkor élete minden bizonnyal a kor légkörét is kifejezésre juttatja és nemcsak a munkában, hanem otthon, a családban vagy akár a szerelemben is... Az ember élete és a társadalom élete összefügg egymással és befolyásolja egymást. Jó példa erre Rezo Csheidze. A föld fia, Julij Rajzman A kívánságok ideje, Roman Báláján Lebegés, Vagyim Abdrasitov -Megállt a vonat, Nyikita Mihalkov Tanúk nélkül, Uszman Szaparov és Jazgeld Szeidov Férfias nevelés, Marlen Hucijev Utószó, Valerij Ahadov Családi titkok, Pavel Csuhraj Madárkalitka című munkája. .. Ezek a filmek más-más szövetségi köztársaságok stúdióiban készültek és magukon viselik a nemzeti kultúrák jellegzetes vonásait, illetve szerzőjük sajátos kézjegyét. De sok bennük a közös vonás is: mélységes humanizmus árad belőlük. A szocializmus tökéletesítése nem jelenti csak a termelés intenzívebbé tételét, de megkívánja az emberek formálását is. A Szovjetunióban most nagyarányú változások történnek. A társadalom szociális-gazdasági fejlesztésének meggyorsítását célzó program valóra váltása, amelyet az SZKP XXVII. kongresszusa tűzött ki, természetesen új típusú hősöket is feltételez és megköveteli az ismert, beidegződött vonások megváltoztatását. Azok a változások, amelyek a szovjet társadalomra még csak ezután várnak és azok is, amelyek már részben bekövetsosem vallott kudarcot velem. Akkor miért ne dolgozzunk együtt? Vészi Endrét pedig egyszerűen szeretem. Mint író ember: végtelenül szerény, s van benne valami, ami a fiatalság egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Nyitott. Őszinte. Megőrizte magában mindazt, amit sokan mások a felnőttkor küszöbén elveszítenek. Gyermeki örömmel örül a sikernek. Elborul az arca, ha rosszat hall. Csodálatosan tiszta ember és azt hiszem: éppen ettől van akkora ereje. A novelláit pedig azért imádom, mert kristálytiszta képletekkel dolgozik. Egyértelmű mondatokkal. Mert alázattal ír az emberekről. Ha valaki rosszat tett, vétkezett, nem hagyja annyiban. Felmenteni ugyan nem fogja ót, de utána nyúl.- Előbb azt mondta: olyan, mint Muskát Mária.- Igen, vannak, akik éppen ezt szeretik bennem, mások meg éppen ezt nem. Mindegy. Én már nem tudok megváltozni. Én gyűlölöm az igazságtalanságot és kézzel-lábbal harcolok ellene. keztek, új, alkotói lendületet adnak. A filmvásznon szokatlan jellemű, határozott arcélű hősök jelennek meg, olyanok, akik gazdag érzelmeikkel, intellektusukkal vonják magukra a néző figyelmét... Ilyen volt Nyikolaj Szkujbin fiatal moszkvai rendező Potapov életéből című filmjének hőse. Potapov konstruktőr, aki lelkesedni, élni tud az ügyért. Egyeseknek (például a feleségének) egyoldalúnak tűnhet fel, ezért érdektelen, szürke embernek tartják. De, ha jobban szemügyre vesszük, rájövünk, hogy megszállottsága személyisége gazdagságának és nagyságának a jele (a szerepet remekül játszotta Alekszandr Filippenko). De ne higgyük azt, hogy ami a szovjet társadalom életében végbemenő változásokkal tematikailag összefügg, az már a filmen feltétlenül érdekes is. Például Szkujbinnal csaknem egyidejűleg forgatta filmjét Leonyid Marjagin, az idősebbfilmes nemzedék egyik képviselője. Alkotásának címe A menyasszonyok városa. A film hősei egy üzem műszaki átalakításával foglalkoznak, az alkotás megtekintése után mégis az volt az érzésem, hogy a szereplők a mai gondokra a lehető legformálisabban reagálnak a műben. Meg kell állapítanom, hogy a szovjet filmművészetben az újszerű témák ábrázolásában a legnagyobb sikereket a dokumentum- é~a népszerű-tudományos film alkotói érik él. A legjobb filmek köz- gazdasági szemléletük révén a nézők számára komoly ismereteket közvetítenek. Ezekben vérbeli hősök jelennek meg, az egyéniség teljes szellemiségében tárul fel... Például Georgij Csertov összhangban a természettel című művében a nézők igazi „népi akadémikust“ láthatnak; Tyerentyij Malcev személyében az agronómus sok éves tapasztalata egy nagy formátumú tudós újszerű gondolkodás módjával és a közösségi ember nagyságával párosul. Hasonló kvalitású Anatolij Borszjuk alkotása is, a Vavilov csillaga, mely egy genetikus életéről szól. „Nincs veszve semmi“ (Helyey Zsuzsa felvétele)- Akkor minden napra jut egy-egy „csata“, igaz?- Hát... Nem a legjobb pályát választottam ezzel a természettel, az biztos.- Miért? Mi lenne, ha nem színésznő?-Talán képzőművész.- (mi nem szokott?- De igen. Verseket. Évekkel ezelőtt azonban mind elveszett és azóta mérgemben nem írok.- Akkor marad a film és a színház.- Marad és én élvezem. Itt van például ez a beugrás A félkegyelműbe... kis szerep, de nagy feladat. Felmegy a függöny, beindul a gépezet, s mindenki végzi a maga dolgát. Olyan az egész, Nyikolaj Vavilov nehéz sorsú ember volt, érdemeit évekig (ma már elismerik az egész világon) a félmúvelt és magabiztos Liszenko dilettáns kísérletei teljesen a háttérbe szorították... Hiszem, hogy a Malcev és Vavilov típusú egyéniségek megjelennek majd művészi alkotásokban is. Azért, hogy a Csapájev és Trutnyikov vagy a Vavilov és Malcev formátumú filmhősök mielőbb láthatók legyenek a vásznon, tanulságot kell merítenünk az SZKP XXII. kongresszusának dokumentumaiból. ,,A múlt felelősségteljes elemzése - állapítja meg a központi bizottság beszámolója - új utakat tör a jövőbe, míg a szókimondást szégyenlősen megkerülő féligazság fékezi a reális politika megvalósulását és akadályozza előrehaladásunkat. Erőnk - ahogy azt Lenin is mondta - az igazság kimondásában van. “ Voltak idők, amikor nemegy filmes annak a véleményének adott hangot, hogy az igazság kérdése elsősorban a negatív jelenségek bírálatának a kérdése; minél élesebb a kritika, nyíltabb a szókimondás, annál igazabb a mű. Eszerint az alkotást a kritika hangvétele minősítette, ahelyett, hogy elemezték volna, milyen maga a mü, milyen a művészi színvonala. A néző egy alkotástól az élet művészi ábrázolását várja, azt, hogy az alkotók sokrétűen elemezzék az emberi jellemeket és kapcsolatokat. Ha egy film felszínes, s az emberek gondjait csupán futólagosán érinti, az ilyen mű a nézőt nem érdekli. Lövés az erdőben, Fák az aszfalton (s a felsorolást sajnos folytathatnám), ezeket a filmeket csak egymillióan látták, ami a Szovjetunió viszonylatában elenyésző szám. Ilyen kevesen voltak kíváncsiak ezekre a filmekre, annak ellenére, hogy ezek középpontjában is hősök állnak, a negatív jelenségeket itt is bírálják, megmutatják az ellenük folytatott harcot is, sót mondanivalójukból melegség árad. Csakhogy ezek az alkotások elnagyoltak. A hősök érdektelenek, nélkülözik a dialektikus egységet. Az élet esetleges töredékekből áll össze bennük... Rossz filmek és unalmas hősök minden filmművészetben akadnak. Fontos azonban, hogyan viszonyulunk hozzájuk, milyen tanulságot vonunk le belőlük. Hogy az értékelés során a filmeket ne- csak egymáshoz hasonlítgassuk, hanem az élettel szembesítsük őket. S ez azt mutatja, hogy kortársunk bonyolult egyéniség. Tehát ilyennek is kell öt megmutatni. Egyébként nem lesz meggyőző. ALEKSZANDR KARAGANOV professzor, a Szovjet Filmművészek Szövetségének titkára mint a zenében: rend van benne. A maszk, a ruha, a frizura másodlagos- én akkor érzem jól magam, ha kiharcoltam a helyzet igazságát.- Mészáros Márta új filmjében, a Napló szerelmeimnek című alkotásban egy népi kádert játszik, akiből később miniszter-helyettes lesz. Megint egy elvhú, állhatatos, meggyőződéses ember. Mintha mágnesként vonzaná ezeket a figurákat.- Várja csak ki a végét: ilyen szerepet nem nagyon játszottam még. Ezt a nőt kitüntetik, aztán mégis „ejteni“ fogják. Nagyon szép ez a film. Hogy mitől, ne kérdezze, úgysem tudom megmagyarázni. Titka van. Mint Mészáros Mártának. Az ó életéről, az ő érzékenységéről szól majd ez a Napló is, akárcsak a Napló gyermekeimnek, de Márta személyes élményein túl a politikuma ad majd maradandó értéket a műnek.- Czinkóczi Zsuzsa, akivel most főszerepet játszik, évekkel ezelőtt az Olyan, mint otthonban is a partnere volt. Mennyit változott azóta?- Megnőtt, férjhez ment, gyereket szült- ennyit. A lelke ugyanolyan tiszta, mint akkoriban volt. Nekem Mia Farrow-t juttatja eszembe. - Éhes vagyok - futott ki a száján egy hajnali forgatáson. Erre eltűnik a világosító és pár perc múlva visszajön egy rántottszelettel. - Látod, hogy szeretnek - sóhajtott fel -, hisz én is mindenkit szeretek. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.- Mit gondol, aki csak a filmes arcait ismeri Szabó Évának, mennyit tud róla?- Most azt akarja, hogy panaszkodjak? Annyi tehetséges színészt ismerek, aki még annyi lehetőséget sem kapott, mint én... Egy biztos: sokkal több van bennem, mint amennyit eddig adhattam. De nincs veszve semmi! Lehet, hogy a legszebb évek várnak rám. SZABÓ G. LÁSZLÓ TALÁLKOZÁS SZABÓ ÉVÁVAL Olyan, mint a filmekben: bővérű, szenvedélyes, nagylelkű. Szavaiban annyi a tűz, mozdulataiban annyi az energia, mintha élete egy részét olasz földön töltötte volna. Mediterrán temperamentuma az Angi Vera igazságszerető Muskát Máriáján sütött át a leginkább, de lelke, belső énje a Kettévált mennyezet Pénteknéjévei és a Nyitott ház Veszelovits Annájával is rokon: a házmesterében a jósággal párosuló együttérzés az övé, a magányos Annában a másokon való segíteniakarás, az önpusztrtásig fokozódó áldozatkészség. Élete kulcsmondatát a Redl ezredesben mondta ki, amikor fiától, a kis Alfrédtől búcsúzott: „Tartsd mindig egyenesen magad!" Mindig egyenesen - ez ő: Szabó Éva. Gondolatok mai szovjet filmekről
