Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-31 / 44. szám

A moszkvai Pravda, az SZKP KB sajtószerve a nemzetiségi kapcsolatok különböző vonatkozásaival foglalkozó terjedelmes írást közölt ez évi szeptember 26-i számában, melyet az alábbiakban ismertetünk.

SZKP-nak az ország szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsítására vonatkozó koncepciója meghatározta az ország élete minden területének átépítése és gyökeres megújítása stratégiáját, a szocialista társadalmi viszonyok minőségileg új szintjének elérését. Ezen a téren aktív szerep jut a nemzetiségi tényezőknek, a nemzetiségi és a nemzetiségek közti kapcsolatok és kölcsönhatások komplexumának.

Az SZKP XXVII. kongresszusa átfogó képet adott a párt nemzetiségi politikájának eredményeiről, a szovjet köztársaságok vívmányairól, mélyrehatóan elemezte a nemzetiségi kapcsolatok helyzetét és távlatait, az itt felmerülő problémákat. A párt programjellegű feladatnak tekinti a soknemzetiségű szovjet állam további fejlesztését és megszilárdítását. A kongresszuson megállapítást nyert, hogy helytelen lenne olyan látszatot kelteni, miszerint a nemzetiségi kapcsolatok probléma- mentesek. Minden fejlődésre ellentmondások jellemzőek, s ezek elkerülhetetlenek ezen a területen is. A legfontosabb, hogy ezeket állandóan szem előtt tartsuk, keressük és időben megadjuk a helyes választ a felmerülő kérdésekre. Az újabb kérdéseket és problémákat felvető tényezők közül az egyik, hogy nagymértékben kölcsönösen összefügg a nemzetek és nemzetiségek fejlettségi szintje és a közös ügyhöz való hozzáállásuk mértéke, továbbá kölcsönös kapcsolataik helyzete, valamint termelési kooperációjuk hatékonysága, így például a közelmúlt egyes gazdasági problémái törvényszerűen tükröződtek a köztársaságok közti gazdasági kapcsolatokban is.

A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a nemzetiségi kapcsolatok terén a konfliktushelyzetek leggyakrabban ott merülnek fel, ahol gyengül az eszmei nevelómunka és a figyelem a specifikus igények és szükségletek, az emberek érdekei iránt, ahol a kádermunkában nem tartják meg az internacionalista normákat.

A XXVII. pártkongresszus politikai célkitűzései feltételezik az ország gazdaságának, s minden egyes szövetségi köztársaság gazdaságának gyors ütemű fejlesztését. Ez megköveteli a köztársaságok közti kölcsönös együttműködés fokozását, a nemzetiségek közti kapcsolatok minden formájának aktivizálását, újabbak keresését és alkalmazását. Feltétlenül szükséges, hogy minden köztársaság hozzájárulása az egységes népgazdasági komplexumhoz megfeleljen megnövekedett gazdasági és szellemi potenciáljának. Ezen a téren fontos szerepet játszik az össz-szövétségi munkamegosztás, a termelési kooperáció fejlesztése és tökéletesítése, a nemzetek közti együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás.

Elsősorban arról van szó, hogy a pártkongresszus határozatainak megfelelően a termelőerők forradalmi megváltoztatásában aktívabb szerepet játsszon minden nemzet és nemzetiség. Előtérbe kerülnek a köztársaságok, a területi gazdasági egységek, a tudományosműszaki egyesülések közti kapcsolatok új formái, melyek a termelőerők növekedésének a tudományosműszaki haladáson alapuló meggyorsítását szolgálják. Ezzel egyidöben ez a nemzetiségek közti kapcsolatok intenzifikálásának, „földrajzi" kiterjesztésének és annak útja is, hogy az embereket sokkal energikusabban bevonják a nemzetiségek közti viszony különböző formáinak alakításába.

zért nagyon fontos a különböző nemzetiségek és etnikai csoportok érdekeinek, szociális sajátosságainak és lehetőségeinek, gazdasági és munkahagyományainak és tapasztalatainak a pontos figyelembe vétele, a helyi kezdeményezés, a tömegek politikai és munkaaktivitásának fejlesztése, a helyi érdekek mindenek fölé helyezésének és a nemzetiségi egoizmusnak a határozott megfékezése, s növelni kell minden dolgozókollektíva felelősségét a testvéri köztársaságokba induló szállítmányok idejében és jó minőségben történő teljesítéséért.

A nemzetiségi kapcsolatok feljesztésének távlatai szorosan összefüggnek a forradalmi átépítés most kibontakozó folyamataival, a szovjet emberek tevékenysége anyagi alapjának és szociális formáinak minőségi átalakításával, az egész életforma átalakításával, a tudományos-műszaki haladás és a termelőerők további internaciolizálása közti kapcsolat megszilárdításával. Ez képezi a nemzetiségi kapcsolatok sokoldalú fejlődésének, a nemzetiségek további felvirágoztatása és közeledése tendenciáinak mélyreható alapját.

Társadalmunk fejlődésének legobjektívebb feltételei közé tartozik az a törvényszerű szükséglet, hogy minden tekintetben elmélyüljenek az internacionalizálási folyamatok, melyek megnyitják az utat a szocialista nemzetek intenzívebb gazdasági és szociális-kulturális

haladása és együttműködése előtt. Ez az objektív szükségszerűség nagymértékben ösztönzi a társadalmi élet és a társadalmi viszonyok új, internacionalista formáinak keresését.

Ennek fontosságát bizonyítják azok a távolról sem egyszerű jelenségek és folyamatok, melyek a nemzetiségi kapcsolatok jelenlegi szakaszát jellemzik - a különböző nemzetek és nemzetiségek képviselői közti közvetlen kapcsolatok kiteljesedése, több köztársaságban az eredeti nemzetiség számának növekedésével- a lakosság soknemzetiségű összetételének fokozódásával egyidöben, valamint a természetes asszimiláció elemeinek és az etnikai-demográfiai változások struktúrájának megváltozása a migrációs folyamatok következtében.

A nemzetek és nemzetiségek állandó közeledésének megnyilvánulása az is, hogy egyre növekszik az orosz nyelvnek, mint a nemzetiségek közti megértés eszközének funkciója, s a vegyes házasságok száma is emelkedik.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a nacionalizmus maradványai, a nemzetiségi előítéletek és korlátozottság esetei leggyakrabban az egyes emberek közti viszonyban nyilvánulnak meg. Itt érezhetőbben merül fel a nemzetiségi egoizmus és protekcionizmus, egyes negatív jelensége (italozás, spekuláció, karrierizmus) megalapozatlan azonosítása a „nemzeti jellemvonásokkal“. Feltétlenül tekintetbe kell venni azt is, hogy a nemzetiségek közti kapcsolatokban mind nagyobb mértékben vesznek részt a lakosság azon rétegei, melyek a közelmúltban meglehetősen elkülönülten éltek és nem rendelkeznek ilyen jellegű nagyobb szociális tapasztalattal.

Egyrészt tehát növekszik az aktív, céltudatos szervező és politikai munka szükségessége, kialakult formáinak állandó tökéletesítése. Egyben szükség van az új, demokratikusabb formákra is, a dolgozók bevonására a különböző internacionalista kapcsolatokba. Másrészt növekszik a nemzetiségek közti kapcsolatok magas kultúrája kialakítására vonatkozó pártfeladat jelentősége. Ennek magában kell foglalnia az internacionalista magatartás etikáját, a tapintatot, a nemzetiségek közti különbségekhez való hozzáállásban, az emberek sajátosságainak, kultúrájának és életformájának elfogadására.

A párt úgy tekint a nemzetek és nemzetiségek fejlődése és kölcsönös viszonya kérdéseire, mint a szociális és kulturális építés általános feladatai elemére, a szocialista demokrácia tökéletesítésére. Ezeket a szociális politika következetes megvalósítása, a munkásosztály szerepének megerősítése és a nemzetek közti barátság megszilárdítása alapján oldja meg. Végső soron azon folyamatok elmélyítésének sokoldalú elősegítéséről van szó, melyek az osztályok nélküli szocialista társadalom kialakulásához vezetnek, és ezen belül a szociális szempontból egyenrangú nemzetiségek teljes egységéhez. Továbbá arról, hogy teljes nyomatékkai megerősítik a szociális igazságosságnak a szocializmusra jellemző elvét, még nagyobb teret nyitnak a szocialista internacionalizmus elvei előtt, ényegében a proletár, a szocialista internacionalizmus eszméinek és elveinek megnyilvánulása- a szocialista állami rendszerében, a szociális gyakorlatban és a szovjet emberek életformájában - éppen a szociális igazságosság gyakorlati megvalósítását jelenti a társadalmi élet legbonyolultabb területén, a nemzetiségi kapcsolatokban.

Ezzel együtt az egységes soknemzetiségű államban élő nemzetiségek fejlődése és kölcsönhatása, természetesen, új kérdéseket és problémákat vet fel és fog felvetni együttélésük és együttes munkájuk során. Ezért olyan fontos időben felismerni a nemzetiségi kapcsolatokban megmutatkozó minden változást és mozgást, sokoldalúan elemezni a nemzetiségek közeledésének tendenciáit, az itt felmerülő problémákat, s megtalálni a munka olyan formáit, amelyek még szélesebb teret nyitnak a nemzetek fejlődésének és kölcsönös gazdagodásának.

A társadalomban lezajló dinamikus szociális-gazdasági változások közepette nagy jelentőséggel bír a szocialista nemzetiségek által elért gyakorlati egyenlőség megőrzése és a szovjet köztársaságok gazdasági, szociális és kulturális fejlettségi szintjének kiegyenlítése. Ebben az összefüggésben növekszik a pártszervek, állami, szakszervezeti, gazdasági szervek céltudatos törekvéseinek szerepe a munka tartalmának és körülményeinek, az életkörülményeknek, a dolgozók szabadideje kihasználásának tökéletesítésében, a fizikai és szellemi dolgozók, a falvak és a városok lakói szakképzettségének, kulturális és műveltségi színvonalának emelésében.

kongresszusi feladatok megvalósítása szempontjából nagy jelentőségű a nemzetiségi és internacionalista folyamatok párt- és állami irányításának tökéletesítése, a hozzáértés szintjének növelése

e folyamatok helyi irányításában. Amint azt a párt megköveteli, a legfontosabb a rendületlen ragaszkodás a lenini hagyatékhoz, ennek alkotó alkalmazása az új feltételek között, s az, hogy a nemzetiségi kapcsolatokban messzemenően megnyilvánuljon a figyelmesség és az elvhűség.

Óriási szerep jut az ideológiai munkának, az emberek nevelésének a szovjet hazafiasság és a szocialista internacionalizmus szellemében. A párt ezen a téren valóban egyedülálló eszmei-erkölcsi tapasztalatokra tett szert a nemzetiségek tucatjaihoz tartozó dolgozó tömegek megbonthatatlan egyesítése által. S ezt a munkát még nagyobb céltudatossággal és alapossággal kell folytatni, mivel társadalmunknak létfontosságú érdeke, hogy minden embert a barátság és a testvériség érzése jellemezzen és a kérlelhetetlenség a nacionalizmus és a sovinizmus bármely megnyilvánulásával szemben.

Az internacionalista nevelés hatékonyságának növelését nem szolgálják a még fellelhető propagandisz- tikus szólamok, a problémákhoz való leegyszerűsítő hozzáállás. Az internacionalista meggyőződés és a hazafias érzelmek kialakítását nem mindig értékelik úgy, mint az eszmei-nevelő tevékenység egyik legfontosabb irányvonalát, mint a munka- és a társadalmipolitikai aktivitás fejlesztésének fontos tényezőjét. Ez a munka nemegyszer kimerül az egyedi, egymással össze nem függő akciók megrendezésével, melyeket általában bizonyos események évfordulóira időzítenek. Ott, ahol nem tudományos alapokon, hanem csak látszatra folyik ez a munka, elkerülhetetlenek a tévelygések és hiányosságok.

nemzetiségi és internacionalista folyamatok színvonala emelésében és hozzáértő irányításában döntő szerepet kell játszania a káderek jobb politikai és elméleti felkészítésének. Bár a nemzetiségi kapcsolatok, a szocialista internacionalizmus és a hazafiasság problémái minden pártoktatási tanfolyamon szerepelnek, mégsem szentelnek ezeknek kellő figyelmet. Egyértelmű, hogy «szén a helyzeten javítani kell.

Aktivizálni kell a társadalomtudományok szerepét is a pártszervezetek munkájának tökéletesítésében a nemzetiségi kapcsolatok terén, növelni kell a tudományos elemzések hatékonyságát. Hiszen még mindig nem kielégítő a mai nemzetiségi kapcsolatok problémáinak kutatása, a nacionalizmus okainak és sajátosságainak, a társadalmi élet internacionalizálása szociális következményeinek, a nemzetiségi-lélektani kérdéskörnek a kutatása. Nagymértékben gyengült a nemzetiségi kapcsolatok gazdasági vonatkozása iránti figyelem is.

Az egyén és a társadalom tökéletesítésének nagy hatású eszköze a szovjet szocialista kultúra. Nemzetiségi formái és hagyományai sokszínűségét, a szellemi élet és az alkotó keresések gazdagságát, egész hatalmas humanista és intellektuális potenciálját hozzáértéssel kell irányítani a nemzetiségek fejlesztésére, felvirágoztatására és közeledésére, a társadalmi haladás meggyorsítására.

szocialista nemzetiségek számára növekedésük óriási lehetőségei rejlenek szellemi közösségükben, itt összpontosulnak a kommunizmus humánus eszméinek győzelméért vívott harc hatékony eszközei. Ez a küzdelem kiterjed az emberi tevékenység legkülönbözőbb területeire, megnyilvánul a nemzetiségi kultúrák szocialista tartalommal és internacionalista vívmányokkal való gazdagításában.

A kongresszuson hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a minden értékes iránti egészséges érdeklődés- s az ilyen értékek minden nemzetiségi kultúrában megtalálhatók - ne torkolljon olyan próbálkozásokba, melyek célja a nemzetiségi kultúrák kölcsönhatása és közeledése objektív folyamatoktól való eltérés, s nem szabad megengedni, hogy az önállóság zászlaja alatt a számunkra idegen, reakciós-nacionalista és vallási csökevények kerüljenek felszínre.

A nemzetiségi kultúra nem zárkózhat be a múltba anélkül, hogy ne károsítaná meg fejlődését. A nemzetiségi lét és kultúra - történelmi jelenség, s addig életképesek, amíg fejlődnek, tökéletesednek és kölcsönösen hatnak egymásra. A múlt haladó hagyományainak óvása nem akadályozhatja az előrehaladás halaszthatatlan feladatait. Mint azt Lenin is megjegyezte, az örökség óvása egyáltalán nem jelenti az örökség által való korlátozást. A múltban felgyülemlett tapasztalatokhoz való viszonynak azon a törekvésen és képességen kell alapulnia, hogy abban eszközt és módszereket lássunk a mai megérett problémák, az előttünk álló feladatok megoldására.

öbb irodalmár és társadalomtudós interpretálásában a nemzetek történelméből gyakorta természetellenesen kidomborodnak a nemzetiségi kapcsolatok szocialista időszak előtti negatív oldalai, a kitartó reménykedések a múlt maradványainak konzerválására, hiányzik a nemzetiségek közti múltbeli konfliktusok osztályszempontból való értékelése. A törekvés, hogy a saját nemzet történelmét és kultúráját piedesztálra emeljék más nemzetiségek méltóságának rovására- ez lényegében a nacionalista korlátozottság megnyilvánulása, amely nemcsak a nemzetek barátságának, de a saját fejlődésének is károkat okoz. Az internacionalista szociális és szellemi tapasztalatra, a népek barátságára és testvéri támogatására való támaszkodás létfontosságú feltétele minden szocialista nemzetiség sikeres előrehaladásának.

SZKP társadalmi politikájának alkotóeleme

a nemzetiségi politika, a törekvés a szovjet társadalom egysége további megszilárdítására: E politika megvalósítása az ország társadalmi-gazdasági fejlesztése és a kommunizmus felé való előrehaladás meggyorsításának fontos irányvonala.

i ■ n . • B |fl ■ * V A ■ ME9 H w a

_* *« a ■ B |B A ■

■ kft rJ I I r JB J ^ | V ■ x *-, W g, B i 3 ^VB|#bb9I