Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
Egy levél nyomában, a Slanéi Járási Ipari Vállalatnál TANULSÁGOK A BIRALAT ELFOJTÁSÁNAK PÉLDÁJÁBÓL Szükség volt-e a kommunista igazgató elleni fegyelmi eljárásra? Jirina Svobodová elvtársnő, a Slanéi Járási Ipari Vállalat dolgozója levéllel fordult a felsőbb pártszervekhez, amelyben nyílt becsületességgel felhívta a figyelmet a vállalat vezetésében előforduló hibákra. Egyidejűleg rámutatott más hiányosságokra is, többek között a kritika elfojtásának gyakorlatára a vállalatnál. A levél tavaly augusztusban íródott, s az eset kivizsgálásával a CSKP kerületi és járási ellenőrző és revíziós bizottsága, néhány kivételével pedig a jnb népi ellenőrzési bizottsága foglalkozott. Idén júniusban ért véget a vizsgálat. A kritika megalapozottnak bizonyult. A vizsgálat hibát talált a szóban forgó vállalat gazdasági és személyzeti munkájában, a vállalati igazgatóság néhány dolgozója esetében a munkaidő betartásában, hiányosságok mutatkoztak a leltárban, s abban is, hogy a CSKP KB levelének értelmében nem dolgoztak ki intézkedéseket a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem megsértése elleni harc elmélyítésére. A fő ok: az ellenőrzés elhanyagolása, s néhány gazdasági vezető dolgozó, köztük Vladimír Lacina igazgató ebből eredő hibája. A hiányosságok lényegét nehéz egyértelműen megállapítani. Jórészt azonban a következetlenségnek tudható be. Következetlenségről beszélhetünk a vállalati igazgató, a pártszervezet, a Klad- nói JNB (amely a vállalatot vezeti) és a párt járási bizottsága részéről. SAJÁTOS HOZZÁÁLLÁS Vladimír Lacina elvtárs 1985 elején lett a Slanéi Járási Ipari Vállalat igazgatója. Úgy tűnt, megfelelő alapokkal rendelkezik a felelős beosztáshoz. Hatodik éve dolgozott a vállalatnál jogászként. A SZISZ vállalati szervezetének elnöke s párttagjelölt volt, elvégezte a Marxista-Leninista Esti Egyetemet. Egyetlen jelöltje volt a nyugdíjba vonuló Jaroslav Hob- za igazgatónak. Az új igazgató eleinte igyekezett. Jól bebiztosította a beruházásokat, és más feladatokat is sikeresen oldott meg. Később azonban sajátos hozzáállást kezdett tanúsítani. Ahelyett, hogy vezető dolgozóként határozottan reagált volna az új követelményekre, nagyobb felelősséget vállalt volna magára és igényesebb lett volna mind önmagával, mind másokkal szemben, a könnyebbik végét fogta meg a dolognak, taktikázott, s kibúvókat keresett a terv teljesítése alól. Nem a hibák okait kereste, inkább a magyarázatot arra, miért nem lehet a tervet teljesíteni. A pártszervezet, sajnos, szemet hunyt e magatartása felett, nem volt eléggé igényes a gazdasági vezetéssel szemben. A Slanéi Járási Ipari Vállalat tavalyi tervét csökkentették, ennek ellenére sem tudta teljesíteni a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat, a nyereség terén pedig még az 1984-es színvonalat sem érték el. Maga ez a tény figyelmeztethette volna a járási nemzeti bizottságot, hogy levonja a kellő tanulságot. A járási pártbizottságnak sem kellett volna belenyugodnia abba, hogy az üzemi pártszervezet nem harcol a terv teljesítéséért. Nem csoda, ha a tavalyi példa az idén is megismétlődött. Az éves terv elfogadásakor a gazdasági vezetés az ismert nótát fújta. A jnb ekkor, helyesen, a vállalat vezetőivel megtárgyalta a dolgot, s intézkedéseket foganatosított a javulás érdekében. Az intézkedéseknek azonban csak részben tudtak eleget tenni. Lacina elvtárs gyakran elutasította a jnb tanácsait. A népi ellenőrzési bizottság további hiányosságokat tárt föl a vállalatnál: a szocialista vagyon védelmének elégtelenségét és a munkafegyelem megsértését. Bebizonyosodott, hogy a vállalatnál helytelenül fizetik ki a szolgálati utak díjait, pontatlan a könyvelés, elnézik egyesek jogtalan meggazdagodását stb. A hibákért nemcsak az igazgatót, a helyetteseit is felelősség terheli. Václav Heklt igazgatóhelyettest, a népi ellenőrző bizottság megrovásban részesítette és kétezer korona pénzbírság kifizetésére kötelezte. Megrovásban részesült még Frantisek Novák, Jindrich Lacina, a kereskedelmi osztály főelőadója (aki mellesleg az igazgató apja), továbbá Vlasta Vejrazková, a személyzeti osztály főelőadója, s maga az igazgató, Vladimir Lacina is, akit még négy és fél ezer korona pénzbírság kifizetésére is köteleztek. A BÍRÁLATÉRT - FELMONDÁS Éppen elég hiányosság volt tehát. Svobodová elvtársnő előbb a pártcsoport gyűlésen beszélt róluk, majd a taggyűlésen. A jóakaraté szavak azonban visszaütöttek. Ezért határozott úgy, hogy a felsőbb pártszervekhez fordul. Ez a lépés összhangban áll a CSKP KB 15. ülésének határozatával, amely kimondja, hogy kritika és önkritika nélkül elképzelhetetlen az egészséges fejlődés a társadalmon és a párton belül, s a hiányosságok leleplezéséhez, leküzdésükhöz összefogásra és egészséges légkörre van szükség. A párt alapszabályzata is kötelezi a kommunistákat, hogy szerezzenek érvényt a pártos kritikának és önkritikának, harcoljanak a bírálat elfojtása ellen. Vannak azonban olyan emDe- rek is közöttünk, akik számára ezek az elvek csupán szavak. Kétarcúak: tapsolnak az elveknek, a gyakorlatban viszont az ellenkezőjét teszik. Svobodová elvtársnö a bírálat után kényelmetlenné vált néhány elvtárs számára a Slanéi Járási Vállalatnál. Amíg nem bírált, elégedettek voltak a munkájával, gyakran kapott jutalmat is. Azonban fordult a kocka. Egy elvtárs még „frakciózással“ is gyanúsította. Felmondást kapott, törvényellenesen, a védekezés lehetősége nélkül. Mikor a felsőbb szervekhez fellebbezést nyújtott be, visszavonták a felmondását. Ám rögtön kapott egy másik felmondást, amit az igazgató személyesen nyújtott át neki. Megtiltották, hogy az üzem területére tegye a lábát. AZ IGAZGATÓ NYOMÁSÁRA DÖNT A PÁRTSZERVEZET: a taggyűlés javaslatot fogad el, mely szerint Svobodová elvtársnót - állítólag bűntett miatt (szolgálati iratok kiszolgáltatása miatt a bíróságnak) zárják ki a pártból. Mindez a vezetőség jóváhagyása, a vizsgálat lefolytatása nélkül történt. A taggyűlés a javaslatot, sajnos, egyhangúlag jóváhagyta. Igaz, a pártszervezet később a hibás és elhamarkodott döntést visszavonta. Elgondolkoztató azonban, hogy az események odáig fajulhattak, hogy a pártcsoportból - bár az elvtársak többsége tudott a hibákról - nem akadt senki, aki Svobodová elvtársnö bírálatát megerősítette volna, s hagyta magát néhány ember által befolyásolni. Beszélgettünk erről Svobodová elvtársnövel is. Az igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy ó sem teljesen hibátlan, fellépése a pártcsoport gyűlésén erősen emocionális színezetű volt. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a bírálat jogos volt. LEVÁLTÁS Azokban az esetekben, amikor az embert a bírálatért üldözik, a legszigorúbban kell eljárni, hangsúlyozta a CSKP XVII. kongresszusa, s szem előtt kell tartani, hogy az emberek bizalmával nem lehet hazardírozni. Ezt is figyelembe vette a járási nemzeti bizottság elnöksége, amikor 1986. 6. 30-i hatállyal Lacina elvtársat leváltotta tisztségéből, s pártbüntetést kapott. Az igazgatói posztra a harmincnyolc éves Petr Brtinsky került. A vállalat dolgozóit mindenről tájékoztatták. Úgy tűnik tehát, győzött az igazság. Nagyon egyszerű lenne azonban Vladimír Lacinát egyértelműen elítélni. Fiatalemberről van szó, akit a komplex értékeléskor nem figyelmeztettek a hibáira. Igaz. sok hibát követett el. Legalább ilyen mértékben hibás azonban a jnb és járási pártbizottság is, akik jól tudták, hogy olyan fiatal embert emelnek ki felelős beosztásba, aki nem rendelkezik politikai és vezetői gyakorlattal, ezért kétszeresen is ellenőrizniük kellett volna a munkáját. Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy a járási pártbizottságot nem tájékoztatták kellően az esetről. Arról sem volt tudomása, hogy a járási pártbizottság aktivistája, Jaroslav Kőtár elvtárs sem állt küldetése magaslatán. Ahhoz, hogy a helyzetet felismerje, több alkalommal meg kellett volna látogatnia a pártszervezetet. Ladislav Novákot pedig csak az évzáró taggyűlésen választották meg az üzemi pártszervezet elnökévé. Ilyen rövid idő alatt nem sikerült összekovácsolnia egy ütőképes kollektívát. Az eset tehát tanulságul szolgál a járási pártbizottság számára is, ahol Kolár elvtárs már nem aktivista. Helyette egy másik, nagyobb gyakorlattal rendelkező elvtársat neveztek ki. Az esetről az illetékesek a tanulságot levonták, s megtették a szükséges intézkedéseket. Igaz, elhangzottak olyan vélemények is, hogy az esetet nem kellett volna szellőztetni, legyünk óvatosabbak a hibák nyilvánosságra hozatalát illetően. Hogy ez mennyire téves nézet, arra épp a XVII. kongresz- szus mutatott rá, amikor kiemelte: ma őszinteségre van szükség, ez teszi lehetővé a problémák tisztázását, a hibák és fogyatékosságok meglátásának képességét. Igen, a hibákból tanulni kell a holnapi jobb munka érdekében. VÁCLAV PERGL Kolárovót elhagyva, áthaladva a romantikus Vág-Dunát átívelő hídon, Kamocsa (Komoőa) irányában jobb kéz felöl az út mentén magányos épület áll. Pontosabb megjelölése a helynek - Pacsé- rok. A magányos épület valamikor iskola volt, de gyerekzsivaj rég nem veri fel a környéket. Hiszen a közeli Kamocsán is megszűnt az iskola, a gyerekek Szímóre (Zemné) és Érsekújvárba (Nővé Zámky) járnak iskolába. Az épületre öt évvel ezelőtt új tábla került; azóta a környék úgy ismeri az egykori iskolát mint cipőgyárat. Ami enyhén szólva kis túlzás, mert a 60 embert foglalkoztató műhely a legjobb akarattal sem nevezhető gyárnak. A Partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár komáromi (Komárno) üzemének egyik üzemegységét helyezték ide, az 5242-es számú varrómúhelyt. Az iskolapadok helyett varrógépek sorakoznak a hosszú helyiségben, s a gépek fölé asszonyok hajolnak, szám szerint ötvenhatan. A kisebbséget képező négytagú férfigárda: a villany- szerelő, a karbantartó és a két éjjeliőr - és télen még három fűtő, mert a „gyárat“ szénnel fűtik. Kolárovóból, Kamocsáról, Szímóról, Negyedről járnak munkába az asszonyok - ki autóbuszon, ki kerékpáron. Az út menti cipőgyár jó kereseti lehetőséget biztosít, hiszen az átlagfizetés két és fél ezer korona körül mozog. A műszakot reggel háromnegyed nyolckor kezdik, és délután háromnegyed négykor fejezik be. Az ebédet Komáromból hordják, s onnan a munkát is- naponta. Hozzák a kiszabott cipőfelsőrészeket, és elszállítják a készet. Végiglapozom a füzetet, amelyben ott van gondosan beragasztva minden egyes cipő rajza, amelyet a műhelyben eddig készítettek. Női lábbeliket látok, pontosan feltüntetve, hogy milyen színű, a minta száma, s a darabszám is, hány pár felsőrészt varrtak egyik vagy másikból. A kész felsőrészre már a komáromi üzemben ragasztják a talpat. Készült itt nyári szandál és félcipő, papucs és elegáns magas sarkú lábbeli, úgynevezett balettcipö - ez keresett a piacon- tudom meg - és több divatújdonságot is fellelek a rajzokon. Női cipőfelsőrészből naponta 1300 pár készül, férficsizmából- ottjártamkor alig néhány napja fogtak hozzá — kevesebb, 1100 pár. Ez jóval munkaigényesebb, sok műveletet kell elvégezni, amíg összeáll a bokacsizma felső része. Nézzük csak, hogy készül a cipő. Szürke bőrdarabot illeszt Öllé Terézia két kicsi henger közé, ez a kaszálás, mondják, meg kell vékonyítani a széleket, hogy könnyebben össze lehessen varmi. A következő műveletet már egy másik asszony végzi - a cipzár egyik szárát varrja gyors egymásutánban a felsőrészre, a cipzár másik felét egy másik asszony, a harmadik összevarrja a két darabot, a következő szétvasalja a varrást, a hátsó részre ismét másik asszony varrja rá a csíkot, a bélést - lévén, hogy jelenleg bélelt csizmát varrnak- ismét más varrja össze, a bélés ragasztása külön asztalnál történik, a beragasztása is másutt, és a hozzávarrása a felsőrészhez is más asszony feladata. A kész felsőrészeket tízesével csomagolják, majd szállítják. A reklamáció náluk ismeretlen - nem véletlenül honosodott meg itt a szaratovi munkamódszer. Makács Mária művezető Kolárovóból jár be, reggel hétkor indul otthonról - még a két gyereket is elindítja az iskolába, illetve óvodába - és munkakezdésig kényelmesen beér a műhelybe. A harminckét éves fiatalasszony tíz éve alkalmazottja az Augusztus 29. Cipőgyár komáromi üzemének, s nem véletlenül esett rá a választás, amikor a kolárovói műhely megalakult. Korábban elárusítónókent dolgozott, de nem hosszú ideig. A mezőgazdasági szakközépiskolába járt, de otthagyta az iskolát.- A szüleim nem is tudtak róla, s hogy mit kaptam érte, amikor ez kiderült, arról jobb nem beszélni. A cipőgyárban varróként dolgozott - hamarosan brigádvezető lett. Hetvennyolcban vették fel a párt tagjelöltjei sorába. A második gyerekét várta 1980-ban, amikor sikeresen leérettségizett a gimnáziumban. Úgy érezte, a gyerekfejjel elkövetett meggondolatlanságot teszi jóvá, de önmaga előtt is bizonyított. Itt, a kolárovói részlegen hatvan ember munkáját irányítja. S azért nehéz, mert sok a kisgyermekes anya. S ha a termelésből kiesik egy-két asszony, az a szalagmunkánál igen érződik. Végignézek a műhelyen. A gép fölé hajló nők többsége fiatal- öt év alatt még senki nem ment nyugdíjba. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal illesztik a bőrt a tű alá, ragasztják a bélést. Helena Boréická, Ruzena GábriSová, Forró Jolán, Forró Irén és a többiek odafigyelnek a munkájukra: a minőség elsőrendű követelmény- Ebben a műhelyben nincs is a minőséggel baj- mondja Makács Mária -, pedig volt olyan időszak, amikor hatvan ember helyett csak negyvenkilencen dolgoztunk. Csak a gépek zaja töri meg a csendet. Augusztusi délelőtt van, a nap betűz a nyitott ablakon. A varrógépeken mégis ég a lámpa. Közeledik az ebédszünet, megisznak egy kávét, aztán folytatódik a munka. Hibátlan munkát kell végezni - hiszen az asszonybrigád tagjainak többsége nemsokára megkapja az ezüstjelvényt. KOPASZ CSILLA (A szerző felv.) Forró Jolán
