Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
MOLYOK- Hallod-e, dilis egy életet élünk mi! - szól a molylepke a párjához.- Nyáron bújunk irhabundába, télen meg fürdőruhába... A PROTEKCIÓS Az osztályvezető így szól protekcióval odahelyezett beosztottjához:- Kedves kartásnő, maga határozottan fejlődőképes! A hivatalos levelei egyre jobbak! Még néhány hónap és egyet-kettőt el is küldhetünk közülük... IRODALMI MÉRTÉK Az egyik fogadáson feltűnően szép, új ruhában jelenik meg a neves író felesége.- De hisz ez egy költemény!- mondja a férjnek egy idősebb festónő.- Nem egy, hanem nyolc - feleli az író. - Plusz egy kisregény. AZ UTOLSÓ SZÓ- Nálunk mindig az enyém az utolsó szó! - dicsekszik el az egyik férfi a másiknak.- Ne mondd! Hogy csinálod?- Egyszerű: mindenre azt felelem a feleségemnek, ahogy akarod, drágám... AFORIZMÁK- szovjet lapokból Ahol a feketét fehérnek tartják, ott rendszerint szürkeség uralkodik. xxx Ha valaki másnak vermet ás, akkor vajon szellemi vagy fizikai munkát végez? xxx A légy képes a bikát is megvadítani. xxx Az anyag nem vész el, csak - leírják. xxx Ameddig nem dicsekszel, addig rendszerint nem veszik észre ostobaságodat. xxx Utánunk a vízözön! - kiáltottak a szerelők, és elszállingóztak az építkezésről. xxx Nem minden arany, ami hallgat. xxx- Nincs mese, új utat kell találni - mondta hangosan, majd hozzátette: - de jó lenne, ha az a régi lenne... xxx * Azok, akik megállapítják a szabályokat, gyakran kivételek szerint élnek. xxx A diszemelvényről nem lehet messzire látni. Sz. J. fordításai HAUffrm f/KeMtoSaA * BÖRTÖNBEN A fogoly levelet ír a feleségének: „Küldj nekem néhány ráspolyt. Ebéd után mi itt mindnyájan összegyűlünk, és manikűrözni szoktunk“. INTELEM Az aggódó anya figyelmezteti a lányát. — Szakíts Ferivel! Azt hallottam, hogy iszik.- Én is csak tegnap óta tudom. Akkor jött elém először józanon. DAL- Ezt a dalt három évig komponáltam - vallja bé a zeneszerző.- De miért tartott ilyen sokáig? - érdeklődik a kritikus.- Azért, mert minden újabb ütem után elaludtam... TAKARÉKOSSÁG- Mi villamos energiát takarítunk meg, csökkentjük a gépek és az alkatrészek kopását...- De hogyan érik el ezt?- Úgy, hogy egy műszakban csak négy órán át dolgozunk! HÁROM Egy mama panaszkodik barátnőjének:- Borzasztó, a lányomat elcsábították.- És mit csinálsz most?- Kutatom az apát.- És még nincs meg?- Három már megvan. HOL A HIBA? Két barátnő egymást váltva áll fel a fürdőszobai mérlegre. Egyikük feltűnően gondterhelten nézi a számlapot.- Mi a baj? - kérdi a másik. - Túl sokat nyomsz?- Á, nem. A súlyom pont jó, de a táblázat szerint az volna az egészséges, ha két méter húsz magas lennék! A HÉT VICCE- Molnár kartásnő - szólítja meg egyik beosztottját az osztályvezető az imént telefonált a barátnője, hogy magát kisebb'baleset érte, ezért nem tud bejönni. Mit jelentsen ez?- Elfelejtette, hogy ezt holnapra kértem tőle! MÉGSEM- Képzeld! - zokog az egyik barátnő. - Rájöttem, hogy a férjem csak a pénzemért vett el!- örülj neki! Úgy látszik, mégsem olyan hülye, mint amilyennek látszik...- A maga versenye a szomszédos stadionban van! (Jezs) INKÁBB Kovács reggelenként úgy kel fel az ágyból, hogy tenyerével a falhoz támaszkodik. Emiatt aztán az évek során egy csúnya nagy folt keletkezik a tapétán. Eljön az ideje a lakás tatarozásának. Kovácsné vezeti végig a lakáson az öregecs- ke kisiparost. Amikor a többi helyiséggel már végeztek, így szól:- Most pedig jöjjön a hálószobába, megmutatom, hová szokta tenni a tenyerét a férjem, amikor felébred. A mester nyel egyet:- Nagyon kedves tetszik lenni, de ha kérhetnék inkább egy kupica snapszot... ERNST RÖHL: Elek Tibor rajza AZONOSÍTÁS Két haver beszélget.- Te, képzeld, a feleségeddel álmodtam.- Na és mit mondott?- Az egy kukkot se...- Akkor nem is az én feleségem volt! AZ AKADÁLY- Már több mint egy éve, hogy eljegyzett a Zsolt! Miért nem házasodtok össze? - kérdi egyik barátnő a másikat.-Tudod, gyakran részeg, és olyankor utálom.- Na és amikor józan?- Olyankor meg ő nem akar elvenni engem. Cr® ^ Vladimír Pavlik karikatúrája AMIT CSAK AKAR- Az én feleségem a születésnapjára azt kérhet magának amit csak akar! - dicsekszik a férj a munkahelyén.- És mit kér?- Egy nercbundát. Már tíz éve. HA A FÉRJ MEGDÜHÖDIK A férj egy nap a szokásos időnél korábban megy haza. Gyanúját igazolva látja: a fogason egy idegen kabát lóg, mellette egy idegen esernyő. Beront a szobába, s az ágyban a felesége egy ismeretlennel hentereg. A férj éktelen haragra gerjed. Felkapja az esernyőt, a feje fölé emeli és dühében kettétöri.- így! - kiabálja megvadulva. - És most remélem, esni fog! Vendég voltam Úgy éreztem elbágyaszt és álmosít ez a tikkasztó nyári meleg, betértem hát egy hangulatos kisvendéglőbe, ahol mindössze egy vendég ücsörgött. Leültem, s aztán ásítozva nézelődni kezdtem. Percek múlva csaknem felkiáltottam a meglepetéstől. Hát persze. Az asztalnál ülő ember pincér! Biztosan az, hiszen fehér és gyűrött az inge, unott az arca, egykedvűen forgatja az újságot, rám se hederít... Egy idő után hátradőltem, hogy recsegjen a szék, aztán aprókat köhécseltem. Ezután szégyenkezve fölemeltem a jobb karomat, mint iskoláskoromban, amikor felelni akartam. Sót, odáig merészkedtem, hogy csettintettem is kettőt-hármat az ujjaimmal. A pincér meg sem mozdult.- Kérem - mondtam kissé halkan, de fölöslegesen. Évekkel ezelőtt magamban kerestem volna a hibát, hogy talán nem vagyok szimpatikus az illetőnek, vagy nem megfelelő az öltözetem, de ma már tudom, hogy mifelénk majdnem minden pincér sokáig észre sem veszi a vendéget. Ez már amolyan népszokás. Bejött, hát bejött, hadd várakozzon. Az ember nem olyan könnyen hal éhen vagy szomjan. Már-már fel akartam állni, de csodák csodája, a pincér megmozdult. Sót felállt! Egyenesen felém jött. Mondtam volna boldogan, hogy kávét kérek meg valami üdítőt, amikor a férfi ügyet sem vetve rám a szomszédos asztalról kezdte söprögetni a morzsákat.- Kérem - fordultam hozzá óvatosan, mire rámvillant:- Ne türelmetlenkedjünk, láthatja, hogy csak két kezem van. Maga vendég, vagy hajcsár? Mint akit vérig sértettek, kirobogott a helyiségből. Kisvártatva indulni akartam, de ő újra megjelent, s kegyesen megkérdezte, mit kérek.- Csak ennyit, semmi mást? - kérdezte gúnyosan mosolyogva. Mondanom sem kell, az üdítő meleg volt, a kávé meg hideg, de sebaj, legalább már nem szomjaztam.- Máris fizet? - nézett rám. - Igazán maradhatnak még egy kicsit - mondta melegebb hangon.- Miért? Hiszen én már nem rendelek. Fölöslegesen foglalok egy üres asztalt. Úgy sincs olyan sok ebben a kis helyiségben.- Hát ez az! Ha elmegy, egy üres asztallal több lesz, s amilyen pechem van, megint bejön egy balfácán vendég, s megint olyan kegyetlenül megugráltat, mint maga... Sz. Hlavaty Márta fordítása ÚJ! 22 1986. IX. 1
