Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-11 / 28. szám
* ÚJ szú 5 Jk Földközi-tenger térsége r\ nemcsak földrajzi fogalom, egyre inkább politikai vonatkozásai kerülnek előtérbe. Három földrész: Afrika, Ázsia és Európa partjait mossa ez a tenger. Földrajzi szempontból elválasztja, a politikai oldaláról nézve közel hozza őket egymáshoz. A partjain fekvő országok különböző regionális szervezetekhez, más-más katonai-politikai szövetségekhez tartoznak, de egyesíti őket közös gondjuk - a térségben állandósult és fokozódó feszültség. megállapodtak Madridban, hogy össze kell hívni egy tanácskozást a földközi- tengeri gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésről. A konferencia 1984. november 16-a és 26-a között tanácskozott Velencében a 35 ország, néhány nem európai mediterrán állam és az ENSZ több szakosított szervezete képviselőinek részvételével.' A térség biztonsága problémáinak megvitatása a stockholmi értekezletre hárult. Camilleri máltai küldött már 1984 novemberében „felmelegítette“ a témát: javasolta, hogy vizsgálják meg a földközivan: nyugaton Gibraltár, keleten a Szue- zi-csatorna. E zeken keresztül csatlakozik az Atlanti-óce ánhoz és a Vörös-tengeren keresztül az Indiai-óceánhoz, összefügg az Adriai- és a Fekete-tengerrel. Ezeket a tényeket egyáltalán nem földrajzi, hanem katorai és politikai értelemben kell figyelemte venni a térség biztonsági problémáinak elemzésekor. Ebből a szempontból a mediterrán térségben is szemben áll egymással a két katonaipolitikai szövetség, a NATO (Portugália, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Törökország révén) A Saratoga amerikai repülőgép-anyahajó a líbiai Szirta-öbölben Ez az óriási haderő állandó fenyegetést jelent a szocialista országok és a Washington iák magukat alávetni nem hajlandó arab államok számára. Ezenkívül a NATO-tagállam Görögország is gyakran él különvéleménnyel, az országban tömegessé vált a mozgalom az amerikai támaszpontok felszámolásáért. Ezt az elutasítást az USA számára némiképp ellensúlyozza London odaadása, gibraltári és ciprusi katonai jelenléte. Mediterrán térség A helsinki Záróokmány egyértelműen leszögezi, hogy nem lehet Európára korlátozni a biztonság megszilárdításának folyamatát, ki kell azt terjeszteni a világ más részeire is, többek között a Földközi-tenger térségére. Ez a régió közvetlenül a kontinens határán fekszik, magában foglal egy sor európai országot, így az lett volna a logikus, hogy a „kiterjesztést“ éppen itt kezdjék. Ezzel szemben az következett, hogy — a térségben fellelhető rendkívül bonyolult regionális és globális problémák miatt - az összeurópai folyamatból mintha tudatosan igyekeztek volna kihagyni a térséget. Ez jellemezte a kontinens államainak többségét, nem így a közvetlenül érintetteket, akik még ha akarták volna, sem választhatják ezt a kényelmes struccpolitikát. MEGÁLL AZ IDŐ Többek között a mediterrán térség körüli bonyodalmak következtében kellett Petrán János magyar nagykövetnek, a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozót előkészítő tanácskozás soros elnökének 1980. november 10- én, 23 óra 59 perckor megállítania a kongresszusi palota óráit, hogy a részvevők e kegyes csalás árán a kitűzött határidőn belül megállapodhassanak a vitás kérdésekről. Majd eltelt három év, a madridi találkozó záródokumentuma végre-valahára összeállt, 34 ország egyet is értett vele, de Málta különvéleménnyel élt: követelte, hogy a dokumentum foglalja magában a földközi-tengeri térség biztonságát megvitatandó szakértői értekezlet tervét is. Miért ódzkodott ettől a 34 ország? Egyszerűen azért, mert úgy vélték, van elég megoldatlan probléma magán a kontinensen, minek még a nyakába zúdítani Észak-Afrika, s főleg a Közel- Kelet problémáit. Abban mégis csak tengeri hadgyakorlatok, valamint az azokon részt vevő hadihajók és csapatok számának korlátozását. A térség államai előzetes tájékoztatást nyújtanának egymásnak az olyan hadgyakorlatokról, amelyeken bizonyos szintet meghaladó nagyságú haderő vesz részt. Málta változatlan aktivitása az ügyben csak a részvevők egy részénél, az el nem kötelezett és a szocialista országoknál talált megértésre. A NATO-tagállamok és „uszályuk“ — az egész kontinesre és más, szőkébb régióira vonatkozó ilyen javaslatokhoz hasonlóan - nem találta figyelemre méltónak a máltai javaslatot. Érdemes ennek okait - bár eléggé ismertek - közelebbről megvizsgálni. ÓHAJOK ÉS REALITÁSOK A Földköi-tengernek két szűk kapuja és a Varsói szerződés (Szovjetunió, Románia, Bulgária). Ebben az összefüggésben mégis a legfontosaba a NATO-vezér, az Egyesült Államok <atonai jelenléte a térségben. 1983-as adatok szerint az USA-nak 12 100 kator ája van Olaszországban, 9300 Spanyo országban, 5700 Törökországban, 5500 Görögországban, 1400 Portugáliában, 900 Egyiptomban. Szaúd- Arábiában 1100 amerikai katona állomásozik, az ö bevetésük sem gond, mint ahogyan - ezt a Líbia elleni áprilisi agresszió is b zonyítja - a Nagy-Britanni- ában levő 20 600 főnyi haderőjé sem. Ezenkívül Washingtonnak sikerült elérnie, hogy ciapatai használhassák az egyes marokkói, Szomáliái, szudáni támaszpontokat és kikötőket, s mediterrán ország az örö <ös hú szövetséges, Izrael, amely - ugyancsak több példa bizonyítja - bármikor ké sz beszállni egy konfliktusba. És a legfó jb erő: az amerikai 6. flotta. Három repülő jép-anyahajó alkotja a gerincét - az America, a Coral Sea és a Saratoga, személyi állományuk 15 ezer fő. További 23 kísérő hadihajó, 4 kiszolgálóhajó 977C főnyi személyzettel. A flotta légiereje t jbb, mint számottevő: 96 vadászrepülőgép, 96 harci gép, 2 járőröző és 10 tenc eralattjáró-elhárító repülőgép, valamint 4 radarzavaró repülőgép. Vagyis a 6. f otta felülmúlja a földközitengeri NATO-tagállamok együttes erejét. a Líbia elleni légitámadás idején is megnyilvánult segítőkészsége. Ilyen realitások mellett az egyik európai miniállam, a negyedmilliós Málta erőfeszítései valóban csak reménytelen szívóskodásnak tűnnek. Csakhogy nem Málta az egyetlen ország, amely felismerte, hogy itt feltétlenül tenni kell valamit, s nem is keveset. Az amerikai kormány - vonatkozik ez a jelenlegire és a korábbiakra egyaránt - semmi hajlandóságot sem mutat a térségben állomásozó hadereje csökkentésére, agresszív magatartása megváltoztatására. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 112 amerikai nukleáris robotrepülógép telepítése a szicíliai Comisóba. Mindebből nyilvánvaló, az Egyesült Államoknak az a célja, hogy olyan fölényre tegyen szert a térségben, amely lehetővé teszi számára, hogy bármikor lezárhassa a Földközi-tengert és sakkban tartsa az egész régiót. Washingtont az sem zavarja, hogy az itt élő 350 millió ember döntö többségének egészen más az álláspontja. KIINDULÁSI ALAP Az Egyesült Államok földközi-tengeri törekvései teljes egészében beleillenek a Reagan-kormány harcias külpolitikai stratégiájába, a neoglobalizmus politikájába, amely nem más, mint a világuralmi törekvések filozófiája. A sorozatos flottatüntetések, a provokatív hadgyakorlatok a Földközi-tenger különböző pontjain és nem utolsó sorban Tripoli és Benghazi április 15-i bombázása ennek a neoglo- balizmusnak a-megnyilvánulásai. Még januárban így fogalmazta ezt meg a The New York Times: „Amerika fenntartja magának a jogot, hogy csapásokkal válaszoljon, vagy figyelmeztessen ott is - ártatlanok életét sem kímélve -, ahol nem világos, ki követte el ezt vagy azt a terrorakciót. “ És álljon itt Shultz Az amerikai agresszió áldozatainak temetése Tripoliban külügyminiszter nyilatkozata is, ugyanebben a szellemben: ,,Az Egyesült Államok a Földközi-tengeren és másutt nyíltan érvényesíteni kívánja jogait arra, hogy nemzetközi vizeken hadgyakorlatokat folytasson.“ Köztudott viszont, hogy az USA nagy előszeretettel nyilvánítja „nemzetközi vizeknek“ a számára kényelmetlen országok felségvizeit. Ennek az áldatlan helyzetnek a javítására a Szovjetunió már több konkrét, konstruktiv javaslatot tett, s ezek támogatásra leltek a nemzetközi színtéren, csak éppen Washingtonban találtak süket fülekre. A szovjet diplomaták az ENSZ- ben, az európai fórumokon már számtalanszor szorgalmazták, hogy a nemzetközi gyakorlatban bevált bizalomerösitö intézkedéseket terjesszék ki. a Földközitenger térségére is, csökkentsék az itt állomásozó fegyveres erőket, korlátozzák a haditengerészeti tevékenységet, tiltsák meg külföldi bázisok létesítését és nukleáris fegyverek telepítését. A Líbia elleni agresszió nyomán a szovjet vezetés első konkrét lépésként javasolta, hogy a térségből egyidejűleg vonják ki az amerikai és a szovjet hadiflottát. A javaslat világszerte nagy elismerő visszhangot váltott ki, Washington - kapásból elutasította, pedig megvalósítása valóban reális alapot jelentene a nagyon tarka politikai képet mutató térség problémáinak megoldásához. Mármint a tényleges, minden érdekelt fél biztonságát, nemzeti érdekeit szem előtt tartó megoldáshoz. Mert az amerikaiak változata - ismerjük - csak nekik jó. A térség biztonságához semmi köze. Egyszóval: tisztességtelen. GdRFOL ZSUZSA VII. 11.
