Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-22 / 34. szám

• Ján Cvik A ugusztusi hétvége, nagy­üzem van a Medve (Med­védé v) - Vámosszabadi nemzet­közi közúti határátkelőhelyen. Egész éjszaka jönnek, mennek a turisták, de ahogy megvirrad, az útlevélellenörök és a vámtisztek már alig győzik a munkát. Az autók utasainak így sem kell 15-20 percnél tovább várakoz­niuk.- Ha a turisták mindegyike elő­írásszerűén töltené ki a vám- és devizanyilatkozatot, a várakozás még rövidebb lenne - jegyzi meg Matej Szabados, múszakvezető vámtiszt. - Előfordul például, hogy egyesek nem írják be a sátrat, a gumimatracot. Pedig ez nem­egyszer megbosszulja magát, ha véletlenül elveszik, a biztosító csak akkor fizet, ha mi igazolást adunk a kivitelről. Egymás után állnak meg a gép­kocsik. Ján Cvik gyorsan, megbíz­hatóan dolgozik. Azt mondják, jó emberismerő, szorgalmas, és ud­varias. Mielőtt megkezdené a vámvizsgálatot, a zöld Skoda- autóban ülő házaspártól megkér­di, mindent beírtak-e a nyilatko­zatba, nincs-e elvámolnivalójuk, nem hivatalosan beváltott valutá­juk. A válasz határozott: nincs. A fiatal vámtiszt azonban gyanút fog. Alaposabban átnézi a kocsit. Az első ülés előtti szőnyeg alatt ezer koronát, a hátsó ülés belsejé­ben 1800 forintot talál. Az asszony elsírja magát...-A közelmúltban is volt egy hasonló esetem. Amikor a Ma-, gyarországra utazó házaspártól félig tréfásan megkérdeztem, nincs-e eldugott pénzük, azt fe­lelték, hogy ók szegény emberek. Lesütötték a szemüket, miután a hátsó ülés kárpitja alól előhúz­tam a nem hivatalosan szerzett 7500 forintot. A hozzájuk hasonlók csak itt ébrednek rá cselekedetük következményeire. A mi felada­tunk, hogy védjük a népgazdaság érdekeit, elvégre azért kapjuk a fi­zetésünket. Távozik, hogy megírja a jegyző­könyvet. Helyére munkatársa lép, hogy ne legyen torlódás. A forga­lom tíz óra után csökken, de ugyanakkor vagy ötven kamion vesztegel a sorompó előtt. A szak­emberek véleménye szerint ez a korszerű határátkelőhely na­gyobb megterhelést is elbírna, hiszen a két irányban nyolc sáv áll a személygépkocsik, tíz pedig a teherforgalom rendelkezésére.-A határátkelőhelyet 1984 ele­jén helyezték üzembe, magyar területen. A régi már nem bírta el a megterhelést, és a teherforga­lom lebonyolítására alkalmatlan volt - mondja Stefan Janőoviő, a csehszlovák vámkirendeltég ve­zetője. - A csúcsforgalomban a fő idényben naponta mintegy 35 ezer személyt és 420 kamiont keze­lünk. Tavaly csaknem kétmillió ember vette igénybe ezt a határát­kelőhelyet. A várakozó autók sorából egy Renault gépkocsi válik ki. Vissza kell térnie, mert a jármű vezetője nem adta le a katonakönyvét. Igaz, először vitatkozott, de aztán belátta mulasztását. Még szeren­cse, hogy a szomszéd járásból való.- Sajnos nem egyedülálló eset - vélekedik Rudolf Straöák alhad­nagy, az útlevélellenőrök műszak- vezető tisztje. - Nem ritkaság az sem, hogy a határátkelő enge­délyre nem íratják rá a nemrég kapott személyi igazolvány szá­mát. Szerintem az utazásra is készülni kell, az indulás előtt mindent tüzetesen átnézni, megis­merkedni az előírásokkal, mert előfordulhat, hogy egy apró mu­lasztásért vissza kell a határátke­lőhelyről fordulni, s ez időbe és pénzbe kerül. Peter Lepieé, Pavol Králik hol az egyik, hol a másik sávban várakozó gépjárművek között tű­nik fel. — Azért, hogy a főidényben is folyamatos legyen a forgalom és minimális a várakozási idő, csúsz­tatott műszakban dolgozunk, - új­ságolja Pavel Králik. - Ez azt jelenti, hogy amikor nagyobb a megterhelés, többen vagyunk bent. Vállaltuk, hogy személyen­ként 24 órát ingyen dolgozunk le. A harminc tagú szocialista brigá­dunk tagjai közül hárman az Természetesen a határátkelő­helyen a nyelvtudás is fontos. A műszakvezetőnek olasz nyelv­ből van államvizsgája, németül pedig mindegyikük tud annyit, amennyi a szolgálati feladatok ellátásához szükséges. Télen tovább tökéletesítik minden évben nyelvtudásukat.- Hogy túl szigorúak vagyunk-e?- teszi fel a kérdést a vámki­rendeltség vezetője, majd mindjárt válaszol is. - Véleményem szerint nem. Csupán az év első felében több mint százezer korona értékű árut és mintegy 170 ezer korona értékű valutát vettünk el a sza­bálysértőktől, a csempészésre szakosodó turistáktól. Az előző évhez viszonyítva lényegesen nö­vekedett a vám- és a devizakihá­gások száma. Délután újra megnövekedik a forgalom. A vámtiszteknek alig jut idejük a ebéd elfogyasztására. Stefan Janőoviő közben a forgal­mat figyeli, majd végigvezet az állomáson, megmutatja mi minden szolgálja az utazók, a turisták kényelmét. A büfé, a pénzbeváltó folyamatosan üzemel. Mindkét ol­dalon van állat- és növényegész­ségügyi szolgálat, egyszóval minden megtalálható itt, aminek egy nemzetközi határátkelőhelyen lennie kell. Elmondja, hogy jó megértésben dolgoznak a Magyar Népköztársaság szerveivel, kollé­gáikkal. Esteledik, de még mindig jön­nek a kocsik. Megérkezik a váltás is, de ezt az utasok észre sem veszik. A maguk problémáival vannak elfoglalva, azt latolgatják, mikorra érnek céljukhoz, a tenger­partra.- Jó utat, kellemes nyaralást- hallani itt is, ott is a vámtisztek hangját. Utána a járművek nekiru­gaszkodnak, folytatják útjukat... NÉMETH JÁNOS • Minden rendben van, szerencsés utat • A főidényben naponta 35 ezer személy lépi itt át a határt (A szerző felvételei) arany, hárman pedig az ezüst jelvényt is megkapták már. A kamionok először a mérlege­lésen esnek át, aztán következik a vámvizsgálat. A legtöbb vezető tapasztalt ember, akad köztük, aki engedély nélkül akar árut kivinni az országból. Ám a vámtisztek találékony emberek. így előkerül­nek azok a csiszolt üvegtárgyak is, amelyeket a filtertartályba rejtet­tek. A jugoszláv kamion pilótája csak a fejét csóválja.- A közelmúltban egy másik kamionból 51 kiló Vegeta és 60 liter alkohol került elő - jegyzi meg Peter LepieS. - Egy lengyel kami­onból pedig negyvenkilenc darab digitális órát halásztunk elő. Több mint valószínű, hogy mi sem találunk meg mindent, de eredmé­nyesen dolgozunk...- A személyforgalomnál szol­gáltam - viszi tovább a szót a másik vámtiszt. — Egy kilépésre váró csehszlovák állampolgár gépkocsijában szivattyút, köszö­rűt, traktorra való féklámpát, vil­lanykábeleket találtunk. A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy mindez lopásból származott...- Cvik kollégától valamennyien tanulhatunk - vallja Juraj Lauri- nec. - Egy belépő osztrák lakóko­csiban, amelyben pap ült a volán mögött, felfedezett egy emberek csempészésére kialakított üreget, amelybe a fényjelzés is be volt szerelve. Mindnyájan csodálkoz­tunk, hogyan akadhatott rá. • A sátrakat beírták a vámnyilatkozatba? SSBBEESEBBBSBBBSBSSBSBSSBBEBBEBEBBBBBBBSEESEBSSSSBSBSEBBBBSSEBBBEEEBEBBEBBSBEEEEEBEBBSBBBESBSBBBBEBEEBEEEBBBBBEBBBEB 4 1 = Ötvenöt kiságyban, ötvenöt néhány hónapos csecsemő. S az ötvenöt — csecsemő fölé nem az óvó, szerető édesanya hajol. Ötvenöt nő nem vállalta == a gyermeknevelés nehéz, de szép feladatát - elhagyta gyermekét. A komáromi (Komárno) csecsemőott­honban harminc felnőtt gondozza, ápolja, neveli, babusgatja, szereti az elhagyott csecsemőket, pótolni próbálva a pótolha­tatlant, az anyai szeretetet. Anna Sko- dácková doktor, a csecsemőotthon meg­nyitása óta, 1957 szeptemberétől vezeti.- Nehéz, ám szép feladatot vállalnak magukra mindazok, akik a csecsemőott­honokban gyakorolják hivatásukat - kö­zölte beszélgetésünk elején. - Talán azért nem okoz gondot a munkaerő- vándorlás sem, hiszen a fiatal nővérek, miután felnevelik saját apróságaikat, visszatérnek közénk, hogy a másokét neveljék. Megtudjuk, a csecsemőotthon­ba szociális és egészségügyi okok miatt kerülnek a csecsemők egyéves korukig. Vannak „anyák“ akik szülés után gyer­mek nélkül megszöknek a kórházból. S hiába keresik és találják meg őket, inkább fizetnek (!), de nem vállalják gyermeküket. Vannak olyan családok, ahol nem képesek ellátni az újszülöttet vagy azért, mert az anya beteg, vagy azért, mert az apa alkoholista stb.- A gyerekeknek, míg az otthoni viszo­nyai nem rendeződnek, a csecsemőott­honban a helye. S ez egyben érdeke is — összegezi a tényeket az igazgatónő. Elmondja azt is, hogy a szülő 80-280 korona (keresetétől függően) gondozási díjat fizet. Azt is megtudjuk, hogy havonta mintegy 15-17 ezer koronát kapnak így. de ugyanakkor 20-23 ezer korona a tar­tozás! Azt sem titkolta, hogy egy gyermek havi ellátása háromezer koronába kerül. - Az egészséges újszülöttek a szülők tartós érdektelensége esetében örökbe fogadhatók, s mi örökbe is adjuk őket, mégpedig örömmel- mondja dr. Skodáő- ková, miközben kimutatásokban lapoz. S míg kezdetben évente 4-6, 1984-ben 30, 1985-ben 21, s az idén eddig 12 gyermek jutott gondos, szerető családba.-Amikor a néhány hetes, hónapos csecsemő elkerül tőlünk, nemcsak ő sír, hanem az ót ápoló nővér is - vallja be az igazgatónő. Szóba került az is, hogy a gyerek alkalmazkodását, fejlődését egyéves koráig figyelik, ám tudnak róla, a későbbiekben is. - A sokéves tapaszta­lat mondatja velem, egy hét alatt olyan szoros kapcsolat alakul ki anya és gyermeke között, mint a tényleges szülő­gyermek esetében. S ami a legcsodála­tosabb, az örökbefogadó anyánál meg­szűnik az az érzés, hogy nem ő szülte a gyereket. A 2-3 havonként beidézett szülő büszkén mutatja be gyermeke fejlődését, okosodását. A későbbiekben már ritkább a személyes találkozás, ám a sok levél, képeslap, szalagavatói, esküvői értesítés önmagáért beszél... Miközben végigjárjuk a csecsemőott­hon termeit, beszélgetőtársunk szól a ká­rosult, fogyatékos gyerekek szinte meg­oldhatatlan helyzetéről. Arról, hogy ezek a kicsik nem kellenek sem az anyáknak, illetve a szülőknek, de nem is adoptálha- tóak. Arról, hogy a sérült gyerekek számára nincs elég hely a szociális intézetekben. Arról, hogy a csecsemőott­hon csöpp lakóinak 60—70 százaléka cigány, s hogy a valamikor közismert gyermekimádat ennél a népcsoportnál is kezd lanyhulni. A nővérek beszélgetésünk alatt a ki­sebb és a nagyobb gyerekeket csopor­tonként levegőztetni vitték a tágas kertbe. A fűre pokrócok kerültek, s játékok a kicsik szórakoztatására. A „pótma­mák“ hol az egyiket simogatták, hol a másikat, hol ehhez szóltak, hol ahhoz. A szépen fejlett babák gügyögéssel köszönték meg a törődést.- Sajnos, gyakran előfordul, hogy egy ,,anya“ sorozatban nekünk szüli gyerme­keit. Útjuk innen a gyermekotthonokba vezet, s mert szeretetigényük könnyen meggondolatlan kapcsolatokba sodorja őket... s mert félnek a terhesség meg­szakítástól vagy csupán könnyelműek, megszülik gyermeküket. Ám elhagyják úgy, ahogy valaha őket is elhagyták- mondta szomorúan az igazgatónő. Csak amikor a csöppségek mellé gug­golt, ragyogott fel ismét az arca. - A hét­végén hazaviszem Mónikát — szólt az egyik nővérnek. - Pistit most, a jövő héten pedig Timit kéri a családom- közölte az igazgatónővel az egyik nővér, miközben magához öleli az egyik bogárszemű gyereket. S a pici, mintha értené, hogy róla van szó, két kis kezét a nővér nyaka köré fonja.- Megtesszük a tőlünk telhetőt, hogy a kicsik nálunk csak jót kapjanak. S ha netalán családjuk mégis úgy dönt, hogy kell nekik a gyerek, alaposan utána nézünk, milyen körülmények közé en­gedjük a babát. Hiszen mint mondottam, a gyerek érdeke az elsődleges. ötvenöt kiságyban ötvenöt néhány hónapos csecsemő. S az ötvenöt------ csecsemő fölé nem az óvó, szerető édesanya hajol, ötvenöt nő nem vállalta a gyermeknevelés nehéz, de szép feladatát. De minek, kinek szülte meg = gyermekét?! PÉTERÉI SZONYA A gyerekek érdeke 1986. Vili

Next

/
Oldalképek
Tartalom