Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-03 / 40. szám

Sakkozó magyarok - magyar sakkozók VLAGYIMIR MEZENCEV Különös baratsag A madarak közül nem vélet­lenül állnak ,,zsenik“ hírében a varjak. Ezek a madarak nem egyszerűen értelmesek, töb­bek annál. N. Kasanszkij me­sélte a következő történetet. A jaltai Dnyeper Szanatórium ősparkjában él egy népes pá­vacsalád. A pávák nagyon megkedvelték az egyik szálas kőrislát. Egy borongós őszi reggelen, amikor éppen regge­lijüket fogyasztották, teeresz­kedett közéjük egy kimerült, éhes varjú, csőrébe kapott egy darab kenyeret, és mohón tép- desni kezdte. Az öreg hím páva rácsodál­kozott a hívatlan vendégre, és helyet adott neki maga mellett. A varjú, miután jóllakott, fel­szállt egy ágra, és ott szunyó­kált estig. Vendéglátói megosztották vele vacsorájukat, és reggel sem zavarták el. Amint a nap leszállt az Aj-Petri mögött, és a pávák elfoglalták megszokott helyüket az ágakon, az ,,örök­be fogadott“ varjú a családfő mellé telepedett. S meghálálta a barátságot. Egy nap lábát törte az öreg hím páva. A körisfára valahogy még felkászálódott, ám földre szállni már nem tudott. Társai tehetetlenül toporogtak a fa alatt. A varjú megérezte, hogy a másik madár bajban van. Kenyérmorzsákat csipegetett a csőrébe, felrepült vele az ágra, és úgy táplálta a pávát, mintha a saját fiókája lenne. Két héten át hordta a táplálékot a beteg madárnak, amíg csak az fel nem épült. Nem mindennapi barátság tanúja és megörökítője volt Nyikolaj Tyihonov, az író. Erről a Furcsa kis történetek című könyvben olvashatunk. ,, Reggel, ahogy kilépek az erkélyre, látom, hogy a szom­széd telken két élőlény porosz- kát a fűben. Elhúltem a csodál­kozástól. Vörös nevű macs­kánk mellett egy varjú billegett peckesen, a kandúr meg csak nézte, és ott ballagott mellette. Szokatlan látvány volt, s meg­vallom, nem leltem rá magya­rázatot. A macska elérte a tel­keket elválasztó kerítést, át­mászott rajta, és már a virágá­gyak között sétált; a varjú könnyedén átröppent a kerítés I A COULOMB Az anyagban a legpará­nyibb részecskék között ható vonzerőn kívül elektromos erők is „uralkodnak“. A ré­szecskéknek, melyeket kis méretük miatt pontszerű tölté­seknek is neveznek, háromféle töltésük lehet. Pozitív, negatív vagy semleges. Persze, a fizi­kában nem ismerünk a szónak geometriai értelmében vett pontszerű testeket. A fizikában valahányszor pontszerű vagy végtelen kicsi testről beszé­lünk, viszonylagos kicsinysé­get értünk alatta, vagyis olyan testet, amely bizonyos megha­tározott méretekhez vagy tá­volságokhoz viszonyítva kicsi. fölött, majd leereszkedett a macska mellé. így ballagtak a virágok között, s rátértek a bejárati útra, majd együtt el­mentek a kapuig, mintha régi ismerősök lennének. Elmeséltem a dolgokat a házbelieknek, s kiderült, hogy nem csupán én voltam a történtek szemtanúja. Sőt nap nap után mind mi, a ház lakói, mind pedig az idelátoga­tók megfigyelői lehettek ennek a szokatlan barátságnak. Kora reggel, hat óra tájban megje­lent nyaralónk kapuja élőtt a varjú, s ott sétafikáit Vörösre várakozva. Amikor a kandúr előkerült, együtt sétáltak ker­tünkben vagy a szomszédban. Látták őket ugyanazon a hárs­fán, ahol először találkoztak; a kandúr éppen fejjel lefelé függeszkedett, és mellső tap- pancsaival kapaszkodott az ágakba. így mutatta be mászó­tudományát, a varjú pedig né­mán figyelte akrobatikus gya­korlatait. Aztán az ágra telepe­dett, és hoszan károgott. Szá­munkra az egész olyannak tűnt, mintha a varjú kifejtette volna véleményét a tornamu­tatványról, vagy valamit mesélt volna a barátjának, a macska pedig türelmesen hallgatná, így üldögéltek sokáig, majd újabb sétára indultak. A történet közbeszéd tárgya lett. Egyre-másra jöttek hoz­zánk az emberek, csak azért, hogy láthassák a varjú-macs­ka párt. Azok meg nem féltek az emberektől, eszük ágában sem volt, hogy kereket oldja­nak, amikor odamentek hozzá­juk. Aztán a varjú elrepült, és másnap reggel visszatért. A történet azonban szomo­rúan végződött. A varjúnak egyszer csak nyoma veszett, majd holtan találták meg a ke­rítésnél. A szomszéd házbeli gyerekek légpuskával lövöl­döztek, és eltalálták, amikor alacsonyan körözött a szom­széd kert fölött, és éppen ná­lunk akart leereszkedni. Vörös egy ideig kisétált reg­gelenként a nyaraló elé, és várta. Fogalmunk sem volt ar­ról, mit érezhet. Hiszen olyan keveset tudunk az állatok lelki életéről“. N. Sándor László fordítása A sakkjáték európai térhódí­tása során már igen korán elju­tott a történelmi Magyaror­szágra is. Elsősorban a királyi udvaroncok és föurak kedvelt időtöltése volt, s vonzerejét csak növelte, hogy egy másik főúri „szórakozásra", a hadve­zetésre és a háborúzásra em­lékeztetett. Egy pompakedvelő nagyúr természetesen a sakk­játék kellékeinek kiválasztásá­ban sem kicsinyeskedhetett, holmi fából faragott bábot a ke­zébe se vett volna. Egyik-má­sik sakk-készlet ragyogó szép­ségéről még a korabeli króni­kák is említést tesznek, (gy feljegyezték például, hogy Ká­roly Róbert magyar király 1330-ban a visegrádi kong­resszus alkalmával — a tisztelet és a barátság jeleként - gyö­nyörű sakk-készlettel ajándé­kozta meg Luxemburgi János cseh királyt. „E sakk táblájá­nak négyzeteit - írja Zolnai László történész - aranyba foglalt jáspisok és smaragdok alkották. A figurák, a szeglet­ben álló bástyák, gyalogok, a páncélos lovagok (futárok), a királyok a királynék figurái aranyból valók voltak, drága­kövek díszítették azokat.“ A királyi szintű cseh-ma- gyar sakk-kapcsolatokról a ké­sőbbi korok krónikásai is tudó­PÁKOLITZ ISTVÁN Madárkettős Ez a többsincs poszáta rákezd reggel hatkor; fitty-füttye nem szonáta, csak pár pici akkord. % Hószin vízililiom fütty-zenére ébred; pillogat százmillióm csöpp nefelejcs kéken. Kedvet kap az őszapó, füttyögi az altot; fülelek: elragadó madárkettőst hallok. Az elektromos töltésű testek között ható erők nagyságát Coulomb törvényéből számít­juk ki, amely a következő: két nyugalomban lévő, elektromo­san töltött „pontszerű“ test (Q, és Q2) között ható erő (F) egyenesen arányos a két töltés nagyságának szorzatával és fordítottan arányos a közöttük lévő távolság négyzetével. r Qi • Q2 F !!■■■■■■■■■ Itt meg kell jegyeznünk, hogy a negatív töltésű részecske töl­tésnagyságát negatív szám­ként jelöljük. Az elektromos töl­tés egysége a coulomb. 1 cou­lomb az az elektromos töltés, amely egy vezető keresztmet­szetén 1 amperes (1 A) áram­mal 1 másodperc alatt halad át. Csak érdekességként em­lítjük meg, hogy a gyakorlatból jól ismert vonzerő és az elekt­romos erő nagysága összeha­sonlíthatatlanul különböznek egymástól. A gravitációs erő 10'37 -szer gyengébb az elekt­romos erőnél. Ha például két elektromos töltést helyezünk el 1 m távolságra, a közöttük ha­tó gravitációs erő „gyengesé­gét“ csak akkor érnénk el - az elektromos vonzerőhöz viszo­nyítva -, ha e két töltést világe­gyetemünk két legtávolabbi pontján helyeznénk el. Charles Auguste Coulomb (1736-1806) francia fizikus, a mágneses és elektromos erőterek vizsgálatával foglal­kozott. BODŐK ZSIGMOND síthattak. A nevezetes 1479. évi olomouci királyi találkozó szüneteiben Ulászló cseh ki­rály és Beatrix magyar királyné (Mátyás felesége) sakk- és os- •táblajátékkal ütötték agyon az időt. Az első, külföldön is híressé vált magyar sakkozó a XVI. században élt Batthyány Fe­renc volt, akinek a kedvéért egy kiváló olasz sakkmester, Giovanni Oliver, a viszontag­ságoktól sem riadva vissza, el­látogatott a törökök pusztította Magyarországra. A Jindrichúv Hradecben diákoskodó II. Rá­kóczi Ferencről is feljegyezték, hogy gyakran sakkozott a je­zsuita rendfönökkel, Zimmer­mann atyával. A XVIII. században élt Kem- pelen Farkast, a sokoldalú mű­szaki embert és császári tiszt­viselőt elsősorban sakkauto­matája tette híressé, amelyről utóbb kiderült ugyan, hogy egy apró termetű, jól sakkozó em­bernek „köszönhette“ képes­ségeit, de maga az egész szerkezet olyan pompás alko­tás volt, hogy joggal, érdemelte ki a kortársak bámulatát. Be- nyovszky Móric, a kalandos életű gróf is kiváló sakkozó hírében állt. A XIX. században a sakkjá­ték gyors fejlődésnek indult, egyre gyakrabban rendeztek nemzetközi sakkversenyeket is, ahol a magyar sakkozók is remekül helytálltak. Az 1840-1860-as évek két neve­zetes magyar sakkozója volt Szén József és Erkel Ferenc zeneszerző, a Bánk bán, a Hu­nyadi László és más neveze- * tes opera komponistája. Erkel nemcsak a magyar opera fel­lendítéséért, hanem a magyar sakkélet megszervezéséért is sokat tett. A századforduló táján már világbajnoki szinten játszó ma­gyar sakkozók is felhívták ma­gukra a figyelmet, többek kö­zött Charousek Rezső és Ma- róczy Géza. Maróczy több mint négyévtizedes sakkpályafutá­sa során a legkiválóbb sakk­mesterek és világbajnokok el­len is sikerrel küzdött, méltán tartják ót a legnagyobb magyar sakkozónak. Természetesen a mai magyar sakknagymeste­reknek sem kell szégyenkezni­ük, hiszen Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Adorján András, Sax Gyula, Pintér József és a töb­biek ott vannak a világ legjobb­jai között, akárcsak Veröczi Zsuzsa, Mádl Ildikó (aki a 20 éven aluli nők világbajnoksá­gát nyerte legutóbb) és a fér­fiakat is megadásra késztető Polgár Zsuzsa. Lacza Tihamér Van-e eső a sivatagban? Ahol a napot csak ritkán takarja el felhő, ahol a hőmérő 50 Celsius-fokot mutat, ott a növényzet nélküli homok- és kavicsfel­szín még jobban átforrósodik, mint a levegő. A Szahara északi részén mértek már 56 Celsius-fokot is árnyékban, ám a talajon ez nem is számít soknak. Ott a higanyszál felmehet 65-80 Celsius- fokig is. Megfő a tojás a homokban, nem kell tüzet rakni! Az éjszakák is tiszták, ragyogóan csillagosak. Védő felhópap- lan nem borul a tájra, nincs védő fűtakaró sem. Nem akadályozza meg semmi, hogy a föld most ne sugározza ki hevesen a nappal elnyelt rengeteg meleget. így aztán a legforróbb nyárban is lehűlhet a levegő éjjel 15 Celsius-fokra. Télen meg a fagypont körül jár a hőmérő higanyszála. Egyetlen napon 30 fokot eshet a hőmérséklet! Mikor lát vizet a naptól, széltől kiszárított sivatag? Kap-e esőt egyáltalán? Egyszer vagy kétszer esik évente az eső, de akkor aztán istenigazából! Megtörténhet azonban, hogy öt-hat évig kimarad az eső. A Szaharának van olyan része, amely 11 évig szomjuhozott egy csepp eső nélkül, a Mojave-sivatagban pedig 25 éves szárazság­ról is tudnak. A Földnek körülbelül ötödé sivatag - akkora terület, mint egész Afrika! -, ahol 250 milliméter alatt van az égi csapadék. A meleg égövön ez még elegendő volna ahhoz, hogy szép fútakaró vonja be a tájat, ha a csapadék egyenletesen elosztva érkezne, s nem néhány, vad záporban. Egyetlen éjszaka 120 milliméter eső eshet, az egész évi csapadék fele! Mivel nincs növénytakaró, kénye-kedve, azaz sodra szerint mossa le, öblíti le a hegyeket, vagdossa be a fensíkokat, pusztítja a tájat a lezúduló esővíz. És hurcol magával egészen nagydarab köveket, majd elhagyogatja, törmelékét szétteríti, ahogy lassul a folyása. D. Nagy Éva ‘O IÁI ► i 4 O ■p 1 í i o 1 1 4 1 o 1 4 4 o 1 fl O; Gondolkodom, tehát... NEVEKBŐL FŐVÁROS frd be az ábra vízszintes sorai­ba az alábbi neveket úgy, hogy a körökkel megjelölt átlóba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy európai ország fővárosának nevét adják eredményül. Melyik ez a fő­város? A nevek: Amália, Balázs, Etel­ka, István, Károly, Vencel. SZÁMOLÓSDI (rd a számokat az üres me­zőkbe úgy, hogy a jelzett mű­veleteket elvégezve mind víz­szintes, mind függőleges irányban a leírt eredményeket kapd! MEGFEJTÉS A szeptember 19-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 37; fecskefészek. Nyertesek: Asztalos Veronika, Nagyölved (Veiké Ludince); Kertész Éva, Felsőszeli (Horné Saliby); Csikós Gábor, Tardoskedd (Tvrdosovce); Balogh Árpád, Kolárovo; Plichta Gabri­ella, Érsekújvár (Nővé Zámky). ■ ■■ ■§ ■ X É + ■ « ■ ♦ ■­X u " ■ J ÚJ SZÚ 18 1986. X. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom