Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-21 / 47. szám

KÉNYES KÉRDÉS KÖRNYEZET A professzor megkérdi a hallga­tótól:-Tud példát említeni arra, ho­gyan alakíthatja a környezet az embert?- Természetesen, professzor úr: egy asszonynak gyermeke születik - könnyen megeshet, hogy a gyermek a szomszédra hasonlít! TARIFA- Mennyibe kerül egy távirat?- Ez a szavaktól függ.- És ha minden szó szalonké­pes lesz?- Feltehetek néhány kérdést? - kérdi az üzem igazgatójától az újságíró.- Természetesen, kérdezzen csak bátran.- Hogyan állnak az idei tervvel?- Ne is kérdezze! LÉGY- Pincér, mi ez? A salátán egy légy ül és a szemembe röhög! — Hát az biztos, vendég úr, hogy nehéz komolynak maradni, ha valaki önt enni látja! PARKOLÓHELY Az autós megkönnyebbülten felsóhajt, és ki­jelenti:- Végre-valahára találtam parkolóhelyet! Most már csak azt kell kideríteni, hogy melyik városban vagyok! JÓSNŐNÉL- A kártyákból azt látom, hogy jómódú, jóké­pű férfi keresztezi az útját.- A keresztezés nekem nem elég. Álljon is meg! MOLETT Az orvos közli erősen molett betegével:- Az én táblázatom szerint ilyen súllyal önnek 4 méter 30 centiméter magasnak kellene lennie. A HÉT VICCE- Két nappal ezelőtt történt a betörés, és ön csak most jön bejelenteni, asszonyom?- Először azt hittem, hogy a fér­jem keresett magának tiszta inget a szekrényekben! Meglepetés (Kiss László rajza) Híres emberek mondták Cinikus az olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de sem­minek sem tudja az értékét. (Wilde) * * Dolgos ember, nyelves asszony megszerzi magának akár a fél vi­lágot. (Reymont) Erényeink többnyire csak álcá­zott bűnök. (La Rochefoucauld) Mindenki barátja nem barátom nekem. (Moliére) Tétlenkedni rosszabb, mint túl sokat dolgozni. (Lamb) Jó dolog törvényt hozni, ha van, aki betartja. (Lomonoszov) Üzleti életben lakat való a száj­ra. (Balzac) Ugyan ki tudna ellenállni egy nőnek, akinek van ideje latba vetni minden fortélyát... (Goldoni) Régi tanács: minden tudja azt, s kevés követi: eszed járjon előbb nyelvednél s tettednél. (Kölcsey) Zeneszerző... az erre alkalmas hangszereken reprodukált zajok hivatásos gyártója. (Honegger) fa NAGY KÜLÖNBSÉG-Tudod, mi a különbség a bankrabló és a labdarúgó kö­zött?- Ugyan mi?-A bankrabló azt mondja: ide a pénzzel vagy lövök! A lapdarúgó pedig: ide a pénzzel vagy nem lövök! TÁRGYALÁSON- Vádlott, miért mondott más nevet, amikor letartóztatták?-Azért bíró úr, mert olyan dü­hös voltam, hogy azt sem tudtam, ki vagyok! ÉBERSÉG- Mondd, Boldizsár, miért nem ugatott a kutyátok, amikor a betörő besurrant hozzátok és ellopott 2000 koronát?- Mert előzőleg gazdagoknál volt. Ilyen kis összegre ő nem reagál! HOBBY- Mondd, Károlyka, van valami­lyen hobbyd?- Van, Liliké! Szörnyen szere­tek énekelni tusolás közben.- És mit énekelsz a legszíve­sebben?- Duettet! ZSEB A zsebtolvaj egy divatlap leg­újabb számát lapozgatja.- Valódi sznob lettél - állapítja meg egyik kollégája.- Ez nem sznobság! Végtére tudnom kell, hogy a jövő szezon­ban hol lesznek a zsebek! FŐNÖK- Mondd, miért olyan harapós ma a főnök?- Ez nem tartozik ránk. össze­veszett a feleségével, és most kihajigálja a munkahelyéről a fele­sége összes rokonát! ÉRTEKEZLET- Miért húzódott el annyira a mai értekezlet, Kucsera kartárs?- Azért, mert az igazgató vélet­lenül a beszámolójának a másola­tát is felolvasta, és senki sem mert közbeszólni... FIGYELMES FELESÉG-Az én feleségem roppantul figyelmes. Amikor hazamegyek a munkából, lesegíti rólam a kabá­tomat, s máris hozza a papucsot, a kesztyűt...- De minek kell neked otthon kesztyű?- Hát a mosogatáshoz... MELYIK?- Mondja, nem ismer egy bizo­nyos Lapuscsákot? _- Melyik Lapuscsákot? Azt, aki bőrrel kereskedik, vagy azt, aki textilt árul? A borkereskedőt, aki tartozik nekem — ismertem, de a textilest, akinek én tartozom, azt nem ismerem... CIPÉSZ- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cipész. Nagysze­rű cipőket csinált, de az emberek nem tudták viselni őket.- Miért nem!- Mert rossz lábuk volt! GALAMBOS SZILVESZTER „Kávézacc“ eszpresszóban üldögéltem, fogaim közt rosszked­vűen ropogtattam a golyóstoliamat. Órák óta törtem a fejem a más­nap kötelezően szállítandó humoreszken, de egy incifinci ötlet sem jutott az eszembe.- Segíthetek, szerkesztő úr? - állt meg az asztalom mellett egy negyven év körüli, ápolt külsejű nő... Nem volt szép, de mély tűzű, zöldesszürke szeme kifejezetten gyönyörű volt.-Adok magának egy témát. Elmondom az én szomorú életem történetét.-De ón valami vidámat szeretnék... - mondtam halkan, bá­gyadtan.-Az a maga dolga, írja meg humorosan. Megengedi, hogy helyet foglaljak?- Választ sem várva, földre rakta a szomszéd széken heverő aktatáskámat, és leült!- írjál Az én testvérem az életem megrontója. Irén mindig, mindenbe beleszól, azon a jogon, hogy ő az idősebb. Elismerem, hogy az idősebbet tisztelni kell, de mindennek van határa. Gyermek­korunkban nem éltünk valami fényesen. Nekem mindig csak Irén levetett holmija jutott. Az első fiú, akibe szerelmes lettem, kilenc éves volt. A szomszédban lakott. Ernőnek hívták. Ernő kitépte a kezemből a játékautómat, és alaposan meghúzta a copfomat. Ez közel hozott bennünket egymáshoz. Mikor beesteledett, elbújtunk a lépcsőházban és ott puszilkodtunk. Irén rajtakapott minket. Rögtön elmesélte a történteket az anyánknak, aki pusztán szülői szeretetből féltésből megpofozott. Napokig úgy jártam, mint aki két szilvásgombócot készül lenyelni. Aztán, amikor eljött az igazi szerelem ideje, halálo­san beleszerettem Laciba. Ő gázóra-leolvasó volt. Remegve vártam a pillanatot, amikor havonta egyszer eljött hozzánk gázórát olvasni. Egy szép napon olvasás közben odasúgta nekem: ma hétkor várom a szokott helyen. Miféle szokott helyen, - kérdeztem csodálkozva. Az Almássy téren, ahol ezután minden nap hétkor találkozni fogunk - felelte ő. Laci nagyon szép fiú volt. Hullámos fekete haj, nefelejcs­kék szemek. Ki szólt bele megint az életembe? Irén, a drágalátos testvérem, aki leselkedett utánam, s a téren szemtelenül leült kettőnk közé újságot olvasni. Addig forgatta, zörgette a lapokat, amíg elérte, hogy Laci csak rá figyelt, hozzá bújt közelebb. Természetesen bőgve mentem haza. Irén viszont aznap este jókedvűen, kipirultan. Mikor megkérdeztem, hogy ez miféle undok viselkedés, miért vette el a fiúmat, csak annyit mondott: kishúgom, te még ráérsz udvaroltatni magadnak. Én vagyok az idősebb, nekem kell előbb férjhez men­nem! Sikerült is elvetetnie magát Lacival. Már van egy aranyos kis válóperük is. Nekem mostanában megint volt valakim. Árpád komoly szándékkal udvarolt Már megvettük a jegygyűrűket is. Igyekeztünk mindent titokban tartani, hogy Irén végre ne szólhasson bele az életembe. Jövő héten lesz az esküvő.- Gratulálok - nyújtottam a kezem a sokat próbált nőnek.- Ne nekem gratuláljon. Árpád Irént veszi el jövő héten. Megint csak elvette tőlem a férfit, azzal az indokolással, hogy ó az idősebb! Neki kell előbb férjhez mennie! - mondta keserűen asztaltársam.- Végre is, mennyivel idősebb magánál a testvére - kérdeztem kíváncsian.- Egy órával. Ikrek vagyunk. ÚJ S3 22 1986. XI

Next

/
Oldalképek
Tartalom