Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-04 / 27. szám

A. DOROHOV A horgászó kandúr Mikor felébredtem, gyorsan ki­ugrottam az ágyból Hajnalodon. Ej, lekésem a horgászatot! Gyor­san magamra kapkodtam ruhái­mat, és rohantam a vízhez. Már itt is vannak az ismerős fák, bokrok, amelyek azonban szinte láthatat­lanok a kékes-szürke ködben. Körös-körül csönd, minden alszik még... Egy kéz nehezedett a vál­tamra:- Régóta vársz, barátom? Hiá­ba, az öregség kifog már rajtunk.- Ugyan, Fjodor apó, én is csak most érkeztem. Lesz-e ma kapás?- Majd meglátjuk - rándított a vállán az öreg. Elindultunk a folyóhoz a kes­keny ösvényen. Az öreg elöl, én a nyomában. Mentünk hangtala­nul, nem akartuk megtörni a ter­mészet áhitatos csendjét. Ekkor közvetlenül a lábamnál hirtelen kiugrott a bokrokból egy kövér kandúr. Összerezzentem.- Hogy az ördög...!- Megijedtél, mi? - mondta Fjodor apó. - Barátocskám, ez nem egy egyszerű macska, ez a macskák macskája. Ez a horgá­szó kandúr. Ahogy leértünk a partra, rögtön elfeledkeztem a kandúrról, minden figyelmemet az úszókra fordítot­tam, már amennyire a sötétló vízen követni lehetett őket. Az én úszóim moccanatlanul álltak. De mi a helyzet Fjodor apónál? Az öreg, fejét félre hajtva, szundikált. És ott ült mellette a kandúr, mintha őrködött volna felette. De tekintete a vizet figyelte. Ebben a pillanat­ban apó egyik úszója megindult a vízen, majd lesüllyedt, aztán újra felbukkant. Ekkor valami hihetet­len dolog történt. A kandúr felug­rott Fjodor apó vállára, s a man­csával sűrűn pofozgatta az öreget. Fjodor apó kinyitotta a szemét, a vízre pillantott, majd ügyesen kifogta a halat.- Hát ilyen kandúr ez! - vetett elégedett pillantást felém. Még mindig mosolyogva, levet­te a halat a horogról és odadobta a kandúrnak.- Kicsi ez! - magyarázta. - Majd ha nagyobbat fogok, meg­tartom magamnak, az apró Vasz- káé. No, hogy tetszik a kandúr? Két éve jár velem horgászni. Betanítottam őt, úgymond horgász kiképzést kapott. S íme az ered­mény! Vaszka ezalatt, ügyet se vetve ránk, bekebelezte a halat. De fél szemmel folyton a vizet figyelte, egy pillanatra se vette le tekintetét az úszókról. Átányi László fordítása BENIAN ÉVA Nyári zápor Az égen vékony felhöcske lebe­gett. Párából szőtt fátyolán áttet­szett az ég kékje. Egyszer csak oda tévedt hozzá egy kószáló szellő. A felhöcske megszólította:- Várj, szellő, ne menj tovább...- Mit óhajt a felhöcske? - állt meg a szellő nevetve.- Játszani szeretnék veled... Nézd, hogy gyötri a szomjúság a virágos rétet alattunk. ,,Egy kis eső bizony nem ártana már a rétnek...“ - tűnődött el a szellő, és hirtelen, féktelen jókedve kerekedett. Elkapta a fel­höcske fátylát és addig futott vele a kék égen, míg hosszú szalag nem lett belőle. Akkor a szellő megállt egy pillanatra, gondolt egyet, és felgöngyölítette a felhő­szalagot. Így lett a fátyolfelhőből bodros bárányfelhő.- Most pedig, kapaszkodj, mert sebesen repülünk tovább! - kiál­totta a szellő, és hátán a vidáman kacagó felhővel nyomban el is indult. így jártak-keltek a kék égen, (Félre)értelmező szótár ATLÉTA - Az aszkéta rokona, ő is önsanyargatóan fegyelmezi magát, akkor is fut, dob, ugrál, ha semmi kedve hozzá. CSELGÁNCSOZÓ - Dühödt, pizsamás, harcias lény, egyesek szerint hadakozik, mert vissza akar feküdni az ágyába. ÖKÖLVÍVÓ - cséphadaró karokat, sziklaállat növesztő külön­leges egyed, akinek az a hitvallása, hogy jobb adni, mint kapni. Érdekes módon, közöttük valóban az a szegény, aki kap. SÚLYEMELŐ - Mimóza lelkű, roppant izomzatú kolosszus, aki, mielőtt hozzáérne a rideg súlyzóhoz, gyengéden fohászkodik. Vagy átkozódik. SZÉLLOVAS - A seprűn lovagló boszorkányok kései utóda. Tenyérnyi vitorla, talpalatnyi deszka segítségével szántja fel a tavakat. TÁJFUTÓ - Tétova térképész, aki lélekszakadva keres kiutat, többnyire egy erdőből, s ebben még a tájolónak nevezett szerkentyű sem tudja megakadályozni. TENISZEZŐ - öltözékére rendkívül kényes, érzékeny ideg­zetű illető, akit különösen a szúnyog zümmögése és a vonalbíró gyenge látása hoz ki a sodrából. VÍVÓ - Sebész-zseni, izgő-mozgó, .beteget“ próbál „operálni“. kézzel-lábbal védekező (H) A ki pihent már vízparton, és csendesen szemlél­te a tájat, biztosan látott közel­ről szitakötőt. Azt is észrevette, hogy az egyiknek gyufaszálvé- kony a potroha, s röpte finom, akár a lepkéé, a másik viszont, akár a nyílvessző, suhan el szemünk előtt. Hogy furcsa nevüket hon­nan kapták, nem tudom, ennek felderítése inkább a nyelvé­szek dolga. Latinul úgy hívják őket: Odonata. Két alrendbe - Zygoptera és Anisoptera - sorolhatók, vagyis megkü­lönböztetünk egyenlő szárnyú és egyenlőtlen szárnyú szita­kötőket. Előbbiek a törékeny, lepkeröptű, karcsú szitakötők, az utóbbiak a féktelen szágul­dozok, az acsafélék. Közéjük tartozik egyik legnagyobb ro­varunk, az óriás acsa (Aesch- na grandis), szárnyainak fesz- távolsága mintegy 10 cm. Azért mégsem övé lenne a pál­ma a „legek világában“, mert valamikor régen, vagy három- százmillió évvel ezelőtt, mikor a zsurlók és a páfrányok is hatalmas fákként éltek, a föld- történeti ókorban 70 cm hosz- szú szárnyakkal is röpködtek szitakötők a meleg mocsarak felett. Azóta alig változott tes­tük felépítése, legfeljebb ki­sebbek lettek, s úgy emlegeti őket a biológia, hogy ősi szár­nyas rovarok. Jámbor küllemük ellenére falánk ragadozók. Míg az egyenlő szárnyúak levéltetve- ket szedegetnek, s „ülve“ fo­gyasztják el táplálékukat, az egyenlőtlen szárnyúak repülve vadásznak, s a zsákmányukat száguldás közben darabolják fel és nyeldesik le. Talán mondanom sem kell, hogy hat látjuk van, mint min­A szitakötők den rovarnak, de nem járnak rajta, viszont fogásra, kapasz­kodásra kitűnően szolgálnak ezek a végtagok. Fejük szaba­don ül vékony nyakukon, min­den irányban könnyen forgat­ják; rajta két hatalmas bütyök domborodik, a mozaik- vagy, más néven, összetett szem. Mintha nem is egy, hanem három fejük lenne. Próbálja meg valaki kézzel elkapni őket, aligha sikerül. Az egyenlőtlen szárnyúakat még rovarfogó hálóval is nehéz. De miért is bántanánk őket, hiszen szaba­don szépek, és rovarpusztító tevékenységük okán haszno­sak. Nemcsak az imágók, azaz a teljesen kifejlett példányok ragadozók, hanem a lárváik is, melyek a vízben élnek. Ezért a szitakötők tekinthetők akár kétéltű rovaroknak is. A nőstények, melyek szín­ben különböznek a hímektől, peterakás idején lebuknak a víz alá, tojócsövükkel a vízi­növények bőrszövetét felhasít­ják, és az alá rakják apró átlátszó „tojásaikat“. A belőlük kikelt lárvák cseppet sem ha­sonlítanak szüleikre. Torzon- borz, esetlen alakok. Amikor teljesen kifejlődnek, felkapasz­kodnak a víz fölötti növények­re, ott várják meg, míg hátukon a bőr felreped, s mint valami overallból, kibújnak belőle, hogy szárnyat bontsanak. Míg vízben élnek, bélkopoltyúval lélegeznek, a levegőben pedig a légcsövekkel, azaz tracheák­kal. Kora hajnaltól napnyugtáig szálldosnak a víz felett, a gyorsröptűek pedig még a nagyvárosokba is bemerész­kednek. Az éjszakát magas fákon töltik, elülső lábaik kar­maival kapaszkodva. Ősszel, egy faj kivételével, mind elpusztulnak. Csak a lár­váik telelnek át a vizek alján, iszapba bújva, hogy tavasszal új életet kezdjenek. CSICSAY ALAJOS Gondolkodom, tehát... amikor útjukat egy másik felhöcs­ke keresztezte.- Hurrá! Végre! - kiáltották egy­szerre boldogan, és egyenesen belerohantak az érkező felhőbe. Ekkor lett a két kicsi felhőből egy nagyobb. A szellő azonban már nem volt elég erős ahhoz, hogy a nagy felhővel egyedül játsszon. Füttyen- tett egyet, mire jött a szél, és ugyancsak nem üres kézzel. Sok­sok felhő tolongott már az égen és a szél a szellővel addig mesterke­dett, míg a kis felhőkből nem lett soktornyú esőfelhő.- Nemsokára esni fog... - sut­togta a virágoktól tarkálló rét szomjasan. És valóban... Egyszer csak kopp-kopp, csöpp-csöpp, eleredt az eső. A kiadós nyári zápor után, a ragyogó napsütésben, a fátyol- felhőcske ott volt szétszórva a ré­ten, gyöngyökben a többi felhővel. Később váratlanul felkiáltott:-Pajtásaim, emelkedek... Pá­ra lettem, ismét felhöcske leszek. Ábránkban kirándulás­sal, nyaralással kapcso­latos szavakat találsz, nyolc irányban - balról jobbra, jobbról balra, alulról fölfelé, fölülről le­felé és átlósan mind a négy irányban ame­lyeket fel is sorolunk. Keresd meg őket, és húzd ki mindet az ábrából’ így a ki nem húzott betűket balról jobbra, felülről le­felé összeolvasva két újabb olyan szó alakul ki, amelyek szintén a kelle­mes nyári időtöltés kellé­keit jelölik. A kihúzandó szavak: BICSKA - BÖRÖND-GUMIMATRAC-JÁTÉK-KARÓRA-KÖNYV-LAB- DA-NAPTEJ-NYUGÁGY-PÉNZ-PULÓVER-SAKK-SÁTOR-SORT-STRANDPAPUCS-SZU- KU-TAKARÓ-TÉRKÉP-TOLL-TRÉNINGRUHA-ÚSZÓGUMI-ÚSZÓSAPKA! DÉNES GYÖRGY Tündér Tavitündér, hová tűntél? Itt lebegtél a víz tükrén. Hosszú hajad, aranyhajad körülcikáz­ták a halak. Két karomat feléd tártam s eltűntél a holdsugárban. A hold fürdött csak a mélyben, a tengerszem közepében. HAHÓMBÓL EGY Az alsó rajzon lát­ható három fiúból egy tulajdonképpen a föl­ső képbe is beleillik. Vajon melyik és fő­ként : miért? KIRÁNDULÁS MEGFEJTÉS A június 20-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 4x3+1-6+9:4x6:4+2x2:4+2:2+1 =4 (az egyik megoldási lehetőség); egyetlen pont. Nyertesek: Komlós Anikó, Fülek (Filakovo); Gál Róbert, Péterfala (Petrovce); Marcin József, Szína (Seőa); Takács Zita, Kaposkelecsény (Kap. Klaőany); Jakab Klaudia, Torna (Turnianske Podhradie). ÚJ SZÚ 18 í tm ■ ■1 Mi 1986. VII. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom