Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
// FELELŐSSÉG ES ALKOTOKEPESSEG • Örülünk, hogy szép a kukoricánk - mondja Szarvas Károly A Munka Érdemrenddel kitüntetett rimaszécsi Új Világ Egységes Földműves-szövetkezet dolgozóinak sok volt a tennivalója az utóbbi hetekben. A nem éppen kedvező időjárás „jóvoltából“ torlódtak a munkálatok. Különösen sok a kertészetben, ahol szinte napok alatt, s egyszerre érett meg a paradicsom, pedig tavasszal fajták szerint, szakaszosan végezték el a palántakiültetést. Meggyorsult a többi növényfajta érése is, s begyűjtésük mellett nem kevés elfoglaltsággal jár a jövő évi termelés megalapozása sem. Szarvas Károly elvtárssal, a pártalap- szérvezet elnökével - aki a szövetkezet alelnöki tisztségét is beltölti - beszélgettem az időszerű tennivalókról. Első kérdésem az volt, hogyan osztja be idejét, hogy a tisztségeiből eredő feladatokat pontosan és időben elvégezhesse?- Mindenképpen igényes feladat mind a kettő. Éppen ma számoltam össze, hogy csak az elmúlt hónapban 22 gyűlésen, értekezleten vettem részt. Olykor bizony szükség van kompromisszumokra is, ezt már így hozza magával az élet. Egyébként a pártmunka is szorosan kapcsolódik a gazdasági tennivalókhoz, s így jól jön a gazdálkodás terén való jártasság és tapasztalat. Szövetkezetünkben az a gyakorlat érvényesül, hogy a párttagokat a termelés kulcsterületén bízzuk meg fontos feladatokkal. Abban, hogy gazdaságunk kerületi viszonylatban is az élenjárók közé tartozik, s hogy fejlődésünk az utóbbi évek kedvezőtlen időjárása ellenére sem torpant meg, nagy szerepe van a jó pártmunkának, s természetesen a 130 párttag és a párton kívüli dolgozók cselekvő összefogásának. Az idén például a gabonatermesztésben ismét hat tonnán felüli hozamokat értünk el. Növeli teljesítményünk értékét, hogy egyetlen hektárt sem „írtunk le“ a bevetett nyolcszázhúszból -, noha tavasszal a mi gabonaföldjeinket is érte belvízkár. A háromnegyedévi eredmény a tej és hústermelés terén is jobb a tervezettnél. Kedvezőek a kilátások az őszi érésű növények termését illetően is. Javaslom, tegyünk egy rövid határszemlét. Egy terepjáró gépkocsival indultunk a harmaci (Chrámec) határ felé. Miközben a meredek dombok között araszolunk, kísérőmnek egy régi történet jut az eszébe:- Egyszer, az illetékes minisztérium két munkatársa látogatott meg bennünket annak megállapítására, vajon megil- let-e bennünket a különbözeti pótlék. Az elnök elvtárs meg én gépkocsiba ültettük őket, s itt a templom melletti földúton felkapaszkodtunk a hegy tetejére. Miután kikászálódtak a járműből, s homlokukról letörölték a verejtékcseppeket, letekintettek a völgybe, s arra kértek bennünket, hogy a visszafelé vezető utat már gyalog tehessék meg. Mondanom sem kell, hogy az irodában, már nem kellett őket különösen győzködnünk, minden további nélkül megkaptuk a kedvezményt. Mindezt csak azért mesélem el, mert a köztudatban mi úgy élünk, mint egy kiváló adottságokkal rendelkező gazdaság, pedig ez a terület is - mutat a kopár, szinte végelláthatatlan legelők irányába - a szécsi szövetkezet birtoka. Nos, ennek a valóban kopár völgynek a közelében elterülő hatalmas kukorica- tábla mellett álltunk meg először. A sárguló, ám még mindig egyenes szárakon vaskos csövek sorjáznak. Jó termés ígérkezik - mondom kísérőmnek.- Ezt reméljük mi is - reagál megjegyzésemre Szarvas elvtárs, majd így folytatja. Bizony csalódnánk, ha csak a korábbi esztendő hat tonnás átlagát érnénk el. Most ennél többre, lényegesen többre számítunk. Egyébként az idén ötszáz hektár kukoricát vetettünk. Ezután a kétszáz hektáros cukorrépaföld mellett haladtunk el. A nagy szárazság miatt szemmel láthatóan szenved a növényzet, ám a szakemberek véleménye szerint, most már egy kiadós eső sem segítene. A terméshozam talán nagyobb lesz, de a cukortartalom kisebb.- Évek óta a cukorrépa az, amelyből nem tudjuk teljesíteni a tervet - mondja kissé kesernyésen kísérőm. A legutóbbi évzáró közgyűlésen úgy fogalmazott az elnökünk, hogy ez a növény a mi szégyenünk. Mi már mindent megpróbáltunk, de az eredmények mindig elmaradnak. Az idén segítséget kértünk és kaptunk e szakterület legjobbjaitól. Ennek és a kutatóintézettel való szoros együttműködésnek köszönhetően az ősszel jobb termést takarítunk be. Az előzetes becslések szerint szinte biztos, hogy teljesíteni tudjuk a tervet, ami a jelenlegi körülmények között nagy dolognak számít. Miközben a kedvező fordulat összetevőiről beszélgetünk, megérkeztünk a szövetkezet 130 hektáros kertészetébe. A földeken nagy erővel folyt a paradicsom és a paprika szedése. Segít a szedésben a Rimaszombati (Rimavská So- bota) Mezőgazdasági Szakközépiskola közel száz tanulója is. A lányok keze mintha szaporábban járna - állapítom meg. Vladimír Antal, a másodikosok osztályfőnöke megerősíti észrevételemet.- Akad olyan kislány, aki 20 ládát is megtölt a hat órás műszak alatt - mondja.- Kertészetünk tulajdonképpen már teljesítette eladási tervét, hiszen a mai napig 26 vagon paradicsomot értékesítettünk, egy vagonnal többet a tervezettnél - tájékoztat Perjési József fökertész. Paprikából is hasonló a helyzet, melynek begyűjtésére most nagy erőfeszítéseket teszünk. Kedvező ugyanis a felvásárlási ár, ez tovább javíthatja a pénzügyi mérleget. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a paradicsomot illetően, hiszen a Zelenina csak a szerződéses menyiséget vette át tőlünk. Most már napok óta a konzervgyárnak szállítunk, s nem mondhatnám, hogy az 1 korona 40 filléres felvásárlási ár kedvező lenne számunkra. Persze becsületbeli kötelességünknek tartjuk begyűjteni, hasznosítani mindazt, ami megtermett. Határszemlénk utolsó állomásán a silózást végző munkacsoportot látogattuk meg:- Az idén nagyon jó termés volt silókukoricából, s már túlteljesítettük az 1150 vagon előirányzatot - mondotta Ján Fe- kiaő traktoros, aki a hatalmas silótárolóban lánctalpas traktorral nyomtatta, légtelenítette a felszecskázott kukoricát. Ez a fontos művelet egyben a jó minőséget • Juhász István, az Efsz elnöke is garantálja. A begyűjtés kedvező időben történik, s hamarosan megtelik a hatalmas silógödör. A látottakat, tapasztaltakat a szövetkezet központjában Juhász István mérnöknek, az efsz elnökének jelenlétében összegezzük:- Jó ütemben folynak az őszi munkák - mondja a tapasztalt szakember, - s hacsak valamilyen egészen váratlan esemény nem jön közbe, az idén ismét eredményes évet zárhatunk. Jelenleg a szántás és a vetés okoz némi gondot, rendkívül száraz a föld. Szerencse, hogy tavasszal beszüntettünk minden felesleges fuvarozást, így gázolajkészletünk elegendőnek mutatkozik a munkálatok elvégzéséhez. Újra bebizonyosodott takarékos gazdaszemléletünk helyessége. S hadd tegyem még hozzá: a jó politikai munka is - melyet pártszervezetünkkel együttműködve folytatunk - meghozza gyümölcsét. HACSI ATTILA • Gazdag a paprikatermés is (Borzi László felvételei) Az Acélszerkezet-gyártó Vállalat 01-es számú Zilinai üzeme kazánokat, vízmelegítőket, nyomásedényeket és hasonló termékeket állít elő. Alkalmazottainak száma 380 körül van. Ján Trulíkkal, az üzem pártalapszervezetének elnökhelyettesével, régi párttisztségviselóvel arról beszélgettünk, hogyan valósulnak meg a CSKP XVII. kongresz- szusának határozatai gyárukban.- Hogyan tükröződnek a kongresszusi határozatok alapszervezetüknek és az üzem dolgozóinak munkájában?- A pártmunkában egyértelműen megnyilvánulnak: egész sor fontos, konkrét feladatot jelöltünk ki. A dolgozókollektívákban keltett visszhang is jelentős. Mindenekelőtt az emberek nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, hogy bár az üzemben régóta beszélnek a korszerűsítésről, a termelési program átalakításáról, lényegében semmi sem változik. Márpedig ez ellentétes azokkal a feladatokkal, amelyeket a kongresszus kitűzött. A gyár dolgozói többnyire nehéz munkát végeznek. Sok az elöregedett berendezés, és tizenegy munkahelyet minősítettek veszélyesnak. Csak mi gyártunk nyomásedényeket, és a megrendelők igényei egyre nőnek. Évente mintegy tizenkétezer darabot állítunk elő belőlük. A termelésnövekedést azonban - újítónk és a többi szakemberünk minden igyekezete ellenére - mindeddig nem tudtuk a termelékenységnövekedéssel fedezni. A helyzeten változtatnunk kell, a munkaerő-elvándorlás is erre késztet.- Mi lehet a megoldás?- Az alapvető feltételek, azt hiszem, megvannak hozzá. Személyi változásokra került sor mind a vállalat, mind az üzem vezetőségében, s készen áll a termelőalap fejlesztésének és a gyártási program korszerűsítésének a terve a következő öt évre. Vázoltuk benne az 1995-ig terjedő időszakra várható termelésalakulást is. A tervet megvitattuk a dolgozókkal, és felterjesztettük a felsőbb szervekhez jóváhagyás végett. Kidolgozása óta eltelt néhány hónap. Nem sok, de azalatt is történt változás. Például gyártási programunkba beiktattunk egy energiatakarékos hőcserélőt, és megjelentek üzemünkben az első számítógépes irányítású szerszámgépek. Ez azonban még csak a kezdet.- Tehát új gépeket kapnak és korszerűbb termelésre fognak átállni. Meg tudják-e azonban nyerni az embereket is a bonyolultabb, nagyobb felelősséggel járó, pontosabb munkára?- Ebben nem látok problémát, még ha nem sikerül is mindenkinél azonnali sikert elérni. Meg vagyok róla győződve, hogy mindenki jobb körülmények között, nagyobb hatékonysággal szeretne dolgozni. Maguk a dolgozók szorgalmazzák ezt, siettetik az említett terv megvalósítását. Nem okozott gondot az emberek meggyőzése, hogy tanulják meg az új marógépek kezelését. Szó nélkül utaznak el országunk bármelyik sarkába, és szerelik fel az általunk gyártott hőcserélőket. Ezenkívül szakembereink nemcsak gyáron belül munkahelyek robotizálásán dolgoznak, hanem építőanyag-ipari üzemek számára is készítünk manipulátorokat. Egyszóval beköszöntött az elektronika korszaka. Megkezdtük az átképzést és a dolgozók megnyerését. Tapasztalt szakembereinket arra ösztönözzük, hogy a felmerülő problémák megoldása során a legkorszerűbb módszereket alkalmazzák. Az átállás a párt-, szakszervezeti és SZISZ-alapszervezetek számára nem kevés munkát jelent.- Gondolja, hogy lesz elég erejük mindennek a megvalósításához?- Optimista vagyok. Pártszervezetünk erős, tagjai készek arra, hogy eleget tegyenek a munkakörükből eredőkön túli feladatoknak is. Ez nemcsak az én véleményem, ugyanezt állapították meg az egyes pártcsoportok összejövetelein, valamint a rendes és nyilvános pártgyűléseken, ahol más dolgozók is a korszerűsítés mellett foglaltak állást, s vállaltak vele kapcsolatban külön feladatokat.- Miben látja az üzemek modernizálására készült terv megvalósításának a legnagyobb nehézségét?- A terv elbírálásának a folyamata nagyon elhúzódik - bár megértem, hogy a felsőbb szerveknek időre van szükségük a vállalat lehetőségeinek a felméréséhez, és egyeztetniük kell igényeinket testvérvállalataink igényeivel.- Végül pedig: mit kell tenniük a pártalapszervezeteknek és az üzemvezetőségeknek, hogy a korszerűsítés ÚJ terén tett első lépések sikeresek legyenek?- Fel kell használni az emberek találékonyságát, szak- ismeretét, aktivitását. Neki kell gyűrközni, és fel kell készülni arra, hogy az út nem lesz akadálytalan. MIROSLAV ZEMAN 1986 Ősz a rimaszécsi (Rimavská Sec) határban
