Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
UTA DANELLA = Mivel manapság sok szó esik a válásról, engedjék meg, hogy én is őszintén, minden szépítés nélkül elmeséljek valamit az életünkről. Tízéves kislány voltam, amikor a szüleim elváltak. Szóval, elváltak. Apa fél év múlva újra megnősült. Anya csak évek múltán találta meg az „igazit“, ami nevelésem és fejlődésem szempontjából nagyon fontos volt. Anyával nehéz kijönni. Nagyon temperamentumos asszony, és mindjárt kiabál. S Apa ezért tűnt el az életéből, most már tudom. Ó ugyanis nyugodt, kiegyensúlyozott ember, egyetemi tanár. Sokszor hallottam már, hogy a férfiak mindig az olyan típusú nőket hajtják, akiket fiatal korukban szerettek. Pedig ez nem igaz. Apa második felesége ugyanis félénk, mint az őzike, nagy ártatlan szemei vannak és fekete haja. Nem csúnya, de anya százszorta szebb. Anya magas, világosszöke a hatja, zöld a szeme és gyönyörű az alakja. Mielőtt férjhez ment volna apához, manökenként dolgozott. És apa rögtön beleesett, akkor még fiatal docens volt, és nem volt tapasztalata a nőkkel. Anya sokszor emlegeti, hogy ha akkor nem megy férjhez, ahhoz az ökörhöz (pedig docens volt), és ha nincs neki gyereke, már mint én, akkor ma filmszínésznő lehetne, és felvetné a pénz. A válás után anya nagyon ingerlékeny volt, semmi sem stimmelt neki. Elsősorban azért, mert a férfiak, akikkel viszonya volt, mikor jobban megismerték, gyorsan leléceltek. Anya egy butikban dolgozott. Egyszer a butikba belépett egy férfi a barátnőjével, s mikor meglátta Kittyt, azonnal megszerette. A mamámat hívják Kittynek. A férfi aztán egyre gyakrabban járt oda. Anya ugyanis a vásárlókhoz mindig kedves és udvarias volt, a szépségéről nem is beszélve. így aztán minden simán ment. Talán azért is, mert a válás óta eltelt néhány év, s talán anyának is kezdett megjönni az esze. Tehát feleségül ment hozzá. Bertinek hívták. Tulajdonképpen Elgelbert, de mi csak Bertinek szólítjuk. Elvált férfi ő is, Essenben vannak gyermekei. Hogy mi volt, hogy volt, nem akart róla beszélni, vagy legalábbis előttem nem. Itt egy takarító céget alapított. Tudják, hogy mi az? Szóval, Berti török és jugoszláv vendégmunkásokat alkalmaz, akik lakásokat és irodahelyiségeket takarítanak. Meg lehet belőle élni. De vannak gondjai is, amelyeket naponta többször ismétel: nehéz megfelelő munkásokat találni, akikben az ember megbízhat, satöbbi. De azért jól megy neki. Ennyi a szüléimről. S most a gyerekek. Verena, apa új felesége nagyon korán szült. Alig múlt el hat hónap az esküvőjük óta. Ez volt az első gyermeke, s a bolon- dulásig szerette. Ilyen anyai szeretettel még nem találkoztam. De hogy őszinte legyek, Verenát és is nagyon szerettem. A válás után gyakran kellett hazudnom, hogy megszökhessem hozzájuk Anya tiltotta az apával és a Verenával való találkozást. A tanítás után gyakran hozzájuk mentem, Kittynek azt hazudtam, hogy pótóránk volt, vagy a barátnőmnek segítettem leckét írni, vagy hogy az egész osztály úszótanfolyamon volt, szóval ilyeneket. Anya egyébként soha nem érdeklődött az iskolai ügyeim iránt. Fogalma sem volt, hogy milyen óráink vannak, és hogy meddig tart a tanítás. Verenánál viszont mindig jóllaktam (tud főzni), és kellemes volt vele szórakozni. Ért a gyerekek nyelvén, s akkor még én is gyerek voltam. A legtöbbször apa is otthon volt, s én az apámat is nagyon szerettem. Tulajdonképpen csak havonta egyszer, vasárnap találkozhattunk volna - a bíróság döntött így -, de rögtön, az ítélet kihirdetésekor tudtuk, apa és én, hogy ezt mi nem fogjuk betartani. Apa a bíróságon nem ellenkezett, de csak azért, nehogy Kitty hisztériázzon. Kitty viszont még ezt a havonkénti találkozást is tiltotta. Amikor megtudta, hogy apa második felesége gyermeket vár, végleg . betiltotta.- De miért? - kérdeztem akkor sírva.- Nem akarom, hogy találkozzál velük. Hisz az a nő fel van...- Na és? Aztán szebben fejezte ki magát:- Állapotos. És mi az, hogy na és?! Nem akarom és kész! Megértetted?! Abban az időben egy olasz volt a lovagja. A válás után ez volt az első nagy szerelme, és hízelgett a hiúságának, hogy egy ilyen forróvérű férfit sikerült behálóznia. Ez a viszony öt hónapig tartott. Kittynek egyszer azt mondta, hogy csak hazaugrik megnézni az anyját, s két nap múlva itt lesz. De amikor öt nap múlva se jött, Kitty megértette, hogy a nápolyi gyorssal az álmai is elrobogtak. Lehet, hogy felesége és gyermekei voltak Olaszországban. Volt ám cirkusz! Az otthoni helyzet újra kibirhatatlanná vált. De közben más is történt. Amikor Kitty az olaszt kísérte ki az állomásra, megszöktem apához és Verenához. Nem messze laknak, csak tizenöt percnyi séta az egész. Még világos volt, apa éppen akkor szállt ki a kocsiból. Egészen feldúltnak látszott.- Mi történt? - kérdeztem.- Verenát bevittem a szülészetre, és onnan hazaküldtek. Azt mondták, hogy csak várjak nyugodtan otthon. Apa a fotelba ült, vodkát töltött magának, és sorra szívta a cigarettát. Szótlanul figyeltem, és azon gondolkoztam, hogy egy ilyen nyugodt, nagytudású ember hogy tud ilyen hirtelen megváltozni.- Apa, hiszen a szülés nem veszélyes, az egy természetes folyamat - mondtam.- De amikor olyan törékeny és fiatal... Hát már „olyan“ fiatal éppen nem volt. Huszonhat éves. A legfőbb ideje, hogy gyereket szüljön! Nyolc évvel volt fiatalabb Kittynél. Talán ez az oka, hogy anyám ennyire gyűlöli. A nők számára nincs rosszabb, mint ha tudják, hogy az ellenlábasuk fiatalabb. Lehet szebb, okosabb, gazdagabb, csak fiatalabb ne legyen.- Menjünk el a szülészetre - javasoltam. Elmentünk, de nem tudtak semmi újat mondani, így apa hazavitt.- Vajon mi lesz, fiú vagy lány - mormoltam félhangon.- Nekem mindegy - mondta, de azért tudtam, hogy inkább fiút vár. És fiú is lett. Két és fél év múlva Verena újra szült, kislányt, és most, nemrég, a második fiút. Apa azt mondta, hogy ö már nem akart harmadik gyereket, Verena akart, mert nagyon szereti a gyerekeket, s valaha attól félt, hogy neki soha nem lehet gyereke. Közben nálunk is született egy. Anya és Berti összeházasodtak. Ez ám a házasság! Maga a földi pokol. Ugyanis Berti éppoly temperamentumos, mint anya. A legszívesebben menekülök hazulról! Kitty mégis szült. Azt hiszem, hogy ezt csak truccból tette, mivel a gyermekeket soha nem szerette. De ha már Verená- nak volt kettő, ö is bizonyítani akarta, hogy asszony. így született a kistestvérem, Szonya. Mikor hazajöttek a szülőotthonból, kijelentettem: >- A gyermek megőrzéséért egy órára egy márka jár. Este kilenctől kettő. Más gondozónők is ennyiért vállalják! Szonya szépen fejlődik. A játszótéren, a homokozóban 6 a legjobb verekedő. Minden gyereket elver. A múlt héten megharapta egy kölyökkutya, mert a farkánál fogva vonszolta. El tudják képzelni, milyen jelenetet rendezett Kitty! Hogy a márkát felveszem, de a gyerekre nem vigyázok, satöbbi, satöbbi. Megmondtam neki, hogy tulajdonképpen neki kellene rá vigyáznia, mert ő az anyja, én pedig nem vagyok semmiféle nevelőnő. És most jól figyeljenek: apának három gyereke van, nekünk egy. Ez összesen hat. Hogy nem tudok összeadni? Tévednek. Bertinek is van kettő, mert, mint már mondtam, elvált ember volt. Berti rendes ember, és jól keres, kár is erről beszélni! Az első feleségét és a családját mindig pontosan látogatta, de az utóbbi időben, mikor megjött, teljesen le volt törve. Nem tudom, miért, de egyszer aztán elmesélte: a volt felesége iszik és kábós, mármint kábítószerélvező. A gyerekeket nem hagyhatja nála. Bírósági úton fog intézkedni, az anyát megfosztja szülői jogaitól, és a gyerekek ide jönnek lakni. (Eddig nem- tudtam, hogy ilyen jog is van.) Mikor azt Kitty meghallotta, kitört a vihar.- Ez lehetetlen! Mi közöm van nekem a te gyermekeidhez! — ordította. Berti lehajtotta a fejét, majd felemelte és furcsán nézett anyára.- A fiú nyolcéves, a kislány tizenegy, és rosszul vannak nevelve - mondta Berti.- Elhiszem - mondta Kitty gúnyosan. Ha az irónia virágozna, anya virágba borult volna.- De azok az én gyermekeim is- mondta Berti, különösen megnyomva az „én“ szócskát. Ha gyermekotthonba mennek, az pénzbe kerül, és az építkezésből nem lesz semmi. (Jövőre ugyanis építkezni akarunk, vagy egy nagyobb házat venni.) Kitty felugrott, jobb lábával a szőnyegen dobolt, majd elkapott két fedőt és egymáshoz verte.- De értsd meg, arra engem senki sem kényszeríthet, hogy idegen gyermekeket neveljek!- Idegen? - kérdezte Berti, és beszűkült a szembogara. Ebben a pillanatban Szonya felsírt. Azt hiszik, Kitty megnézte mi történt vele? Nem. Én futottam a gyerekszobába. Szonya felmászott a székre és leesett, s most ott zokogott a szék mellett. Ahogy felemeltem, rögtön elhallgatott. Csak egy kis púp volt a fején. Ekkor csapódott a kijárati ajtó. Vajon melyikük ment el? A konyhában Berti ült lógó orral.- Mi történt a kicsivel? - kérdezte.- Semmi. Csak egy kicsit megütötte magát. Kitty elment?- Igen, a barátnőjéhez. - Aztán hozzátette: - Tudod mit? Elválunk.- Anyától? Ez drága mulatság lesz!- De lehetetlen kibírni vele!- Kibírod. Nem vagy te olyan érzékeny! Sokkal jobban összeilletek, mint ahogy ó meg apa.- Óh, az apád! - Annak sikerült- sóhajtott Berti.- Hagyjuk ezt. Inkább azon törd a fejed, mit lehetne tenni a gyermekeiddel.- Mit lehetne tenni? Kitty nem akarja őket...- De válni se akar. És azonkívül szeret.- Ezt te honnan tudod. Te még gyerek vagy, mit tudsz te a felnőttek viszonyáról!- Inkább a gyerekeidről beszéljünk. Mit lehetne tenni?- A szeretet hiányzik nekik. Én szeretem őket, de a pénz, amit küldök, nem minden.- A gyermekotthonban még annyi sze- retetet sem kapnának! Olyan gyámoltalanul nézett rám, mjnt egy serdülő srác. Szegény, már másodszor nősült, s megint ilyen asszonyra akadt! Szánalmat éreztem iránta.- Egy gyerek nálunk, kettő nálad, apánál három. Ez összesen hat. A csecsemőtől a tizenegy évesig. Elmosolyodott.- Veled együtt hét.- Én már nem vagyok gyerek. Tizenhat múltam.- Ez volna a nagy család? - mondom.- Máskor egyetlen családban hat-hét gyerek is volt, és senki nem ütközött meg rajta.- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte csodálkozva.- Csak azon gondolkozom, hogyan lehetne a gyerekeket összecsapni.- összecsapni? Nem értem...- Apa és Verena is házat akar építeni. Már a kölcsönt is elintézték. Te nem?-És?- Építünk, vagy veszünk egy olyan házat, ahol elférünk mindannyian. A te két gyereked is. Egy kertes házat. A gyermekek majd kölcsönösen nevelik egymást. A felügyelő én leszek. No, nem mindig, hiszen azért iskolába is kell járni! ■— Bolondos ötleteid vannak...- Emeletes ház... két család részére, megfelelő mellékhelyiségekkel, nagy kert. És kutya. Ebből nem engedek!- Álmodozol.-De ha az álmok megvalósulnak... hm... sokat jelentenek. Hogy hívják a lányodat?- Brigitta.- Látod, Brigitta is foglalkozhatna a gyerekekkel. Tudod, mi az, ha egy gyerekre felelősségteljes munkát bíznak? És becsületemre ígérem, hogy segítek neki a házi feladatok megoldásában.- De mit fog majd mindehhez szólni az anyád?- Először őrjöngeni fog, de nem hiszem, hogy elhagy téged. Ha mégis ez történne, akkor én azt fogom neki mondani: fogadjon fel egy nevelőnót, aki vigyáz Szonyára. Én a kisujjam se mozdítom ezentúl!- Neked aztán vannak ötleteid!- Tudod mit, menjünk el apa után, és beszéljük meg vele.- Most?- Azonnal. Otthon vannak. Apa a holnapi előadásra készül.- Nem zavarhatjuk őt... - mondta Berti; a „menő fej“ tisztelte apámat, s azt hiszem, joggal.- Az semmi - mondtam fölényesen.- Apa elég művelt ahhoz, hogy előkészület nélkül is tudjon előadást tartani.- És azt hiszed, majd egyetért veled?! Ennyi gyerek akadályozná őt a munkájában.- Nem. Apának lesz egy külön, távol- eső, szobája, ahová rajta kívül senki sem léphet be. Az ötlet egyre jobban tetszett Bertinek, és nekem is. Sokgyermekes család, mint régen. A nyugodt és engedékeny Verena főzne, aki úgyis kitűnően főz, Kitty mehet a butikjába és szabadidejében a kertbe, ahol egyébként is oly szívesen tartózkodik. A férfiak megtartják a saját munkakörüket, és nem kell apró-cseprő családi súrlódásokkal foglalkozniuk. És én leszek a családfő, ez beton. Ellátom a gyerekeket;jobban, minta szüleik.- Gyere, menjünk apához! - mondtam határozottan. Berti, a „menő fej“ szó nélkül felállt, s csak a kocsiban jegyezte meg:- Rendkívüli lány vagy.- Tudom - mondtam. S akár hiszik, akár nem, egy hónap múlva az egész család összeköltözött. Egy nagy kertes házba. Alkalmi vétel volt... GYÖRGY ELEK fordítása oQC VgC P 1 i m sgv tfXJC vvS rac ÓM öoí Agc iuge Gyökeres György felvétele
