Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-10 / 41. szám

I I I Nálunk általában szüret Idején legnagyobb a vigasság. Mindenütt érezni az érett szőlő vagy a must illatát. Asszonyok, szövetkezeti tagok láthatók minden reggel, amint vödrökkel és késekkel várakoz­nak a traktorra, mely a szőlőbe viszi őket. Hiába no, a szüret ősidők óta öröm. A gyerekek is várják - a tanulók is minden esztendőben segíteni akarnak a felnőtteknek a szőlőskertekben. Amikor én kicsi voltam, nem voltak nálunk traktorok. A kádakat, dézsákat, fateknőket, amelyekbe a szőlőt szüretelték, szekérre rakták, a szekeret pedig ló húzta. A szekereket kicifrázták, ágakkal, szalagokkal díszítették fel. A lovak fülei mellől is szalagok lógtak, csengők csilingelőse hallatszott. De nekünk se szekerünk, se lovunk nem volt otthon. A termést faputtonyokban hordtuk haza. Igaz, én nem, mert amig kicsi voltam, még az üres puttonyt sem birtam vinni. Azért engem gyakran vittek benne. Hiszen kár lett volna üres puttonnyal menni a szőlőbe. Amikor apukánk otthon felvette hátára á puttonyt, szokás szerint előbb még beledobott engem. Hányszor volt úgy, hogy még a fülem sem látszott ki belőle. Nagyobb puttonyban két gyerek is elfért. Néha beszállt mellém a mi Joikónk, de mindig húzgálta a hajamat. Az volt a legjobb, amikor apa csak engem vitt a puttonyban. Bár csak tudnám, hol lehet ilyen faputtonyt kapni, még ma megvenném, ha nincs is szőlőm. Szívesen hordanám benne a mi Misánkat. Lehet, hogy az ő fülei sem látszanának ki. Na és akkor? Legalább ő is megtudná, milyenek voltak a régi szüretek, amikor gyerek, sót, már legény volt az ő apukája. Ha van otthon faputtonyotok, hordozzon benne a ti apukátok is egy kicsit. Meglátjátok, csoda az. A puttonyban, vagyis belőle nézve, egészen más a világ. Meglátjátok, valóban csoda! Bodnár Gyula fordítása BENIAN ÉVA Ha jön az Ősz Békésen szunyókált az erdő a nyárvégi napsütésben. Csend volt, levél se rezdült a fákon. Aztán jött a szél, fátói fáig futott.- Vége a Nyárnak! Vége a Nyárnak! - kiabálta és kergén táncolt. Az erdő felzúgott, a fák levelei kétségbeesetten zizegtek.- Elpusztulunk... - szóltak a szélhez.- Az Ósz színes ruhába öltöztet benneteket...- Mit ér az Ósz pompás ruhája, ha elszakít az ágtól és élettelenül pörgünk az ölébe! - kiabálták a levélkék rémült zizegéssel. A szét nem válaszolt. Hirtelen szomorúságot érzett; és kerge táncát abbahagyta. A Nyár búcsúzott észrevétlenül. És észrevétlenül elfoglalta helyét az Ósz! Aratni készül. A sakkot két ember játssza egy olyan négy­zetalakú táblán, amelyet - váltakozva - 64 világos és sötét mezőre („kockára“) osztottak. Mindegyik játékos 16 sakkfigurával kezdi a játszmát (király, vezér, két futár, két huszár, két bástya és nyolc gyalog), az egymás ellen küzdő csapatokat a színük különbözteti meg egymástól. Már szó volt róla, hogy a sakkjáték szabályai hosszú évszázadok folyamán alakul­tak ki, s mindig akadtak olyanok is, akik gyöke­resen meg akarták változtatni ezt a játékot. A sakkot, vagyis az Indiában kitalált ősét, a csa- turangát eredetileg nem is ketten, hanem né­gyen játszották. (A szanszkrit „csatrang“ kife­A sakkjáték rokonai jezés négy szakaszból álló katonai alakulatot jelentett.) A négy, nyolctagú csapatot a tábla négy sarkában állították fel, a szemben álló csapatok egymást támogatták. Sok múlott a szerencsén is, hiszen a figurák lépésmódját és lépéssorrendjét kockadobással döntötték el. Némely történész szerint a kártyajátékok is az ilyen négy játékos által játszott táblajátékokból fejlődtek ki. Valószínűleg gyakorlati okai voltak annak, hogy a négy játékos idővel kettőre fogyatkozott, elvégre négy embert mindig nehezebb találni a játékhoz, mint kettőt. De még a XVIII. század­ban is gyakran játszották a négyes sakkot, például II. Katalin orosz cámő udvarában. Másutt a sakktábla méreteit és a figurák számát kevesellték. A XIV. században élt híres mongol uralkodó és hadvezér, Timur Lenk 10x11 me­zőből álló táblát készíttetett magának, s a figurá­it egyéni módon válogatta össze: a tábornok és a vezér mellett lovagok, faltörő gépek, tevék, zsiráfok és elefántok is részt vettek a csatában. Európában sem volt ismeretlen a normálistól eltérő beosztású sakktábla. Például a XIV. és XV. században Németalföldön és Franciaor­szágban szívesen játszottak egy „küldöncjáték­nak“ nevezett táblajátékot, amelyhez egy 12x8 mezőre osztott táblára volt szükség. Természe­tesen néhány új figura is társult a hagyományos sereghez: négy gyalog, két küldönc, egy ta­nácsadó és egy rabló. Napjainkban is megkísérelték, hogy a hagyo­mányostól eltérő sakktáblát honosítsanak meg. így született meg például a 10x10 mezőre osz­tott sakktábla, amelyen összesen 40 figura csa­tázik (a 2-2 új gyalog mellett egy-egy repülőgép és tank is felkerült a táblára; az egyik a bástya és a huszár, a másik a futó és a huszár lépéseit kombinálhatta). Századunk húszas éveiben je­lent meg a hexasakk, amelyet 1953-ban öntöt­tek végső formába. Hatszögletű táblán játszot­ták, amelyet 91 fehér, fekete és barna mezőre osztottak fel. A 16 báb mellé még egy gyalog és egy futár kerül a táblára, tehát összesen 18 világos, illetve 18 sötét báb küzd egymás ellen, lényegében a hagyományos sakkjáték szabályai szerint, figyelembe véve természetesen a hat­szögletű sakktábla sajátosságait. Eddig csak négyszögletű, illetve hatszögletű táblákról esett szó, pedig régebben köralakú, sőt gömbfelületú sakktáblákkal is megpróbálkoztak. A középkori arabok találmánya volt például a csillagászati sakk, amelyben nagy szerep jutott az asztrológiának (a csillagjóslásnak) is. E játék változata volt a szatrikion, amely az 1100-as években vált népszerűvé a bizánci császárok udvarában. LACZA TIHAMÉR Coulomb Az idén volt Charles Coulomb fizikus, az elektrosztatika egyik megalapozója születésének 250. és halálának 180. évfordulója. Minek a mértékegysége a róla elnevezett coulomb? Fa, virág, nap Itt van ugye ez az ábra. Vízszintes soraiban egy virág, egy fa meg egy csámpás napocska változtatgatja a helyét. Rajzold be az utolsó sorba ugyanezt a hármat olyan sorrendben, ahogy eddig még nem állt. Persze azt még meg sem kérdeztük, hogy rajzolni szeretsz-e? De annyit csak feltételezhetünk rólad, hogy ügye­sen bánsz tollal, ceruzával? Feltételezzük is! Az ohm Ismerkedjünk meg egy egy­szerű áramkörrel! Ebben az áramkörben először is kell len­nie egy energiaforrásnak (amelyet feszültségforrásnak is nevezünk), hogy a töltések mozgásba jöjjenek, és termé­szetesen szükség van veze­tékre, amelyen a töltések ha­ladni tudnak. Az elektronok áramlásának (vagy egyszerű­en csak áramnak) a jellemzője, hogy mennyi elektron folyik át a vezetéken egy másodperc alatt. Tudjuk, hogy egy csőben annál gyorsabban folyik a víz, minél nagyobb a nyomáskü­lönbség a cső két vége között. Ugyanígy az elektromos áram erőssége is attól függ, hogy a vezeték két vége között mek­kora az ún. potenciálkülönb­ség. (Az elektromos potenciál a töltés elektromos térben vagy vezetőben történő moz­gatásához szükséges munká­val arányos tényező.) Az anya­gokat elektromos szempontból szigetelőkre és vezetőkre oszt­juk fel, vagyis olyan anyagok­ra, amelyek vezetik az elektro­mos áramot és amelyek nem. De még a vezetők sem azonos mértékben szállítják az elekt­romos áramot, mindegyik ve­zető tanúsít bizonyos ellenál­lást az elektromos áram átha­ladásával szemben. A vezetők elektromos ellenállására vo­natkozó törvényt Ohm vezette le és a következőképpen szól: 1 ohm ellenállása van annak a vezetőnek, amelynek két vé­ge között 1 volt potenciálkü­lönbség hatására 1 amper erősségű áram folyik. Az elektromos vezetők kü­lönféle méretűek és alakúak lehetnek, leggyakrabban dró­tokat és huzalokat használnak. Nyilvánvaló, hogy egy hosszú vezetőnek nagyobb az ellenál­lása, mint az ugyanolyan anyagból készült rövidnek. Ugyanakkor minél vastagabb a vezető, annál kisebb az el­lenállása. Vagyis az ellenállás egyenesen arányos a vezető hosszával és fordítottan ará­nyos a keresztmetszetével. Az Sl rendszerben az elektromos ellenállás egysége az ohm, G. S. Ohm (1787-1854) német fizikus neve után, aki megal­kotta ezt a törvényt. BODÓK ZSIGMOND MEGFEJTÉS A szeptember 26-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály; tanár, ács, halász. Nyertesek: Borisz Norbert, Felsölánc (Vyány Lanec); Krivda Péter, Kassa (Koáice); Pethő Jana, Hroboóovo; Jakab János, Tornaváralja (Turnianské Podhradie); Lázár Csilla, Kisgéres (Maly Horeá). ■ ■■■■ Vincent Sikula

Next

/
Oldalképek
Tartalom