Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-19 / 38. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI I KIADÁS 1 1986. szeptember 19. XIX. évfolyam 38. szám Ára 1 korona Szakkönyv és szépirodalom Mosolyogva hallgatom ismerősömet, aki néhány évvel ezelőtt támadt kertészeti szenvedelmének nyomában sorjázó, kalandnak is beillő történésekről mesél:- Megvettem a kertet, természetesen falun, mert holmi városi perifériák giz-gazos domboldalain nem lehet igazán kertészkedni. Időközben már legalább méternyi zöldség- és gyümölcstermesztési szakkönyvet elolvastam. Tudtam mindent a kártevőkről, a biológiai növényvédelemről, a nemesített vetőmagvakról. Kapálni, gyomlálni falusi gyermekkorom idején a szülői szigor tanított. Mellet dagasztó büszkeséggel jártam-keltem a birodalmamban. Lestem, mikor bújnak ki az első hajtások. Gyanakodni csak akkor kezdtem, amikor már a paprika-, káposzta- és paradicsompalánták harmadik sorozata is kiszáradt. Hamarosan megtudtam, hogy a régi kerttulajdonos, egy idős néni, fájós lábai miatt nehezen mozgott, s nem tudta megművelni a kertet. „Valahol“ szerzett „valamilyen“ gyomirtót, s élete még hátralévő idején nem kellett keserű szívvel néznie, hogy méteresre nő a gyom. Azért bocsátottam előre ezt a történetet, hogy mintegy tanmeseként szolgáljon ahhoz, amit újkori olvasási szokásainkról mondani szeretnék. A legújabb könyvkiadói és olvasásszociológiai adatok szerint, egyre több szakkönyvet olvasunk, de annál kevesebb szépirodalmi alkotást. Nos, ha az ismerősöm megvásárolt és olvasott szakkönyvei is az előbb emlegetett mennyiséget szaporították, megértem, hogy ráfizetett „szenvedelmes kertészkedésére“. Ha a „méternyi kertészeti szakkönyv“ között legalább egy szépirodalmi alkotás ott lett volna, talán ismerősömnek is eszébe jut a kertészkedés számos, emberi jellemhez kapcsolódó kísérőjelensége. Például az, hogy a legősibb szépirodalom éppen á falu folklórja (amelyet rossz nyelvek pletykának is mondanak), s abban megmártózva kigyógyult volna a szakbarbárság szerzett betegségéből. Ebben a fabulában azonban többet, komolyabb jelenségeket is megragadhatónak látok. Természetesnek látszik, hogy egyre inkább az élet prakticizmusára készít fel oktatásunk. Soha nem látott mértékben növekszik a szakismeret, a szaktudás értéke, s remélhetőleg hamarosan a gyakorlatban, azaz a bérek nagyságában is mérhető lesz az egyes emberek szakértelme. A szocialista életmód egyik velejárója, hogy sokan sportolnak, barkácsolnak, s még több embernek van hobbija. Az ehhez szükséges szakismerteteket a már említett szakkönyvekből szerzik meg. Csakhogy, egyre inkább- ahhoz a képzeletbeli csecsemőhöz kezdünk hasonlítani, akit annyira túltápláltak, hogy mire járni tanulna, a súlytöbbletétől már nem tud megmozdulni. Tisztelt kertészkedő ismerősöm nem haragszik meg, ha ismét őt hozom fel elrettentő példának. A kiszáradt palántái sorsát már a kert vásárlásakor eldöntötte. Nem törődött azzal, kié volt, kik adják el, miért árulják; csak a szakkönyveiből szerzett ismereteinek bűvöletében ólt. Az emberi tényező, az embereket arculatukban meghatározó kapcsolatteremtés hiányzott ebből a vásárból. Ma már sajnos csak szépirodalomból ismerhető meg a valamikori vásári áldomás, amit a nyélbeütött adásvétel után a legközelebbi ivóban, minden sandaság nélkül, olykor barátsággal is megpecsételtek a felek. Még mindig hiszek benne, hogy például Duba Gyula Vajúdó parasztvilágának elolvasása után a kistermelők nem tépik le egymásról az inget, amikor a felvásárlónál a paprikájuktól előbb szeretnének megszabadulni, mint a szomszédjuk. Hiszek benne, hogy a szépirodalomból még mindig lehet történelmet, paraszti éthoszt, tisztességet és emberséget tanulni. , Nem szeretném és nem is akarom a dolgot ennyire leegyszerűsíteni, hiszen éppen bonyolultsága okán ragadtam tollat. A fabula azonban úgy tűnik fel előttem, mint amelyből végtelen mennyiségű tanulságot lehet levonni, hiszen rengeteg képzettársításra késztet. Ha a felvásárló udvarán csak egy ember is akadt volna, akinek eszébe jut, hogy nagyapja, apja a nincstelenségtól hogyan jutott el az évi százezres hasznot hozó kertészkedésig, hiszem, hogy szót emel az egymást megalázó magatartás ellen. Nem lehet, és nem is tudjuk a szépirodalmat a szakirodalommal helyettesíteni. Nem szabad, hogy a szakértelem nyitotta anyagi teret, jólétet éppen az esetleg kivesző emberség, tisztesség, segítőszándék okán érezzük szűknek, távlatnélkülinek. A megnövekedett anyagi lehetőségeink nem szolgálhatják azt, hogy felvéve a jobb, a divatosabb ruhát, észrevétlen kivetkőzzünk emberi mivoltunkból. Hosszú távon azt sem tudom elképzelni, hogy a másokra nem tekintő, önmaga érdekeit gátlástalanul érvényesítő ember a szakismeretét a közösség, a társadalom javára hasznosítaná. Nem vagyok meggyőződve róla, s éppen ezért hangoztatom mindegyre abbélfhitemet, hogy az, aki kertet vásárol és nem érdekli annak régi gazdája, a múltja, a család egykor kialakított szokása, az így megszerzett tapasztalat, gyakorlatilag saját családja, saját jövője sem érdekli. Végülis most döbbenek rá, hogy miközben az olvasásról akarok gondolkodni, mindegyre magatartásunk vadhajtásairól írok. Nem véletlenül: az egyik éppen az, hogy nem olvasunk - egyre kevesebb szépirodalmat olvasunk. Pedig ennek egyáltalán nem anyagi okai vannak. Közel száz koronás, színes képekkel illusztrált kertészeti tanácsadók, kézimunkakönyvek, szakácskönyvek fogynak el napok alatt a könyvesboltokból, míg a polcokon porosodnak a regények, novelláskötetek, verseskötetek. Ennyire felemás lenne az értékrendünk? Aligha, inkább a mindennapi életünk haszonelvűségének pillanatnyi értéknövekedéséről van szó. A szocialista építésnek nincsen más alternatívája, minthogy a szakértelmet, a műszaki és tudományos ismeretet a marxizmus-leni- nizmus eszmeiségének megfelelően érvényesítse. Ez azonban aligha valósulhat meg az emberi tényező szépsége nélkül. Nem véletlenül találták ki valamikor a szépmesterség, a szépmúvészet, a szépirodalom fogalmakat. Az emberhez hozzátartozik a szép; legyen az egy jól formatervezett személyi számitógép, egy finom vonalú cipő, egy kiváló zenei hangzást reprodukáló lézeres kompakt-lemezjátszó. Ezekben a szakértelem vált széppé: funkcionálisan és formailag is. Miért ne lenne valóság, hogy az emberek mindennapjaiban a szakértelem szépsége a humánum, a művészet kínálta belső, lelki szépséggel párosul. Mindennapi kenyerünk kerülne közelebb mindennapi könyvünkhöz. DUSZA ISTVÁN Gyökeres György felvétele
