Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
Számok, tények, adatok • A várnai építőanyagokat ^ gyártó kombinát panelrészlegé- ^ ben újdonság gyártását kezdték | meg: a házak homlokzatának ^ díszítésére alkalmas üvegbeto- ^ nét. Ezen kívül a panelgyártó ^ részleg járdák burkolataként ^ használható csempéket is gyárt. ^ Mindkét anyagot olyan új, haté- | kony technológiai eljárással ál- ^ litják elő, amelyet a szófiai egye- ^ tem vegyészeti karának tudósai- ^ val közösen fejlesztettek ki az ^ üzem szakemberei. • A Pitestiben működő legnagyobb román autógyár korsze- § rúsítésére összesen 14 milliárd ^ leit fordítanak. Itt a francia ^ Renault-cég szabadalma alapján $ 1968-ban kezdődött meg a Dacia ^ márkájú személygépkocsik gyártása. Idén a tervek 120 000 ^ darab gyártását irányozzák elő, ^ ami 17,2 százalékkal több a tava- | lyi mennyiségnél. Jelenleg fotya- % maiban van a Dacia-1310 TS ^ személygépkocsi-típus és a ^ Dacia-1304 kisteherautó mellett ^ egyéb új típusok gyártásának az ^ előkészítése. A Daciák hetven ^ százalékát a világ negyven álla- ^ mába exportálják, többek között ^ Magyarországra, Görögország- | ba, az NDK-ba, Dániába, Kana- ^ dába, Olaszországba, Hollandiá- ^ ba és Csehszlovákiába is. • A togliatti autógyár, ^ a Szovjetunió legnagyobb autó- ^ gyára már több éve sikeresen i együttműködik a KGST-orszá- § gok autógyáraival. Szoros tudó- ^ mányos-múszaki és kereskedel- ^ mi kapcsolatokat tart fenn cseh- ^ szlovákiai, bulgáriai, magyaror- ^ szági, NDK-beli és lengyeiorszá- ^ gi partnerekkel. A kölcsönös ^ tapasztalatcserén túlmenően az ^ együttműködés fontos formája ^ egyes alkotóelemek szállítása ^ a Lada és Zsiguli személygépko- ^ csihoz. Csehszlovákia gyártja ^ például a togliatti üzem egyes ^ típusaihoz a fényszórókat, bul- ^ gáriai vállalatok az olaj- és leve- ^ göfiltereket, a magyar partnerek ^ autózárakat, a lengyel üzemek ^ pedig fénytompítókat szállj- ^ tanak. > Sikeres geológiai kutatások Az utóbbi hat esztendőben kiemelkedő siker koronázta a Koreai NDK-ban a geológusok fáradozásait. Ez alatt az idő alatt több mint ötven helyen bukkantak bőséges szén-, színesfém- és egyéb érckészletekre a föld mélyében. A nyugati parton elterülő mammut-szén bányavállalat, az Andzsu-körzet bányászati nagyüzeme így hamarosan több új bányaüzemmel bővül, amelyek szénkészlete a becslések szerint évszázadokra elegendő lesz. Több helyütt találtak jelentős arany-, réz- és cinkkészleteket. Ezeknek már meg is kezdődött a kibányászása. Összesen több mint 50 új bányaüzem nyitására adtak lehetőséget az elmúlt években átkutatott területek. A geológiai kutatómunka tovább folyik. Csupán ez évben tíz kiaknázásra váró területen kezdik meg a termelés előkészítését. MERRE TART A SZOVJETUNIÓ BERUHÁZÁSI ÉS ÁGAZATI POLITIKÁJA A Szovjetunió gazdasági stratégiájában a beruházási és az ágazati politikának mindig fontos szerep jutott. Már a gazdaságfejlesztés korábbi időszakaiban is - a háború utáni újjáépítésben, vagy a szocialista iparosítás folyamán - a szocialista társadalom anyagi-műszaki alapja kiépítésének és megszilárdításának bevált eszköze volt. A nehéziparra, az állóeszközöket gyártó ágazatokra helyezte a súlyt, s éppen ez a stratégia tette lehetővé, hogy a Szovjetunió legyőzze a fasizmust és a háború utáni időszakban biztosítsa gazdasági függetlenségét. Jóllehet, kedvező eredmények ezek, ám ennek ellenére az SZKP XXVII. kongresszusa ismét megállapította, hogy a beruházási és ágazati politikát lényegesen át kell alakítani. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy alá kell rendelni a népgazdaság intenzív fejlesztésének, az egyre gyorsabb ütemű tudományos-műszaki haladásnak, hogy ezzel is szilárd alapot nyújtsanak a korszerű anyagi bázis létrehozásához. Tehát a beruházási és ágazati politikának nem mennyiségi feladatokat és célokat kell szolgálnia, hanem az SZKP gazdasági stratégiájának szerves részeként a hatékonyságra és a minőségre kell összpontosítania. Miként azt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kongresszusi beszámolójában kiemelte, a változások lényege abban rejlik, hogy „a hangsúlyt a mennyiségi mutatókról a minőségre és a hatékonyságra, a részeredményekről a végeredményekre, a termelési alapok bővítéséről azok felújítására, a fűtőanyag- és energiaforrások növeléséről azok jobb kihasználása, a tudományos ismereteket igénylő ágazatok gyors fejlesztésére kell helyezni“. AZ EDDIGI GYAKORLAT A korábbi években, amikor a szovjet gazdaság túlnyomórészt extenzív módon növekedett, a beruházási és ágazati politika elsősorban a már meglevő kapacitások bővítésére irányult. Ezt célozta a beruházások több mint kétharmada, s így az állóalapok korszerűsítésére és felújítására szinte csak elenyésző esetben került sor. A termelési beruházások jelentős részét a nyersanyagokat kitermelő és feldolgozó ágazatokban valósították meg, miközben lassú ütemben folyt az állóalapok felújítása. Ez az extenzív politika meglehetősen kedvezőtlen eredményeket hozott. Háttérbe szorult a népgazdaság kulcsfontosságú ágazata, a gépipar. Az utolsó ötéves tervidőszak folyamán az ipari beruházásoknak mindössze 5 százalékát valósította meg ez az ágazat, vagyis lényegesen kevesebbet, mint azok a reszortok, amelyek a gépipari termékek megrendelői. A stagnáló beruházások következtében számos vállalatot évek óta nem korszerűsítettek, nem újítottak fel, így az elöregedett állóeszközök felszámolása, illetve újakkal való helyettesítése is elenyésző volt. Ezáltal meglehetősen csökkent a munkatermelékenység és aránytalanul sok pénzeszközt kötöttek le a javítások. Mivel a beruházások nagyrészét új építkezések formájában valósították meg, miközben a felújításra és a korszerűsítésre nem helyeztek különösebb súlyt, egyre több munkaerőt igényelt a termelés. Az így keletkezett új munkahelyeket azonban nem mindenütt sikerült betölteni. Az eddigi beruházási gyakorlat tehát egész sor aránytalanságot szült, ami újabb beruházásokat hívott életre. Jóllehet, a szovjet gazdaságnak gazdag erőforrásai vannak, a lehetőségek mégis elégtelennek bizonyultak. Ellentétbe kerültek a társadalmi szükségletek a termelés színvonalával, a vásárlóképes kereslet az árukészletekkel. Tehát a beruházási és ágazati politika eddigi gyakorla- tát egy újnak, az intenzív gazdasági növekedést magában foglaló gyakorlatnak kell felváltania, amikor a csökkenő energia-, nyersanyag- és munkaerő-igényesség mellett a tudományos-műszaki haladás is a korábbinál fontosabb szerepet kap. ELŐBBRE LÉPNI, DE MILYEN IRÁNYBAN Gyökeres változásokra azonban a jelenlegi anyagi-műszaki bázis nyújtotta lehetőségek között aligha lehet számítani. A célkitűzések eléréséhez mélyreható, a népgazdaság minden területét érintő változásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik az intenzív gazdasági növekedést. Mindenekelőtt a beruházások olyan irányú szerkezeti változásairól van szó, amelyek növelik az erőforrások felhasználásának hatékonyságát. A befektetéseket elsősorban azokba az ágazatokba kell összpontosítani, amelyek a lehető legnagyobb mértékben segítik a tudományos-műszaki haladást. Tehát a népgazdaság jelenlegi szerkezetét alapjaiban kell megváltoztatni és rugalmasabbá kell tenni a gazdasági mechanizmust. E célok érdekében a termelési alapok bővítése helyett azok felújítására kell törekedni. Ezt az elképzelést az is indokolja, hogy a korszerűsítések és rekonstrukciók kétszer olyan hatékonyak, mint az új beruházások. Ennek megfelelően a 12. ötéves tervidőszak végére a modernizációs beruházások arányának a korábbi 37 százalék helyett el kell érnie az 50 százalékot. A nyersanyagok kitermelésének növelése helyett a takarékosságra kell törekedni. Ebben az esetben is arról van szó, hogy a kevésbé nyersanyag- és energiaigényes eljárások kétszer, sőt gyakran háromszor kevesebb pénzeszközt kötnek le, mint a nyersanyagok hagyományos kitermelése. Az ilyen irányú takarékosság az 1986-1990-es években a legfontosabb nyersanyagforrások 60-65 százalékos növekedését eredményezi. A következő időszakban azok az ágazatok élveznek majd előnyt, amelyeknek meghatározó szerepük van a tudományos-műszaki haladásban, lehetővé teszik a sürgető szociális problémák megoldásába fektetett eszközök gyors megtérülését. Az ország beruházási és ágazati politikája ezen új alapelveinek megvalósítását még a 12. ötéves tervidőszakban el kell kezdeni. Ez természetesen nemcsak a beruházások volumenének és mértékének növelését jelenti, hanem magában foglalja azok ágazati szerkezetének változásait is. Ez azt jelenti, hogy a befektetések arányának meg kell változnia mind a gépiparban, a nyersanyagokat kitermelő és feldolgozó ágazatokban, mind pedig a mezőgazdasági-ipari komplexumban és az infrastruktúrában. Mindenekelőtt azonban a gépipar élvez előnyt. A fejlesztésre több irányban kerül sor, miközben a súlyt az automatizált termelési rendszerekre, a számítástechnikára, az automatizált tervezésre helyezik. Miként azt Mihail Gorbacsov az SZKP KB 1985. júniusi ülésén megállapította, csak így lehet megteremteni „a szovjet gépipar hatalmas fejlődésének alapjait, mint a népgazdaság rekonstrukciójának bázisát.“ Az erőforrások megtakarításához a konstrukciós anyagok rendszerében sorra kerülő szerkezeti változásoknak is hozzá kell járulniuk. Fő feladatként növelni kell a progresszív anyagok arányát, hogy a növekvő szükségleteket a termelés növekedésének lassúbb üteme mellett is ki lehessen elégíteni. Ezt a célt szolgálja a fémkohászat széles körű műszaki felújítása, ami jelentősen hozzájárul a fémek minőségének javításához és választékának bővítéséhez. Komoly változásokra van szükség a fűtőanyag-energetikai komplexumot illetően is. 1990-ig megkétszereződik az atomerőművekben termelt energia részaránya és eléri az egész villamosenergia-termelés 20 százalékát. A cseppfolyós fűtőanyagokat földgázzal helyettesítik és a kőolajkitermelésben is jobb eredmények várhatók. GYÖKERES VÁLTOZÁSOKRA VAN SZÜKSÉG Ugyancsak gyökeres változásokra van szükség a mezőgazdasági-ipari komplexumban. Jóllehet, beruházásainak volumene az összes beruházás egyharmadát teszi ki, azonban megvalósításuk hatékonysága még mindig alacsony. Ennek többek között az az oka, hogy aránytalanul fejlesztik az egyes szakágazatokat és az erőforrásoknak a meghatározó szakaszokon való összpontosítása sem mindig megfelelő. A jobb eredmények érdekében a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ágazatok fejlesztésére és a jobb raktározási feltételek kialakítására fordítanak megkülönböztetett figyelmet. Természetesen a föld termőképességének növelése is elengedhetetlen. A szóban forgó intézkedések, amelyeket az SZKP XXVII. kongresszusa a legfontosabbak közé sorolt, a szovjet nép növekvő szükségleteinek kielégítését szolgálják. Ehhez a feladathoz igazodik a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok és a szolgáltatások fejlesztése. A 12. ötéves tervidőszak folyamán a fogyasztási cikkek termelésének - túllépve az ipari termelés növekedési ütemét - 30 százalékkal kell növekednie. A szovjet népgazdaság szerkezeti átalakításán belül az infrastruktúra fejlesztése is fontos feladat. Tehát komoly változásokra lehet számítani a közlekedésben és távközlésben, az információs rendszer szervezésében, az anyagellátásban és az infrastruktúra más területein. Azok az erőforrások, amelyekre a Szovjetunió a gazdasági fejlesztése során támaszkodhat, területi szempontból meglehetősen egyenlőtlenül oszlanak meg. A termelési potenciál nagy része az európai országrészekben összpontosul, míg a fűtő- és nyersanyagokat főként Szibériában termelik, Közép-Ázsia és a Kaukázuson túli területek viszont munkaerőforrásokban gazdagok. Ezért a népgazdaság továbbfejlesztésében arra számítanak, hogy az energiaigényes termelést a tüzelőanyag- és nyersanyaglelőhelyek közelében fejlesztik, új kapacitásokat pedig ott létesítenek, ahol van elég munkaerő. A termelőerők elosztásában Szibéria és a Távol- Kelet komplex fejlesztése is teret kap. Az ország beruházási és ágazati politikájának keretén belül a termelőerők felújítása és az állóeszközök fizikai és erkölcsi elhasználódásának megelőzése érdekében megváltozik az eddig érvényben levő amortizációs kulcs. Míg a korábbi gyakorlat szerint az elöregedett állóeszközök alig több, mint 1 százalékát számolták fel, a jövőben átlagosan évi 5-6 százalékukat vonják ki a termelésből. Ezáltal nemcsak a generáljavítások költségei csökkennek, hanem a tudományos- műszaki haladás felgyorsulására is lehet számítani. A CÉLOK ÉRDEKÉBEN A szóban forgó valamennyi változás azonban csak akkor megvalósítható, ha az egyes ágazatok új gazdasági mechanizmusra térnek át. Ennek keretén belül növekszik a vállalatok önállósága és felelőssége is egyben. A felújításokat és a korszerűsítési munkákat elsődlegesen saját pénzalapjaikból finanszírozzák. így a beruházási és ágazati politika megvalósításában valamennyi vállalatnak a korábbinál fontosabb szerep jut. Ez azért is fokozottan indokolt, mert 1987-től a beruházások tervezésének és megvalósításának szigorúan összhangban kell lennie az előre megállapított határidőkkel. A kevésbé fontos beruházásokat egy időre leállítják, s az így felszabadult erőforrásokat a legfontosabb akciók befejezésére összpontosítják. A népgazdaság széles körű rekonstrukciója hatalmas befektetéseket igényel. A kérdés most már „csak“ az, hogy milyen forrásokat lehet felhasználni árkonstrukció megvalósításához. Az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének alapját a termelő beruházások arányának növelésével kell megteremteni. Az 1986-1990-es években a tudományos-műszaki haladás ütemének gyorsítása mellett ez a növekedés eléri a 25 százalékot. (A 11. ötéves terividőszak folyamán a termelő beruházások volumene mindössze 16 százalékkal növekedett.) Nem kevésbé fontos a gazdasági és szociális tartalékok kihasználása sem. Hiszen ez nem igényel nagymértékű befektetéseket és az eredmények aránylag rövid időn belül jelentkeznek. Nem kétséges, a Szovjetunió beruházási és ágazati politikája, amelynek átalakítása az SZKP gazdasági stratégiájának fontos része, komoly feladatok előtt áll. Az egész népgazdaság fejlődésének üteme nagyrészt éppen e feladatok megoldásának sikerétől függ. (HÍZ) A világszerte ZIL néven ismert moszkvai Lihacsov autógyárban széles körű rekonstrukció folyik, amely 1990-ben fejeződik be. A rekonstrukció célja valamennyi termelési részleg és kapacitás lényeges kibővítése és korszerűsítése. A tervek széles körű automatizációval és gépesítéssel, valamint a robotok tömeges méretekben történő alkalmazásával számolnak. Még a rekonstrukció befejezését megelőzően 1988-ban megkezdik az új nemzedékhez tartozó tehergépkocsik sorozatgyártását. Ebben az évben gördülnek le a futószalagról az első ZIL 4331-esek, amelyeknél a jelenlegi típusokhoz viszonyítva 30. százalékkal kisebb az üzemanyag-fogyasztás. Képünkön: a karosszériaszerelö részleg új csarnokának az építése. (CSTK-felvétel)
