Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
{RÉSZLET) Hirtelen annyi minden összejött, hogy a völgy valóban elcsendesedett. Túl sok volt ez az embereknek Strernében az alatt a pár nap alatt. Nem a halál, nem is a börtön csendesítette - némította - el bennük a csodálatos nyár vidámabb húrjait. Egyik is, másik is elválaszthatatlanul az életükhöz tartozott. Minden csapás után megrázták magukat, és mentek a kötelességeik után, mint azelőtt, a mindennapi megélhetés után, nagy tervek és remények nélkül, ám békésen és kiegyensúlyozottan, mint azok az emberek, akik úgy veszik az életet, ahogy jön, és nemigen törik rajta a fejüket. De az események váratlanul törtek rájuk. Elfojtották bennük a nyár jótékony mámorát; a réten az utolsó dal is bánatosan, fátyolosán zengett. A bizonytalanság homályos sejtelmei közt. Mintha' előre nem látott szeszéllyel terhes idő közeledne. A nyár pompája fakulni kezdett az elmúlt napok hatása alatt.- Valami készül - mondták a kaszások és a szénahordó asszonyok, már a fákban sem bízva, csak éppen nem sejtették, nem tudták, mikor, és egyáltalán, hol keressék. Azok, akiknek a fiai és fivérei a háborúban voltak, még jobban összeráncolták a homlokukat, szájuk szeglete megkeményedett, tekintetük szigorú lett, s a járásuk elnehezült. A völgy nemcsak elcsendesedett, el is némult. Mintha az elmúlt napokban megpillantották volna önnön sorsuk garabonciását, baljós csillagukat; baj és csapás előjelét. Az események elvették a szavukat, csak az asszonyok jajveszékelése lett hangosabb.- Az urak nem tréfálnak - suttogták titokban, mintha elloptak volna valamit. Főleg azt követően, hogy Matej Vrtiak újfent búcsúzott a völgytől meg a barátaitól. A vasárnap utáni harmadik napon ugyanis Rojanoviő behívót vitt neki. A hosszan tartó szabadság váratlanul véget ért, Michalovcébe rukkolt be, a hidászokhoz.- Akkor a kocsmában figyelmeztettelek, emlékszel? - mondta Rojanoviő öntelten. — Aki nagyot ugrik, nagyot pottyan. Nehogy elkövess valami szamárságot. A sötét felhők között is rád találok. Az utóbbi napok hatása elvitatha- tatlanul érződött. Az emberek csak a nagy költözésnek örültek - a meleg és termékeny vidékre; az amerikás Zemplénbe. Matej átölelte az anyját.- Álljon fel, mama, itt az idő.- Nem. Nem engedlek. Messziről úgy tűnt fel, mintha az asszony a nagy fekete katonakofferen hintázna.- Hát mindőtöket elvisznek tőlem?- Nem engedte el a koffert. - Nem adlak, Nem. Matej eltolta az anyját. - Mennem kell már. Isten velük, ti meg - fordult a fivéreihez -, fogadjatok szót anyánknak. Mindenben. Mert ha valami rosszat megtudok, meghúzom a fületeket.- Miért hoztam ennyi gyereket a világra - jajveszékelt Anna. - Csupa fiút. Mi hasznom belőletek? No mi? Csak bánatot okoztok. Egyenként kiszednek benneteket, mint a madárfiókát a fészkéből, semmire sincsenek tekintettel. Hát illik egy házból ennyi legényt elvinni?- Ne jajgasson. - Matej eltolta az anyját, és felemelte a koffert, nehogy megint rátelepedjen. - Meghallják az emberek...- Hadd hallják. Talán ők hordtak ki a szívük alatt?- Hiszen nem megyek a frontra- nevetett Matej. - Mire odaérek, talán a háborúnak is vége. Nem rossz dolog a kaszárnyában hanyattfekve heverészni, úri koszton. A mundért ingyen adják. Mi fog hiányozni? Meghízva jövök haza. Maguk meg majd csak elboldogulnak, amíg apám hazajön. Matej már nem engedte el a fekete katonakoffert. A testvérei elkísérték a falun túlra, ott vettek búcsút egymástól.- Tiszteltetem az apánkat, és üzenem neki, hogy vigyázni fogok magamra.- Nem lógsz meg? - súgta oda Ludvik, és az erdő felé nézett. Rojanoviő, aki eltökélte, hogy egész a városba elkíséri Matejt, felfigyelt.- Én meglógok, és téged visznek el- súgta vissza Matej. - Nem vagy már kisfiú. Magad is látod, hogy sorjában elvisznek bennünket. Azokkal ott az erdőben legalább egy időre szakítsd meg a kapcsolatot. A komisszár meg akar majd mutatkozni. És üdvözölte- tem Justinát. Hogy nem haragszok rá. Sochorovát? Matej az ajkára tette az ujját, és Ludvik huncut mosollyal bólintott. xxx , Még aznap megsúgta a bátyja üzenetét Justinának. Az asszony meg nem várt sokáig, felkereste az intézőt, és előlegként további ezrest kért.- Matejt elvitték, már nem szököm meg előled.- De nem ebben egyeztünk meg.- Még egyszer utoljára.- Minek neked annyi pénz?- Tetszeni akarok neked - szerelte le hízelgő mosollyal. - Mindenféle új holmira van szükségem.- De így tényleg utoljára.- Megesküdhetek rá - emelte fel az asszony a két ujját.- Nem kell. Holnap felkereslek. Justina olyan volt, mint a friss cseresznye.- Hiszen az emberem vagy. Már csak az emberem mellé fekszem. Távol a kastélytól az ezrest a többihez tette, és a szoknyája belső zsebébe dugta, a pénzt. xxx- Százados úr, az örszobán valami asszony várakozik, és nem tágít- jelentette Zámbornak az egyik őr.- Azt mondta, ha nem hallgatja meg, ott tölti az éjszakát.- Legalább szép? Az őr önkéntelenül csettintett.- Akár egy festmény.- Komolyan? - A százados őszinte kíváncsiságot tanúsított.- Keresztény lelkemre mondom.- Nos, kísérd ide. Hanem miféle keresztény vagy te - ugratta az őrt atyaian. - Hiszen úgy káromkodsz, mint egy pogány. Azt mondod, mint egy festmény?- Igen - hagyta helyben az őr kurtán.- Kísérd ide. A festményt szívesen nézegetik a férfiak, nem igaz? Főleg, ha szép. Az őr megperdült, s a százados, a katonához nem illő viselkedésen meglepődve, a ceruzája végével az asztalra bökött. Túlságosan bizalmaskodsz a katonákkal, szúkölt benne a katonás ridegség. Nőket engedsz be a kaszárnyába, akár a kávéházba. Ismerős? - találgatta. Nem.- Mit óhajt? - kérdezte kimérten. Az asszony kis ideig zavartan állt előtte. Kereste a szavakat, melyekkel mindjárt, első alkalommal megnyerhetné. A százados a maga módján értelmezte az asszony szótlanságát, és igen nyájasan így szólt hozzá:- Értse meg, nem szokás nőket beengedni a kaszárnyába. Justina mélyet sóhajtott, mintegy utolsót, és aprólékosan, mint a tanító az elsősöknek, megmagyarázta, valószínűleg szokatlan látogatása okát; alázatosan kért, de a százados az asszony lehalkított és könyörgő hangjában megérezte az elszánt nőt, aki nem éri be akármilyen felelettel. Az asszony kérése meglepte a századost.- Maga a felesége? Justina a fejét ingatta.- A testvére?- Rokona.- Azt mondja, három fiuk katona? Megpróbálom kinyomozni, mit lehet tenni az ügyben. Leghamarabb egy hét múlva jelentkezzen. Hogy hívják? Matej Vrtiak? - Ismét a papírlapra pillantott. - Nem volt valamikor a télen vizsgálati fogságban? - jutott eszébe.- Kétszer volt. Egyszer télen, egyszer meg tavasszal. De igazságtalanul. Meg is esküdhetek rá. - Justina megijedt, hogy ez árthat Matejnak. A századosnak egyszeriben eszébe jutott, milyen összefüggésben jegyezte meg ezt a nevet. Hiszen az adósa vagyok, gondolta, és hangosan Így szólt:- Jöjjön el holnapután. Justina az asztalra tette a zsebkendőjét, benne a pénzzel.- Elnézést... - A százados kerülte a megszólítást s az utolsó pillanatban változtatott ez éles hangon: - Még- hogy idegen zsebkendőt vigyek haza a feleségemnek... Már másnap közölhette Justinával, hogy hiábavalóbb igyekezet Matej Vrtiakot felmenteni a katonaság alól, mint feltámasztani a halottat. Az egyik fivér katonai fegyházban, a másik az eltűntek listáján. Mindenki tudta, mit jelent ez: a miniszterelnök úrtól kezdve az utolsó katonáig. A keleti fronton eltűnt szlovák katona nemcsak gyáva, az már az állam nyílt ellensége. Hogy mondja ezt meg az asszonynak, amikor el kell hallgatnia az igazságot? Rendkívüli államérdek! Még megrémíszti az asszonyt, de mi mást mondhatna? Justinát azonban nem rémísztette meg. Batyuba kötötte a ruhaneműt, fogta a gyerekeket és az első aratókkal Zemplénbe ment. Két napig dolgozott egy gazdánál Lastomírban, aztán eltűnt, s azóta nem tudnak, nem hallottak róla. xxx Kikötni. Elrugaszkodni. Megkötni, összekapcsolni. Lerakni. Szétrakni. Ismét összerakni. Nap nap után, egész hónapban látták a civilek a hidászokat a Labor- con, amint a forró zempléni ég alatt a pontonokkal bajlódtak. Hidak nőttek és tűntek el a kezük alatt. A civilek szóba elegyedtek a katonákkal. - Legalább egyet meghagyhatnának. - Ám a katonáknak szigorúan megtiltották, hogy a nem katonai személyekkel szót váltsanak, a a civilek kérését figyelmen kívül hagyták. Más kérések pedig - a fehérneműt sulykoló barna és szőke lányoktól - valahogy nem érkeztek, pedig minden este róluk beszéltek. Egyszer egy ilyen alkalommal, visszatérőben a folyótól, Matej kék borítékok kapott. Végre válasz a levélre, amit több mint egy hónapja írt. Ugyanolyan tintaceruzával rótták, időnként megnyálazták, ugyanolyan kéz rótta a betűket: a Vrtiakoknak bizony könnyebb a fejsze, mint a tintaceruza, a széles és lapos ácsceruza. Drága testvérünk és fiam, először is tiszteitetünk, és tudatjuk veled, hogy itthon semmi újság. Hála istennek, egészségesek vagyunk, neked is hasonló egészséget kívánunk. Leveled nagyon megörvendeztetett. De mért olyan kurtán írsz? Ha nincs pénzed irkára, tudasd, küldünk pénzt. Apánkat még nem engedték haza, tudomásunkra jutott, hogy Staroösky- val van. Én még mindig szenet égetek Fachhal. A fiúk, akik a rétet kaszálták velünk, tisztelteinek. Vettünk egy bakkecskét meg két kecskét, a kalyibánál tartjuk őket. A fiúk azt üzenik, hogy tarts ki. Anyánk fuvarozni jár Jotkó- val. A múltkor meg kellett pofoznom az öcsénket, mert leitta magát a kocsmában és beleesett a vízbe. Már azt képzeli, hogy ha fuvarozni jár, ihat is. A keserv/!. Csak decemberben töltőd be a tizenhármat, mondtam neki. Ne félj, adok én neki legénykedést. Csak az Ondó felesége beteg, mintha már elszállni készülne belőle a lélek. Mindjárt utánad sokan elmentek Zemplénbe, betakarításra. Nem láttál ott valakit a mieink közül gabonát meg szalmát hoi Sochorová is elment. Fői keket és elment. De nerr A többiek rég itthon vs ö nincs. Az emberek, aki mondták, hogy már a harr eltűnt, és azóta se híre, s< ura, Stefan, csak iszik, minden este a kocsmába denki csodálkozik, hogy szik a pénzt. Nem is dóig isznak. Az a szóbeszéd valakit meg kellett ölniük, a csendőrök után küldözg hogy kerestesse Justinát, sem akar róla. Szeme vai ha akar, majd hazatalá sokat írtam róluk! Csak tudd. Talán meglátod arn Justinát. Kár, hogy vége Még egyszer mindenki sz üdvözöl. A testvéred, Lt többé nem írnék, hát Har csa van. Matej felugrott, sietve a zubbonyát. Justina itt szökött. Keres téged, a derékszíját, sapkáját félrecsapta, és a kaszá keresztül a kapu felé igye futsz? A kerítés körül őr A kapun nem engednef a kerítést? Az is valami? oszlopra támaszkodsz, ( Ion vagy. Láttál egy lyu sen. A déli oldalon. Az jc őr komótosan odasétál, i tat nyertél. Csak az udva nem szabad futnod, nehi gyenek. Szépen lassan,, tosan, mint az őrök. Jól r Ott a lyuk. De kicsi. Felh az egyenruhát. Ugorj át. gosabb. És most hová? A folyó mentén? Ha nag> van, egész Zemplént e bejárod. Faluról falura. I Miért keresed Justinát? Utánad szökött? Ha úti volna, rég felkeresett vol könnyű megtalálni. A kas den gyerek megmutatj; volt, hogy felkeresse a Honnan tudhatta volna, lovcében szolgálsz? Tér szárnyába! Hopp, és már vissza is vett észre senki. A ka: szinte üres. Néha-néh; egy-egy katona. Mondi dőlsz? Csak valid be, I szonynak igaza volt, arr elől megszökött. Azt is v nem szuka. Csak egy megtartja a szavát. xxx Matej lélekben látta Legalább nyugalom les a pillanatban eszébe a nyugalom nem az évs2 hogy igazságtalan a ny, nem tudja, milyen napc nek még? Leült a vöd beleolvasott a levélbe, f írnék, hát Hariknak kulié utolsó mondatot Ludvik szélére írta... Harikn, van. Hiszen ez a kettejii jele, hogy a szüleik ele kérdezősködjön a mái hol volt vagy hová meg1 Hariknak kullancsa vi Mit jelentsen ez?! KOPASZ CSIL BÁBA MIHÁLY Péter a klub előtt megtúráztatta a motort, s csak aztán állította le. A bukósisakot nem vette le, úgy robbant be a kisterembe, ahol már az évfolyamtársai üldögéltek.- Sziasztok! - kiáltotta. Egy pillanatra csend lett, aztán eget verő lárma kerekedett. Mi az, Péter, feltörtél? Kölcsönkérted? örököltél az amerikai nagybácsitól? Még ilyet! Nahát, a Péter!- Egyszerre csak egy beszéljen, nem szemináriumon vagyunk - nevetett Péter, miközben kicsatolta a bukósisak szíját. - Jó kis tökfedó - simogatta meg, amikor hóna alá kapta, s lezökkent egy szabad székre.- Na mesélj - dp röviden, mert nem ez a klubnapi téma bökött felé Zalai, a titkár.- Röviden? a motorkerél mesélni.- Jó, jó, cs- Ott kezde a csaj kocsija- A másod kedtél?- Aha. Szó ha neked var motorom lesz lett is. Ennyi;- Ne hüly a pénzt?- Ja, az e( azt mondta-ri jól lehet kere Langstein Erzsébet rajza
