Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
EGY ÉLETMŰ IDŐSZERŰSÉGE O lykor egy-egy jelentős évforduló figyelmeztet bennünket arra, hogy mennyi időszerű gondolatot és tanulságot tartalmaz számunkra is sok kimagasló személyiség életműve. Minden bizonynyal e látszólag gyakran, ám a jelek szerint még nem elégszer hangoztatott - s főleg a szükséges következtetések levonására sarkalló - felismeréshez jut el az is, aki azt vizsgálja, hogy milyen szerepet töltött be Klement Gottwald életében, politikai és közéleti tevékenységében a művelődés és a kultúra. A közismert történelmi tények alapján könnyen megfogalmazhatnánk a végső soron nem is helytelen, de mindenképpen felületes választ, amely azonban semmilyen alapot sem nyújtana az elmélyültebb gondolkodáshoz, a ma is időszerű tanulságok kibontásához. Ha viszont a felszínnél mélyebbre ásunk, akkor először is hiányt tapasztalunk: ugyanis a mai napig nem született olyan tudományos igényű munka, amely az említett kérdést a rendelkezésre álló dokumentumok alapján mélyrehatóan elemezné. Gottwald több hasonló korú és sorsú társához hasonlóan már fiatal korában kezdetben ösztönösen, majd egyre tudatosabban követte azoknak a munkásoknak a példáját, akik felismerték, hogy a tudás valóban hatalom, a műveltség pedig hatásos fegyver különösen azoknak a kezében, akik világrengető lépésre, történelmi küldetésük beteljesedésére, a gyökeres társadalmi változások kiharcolására készülnek. A Klement Gott- wald ifjúságáról című munkában - amely harmincöt évvel ezelőtt folytatásokban lapunk hasábjain is megjelent - olvashatjuk, hogy a fiatal asztalosinas esténként az utcai lámpák fényénél böngészte a könyveket, majd a petróleum- lámpa mellett folytatta az olvasást. Vasárnap délutánonként a Csehszlovák Szociáldemokrata Ifjúsági Szövetség dé- dicei könyvtárának rendszeres látogatója, ahol Marx, Lenin és Engels művein kívül főleg Jirásek és Némcová könyveit veszi kézbe. Évtizedekkel később, már köztársasági elnökként mondta a Jirá- sek-emlékbizottság képviselőinek: ,,A legnagyobb erőt az osztrákositás és a klerikalizmus elleni harcban Jirásek müveiből merítettem“. A fiatal Klement Gottwald az irodalmi alkotások révén is árnyalt kor- és kórképet kapott a világ dolgairól, a társadalmi feszültségek igazi okairól. Számos más tényező mellett műveltsége is fontos szerepet játszott abban, hogy viszonylag fiatalon politikai éleslátással szemlélte, értékelte az eseményeket, világos stratégiát dolgozott ki a társadalmi viszonyok gyökeres megváltoztatására. E program valóra váltásában az első lépést a CSKP történelmi jelentőségű V. kongresszusa jelentette, ahol - Zdenék Nejedly szellemes megállapítása szerint - nem a fizikai fiatalság volt a lényeges, hanem az irányvonal fiatalsága, életképessége. Dokumentumok sokasága igazolja, hogy Gottwald mennyire fontosnak tartotta a munkásfiatalok testi és lelki épségét, szellemi fejlődését, milyen nagyra becsülte a munkásdalárdák, az olvasókörök, a színjátszócsoportok tevékenységét, ahol sok ezer munkás, paraszt és értelmiségi gyarapította tudását, erkölcsi értékeit, tágította szellemi horizontját, erősítette jellemét, s az igazságosabb társadalom eljövetelébe, a proletár nemzetköziségbe vetett hitét. S még az adalék ezekhez az évekhez. Gottwald pártmunkásként járva az országot mindig fontosnak tartotta alaposan megismerni a kétkezi munkások lelkületét. Ezért szerette a népdalokat is, amelyek talán a legszebben, s a leghívebben fejezik ki munkások, parasztok évszázados gondjait, gyötrelmeit, vágyait, életük örömteli és szomorú perceit. Kortársai mesélik, hogy Gottwald - ha ideje engedte - órákon át el tudta hallgatni ezeket a dalokat. Különösen a szlovák betyárnótákat kedvelte, s dél-szlovákiai tartózkodása során minden bizonnyal magyar népdalokkal is megismerkedett. Nem kuriózumként említjük ezeket az epizódokat, hanem azért, hogy ezzel is érzékeltessük: Gottwald minden kínálkozó alkalmat megragadott arra, hogy minél jobban ismerjé a dolgozók életét, érzelmeit, szokásait, hiszen a politikai stratégia és taktika kidolgozásánál e tényezőket is mindig figyelembe kell venni. A második világégést követően Klement Gottwald - ahogy Sas Andor írja ugyancsak az Új Szó hasábjain megjelent méltatásában - ,, férfikorában megérte az ifjúkori nagy gondolat, s egy harcos életen keresztül hordozott eszme megvalósulását." Híven eddigi életútjához, meggyőződéséhez, vezető politikai és állami tisztségben is mindig szem előtt tartja az alap és a felépítmény dialektikus kapcsolatát, kölcsönhatását. Tisztában van azzal - beszédeiben hangsúlyozza is -, hogy nagyszabású társadalomformáló céljainkat csak művelt és rendszeresen művelődő emberek odaadó munkája révén érhetjük el. F ontos szerepe van abban, hogy a parlamentáris úton győzedelmeskedő népi hatalom első intézkedései közé tartozik az egységes oktatási rendszerről szóló törvény jóváhagyása 1948. április 21-én, amely megteremtette az alapvető feltételeket évszázados igazságtalanságok eltörléséhez, a kétkezi munkások gyermekeinek művelődéséhez, a néprétegekből származó, s e népet szolgáló, újfajta értelmiség létrejöttéhez. Gottwald éppen e törvény kapcsán beszélt arról az új értelmiségről, amely számára erkölcsi parancs a néphatalom intelme: „Ha elhagysz nem pusztulok el, de ha elhagysz, akkor te elpusztulsz!" Rövidesen jóváhagyják a kulturális intézmények, műemlékek államosításáról szóló törvényt is, amely szintén döntő fontosságú lépés abban, hogy valóra váljék a gottwaldi gondolat a kulturális értékek közkinccsé tételéről, a dolgozó milliók szellemi felemelkedéséről. Gottwald 1948 novemberében a Jirásek-centená- rium alkalmából Lenin tanítására építve fejti ki véleményét a haladó kulturális örökségről, a szellemi értékek megbecsüléséről, a dolgozók eszmei, erkölcsi, hazafias és internacionalista nevelésében betöltött jelentős szerepükről. Gottwald életművéről szólt Sas Andor is a fiatal szlovákiai magyar költők értekezletén. Ez az előadás magán viselte a kor sematikus jegyeit, ám a gottwaldi szellemben fogant szavak hozzájárultak a résztvevők tudatának pozitív formálásához. E gondolatokat, miként a kultúra és a művészet elkötelezettségéről, az értelmiség feladatairól elmondott szavait most is idézzük, mert a gyorsítás programjának következetes és széles körű megvalósításában jelentős mértékben segíthet, ösztönözhet bennünket Klement Gott- wald politikai öröksége. Akiknek jelszava - többek között az Arccal a tömegek felé - ma épp olyan időszerű és mély értelmű intelem mint évtizedekkel ezelőtt volt. A CSKP KB Levelét is az a gottwaldi szellem hatja át, amely óva int a pártfunkcionáriusok gőgösségétől, felfuvalkodott- ságától, a realitásoktól való elrugaszkodásától. H azánkban sokszáz kulturális intézmény - közülük számos korszerű művelődési ház, szövetkezeti klub az elmúlt három évtizedben épült - áll a szocialista kultúra, a művelődés szolgálatában. Ám éppen jelenlegi ember- és társadalomformáló céljaink ismeretében - amelyek megvalósításában döntő fontossága van az újfajta gondolkodás meghonosításának, a szocialista erkölcs megszilárdításának - kell ezeknek az intézményeknek jóval többet tenniük azért, hogy a társadalmi és az egyéni igényekhez sokkal jobban alkalmazkodó, sokrétű és tartalmas műsorkínálattal alakítsák minél több ember szabad idejét termékeny idővé. Napjainkban különösen időszerűek Klement Gottwaldnak a műszaki értelmiség társadalmi feladatairól kifejtett gondolatai, hiszen elsősorban ennek a rétegnek kell korszerű munkával válaszolnia a műszaki-tudományos fejlődés megannyi kihívására. S a gottwaldi tanítás szellemében kell cselekednünk annak érdekében, hogy társadalmunk és főleg az egyén értékrendjében - anyagi erkölcsi értelemben egyaránt - a műveltséget, a sokoldalúan felkészült, dolgos embert megfelelő hely illesse meg, s e megmérettetés ne torzuljon el még inkább az anyagias szemlélet irányába. E vázlatos jegyzetből is kitetszik, hogy Klement Gottwald életműve sok időszerű gondolatot, tanulságot sugall. Érdemes hát visszatérni hozzá, s nemcsak évfordulók alkalmából. SZILVÁSSY JÓZSEF llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllll B ratislava egyik legszebb tere, a Gottwald tér önálló életet él. Sokan csak az autóbusz ablakából csodálják meg naponta leszállni vágyakozva, látván, amint a ráérősebbek - idős emberek, anyák gyermekükkel, fiatal párok - sétálgatnak, beszélgetnek a szép környezetben. Mindenki számára ismerős látványba Gott- wald-emlékmü és a Barátság szö- kókútja, hiszen mindkettő a tér és a város szerves része ma már. S mindkettő jórészt Tibor Bárt- fay szobrászművész alkotása. A Gottwald-emlékmű méreteiben hatalmas, mégis - talán éppen ezért - szervesen illeszkedik a teret körülvevő épületek közé; szellemi kisugárzását, tiszteletet, 'biztonságot keltő jelenlétét szinte érzi a térre érkező ember. Az előtérben Gottwald alakja: szigorú arc, ökölbe szorított kéz, rendíthetetlen szilárdság... A szobrászművész így állít emléket Klement Gottwaldnak, első munkáselnökünknek. Vajon ilyen volt-e? A képek, a korabeli felvételek őrzik a pillanatot, a perceket, amikor a prágai Óváros-téren beszélt. Hangszalag őrzi a hangját, szavait könyvek idézik.- Gottwaldból magabiztosság, meggyőző erő sugárzott A műteremben, ahová belépek, magával ragad az Idő, s kézenfog a Történelem. Szobrok, plasztikák ... Prométheusz, Hirosima ... A készülő Pribina... De most Klement Gottwald alakjának „titka" érdekel.- Mester, én csak a történelemkönyvekből és az irodalomból, esetleg képekről, szobrokról ismerhetem Gottwald alakját. Önnek viszont talán közvetlenebb, személyes élményei is füződhetgozó tömegek összeforrottságát. A februári események kapcsán Gottwald úgy került be történelmünkbe, mint a dolgozó tömegek akaratának és vágyainak érvényesítéséért, megvalósításáért küzdő politikus. S ebben sziklaszilárd volt. Egyébként úgy érzem, a tér ma egységes egészet alkot, a környezet szerves részévé vált, s az emberek szívesen járnak ide. Magam is szeretem ezt a helyet, jó érzés tölt el, ha itt pihenek. Első munkáselnökünk emlékének Beszélgetés Tibor Bártfay nemzeti művésszel nek hozzá, hiszen, ha jól tudom, a negyvenes évek végén ön Prágában tanult a Képzőművészeti Akadémián.- Pontosan így van. Negyvenöt és negyvenkilenc között Karel Pokomy nemzeti művésznél tanultam, és igaza van - láttam Gottwaldot. 1948. február 21-én én is ott voltam az Óváros-téren, és hallgattam Gottwald beszédét. A több mint százezres tömeg leírhatatlan lelkesedéssel fogadta a szavait. Az alakja, a hangja élesen az emlékezetembe vésődött. Gottwaldból magabiztosság, valamiféle belső erő, meggyőző erő sugárzott. Figyelmesen hallgattam a szavait, s az volt a benyomásom, hogy Gottwald nyugodt, határozott államférfi. Végül is nem véletlen, hogy éppen ó lett az első munkáselnökünk... Természetesen, később is figyelemmel kisértem a beszédeit, persze a rádión és a sajtón keresztül.- Bizonyára ez a személyes élmény is hozzájárult, hogy ön képzőművészeti alkotásaiban többször is visszatért a Gott- wald-témához.- Igen, több róla készült munkám is van. 1972-ben készítettem el a lévai (Levice) Gottwald-emlékmúvet, néhány év múlva a Szövetségi Belügyminisztérium megbízásából megcsináltam a Hat februári nap című térplasztikát, amely tulajdonképpen egy hosszú portrésorozat, s mindezen munkák tapasztalatainak végeredményeként 1980-ban elkészült a Gottwald téri emlékmű.- Hogyan emlékszik vissza erre az alkotásra? Milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az emlékmű tervezése és kivitelezése során?- Amint már említettem, Gottwald személye képzőművészeti szempontból nem volt számomra ismeretlen. Politikai jelentőségével ugyancsak tisztában voltam. Természetesen sokat tanulmányoztam a róla szóló irodalmat... Ami pedig az emlékmű elhelyezését illeti, a dolog korántsem volt a számunkra egyszerű. Már a tizedik versenypályázatot írták ki, mire végül a mi elképzelésünket elfogadták. Képzőművészeti csoportunknak a rendkívül „nehéz“ tér jellegével kellett elsősorban megküzdenie. Kiterjedését tekintve a Gottwald tér Csehszlovákia legnagyobb tere. A talajszint-különbség hét méter mindkét oldalon, ami nagyon jelentős. Maga a tér tehát meghatározta a szoborcsoport magasságát, s azért nem önálló Gottwald emlékművet terveztünk, mert egyrészt fontos volt, hogy az egész domináljon a téren, másrészt így sikerült művészeti kifejezésre juttatnunk és kihangsúlyoznunk Gottwald és a dol- On számos társadalmi szervezetben tevékenykedik, a Béke Világtanács tagja. Országszerte találkozhatunk olyan alkotásaival, amelyek egyértelműen tanúsítják érdeklődését a világ mai problémái iránt, aggodalmát az emberiség jövőjéért. Hogy csak a legújabbak közül említsek egyet: a bratislavai Béke-téren levő A béke bolygója szökőkút...- ón az első újságíró, akinek elmondhatom, hogy elkészült az az új négyméteres ülő alíik, mementó a nukleáris háború ellen, amelynek az Élet a halál ellen nevet adtuk, s amelyet a Bratislavai III. Városkerületi Nemzeti Bizottság épülete előtt avatnak majd fel a jövő év elején.- Egyébként befejeztem a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház előcsarnokába szánt Tháliát is. De ez még legyen meglepetés... Megköszönöm a beszélgetést és a térre indulok, amely a délutáni fényben derűs, mint máskor. De mintha az alkotás titkaiból egy villanásnyit meglesve - mögötte látnám már az Óváros-teret, tömegekből áradó elszántságot és lelkesedést is. CZIBULA ILDIKÓ A művész alkotás közben (Magda Borodácová és Gyökeres György felvétele)
