Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-11 / 28. szám
r ÚJ szú 3 Az SZKP XXVII. kongresszusán a központi bizottság által előterjesztett beszámoló hangsúlyozta, hogy a „társadalom fejlődésének meggyorsítása elképzelhetetlen és lehetetlen a szocialista demokrácia, annak valamennyi oldala és megnyilvánulása további fejlesztése nélkül.“ Az SZKP a szocialista demokrácia sokoldalú fejlesztését a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítása jelentős eszközének s egyúttal szerves részének tekinti. A NÉP ÖNIGAZGATÁSÁNAK KONCEPCIÓJA Lenin számos művében, elsősorban pedig a Nagy kezdeményezés című tanulmányában találkozhatunk a szocialista építésre vonatkozó egyik jellemző gondolatával, miszerint ez a társadalom nem építhető fel a dolgozók áldozatos munkája, kezdeményező tevékenysége és részvétele nélkül. A szocializmus - írta Lenin - nem teremthető meg fentról kapott utasításra. Szellemének idegen a bürokrata automatizmus. Az élő, alkotó szocializmus a néptömegek műve. Lenin gondolata ma is időszerű. Ebből indul ki az SZKP programja is, amely a szocialista építés programja a Szovjetunióban. „A szocialista társadalom - szögezi le a program - nem működhet hatékonyan, ha nem találja meg az élet valamennyi területén a tömegek alkotó tevékenységének új útjait. Minél nagyobbak a történelmi célok, annál fontosabb a dolgozók millióinak személyes érdekeltsége, felelősségteljes, öntudatos, tevékeny részvétele a célok elérésében. A szocializmusban így a fejlett szocializmusban is, az alkotó tevékenység a szocialista politikai rendszer révén érvényesül, a politikai rendszer fő funkcióját jelenti“. Már a szocialista építés egyik fő feltétele is azt tanúsítja, hogy a szocializmus a tömegek alkotása. Ez a feltétel: a politikai hatalom kivívása és megtartása a proletár diktatúra formájában. E feltétel teljesítése nem jelenti, hogy a hatalom megteremtésében és gyakorlásában mindjárt a kezdettől azonos mértékben vesz részt az összes dolgozó, az összes munkás. Távolról sem az összes kapcsolódik ebbe be, csupán a legfejlettebb munkások rendelkeznek a szükséges politikai öntudattal, társadalmi tapasztalatokkal és személyes tulajdonságokkal ahhoz, hogy irányítani tudják a társadalmat mindjárt a hatalom kivívása után. Amíg a munkásosztály nem neveli fel saját értelmiségét, és amíg nem emelkedik általánosságban kulturális és politikai színvonala, például a gazdaságirányításban a burzsoá szakemberekre kell támaszkodnia. Egyes szocialista országok tapasztalatai ezenkívül azt bizonyítják, hogy a hatalom kivívása után a marxista párt által vezetett munkásosztály nem uralkodik egyedül, a hatalom gyakorlásában szövetségesei is részt vesznek, főleg a kisparasztok, a kispolgárság, számos ország kormányában továbbra is részt vesznek más politikai pártok is. Lenin nézete szerint később, a szocialista építés folyamán, az ezzel kapcsolatos társadalmi politikai változásokkal, a marxista-leninista párt vezető szerepének megszilárdulásával összefüggésben a munkások mindent megtanulnak igazgatni és valóban ők fogják irányítani a társadalmi fejlődést. A szocializmus győzelme után a dolgozóknak a proletariátus fejlett rétege által gyakorolt hatalma átruházódik magukra a dolgozókra, vagyis a nép szocialista önigazgatása alakul ki. A dolgozók hatalmának szocialista lényege esetében tehát a hatalom minőségileg magasabb szintjéről van szó, ami abban rejlik, hogy a szocializmus fejlődése folyamán a hatalmat egyre nagyobb mértékben és egyre közvetlenebbül maguk a dolgozók gyakorolják. A szocialista demokrácia fejlődésének alapját a dolgozók hatalmának elmélyítése és bővülése jelenti. A szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé az ország társadalmi-gazdasági fejlődése meggyorsításának koncepciója szavatolja. A nép szocialista önigazgatása a társadalmi szempontból homogén, nem osztályjellegü szovjet társadalom kialakulásával, a kommunista életmód fejlődésével, a tömegeknek az irányításban való egyre nagyobb részvételével és a közvetlen demokrácia formáinak fejlődésével párhuzamosan a fejlődés új minőségi szakaszába lép - kialakul a nem politikai kommunista önigazgatás. Ettől a folyamattól és a nemzetközi feltételektől függően változik majd a szovjet össznépi állam. Az állami szervek tevékenységét egyre inkább a nem politikai jelleg jellemzi majd, mivel szükségtelenné válnak az államnak, mint politikai intézménynek a belső funkciói. Ez a cél azonban nem érhető el azáltal, hogy már a szocializmusban tudatosan gyengítjük az államot, hanem éppen ellenkezőleg. Meg kell szilárdítani, mivel a szocialista állam tevékenysége nincs ellentétben az önigazgatással, viszont funkciói összefonódnak az önigazgatás funkcióival. A szocialista demokrácia szüntelen elmélyítése következtében a két funkció fejlődése kölcsönösen feltételezi egymást. Lenin még az elmaradt Oroszország viszonyai között azt írta, hogy mindenáron fel kell számolni a régi, értelmetlen, barbár, gyalázatos előítéletet, miszerint az államot és a szocialista társadalom építését csakis az ún. felsőbb osztályok, vagyis a gazdagok irányíthatják, vagy esetleg azok, akik kijárták a gazdag osztályok iskoláját. Némileg módosított, de lényegében azonos formában hirdetik ezt az előítéletet a különböző „szocialista“ bürokraták és technokraták, akik a „szakmai ismeretek hiányára“, az „elmaradottságra“ hivatkoznak, amikor kizárják a tömegeket a döntésekből. A valóságban azonban nem ritkán szándékosan összekeverik a szakismereteket követelő gazdasági döntések előkészítését magával a döntéssel, a döntés jóváhagyásával, amihez a tömegek általános politikai és kulturális színvonalán kívül többnyire nincs szükség speciális ismeretekre. A tömegek állítólagos elmaradottságával „ideológiailag“ próbálják megindokolni helyzetük megingathatat- lanságát, a problémák bürokratikus megközelítését, az élettől elszakított tevékenységüket és nem egy esetben nem szocialista életmódjukat is. Az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusa is hangsúlyozta, ezeknek az embereknek nincs szükségük arra, hogy a tömegek ténylegesen részt vegyenek az irányításban, mivel Lenin szavai szerint arra hajlanak, hogy a tömegek problémáit a tömegek nélkül, formálisan, névtelenül oldják meg. Nincs szükségük arra, hogy érvényesítsék a tömegek érdekeltségét a progresszív, a szocializmust megerősítő változásokban, mivel merevek és ráadásul ők maguk inkább abban érdekeltek, hogy semmi se változzon, mivel ez szavatolja kényelmüket, a kockázatok elkerülését, a könnyű életet, a tulajdonképpeni semmittevést, amivel aláássák a szocializmus alapjait. Nincs szükségük a nyíltságra, a nyilvános bírálatra és publicitásra, mivel ez leleplezné a frázisokkal elkendőzött kudarcaikat, képességeik hiányát, a gazdasági eredményekkel való bűvészkedésüket. Az SZKP programja értelmében gondoskodik a nép szocialista önigazgatásának szüntelen fejlesztéséről, arról, hogy az igazgatás ne csak a dolgozók érdekeinek feleljen meg, hanem egyre inkább a dolgozók ügyévé váljon, mivel a dolgozók Lenin szavai szerint nem ismernek el más hatalmat, mint saját egyesülésük hatalmát. A Szovjetunióban a gazdasági mechanizmus radikális reformja azt feltételezi, hogy a termelés és társadalmi élet minden területén növekedjen a dolgozók befolyása s egyúttal felelőssége is a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés konkrét feladatainak teljesítéséért. Nő az önigazgatás szerepe a termelésben, így például a munkások és az alkalmazottak közös tanácskozásainak, a folyamatos termelési konferenciáknak a szerepe a munkakollektívákról szóló törvény érvényesítése során. Az ilyen önigazgatásnak természetesen nincsen semmi köze a szocialista társadalmat egymással konkuráló társulásokra megosztó anarchista szindikalizmushoz. Ugyanígy nincsen semmi köze a demokrácia olyan értelmezéséhez, amelyet a szocializmus bomlasztása céljából a csehszlovák jobboldal propagált 1968ban, illetve a Szolidaritás hirdetett Lengyelországban a nyolcvanas évek elején. A kommunista társadalom első szakaszában nem is lehet másképp - ez az önigazgatás a dolgozók hatalma legfontosabb eszközének aktív részvételével valósul meg. A BÜROKRÁCIA ELLEN Abból, amit eddig a szocialista demokrácia fejlődéséről elmondtunk, két fontos következtetést vonhatunk le. Először is a szocialista társadalomban a politikai és a gazdasági irányítás nem lehet a szakemberek szűk csoportjának vagy a technokratáknak a privilégiuma. Másodszor pedig a politikai rendszer működésének minőségétől, a szocialista demokrácia fejlesztésével kapcsolatos szüntelen tökéletesítésétől függ nagymértékben a gazdasági, a társadalmi és a kulturális fellendülés feladatainak teljesítése és éppen így a személyiség sokoldalú fejlesztése, az új életmód formálása. A társadalmi élet optimális politikai feltételei mindenekelőtt a demokratikus jelleg nemcsak a kitűzött célok elérését szavatolja, hanem minden egyén önmegvalósítását és fejlődését is. Az SZKP programja ezért megállapítja, hogy a társadalom politikai rendszere fejlesztésének stratégiai irányvonala a mai szakaszban a szovjet demokrácia tökéletesítésébe, a nép szocialista önigazgatásának egyre teljesebb megvalósításában rejlik, annak alapján, hogy a dolgozók kollektívái és szervezetei aktívan részt vesznek az állami és társadalmi élet kérdéseinek megoldásában. Az SZKP XXVII. kongresszusának egész szelleme és a szovjet társadalom életében végbemenő egészséges folyamatok azt tanúsítják, hogy nem olyan programcélokról van szó, amelyekről előre azt feltételezik, hogy nem valósulnak meg. A Szovjetunióban a szocialista önigazgatás alapját a szovjetek képezik, amelyek képviselővé 2,3 millió állampolgárt választottak meg, akikkel 30 millió aktivista működik együtt. Jogkörük jelentősen bővül és tovább fejlődik. A szovjetek ma magasabb szinten elégíthetik ki a dolgozók mindennapi szükségleteit, az adott terület komplex gazdasági és társadalmi fejlesztésére, a tudományos-műszaki haladás, a kultúra, az oktatás, a szolgáltatások gyorsabb fejlesztésére törekedhetnek. Döntő módon befolyásolják a közigazgatást, amelynek számot kell adnia munkájáról még akkor is, ha a számadás során több dolgozó nem tud helytállni. Közvéleményünk például tud arról, hogy a Szovjetunióban számos káderváltozást hajtottak végre, illetve hajtanak végre a központi és köztársasági kormányoktól kezdve a helyi szervekig. Változások történtek a gazdasági funkciókban is. Természetesen ezek a változások nemcsak a nyugdíjaztatással függnek össze, hanem azzal is, hogy egyesek, minisztereket is beleértve, nem álltak helyt, sőt előfordult, hogy visszaéltek beosztásukkal. Az ilyen funkcionáriusok tehetetlenségét, illetve társadalomellenes tevékenységét rendszeresen leleplezték a tájékoztató eszközök. Munkájukért természetesen mindenekelőtt a kommunisták tartoznak nagy felelősséggel. A pártban nem létezhetnek és nem léteznek olyan szervezetek, hangsúlyozta az SZKP XXVII. kongresszusán Mihail Gorbacsov elvtárs, amelyeket nem ellenőriznénk, amelyeket nem szabadna bírálni, nincsenek és nem lehetnek olyan vezetők, akikre nem hárulna pártos felelősség. De nemcsak a párttal szembeni felelősségről van szó. Azokat a kommunistákat, akik állami funkciójukban megsértették a szovjet törvényeket, köztük miniszterek is, felelősségre vonták. A szocialista demokrácia fejlődésének meggyorsítása sokrétű folyamat, nemcsak a szovjetekre és a közigazgatási szervekre, hanem a társadalmi szervezetekre is vonatkozik, mindenekelőtt pedig a munkakollektívákra, az emberek társadalmi és politikai jogaira és a szovjet társadalom életének számos más területére is. A lényeg az, hogy nem ösztönös, hanem céltudatos folyamatról van szó, amely megszilárdítja és tovább fejleszti a szocializmust, olyan folyamatról, amelyet az SZKP vezet és a kommunisták példát mutatnak a szocialista demokrácia érvénvesítésében és fejlesztésében. (gy az SZKP XXVII. kongresszusa rámutatott, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének és a társadalmi fejlődés meggyorsításának egyik legnagyobb akadálya a bürokrácia, amelyet formalizmus, túlszervezettség, fölösleges papírmunka, a külsőségek előnybe helyezése és a változtatásokkal szembeni idegenkedés jellemez. A pártnak radikális, könyörtelen háborút kell üzennie a bürokráciának - jelentette ki az SZKP XXVII. kongresszusán Mihail Gorbacsov elvtárs -, mivel ma legfontosabb feladatunk megvalósításának - a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsításának - legnagyobb akadálya a bürokrácia. A bürokrácia mindenekelőtt ott nyilvánul meg, ahol hiányzik a tárgyilagosság, nem hozzák nyilvánosságra a hibákat, hiányzik az ellenőrzés, ahol nem vállalnak felelősséget a feladatok megvalósításáért. Olyan problémáról van szó, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa is élesen bírált. A bürokrácia elleni harc hatékony eszköze a szocialista demokrácia egyik legfontosabb alapelve - az idejében való teljes és nyílt tájékoztatás minden szinten, főleg a tájékoztató eszközökben. Állampolgáraink látják, hogy a Szovjetunióban véget vetettek azoknak a látványos kampányoknak, amelyek a propagandát és általában a tájékoztatást elszakították a élettől és segítettek a bürokrácia elkendőzésében. Az SZKP Központi Bizottságának a XXVII. kongresz- szuson elhangzott politikai beszámolója hangsúlyozta, hogy „az utóbbi évek tapasztalatai bebizonyították, a szovjet emberek milyen határozottan támogatják mindannak a megalkuvás nélküli*felülbí- rálását, ami zavar bennünket abban, hogy előrehaladjunk. Azoknak, akik megszokták azt, hogy hanyagul dolgoznak, komoly munka helyett porhintéssel foglalkoznak, valóban kellemetlen olyan nyilvánossággal szembenézni, amely azt jelenti, hogy minden, ami az államban és társadalomban történik, a nép szeme előtt zajlik. Éppen ezért a nyilvánosságot kifogástalanul működő rendszerré kell változtatnunk. Szükség van rá a központban, de legalább annyira, sőt lehet még jobban szükség van rá azokon a helyeken, ahol az ember él és dolgozik.“ Tanúi lehetünk annak, hogy a szovjet sajtóban és a szovjet televízió képernyőjén az életet sikereivel és fogyatékosságaival, ellentmondásaival együtt bemutatják. A Szovjetunióban a tájékoztató eszközök elemző módon viszonyulnak a különféle problémákhoz, konkrétan, névre szólóan bírálnak A bürokraták és számos reszort-akadály képviselője elvesztette névtelenségét. Ezenkívül sok konstruktív javaslat hangzott el az időszerű társadalmi, ideológiai és gazdasági problémákkal kapcsolatban. A nyilvánosság demokratikus elve, amely a dolgozók politikai aktivitása fokozásának fontos feltétele, az emberek iránti bizalom megnyilvánulása, a bürokrácia közvetlen ellensége. Arra kötelez, hogy felelősségteljesen döntsenek, ellenőrizzék a döntések helyességét és teljesítését, kiküszöböljék a formalizmust, a megoldások halogatását és a többi fogyatékosságot. Az ellenőrzés hatékony eszköze. Napjainkban nehezen találnánk még egy olyan országot, ahol olyan nyíltan, élesen, őszintén és olyan nagy érdeklődéssel kísérve elemeznék az élet időszerű kérdéseit, mint a Szovjetunióban. Önmagában az emberek aktív részvétele nélkül a legjobb gazdasági vagy politikai mechanizmus sem hozza meg a várt eredményt. Nyíltan megmondom - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov elvtárs Togliatti városában -, ha nem változtatjuk meg önmagunkat, akkor nem tudjuk megváltoztanti sem a gazdaságot, sem a társadalmi életet, úgy, hogy az megfeleljen a kongresszusi határozatok szellemének. Minden munkahelyen, minden munkakollektívában, a közigazgatási, a párt- és állami szervekben, beleértve a politikai bizottságot és a kormányt is, meg kell kezdeni ezeket a változtatásokat. JAROSLAV KUŐERA 1986. VII. 11.
