Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
Először a „felső házat“ tekintjük meg, mely szoba konyhából áll. Az egyik szekrénykén Gottwald elvtárs képe, dokumentumok, oklevelek s egy műanyag táskában a kitüntetések, közel húsz darab. Történelmi nevezetességű a kis ház - mondottuk, s az is. Több figyelmet, megbecsülést érdemelne az épület, de harcos gazdája is, aki egyedül él a nehéz időket és megpróbáltatásokat idéző falak között. Erkölcsi megbecsülésből nincs hiány, de bizony, betegséggel küzdve, túl a nyolcvanon nagyon be kell osztani a nyugdíjat. A rendszeretetról tanúskodó parányi konyhában ülünk le beszélgetni. A falakon régi divatú, hímzett falvédők. Az egyik szövege így hangzik: „Szomszéd- asszony elmehet, mert itt pletykálni nem lehet".- Férjem a párt alapító tagja volt, én 1924-ben léptem be a pártba - mondta Teri néni. - Nemcsak a kommunistákkal, hanem a velünk szimpatizálókkal, sőt az ingadozókkal is szoros volt a kapcsolaEM1EKHL mm! S erről szerzünk újabb bizonyosságot most is, amikor köztársaságunk első munkáselnöke, Klement Gottwald, születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából keressük az emlékeket, azokat a helyeket, ahol szervező és az elnyomás ellen küzdő munkája során megfordult, azokat az embereket, akik személyesen ismerték, találkoztak vele. A Rozsnyói (Roznava) járásban mély gyökerei vannak a munkásmozgalomnak. A vasércbányák és az ipari üzemek dolgozói elsőként tömörültek a munkás- mozgalom vörös zászlaja alá, s már a párt megalakulásának évében az elsők között hozták létre Csehszlovákia Kommunista Pártja helyi szervezeteit. A mozgalom országos áramába való bekapcsolódás a dolgozók életkörülményeinek javításáért folytatott küzdelmet is szervezettebbé tette. A párt megalakulása nagyobb lehetőséget, teret nyitott a politikai és eszmei fejlődéshez. Pelsöcön (Pleái- vec) is, mely Gömör munkásmozgalmának egyik fellegvára volt. Magának Pel- söcnek a huszas évek derekán mindösz- sze hattagú pártsejtje volt, mégis sikeres tcmeggyűléseket, munkás-megmozdulásokat, sztrájkokat szerveztek életkörülményeik javításáért, társadalmi és emberi jogaik kivívásáért. Fogynak, egyre fogynak pártunk alapító tagjai, s egyre kevesebb azoknak a száma, akik szorosabb kapcsolatot tartottak, s több alkalommal is találkoztak Gottwald elvtárssal. A régi harcostársak közül Pelsöcön ma már csak Silling Mik- lósné, Teri néni él, a városka, Rudnay Gyula festőművészről elnevezett szűk kis utcácskájában, a 81-es számú házban, mely ma már történelmi nevezetességű hely. tunk. Fiatalok voltunk, tele lelkesedéssel, reménnyel, hittel, de élt bennünk az elkeseredés is. A legnehezebb évek kezdeteit éltük akkor. Már Csehszlovákiában is érezhető volt a háborút követő gazdasági válság hatása. A munkakörülmények egyre nehezebbé váltak, munkalehetőség kevés volt. Annak ellenére, hogy pártunk legálisan működött, nagyon nehéz volt a munkánk. Jó szervezést és olykor furfangot igényelt egy-egy munkásgyűlés, összejövetel vagy felvonulás előkészítése. Ezekre pedig nagy szükség volt, mert a környék gyáraiban mind gyakoribb volt az elbocsátás. A gazdasági válság növekedésével a gyárak tulajdonosai ráfizetésesnek minősítették a gömörhorkai (Gemerská Hőrka) cellulózgyárat, a slavosovcei papírgyárat és a kuntapolcai (Kunové Tepli- ce) vasgyárat, s elhatározták leszerelésüket. Ezért is szükség volt az egységre, a munkásösszefogásra, de azt is tudtuk, hogy mi, kommunisták kevesen vagyunk a hatalom és a tőke elleni harchoz. Mindent elkövettünk, hogy sorainkba állítsuk, s meggyőzzük ügyünk igazáról a szegényparasztság s főképpen a nincstelen mezőgazdasági dolgozók tömegeit, megértessük velük, hogy a kitűzött cél elérése az ő érdekük is. Mi szavakkal és az igazunkkal harcoltunk a fegyverek, börtönök, gumibotok ellen. Sokszor gyerekeinket is felhasználtuk az üzenetek továbbításához. Közel húsz éven keresztül üldöztetés, örökös zaklatás, házkutatás volt az osztályrészünk.- Milyen volt a kapcsolat a felsőbb pártszervekkel?- Gyakran jöttek az elvtársak hozzánk, legtöbbször éjszaka. Kerékpáron, de leginkább gyalog. Hozzánk futottak be a sejtek jelentései, a munkássaitót is mi kaptukTheg, melyet férjemmel együtt továbbítottunk a párttagoknak és a velünk szimpatizálóknak. A nevünkre érkeztek Gott- wald elvtárs levelei is, aki munkánkat mindig nagyra értékelte.- Mi jött először létre, a levélváltás vagy a találkozás?- A levelezés a férjemmel. Gottwald elvtárs nagyra értékelte a csehszlovákiai magyar kommunisták munkáját, hiszen internacionalista volt ízig-vérig, velünk magyarul igyekezett beszélni. Többször járt Gömörben, sokszor titokban, melyről mi sem tudtunk. Nálunk, itt a házunkban kétszer volt. Először, mint újságíró, majd mint a CSKP elnöke. A nevezetes pelsőci konferencia után, 1927-ben az ebéd nálunk volt, melyen tizenhatan vettek részt. Hat tyúkom volt, mind levágtam. A levesbe való tésztát hajszálvékonyra metéltem, mert így ízletesebb. Volt főtt hús mártással és paprikás csirke galuskával, s kalács háromféle.- Hogyan él Gottwald elvtárs, mint ember az emlékezetében?- Említettem már, hogy először újságíróként jött hozzánk, később, mint a párt első embere és képviselő. Azt mondhatom csak, hogy Gottwald elvtárs mindig igaz ember volt. Elsősorban Ember. Arról is faggatott, hogyan lehet ilyen vékonyra metélni a tésztát és olyan gyorsan, hogy az ember el ne vágja az ujját. Aztán sok mindenről beszéltem és kérdezett. Az életünkről, ami nagyon nehéz volt, hiszen a férjem legtöbbször munkanélküli volt. Magunknak sem volt sokszor mit enni, de a futárokat, gyűléseken résztvevőket is meg kellett valamivel kínálni. Az éjszakai kopogtatók sem voltak gazdagok, de éhesek igen. Én, ezt is elmondtam Gott- wald elvtársnak, aki azt mondta: „Tudom, Silling elvtársnő, hogy nagyon nehéz helyzetben vagytok. Pártunk azt is tudja, hogy milyen kemény harcot folytattok, de ne csüggedjetek. Tartsatok ki! Célunkat biztosan elérjük, s aztán minden dolgozó embernek jó lesz.“ — Gottwald elvtárs a gyűlésen sem beszélt sokat. Tömören, világosan fogalmazott, s még a kételkedőket is meg tudta győzni. A baráti beszélgetésekkor közvetlen volt, mindenkihez egyformán kedves, szerette a tréfát, szeretett jóízűen nevetni. Az ember, ha vele beszélt, érezte, hogy minden szava igaz. Ismeri életünket, gondjainkat. Késő délután kísértük ki Gottwald elvtársat az állomásra, a prágai gyorshoz - mondja Teri néni. - Nem maradt nálunk éjszakára. Nálunk csak ebédelt, az én főztömet ette, s erre ma is büszke vagyok. FECSÓ PÁL Ezen az ajtón jött be Gottwald elvtárs“ (Gazdag József felvételei) B vfordulókról, régmúlt eseményekről régi harcosokról való megemlékezés, tiszteletadás, egyben követendő példa, tanulság is a most élő nemzedékek számára. Nincs könnyű dolga a krónikásnak, aki több évtized távlatából a személyes emlékek tükrében próbálja idézni a múltat, feleleveníteni az eseményeket. A visszaemlékezések számos értékes mozzanatot villantanak fel a múltból, de nem mindig teljesek és pontosak. Nem a jószándékban van a hiba, az ember emlékezete véges, s az évszámok, nevek, események labirintusában nehéz ma már tájékozódni. A történetek időrendjében néha el-el bizonytalanodó emlékképekből azonban kivételes meggyőző erő árad: azok az elvtársak, akik több mint fél évszázaddal ezelőtt az üldöztetéseket vállalták, egy igazabb társadalmi rend megvalósításáért, a mi jövőnkért: a szocialista társadalmi rend megteremtéséért harcoltak. Fiatalok a vasúton A vasút olyan munkahely, ahol lazsálni, a munkaidőt semmittevéssel eltölteni nem lehet. így van ez az ágcsernyői (Cierna nad Tisou) vasúti átrakóállomáson is. A kívülálló - ha ideje engedi - el is csodálkozik ezen a szervezettségen, lenyűgözőnek tartja az állomásra befutó és továbbinduló sok-sok szerelvényt.- Valóban sok érdekeset és szépet láthat itt az ember - mondja Jakab Benjámin, az átrakóállomás SZISZ üzemi szervezetének az elnöke. Egyébként ó a káderosztály vezetője is. Majd így folytatja:- Számításaikat persze csak azok találják itt meg, akik kellő szakismerettel rendelkeznek és nem félnek a munkától.- Ez azt jelenti, hogy van, aki hamar továbbáll?- Hozzánk sokan a jó kereseti lehetőségek reményében jönnek. Nos, e lehetőség adott, de a munkateljesítménnyel összhangban! Azok a vasúti munkások például, akik az áruátrakást végzik- a havi háromezer ötszáz koronát is megkeresik, a tolatásnál dolgozók is megkapják a háromezret. Igaz, meg is kell érte dolgozni. Az úgynevezett „vándormadaraknak“, az alkoholbarátoknak persze többnyire teher a munka. Az ilyen emberek nem akarnak, és nem is tudnak helytállni. Őket a kollektíva sem fogadja be. Sajnos a migráció elég nagy. Havonta 30—40 új ember jön, s ugyanannyi távozik.- Élnek-e a fiatalok a vasút nyújtotta munkalehetőségekkel?- Azok a fiatalok, akik nem akarnak távol élni a szüleiktől, családjuktól, itt keresnek és találnak megélhetést. Az átrakóállomáson háromezren dolgoznak, közülük hatszázhetvennyolc harminc évnél fiatalabb. Négyszázhatvanhárom tagja van a SZISZ-nek, nyolcvannyolc fiatal a pártnak is tagja.- Tehát adott a lehetőség az érvényesüléshez?- A lehetőség egyértelműen adott, élnek is vele, de azért van gond, probléma is, főleg ami a Szocialista Ifjúsági Szövetség tevékenységét illeti.- Ez azt jelenti, hogy a SZISZ rosszul dolgozik?- Én inkább úgy mondanám, hogy a SZISZ munkájában sok még a tartalék, a lehetőség. Megelégedtünk azzal, hogy egy-két alapszervezetben jól mentek a dolgok.- Mi volt ennek az oka?- Egyebek között az is, hogy a hetvenes években nem fordítottak kellő figyelmet a káderutánpótlásra. A vezetőség sem állt feladata magaslatán. Elsősorban ezen a helyzeten kellett sürgősen változtatnunk.- Sikerült?- Igen, de ahhoz, hogy továbbléphessünk, egymást is jobban meg kellett ismernünk. A vasúton éjjel-nappal folyik a munka, így nehéz a fiatalokat egy-egy rendezvényre, akcióra összehívni. Voltak, akik ezt egyértelműen lehetetlennek tartották. Bebizonyosodott, hogy erre is lehet alkalmat találni. Kéthetente rendeztünk színes, szórakoztató kulturális műsort, illetve sportvetélkedőt. Hol az üzemi klubban, hogy a futballpályán találkoztunk, ^őt a nagy érdeklődésre való tekintettel egyszer a réten is. Megismertük egymást, fiataljaink megtanulták hogyan kell eredményesen megszervezni, levezetni a gyűléseket. így ma már sokkal szervezettebb és hatékonyabb a SZISZ munkája. Azt azért hadd jegyezzem meg, hogy a fiatalok munkához való viszonyával korábban sem volt baj, jól és becsületesen elvégezték munkájukat. Mi többet akartunk. Azt, hogy ne csak a parancsokat teljesítsék, hanem kezdeményezzenek is. Mi korszerű gondolkodásmódra, valóságlátásra, elkötelezettségre neveljük a szervezet tagjait.- Gondolom, hogy az összefogást, és tenniakarást jelzi az is, hogy míg a nyolcvanas évek elején az átrakóállomáson csak 2-3 ifjúsági munkakollektíva dolgozott, most viszont már 17.- így van, és mind jól dolgozik, nehéz rangsorolni. A műhelyekben a jók közül Kocsis János, illetvg Bucsko István kollektívája a legjobb. A széles nyomtávú vágányon a Tóth János és a Salamon József vezette ifjúsági munkakollektívák dolgoznak a legjobban. A gépészeti részlegen Pavol Truhánék, az ömlesztett szállítmányok részlegén pedig Mészáros Lászlóék a legserényebbek. El kell mondanom, hogy sok tehetséges, fiatal szakember dolgozik nálunk. A 26 esztendős Tamás Bálint tolatásvezető például a napokban megnyerte a fiatal tolatásvezetők országos versenyét. Különben jó a kapcsolatunk a csapi vasútállomás komszomolistáival és a záhonyi KISZ- esekkel is. Hagyomány már a fiatal váltókezelők, tolatók, targoncakezelők, esztergályosok, lakatosok nemzetközi ráter- mottségi versenyének a megrendezése. A fiatalok neveléséhez komoly segítséget kapunk az üzemi pártbizottságtól. Mindenben támogatnak bennünket. Meggyőződéssel mondhatom, hogy bennünk a jövőben sem fog csalódni a párt. SZASZÁK GYÖRGY Teri néni emlékei között
